Pápai Lapok, 1890 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

XVII. évfolyam. Mej*. jch'hik ni i II il e II v .1 s .1 r II •!» Közérdekű surgos k&slásMHi illkllll I­i-n­i| k |­­ ii I i sZ.Iliink is adatnak ki. I '.•niu'ilti'ti­'ii Itvi'h'k. ismert kezektől fogadtatnak el kéziratok nem a­ latnak vissza. { la|-nak s/ái,t 1; z r­e­m­­é n­yi k a lap 35. szám. Pápa, 1890. augusztus 31 - e,k hivatalába küldendők. Fii LAPOK. l'apa­­ áros h­a­los;i.:illi­k <­s l 6­1) I»­­p­á­p­a­i, s pápa.vidéki eg­y­e­sü­le­tnek m­­eg vál­asz, tót! közlönye. Kiöli­.el­esi dijak. Egy évre (> Irt K<­1 évre 3 frt. Negyed évre I frt és 1 kra.jezár. Egy szám­ára I ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 6 kr, nyilttérben 9i 1 kr. A dij előre fizetendő. Hélvegdij mindig kul­ ii s/ámitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap ki.itln hivatalába (Goldbrrg Gyula papir kereskedése, (lőtér) küldendők Állami tűzbiztosítás. \e||| s/ere|j|lk. Ilii il/ Ullulll llliíl­ráteanj­i kezét, mindenbe a\atko­l éf l­­ i polgárság- tolóit olyan gyáni­tat gyakorol, mint árvák fölött­­i k íjutyára. Olyan iilliiiiiokban­, a Ind e/ törté­- kiirtják a nép kebeléből az önállóság tét, moh pedig a nemzeti hala­lásnak ipjilt képezi. De vannak a népek eletében oly­­ adalm­i es k"­.gazd­asági mozzanatok, melyek a állami segélyt, az állami ke­r­­es t. s/..val .az állami hozzájárulást l­elkü­l­ zlletlenné tesz­ik. Azt is kenless. Vájjon szélszom­l Vo­t-e , v.i. illit. a­­ o.stat. a tavirdat all iniosi­ i uii. a mindennapi élet elég világosan I |ti Illeg. \ au a/oi­b.in a ii<>i|.rii állam és társadalmi életben ezeken kivül is több , ügy, lllelyet is közérdek szempont­kellene emelni a magán vállal­k«»zó­ szférájába] és egyenesen állami kerelét) alá tenni. //­/•a n­ I­üzbiztosttan in­fi/f is .!/</­urai szegbe)*. A tnzbiztosita­s n­em­csak társadalmi, hanea gazdasági aneza pontból is ma mar els­ő rendű kérdés, ho/tln­­omási­. hogy nálunk mily P­usztitásokat visz véghez | tű­z romboló eleme . - mily félelmetes madár miná­lunk i­zoros kakas, im­ly gyakran földön­futóvá teszi egesz vidék lakosságát. I­.ig­­a muuk­ sajnos tapasztalatairól le is s­o­ jUlik. Csak is legközelebbi hetek kroitikájára hivatkozunk, annak bizonyi­tására, hogy mennyire szükségünk volna egy ki­s késre,ately a tűz pusztitásaival se­mben­ ;i lakosság vedelm­e­ nyom­até­koaat eszközölhetné. \ tüzeseteknek tll ilj • 1N­ *MN1 l'e|e­rés/..' írvujtogatásbéd ered. A bosszúnak 6 ke­gyetlen kicsapongásait a bünteti kódex paragrafusaival alig lehet fékezni. Itt meg ennél is hathatósabb etgktnekröl kell gondoskodnunk és ennélfogva leg­zélszerf­bbnek ajánlkoznék e tekintetben tizbiztosiUts lilfiimositiisii, vagyis más s­.<ival ;t kénysze­rbiztositás behozatala, esetben megszűnnék a bosszúnak IŰDOS közrem­űködése. Ha az, ki polgártársát bosszúból érzékenyen megkárosítani akarja, tudna, hogy­­ t­i uzkárokat az állam megtéríti es l­og­ Veszzeség helyett egyedül érték­cseréről lehet szó, akkor bizonyara nem volnának olyan sárik­i gyújtogatás ese­tei es az országban l­é­p­t­e u­­ n­­ OSSOfl nem­ találkoznánk tűskárkoldusok eszeivel. Ide vannak az állami kötelező tűz­biztosításnak számos inás e­­­lvei is. .