Pápai Kristály, 2008 (14. évfolyam, 1-2. szám)

2008-03-01 / 1-2. szám

Pápai Stristály 21­08. 1-2. IN MEMÓRIÁM G. Jáger Teréz (Pápa, 1935-2007) P. Tófeji Valéria, Pápa Emlékek Jáger Teréz életéből G. Jáger Teréz A lélek melódiái c. életmű kötetének gondolata Tériké halála előtti hetekben merült fel. Amikor láttuk, hogy örömet okoz számára az ötlet, viharos gyorsasággal láttunk neki az anyaggyűjtésnek. Ő a betegágyból intézkedett, kormányozott. Alig győztük a tempót, amit diktált. Férje, Gáb­riel Sándor, sógornője, Gábriel Mária és egyik jó barát, Iván Júlia voltak segítségemre. Az antológiákból, folyóiratokból összegyűlt anyag egyértelművé tette, hogy sokrétű egyéniségről fog szólni a könyv. Ezért címet is ennek megfelelően kellett választani. A tíz kitalált címből mindkettőnknek ez tetszett a legjobban, mert A lélek melódiái cím azt fejezi ki, amit az olvasó érez a könyv elolvasása után, hogy a művészetek iránt fogékony ember G. .láger Teréz. Egész életében gyűjtötte a szépet, a művészit, mert tudta, hogy szépség nélkül sivár a lélek. Tériké lelkét sokféle dallam töltötte fel: a zene mindenek előtt, majd a képzőművészet, az irodalom dallamai is elkövetkeztek az életében. A versek új dimenzióba kergették őt is. Évtizedekig dolgoztunk együtt a pápai Kilián György általános iskolában, majd Veszprém megye ált.­iskoláiban, mint szakfelügyelők. Sokszor láttam őt örülni, felszabadultan kacagni, sőt, még boldognak is. Két boldog pillanat olyan mélyen vésődött a lelkembe, hogy örökre megőrzöm. Az egyik Budapesten történt. A Lírikusok I­rodalmi Műhelyébe jártunk havonta, kéthavonta. Ott sok mindent megtanultunk. Az alapító elnök, Putnoki A. Dávid minden év végén antológiát adott ki egész évi munkáinkból válogatva. A könyvbemutatókat márkás helyszíneken tartottuk: Benczur­­ház, Angol Követség, Unió Hotel, Fészek Klub. Felkért előadóművészek mondták verseinket, a következők: Jancsó Adrienne, Lukács Sándor, Vennes Emmi, Pálkerti Zsuzsa, Várnagy Kati, Borbíró András, Kaszás Géza, Mezei Zsuzsa és sokan mások. Egyik alkalommal Terike úgy határozott, hogy nem kér előadót, hanem maga fogja bemutatni az Én c. lírai esszéjét. Kért, hogy hallgassam meg, mit szólok hozzá. Sétáltunk Pápán, a Kisligetben miközben elmondta a szöveget. Nagyszerű ötletnek tartottam, és bíztattam, hogy ez így jó lesz, hiszen senki más nem tudja jobban, mit, miért írt ebben a szövegben. Pár nap múlva utaztunk a Fészek Klubba. Térike szép hosszú ruhát vásárolt, gyönyörű kontyot csináltatott és ragyogott a színpadon. Az első sorban ott ültek a barátai: Szőnyi Erzsébet, Bárdos Ági, Falus Tamásné és mások. Lélegzetvisszafolytva hallgatták előadását, amint elsóhajtotta legbensőbb titkos gondolatait. Akkor láttam megszületni a csodát. Produkcióját óriási tapssal jutalmazták és a művészek gratuláltak neki. Talán élete legboldogabb pillanatait élte át. A másik emlék a halála előtti hetekben történt. Összeállítottam a könyve anyagát és megírtam a hozzá­tartozó előszót. Siettem hozzá felolvasni, kértem, hallgassa figyelemmel és mondja meg, mit írjak még bele, vagy hagyjak ki belőle. Mire a végére értem, örömében sírva fakadt és a következőket mondta:" Ez gyönyörű! Nincs még egy ember, aki így megírta volna mint te, mert te ismersz a legjobban!” Akkor nemcsak ő, de én is boldog voltam. Azt éreztem ,hogy érdemes volt, dolgozni vele és sietni, hogy meghallgathassa,­­ legalább az előszót­. Pécsi Éva, Budapest Recenzió-féle G. Jáger Teréz „A lélek melódiái”c. életmű kötetéről. Gábriel Sándorné Jáger Teréz 1935. januárj­én született és 2607. október 8-án tért örök nyugalomra, Pápán. A Pápai Kristály főszerkesztőjének összeállí­tásában a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár példátlan gyorsasággal kiadta életmű kötetét, örökzöld koszorúnak állítva feledhetetlen emlékéhez. A kötet ajánlását P. Tófeji Valéria főszerkesztő írta, melynek gyönyörű mottót adott, Nagy Bálint verséből: "Úgy dalol a lelkem, muzsikálva szépen, mint halk tündérrózsák szelíd tó vizében." Megkülönböztetett tisztelet és szeretet övezte Terikét, akiért az egész AKIOSZ aggódott. Irigylésre méltó élniakarása, kedélye mindig elhessegette belőlünk a várható tragédia érzetét, túlnőtte félelmünket. Az Alkotó Képzőművészek és írók Országos Szövetségének Központi Kristály folyóiratában a régi barát és munkatárs, N. Pető Szigethy Ilona írt lexikálisan kortárs-méltató és megindító búcsúcikket. Az életmű kötet bepillantást enged G. Jáger Teréz sokoldalú munkásságá­ba a zene, a művészetek és az irodalom számtalan területén. Meghatóan odafigyelt meghalt testvére állandó publikálására s az egész embert áthatotta a szeretet, a család, a művésztársak és a nagy elődök irányában. Zenei képzettsége felülmúlta mindannyiunkét, s bizony hiányozni fognak figyelemfelhívó sorai a magyar és külföldi zenekultúra kiemelkedő személyeiről. Nem kívánom felsorolni a kötet valamennyi témáját és megemlékezőjét, mert az négy részre osztva szép bemutatót ad egy élet munkájáról, egy nagyszerű emberről. Aki csak teheti, olvasgassa mindezt baráti áhítattal. A rossz hír gyorsan jár. Ahogy magam is, így tőlem is sokan tudták meg telefonon, hogy szegényebbek lettünk. Van egy régi, közös ismerősünk /nekem még gimnáziumi tanárom és karnagyom volt/, Dr. Mihálka György professzor, karnagy aki nagy-nagy szeretettel emlékezett a régi pályatársra. Paczonyi Mária docens, a Bárdos Lajos Társaság alapítója együtt könnyezett velem egy közömbös telefonvezeték más-más oldalán. A Kodály rajongó ének-zenetanár, életrajz és helytörténet író, lektor, szerkesztő, író és költő már a betegágyon írta egyik legmegrendítőbb versét:

Next