Pápai Lapok, 1888 (15. évfolyam, 1-54. szám)
1888-04-08 / 15. szám
ban, erkölcsökben, s ami legfontosabb nyelvben. Ez esetben ők kiváltkép volnának hivatva a nemzet szokásait,erkölcseit és nyelvét oly vidéken hatalmasan terjeszteni, ahol még túlnyomó számban élnek a nemzetiségek tagjai. Ez volna a természetesnek, a kívánatosnak megfelelő. Ámde mit kell, fájdalom! észlelünk? Éz ellenkezőjét annak, ami természetes, ami kívánatos, mert az említett megyékből a dunántúli kerület megyéibe kiköltözött és ott letelepült magyarok nemcsak minden oldalról nehézkedő ottani viszonyok erős nyomása folytán, hanem a kormány erőszakos intézkedései által is kénytelenek mielőbb kivetkőzni magyarvidttfből, vagy ha erre már nem kényszeríthetük , gyermekeikből csinálnak a disz fíens piskóták, melyekbe a tankötelesek karhatalommal is behurcolandók, által délszlávokat. A magyar kormány ily fajgyilkoló eljárást, melynek máris ezrek, meg ezrek estek magyar véreink közös áldozatul, követ el a nemzet tagjaival! És hol vannak a magyar közművelődési egyletek, hogy legalább tőlük kitűrhetőleg álljanak ellent e borzasztó, rémítő fajgyilkolásnak!? A dunántúli kerületben, ahol pedig az előadott rendkívül szomorú ok miatt még a királyhágóntúli kerület megyéiben végzett munkánál is fontosabb teendőket kellene elősegíteniük, magyar közművelődési egyletek alig vannak. A drávántúli kerület megyéiben sok-s>k ezer magyar embert napról-napra inkább inkább fenyegeti a szörnyű veszély, hogy az „atyai" kormány segélyével melőbb elrabolják tőlök magyar voltukat, gyermekeiket pedig délszlávokká sülyesztik, a magyarság életérdeke hát kétségbeesve kiáltja: „Dunántúli magyar közművelődési egylet hol késel a cselekvés terén az éji homályban?" Városunkban és vármegyénkben számosan lettek ujabb időben az orsz. képzőművészeti társulat tagjavá. Ugy ezeket, mint mindenkit, a ki a magyar képzőművészet fejlődése iránt érdekkel viseltetik, bizonyára érdekelni fogja a választmány évi jelentése, melyből közöljük a következőket. A művészet iránti érdeklődést mostanig inkább csak a fővárosban sikerült a társadalom a pillanatban, midőn az ifjú a czár előtt megjelent, egy udvari fogatról halk sikoly hallatszott, s a czár 1 .anyát ájulva látta hátra esni a kocsi vánkosaira. ..Most már semmi kétség—gondolja a czár — valóban ez az, s a nélkül, hogy szólt volna a parancsát váró tiszthez, leányához sietett s visszatért vele a téli palotába. E jelenet óta a leggyöngédebb szeretettel párosult szigor mindent megkisérlett, hogy a főhadnagy vonásait a nagyherczegné szivéből kitörölje. Elmúlt egy hét s a nagyherczegnő megadással fogadott minden rendeletet; jött a második, s ekkor már — ha nem látta senki — megeredtek könyei; ez után a harmadik — s már nem titkolta könyeit; a negyedik héten elszánta magát, hogy föláldozza magát atyja óhajának; az ötödik végén pedig arról suttogtak a palotában, hogy nemsokára drága halottja lesz a czárnak. Míg a czári palotában ily szomorúan folynak a napok, azalatt a főhadnagy azon töprenkedett, hogy miért lett ő oly hirtelen kegyvesztett az udvarnál. Minthogy ennek okát kifürkészni talán nem tudta vagy nem is akarta, elhatározta magában, hogy visszatér hazájába. S már azon a ponton állott, hogy ebbeli szándékát bejelenti az udvarnál, midőn egy napon a czár hadsegéde azon parancscsal lép be hozzá, hogy azonnal jelenjék meg a téli palotában. „Én ugyan megjártam —s monologizált magában már tegnap útra kellett volna kelnem, s nem várnom addig, míg kezembe nem adják az útlevelet. Hiába, legjobb az embernek odább állni, mihelyt fölötte borulni kezd s nem várakozni addig, míg lesújt a villám." Ily gondolatok között érkezett meg a pialotába, hol a czárnak egy titkos magánszobájába vezették, mely csak királyok előtt szokott megnyílni. A czár halvány volt s szenei könytőt ázottak, de arcza nyugodt és elhatározott. „Főhadnagy — szólítá meg a belépőt, — ön egyike Európa legszebb tisztjeinek. Mondják — és én örömmel hiszem — hogy ön kitűnően képzett egyén, a tudománynak avatott barátja s a szépművészeteknek kiváló kedvelője, ki ezenkívül szivjóságának és nemes jellemének is több izben adta jelét. Az országos magyar képzőművészetiársulat működéséről, minden osztályában ébren tartanunk. A vidéken igen csekély számra szorítkozik azok köre, akik a hazai művészet fejlődésének fontosságát nemzeti közművelődésünk érdekében kellően méltányolnák. Kitűnik ez abból is, hogy míg a fővárosban közel másfél ezerre megy tagjainknak száma, addig egész Magyarországon alig van néhány száz vidéki tagunk. Feladatunknak kellett ezért tekintenünk azt, hogy az évről évre nagyobb mérveket öltő művészeti tevékenységnek tért hódítsunk a vidéken is s e czélból néhány vidéki városban kiállításokat rendezve, a lefolyt évben társulatunk működését ez irányban újólag kiterjesztettük. Jelentésünknek erre vonatkozó részét különösen ajánljuk a tisztelt közgyűlés figyelmébe. Egyébként utalhatunk arra hogy társulatunk a lefolyt évben is mindama tényezők hathatós támogatásában részesült, melyek közreműködésének állandósága sikeres tevékenységünknek és a magyar művészet felvirágoztatásának legfőbb biztosítékát képezi. A nyár folyamán két irányban fejtettünk ki nagyobb mérvű tevékenységet. Egyrészt feladatunknak tekintettük azt, hogy őszi kiállításunk sikeres rendezését előkészítsük. E czélból az igazgató és a titkár, felhasználva a velenczei olasz nemzeti kiállítás által nyújtott kedvező alkalmat, bejárták Olaszországot, hogy az ottani művészi körökkel társulatunk érdekében állandó összeköttetést létesítsenek. Az utóbbi években tartott turini, római és legújabban a velenczei kiállítások, a modern olasz művészetnek hatalmas lendületéről tettek tanúságot s ezért örvendetes jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy megbízottaink utazásának kedvező eredménye volt. Nyári tevékenységünknek hálás tere nyílt a vidéki kiállítások rendezésében. Nem az anyagi sikerre való kilátás volt, mely a vidéki nagyobb városokban évek előtt tett kísérleteknek megújítására biztatott, hanem az a meggyőződésünk, hogy hazai művészetünknek csak az esetben biztosíthatunk megfelelő teret a nagyobb mérvű tevékenység kifejtésére, ha annak pártolására nemcsak a fővárosban, de a vidéken is alkalmat nyújtunk a magyar művészek alkotásainak bemutatása által. Ezúttal, egymást követő két-két heti tartammal Veszprémben, Szombathelyen és Győrött rendeztünk száznál több műtárgyból álló kiállításokat. A rendezéssel megbízott műtárnokunk buzgóságát mindhárom városban helyi bizottságok támogatták. Veszprémben Véghely Dezső alispán állott a bizottság élére; Fenyvessy Ferencz, választmányunk tagja, lelkesítő ujságczikkekben buzdította a közönséget a kiállítás látogatására, melyet gróf Esterházy Móricz főispán nyitott meg, serkentő példát adva a művásárlásra is. Ennek összege, a tárlat folyamán 1 1950 frtra rúgott; a látogatók száma 1249-re ment; a kiállításra fordított kiadási többletet a megye közönsége fedezte. (Azonkívül a vármegye az első vidéki kiállítás emlékére 1000 frtot szavazott meg a megye új székháza számára beszerzendő képre. Szerk.) SzombaiJielyen a látogatók száma ott 1221-re ment; sorsolásra ismeri-e a nagyherczegnőt, leányomat, Maria Nikolajevnát." E nem várt kérdésre teljesen zavarba jött az ifjú tiszt. Régóta csudáltam a gyönyürű hölgyet, kit festők választhattak volna eszménykép gyanánt, de többre gondolni sem mert, mint a mit az ember egy elérhetetlen ideál látásakor gondolni szokott. „Mária nagyherczegnőt, Felség?" — kiáltott föl, erőt véve szive heves dobogásán s mintha bensejéből olvasta volna, tévé hozzá: Teljes harasztát érdemleném meg Felségednek, ha elég vakmerő lennék kimondani, mit szivem rejteget." „Jó, jó, tehát ön szereti leányomat — monda a czár, s nyájas mosoly kíséretében egy okmányt nyújtott át az ifjúnak, melyben a minden oroszok czúrja Beauharnais Miksa herczeg főhadnagyot első hadsegédévé, a testőrség parancsnokává, egy lovasezred tulajdonosává, a szépimivészetek akadémiájának elnökévé, a sz.-pétervári, moszkvai, kasaui etc. tudós társaság tagjává nevezé ki, egyúttal császári fönség czimere s több millió évi jövedelmete rendelve neki. A főhadnagy azt hitte, hogy álmodik; de csakhamar meggyőzték a valóról a czár szavai : ,,Nos, tehát hajlandó-e elhagyni a bajor köteléket és Maria nagyherczegné férje lenni?!" Ily boldogság súlya alatt mit tehetett mást az ifjú, mint oda borúit a kegyelmes úr lábaihoz s könyekkel áztatta annak kezeit. »^gye mégis szeretem leányomat," szólt az atya s leendő vejét karjaiba zárta. Az atyai szeretetnek e ténye után boldogság költözött a czári palotába. A fényadásnak induló virág — a nagyherczegnő — újra virulni kezdett s rövid idő múlva az összes európai udvarok képviselőinek jelenlétében a legnagyobb fény és pompa kifejtése mellett kelt egybe túl boldog vőlegényével. E nagy boldogság azonban — mint minden boldogság — nem tartott soká, mert a mindenkitől irigyelt férj egész váratlanul — a férfikor delén — átköltözött a másik házába, egy szétzúzott szivet hagyva maga után, mely —nem tudott felejteni. 1000 frtért vásároltak műveket. Végül Győrött gr. Batthyány kiállításunkat Lajos főispán indítványára — aki ünnepélyesen megnyitotta — a költségek fedezését a város közönsége magára vállalta s e helyen is rioportot fordítottaksorsolásra szánt műtárgyak vételére. A látogatók száma 1284-re ment. Végül augusztus hó 27-től szeptember hó 27-ig részt vettünk egy száznál több műtárgyból álló gyűjteménnyel a Nagy-Szebenben tartott első műkiállításon, a rendező bizottság részéről vett felhívás folytán. Mind e vidéki kiállítások alkalmával, a helyi értelmiségnek legkiválóbb képviselői buzgó közreműködéssel támogatták társulatunkat. Hálás köszönettel emeljük ki azok érdemét, akik a vidékre is kiterjesztett hivatásszerű törekvéseink erkölcsi sikerét elsősorban biztosították s hazafias áldozatkészséggel fedezték; e rokonszenves kiadásaink nagy részét fogadtatás egyszersmind a jövőre nézve biztatásul fog szolgálni arra, hogy a vidéki kiállítások megtartását évről-évre tervszerűen felvegyük tevékenységünk körébe, remélve, hogy azok hathatós eszközül fognak szolgálni tagjaink számának gyarapítására is. Hazai művészeink még nagyobb tevékenységet mutattak fel ez évben, mint az 1886. évi jubiláris kiállítás alkalmával, amikor 281 művel voltak képviselve. Ha e folytonos gyarapodásban örvendetes haladás is észlelhető, másrészt némi aggodalomra adhat okot az, hogy a művásárlás nem mutat fel hasonló emelkedést s a fokozott művészi termeléssel nem áll megfelelő arányban. Kívánatos volna, hogy a hazai közönség mentől szélesebb körben kövesse a király ő felsége bőkezű műpártolása által adott fényes példát, melynek múlt évi őszi kiállításunk is részese volt. Hazai művészeink közül ezúttal hetet ért ama kitüntetés, hogy műveiket ő felsége megvásárolta. A külföldi jelesebb művészek megnyerésére pedig az kölcsönöz kiállításainknak hathatós vonzerőt, hogy a nemzeti múzeumban elhelyezett országos képtárat a kormány évről-évre gyarapítja művásárló bizottságunk javaslatára kiállításainkból választott jelesebb külföldi művekkel, s hálásan említhetjük fel, hogy ez évben e vásárlás sokkal jelentékenyebb volt, mint az előző években. A múlt év folyamán társulatunk közvetítése mellett összesen 142 műtárgy kelt el 41,809 frtért. A vidéki kiállításokon eladott 24 festmény ez összegben 5030 frttal szerepel. Az összes művásárlásból hazai művészeink javára 110 műtárgy után 26,659 forint és külföldi művészek javára 32 műtárgy után 15,150 frt vételári összeg esett. Az őszi kiállítás második sorozatára kitűzött pályázatok eredménye következő volt: A vallás- és közoktatásügyi miniszer úr által társulatunk fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából alapított két aranyérem egyikét — pályabiróságunk Károlyi Tibor gróf, Harkányi Frigyes, Fenyvessy Ferencz javaslatára — a minister úr Zala György szobrásznak adományozta, az aradi tizenhárom vértanú szoboremléke számára készített «Harczkészseg» czimü müveért, mely által a jeles művész a reá bizott monumentális műnek megalkotására való hivatottságát általánosan elismert sikerrel igazolta. A második aranyéremmel a minister úr Verbas Jan-t, a nagy nevű belga művészt tüntette ki «Egyedül» czimü festményéért, a nevezett művész e kitüntetésért köszönetének azzal adott kifejezést, hogy e festményét a bejelentett ár felén ajánlta fel megvételre országos képtárunk számára, mely ajánlatát a minister úr el is fogadta. művészi A társulatunk által kitűzött 600 frtos első díjat a pályabiróság Vágó Pálnak ítélte oda «Vonó négyes» czimü festményéért; a 400 frtos második művészi díjat pedig Komlóssy Edének, «Genre-kép» címü festményéért. A Ráthféle 300 frtos díjnak pályanyertese Nadler Róbert lett «Két nővér» czimü festményével. A magyar gazdasszonyok országos egylete elhalt vagy elszegényedett művészek leányai részére saját árvaházában alapítványi helyet szándékozván létesíteni, e czélból kisorsolásra műtárgyak gyűjtését indította meg. A hazai művészek becses műveket engedtek át e czélra s ahol társulatunk tulajdonából 5 festménnyel 880 frt értékben, szintén hozzájárultunk. Ugyan e jótékonysági czél gyarapítására szolgált az is, hogy ez évi műlapunk, Zichy Mihály «Árva leány sorsa» cz.ínm művének sokszorosítási jogát, melynek eredetijét a mester az említett árvaházi alapítvány javára ajándékozta, a gazdasszonyok országos egyletének kifizereit 300 frttal megváltottuk. vizmedenczék földtani szerkezetétől függ. Mivel földünk belsejében különbféle barlangok és vizmedenczék vannak, melyek egymással közlekedő résekkel és a földszinre leverődött s leszivárgó párák által vizzel bővelkednek, artézi kutaink töbnyire mint közlekedő edények vizüket, azoktól nyerik. A fúrás sikere pedig attól függ, hogy a régi képletek rétegei mily irányban dűlnek, mert a hegyekben és föld gyomrában összegyűlt víz nagyobb része azon rétegek irányában szivárog és folyik, melyre a képletek dűlnek. Bakonyban és vidékén az ásatások alkalmával kiderül, hogy a congeria agyag alatt a mészkús források ágyát a hipparit és radiolith mészkő képezi, melynek vastag rétegei 15 foknyi szög alatt nyugatra dűlnek, a föld alatti vizek is ugyanazon irányban folynak és szivárognak. Például Tapolczafőnél az idők vasfoga alatt a templom körüli lejtőn a congeria agyag réteg elenyészett, most a szabadon hagyott radiolith mészkő rétegeiből szakadatlanul télen nyáron 12. fok alatt több forrás bugyog elő, melyek egyesülve a Pápa felé ömlő Tapolcza folyót képezik. Kétségen kivül áll azon vélemény, miszerint Pápa város alatt elterülő congeria réteg közvetlen a radiolith mészkő réteg felett fekszik, mely ugyanazon vizet tartja lekötve, mely Tapolczafőnél előbugyog. Minthogy a radiolith és hippurit mészkő rétegek Bakonytól nyugatra dűlnek, továbbá hogy a Bakony alatti vízmedenczék erei is nyugat felé irányulnak ; valószínű, hogy a leendő pápai artézi kút ivóvize is feltétlenül a Bakonyból ered. Mert szükséges, hogy azon víztartó vízszintje, mely a kérdéses artézi kúthoz a kivánt vízmennyiséget szolgáltatja, magasabban álljon, mint az artézi kutakban felszálló ivóvíz kifolyási pontja. Ezen természeti törvény alól a neptuni képletekből fakadó és önkényt felszálló hév források némely esetekben kivételt képeznek. Néhol az ily föld alatti szorult víz, ha magas fekvésű víztartóval összefüggésben áll, és a földszinte nyilast talál, természetes ugró kutat képez ; ilyen a Hekla tűzhányó hegy szomszédságában létező 100 láb magasra ugró szökőkút, melynek vize oly forró, hogy abban a tojás egy két pillanat alatt keményre fő. Hogy az ártézilattfúró biztos eredményhez juthasson, még nem elég, hogy a víztartó medencze a fúrási pont kifolyásánál magasabban álljon; szükséges még, hogyy a fúrás végpontján a föld mélységében nyert viz ritka földrétegre ne találjon, mert, akkor a víz fel nem száll hanem tovább folyik. Feltéve, hogy a talált vízréteg szilárd anyagok által korlátozva felszáll és kifolyik; kérdés még lesz-e abból ivóviz? Mert oly magas hőfokot is tartalmazhat, hogy üdítő italul nem használható. Továbbá a nyert viz a föld rétegek szerint, melyben átszivárog, lehet vasas, savanyú vagy kéntartalmú, lehet sós vagy keserű gyógyforrás is. Legyen azonban akár üditő ivó vagy ásványvíz, vagy legyen gyógyító hév forrás, Pápa város haladására minden tekintetben nagy befolyással lesz. A tervezett ártézi kutak mélységét vagy a fúrás költségeit megközelítőleg sem lehet előre kiszámítani , mert egyetlen ártezi kut sem nyújt biztos adatot a további kiszámításhoz. Az alcsuthi ártezi kut mélysége 182 méter és minden 25 órában 10368 köbláb 12/2 R. fokú vizet szolgáltat, — a lippikus ártezi kut csak 38 méter mély és minden 24 órában 158400 köbláb 50 R. foku hév vizet ád, — ugyan a lippiki II. artézi kut már 234 méter mély s ugyan annyi idő alatt csak 48600 köbláb 51 V2 R. fokú hév vizet ád, — a margit szigeti 317 méter mély és minden 24 órában 450000 köbláb 35 E. fokú vizet szolgáltat. A szentesi artézi kut 312 méter mély, naponkint 354240 liter vizet ád 227 Celsius hőmérséklet alatt. — Budapesten a városligeti ártézi kút legmélyebb a föld kerekségén, a fúrás Zsigmondy Vilmos bányamérnök vezetése alatt 1866. évi november 15-től kezdve szakadatlan munka mellett 1878. évi január végéig tehát csaknem 12 évig tartott, mélysége 970 méter és a világ összes ártézi kutjai közt a legnevezetesebb, mert minden 24 órában 7600 hektoliter vagyis 15000 akó 60 R. fokú forró gyógyvizet ömleszt a föld színére, mely a szenvedő emberiségnek megbecsülhetetlen hasznára válik. Az ártézikutfúrás részletes leírásába ábrák nélkül ezúttal nem bocsájtkozhatom; röviden csak a főbb műveletekre szorítkozom. A föld fúrásnál a mozgató erő lehet ember vagy gőzerő; a városligeti fúrásnál gőzerő működött. A föld fúró egyenes szilárd rúd, melynek felső részére a mozgató erő hat, az alsó megelégített része pedig a fúrást végzi. Minthogy azonban oly hosszú fúrónak egy darabban való előállítása és kezelése lehetetlen volna, a földfúró csavarokkal és akasztókkal ellátva több részből áll.A fúró többnyire egyszerű vésőhöz hasonlít, melyet bizonyos magasságra emelvén szabadon esni engedi, hogy saját súlya által végezze a fúrást, a fúró a földréteg minősége szerint különböző. Hogy a fúró lyuk oldalai be ne omolhassanak, a fúrólyukat rendesen vas lemezekből készült csövekkel bélelik ki. A fúrás közben képződött iszapnak a fúrólyukból való eltávolítására pedig a tisztító cső szolgál; ez egy vaslemezből készült, a fúrólyuk átmérőjénél valamivel kisebb henger, melynek alsó részén befelé nyíló szelep van alkalmazva, mely az iszapba való leeresztésnél benyilik s engedi az iszapot a hengerbe tódulni; felhúzásnál ellenben bezáródik úgy, hogy a csőben levő iszap ki nem folyhat. A földfúrással foglalkozók majdnem mindegyike módosított egy a fúráshoz szükséges eszközt, s így a pápai fúrásnál alkalmazott készülék is különböző. Ez dolog, hogy a fúrásnak eredménye legyen, mert bármily módosított eszközökkel végezzük is a fúrást, ha a fúrási pont alattc a föld gyomrában 14 Artézi kút és a jó ivóvíz kérdése. — Péter Ferencz építésztől. — n. Az első artézi kútfúrás francziaországban Artois grófság területén jött létre, s azon idő óta mind azon fürt kutak, melyekből a viz erőmű használata nélkül egyedül a természetes nyomás következtében szabadon kifolyik, artézi néven neveztetnek. Egy jó artézi kut sikere és költsége a furt területet környező földrétegektől és a közelben levő