­la. hogy a tűzbiztosítás magánvál­lalkozók kezében van, találunk tízezer lakossal híre községet is, a­hol mindössze csak egy pár épület van biztosítva. És e Szolitáris jelenségnek fdeg az isZ okis, hogy a biztosító intézetek ügynökei a magyar népben nem képesek bizalmat gerjeszteni és különböz­ő üzleti lugasaik­kal inkább elrettentik, semmint meg­nyernék az eszmének. H­a az állam kezébe venné a tűz­biztosítás ügyét, akkor nyomban meg­szűnnék az az aggodalom, hogy itt pusztán csak nyerészkedési vagy dominál, és a biztositói közönség a biztositási dij alacsonyabb kiszabása által is meggyé­z­ülhetnék az intézkedés áldásos voltáról. De államosítani kellene a tűzbiz­tosítást már csak azért is, mert állami kezelés mellett a községeket el lehetne látni a legjobb oltószerekkel, s mi az értékek tömeges elpusztulásának hirtelen gátat emelne. Most azt tapasztaljuk, hogy a köz­ségek oltószerei silányak és bár nagy költséggel járt azok beszerzése, az oltás követelményin­ek n­el­l felelnek m­­eg a Az állam, ha saját gyáraiban nem nyerész­kedési lágyból, hanem polgáraira való tekintetből maga venné kezébe a tüz­oltószerek gyártását, his­szük, hogy egy jóság mint olcsóság dolgában tetemesen felülmúlná a jelenlegi gyártmányokat. S mi viszonyaink között nagy áldás volna az országra. Az ó­korban az­ állam önczél volt­ a középkornak, különösen miután a római impérium hagyományai is elhalaványul­tak, majdnem egyedüli e célja a háború volt. a l­­ i-ik. 17-ik éa részben II-ik .szá­zadokban Állam és fejedés,MN­ eg.­ és ugyanaz volt, egyéni nagyravágyás és családi politika kormányozták a­, egész, világot. Ma már belátjuk, hogy a jól ren­dezett államnak nem lest­­ azárl czélja, mint­­ egy bizonyos térileg elzárt nép valamennyi metrón eredeti életczélját elő­mozdítani.­ Mohi A gazdasági életre al­kalmaaos Wagner Adolf úgy fejezi ki ezen elvet, hogy mindazt az­ állam te­kintse feladatának, a­mit jobban elvégez­het, mint az egyesek, társulatok vagy az autonóm állam közege­k. A munkáskérdés megoldásai sem hagyhatjuk egészen az államra, az­ ő kötelessége­­ nem lehet más, mint a munkásvédelem, hogy ez is elég terhes és bonyolult feladat, látni fogjuk a következőkben. Igaz ugyan, hogy a munkások egyik főkívánalma az­ államtól egészen más irányú, t. i. az­ általános szavazatjog be­hozatala. Két alapelven nyugszik ezen kívánalom: először, hogy az „uralkodó osz­tály­ nem ve­szi tekintetbe az alacso­nyabb osztályok érdekeit, másodszor, hogy csakis ott tudható meg a nép akarata, ahol az­ általános szavazatjog uralkodik. Az első alapelvet épen a munkásvédelmi irány c­áfolja meg, a másik elvnek igen szép, de hazai viszonyainkra nem alkal­mazható­. Nálunk a gyári munkások száma elenyésző csekély a falusi paraszt nap­számosokéhoz képest. Ez­ utóbbiak pedig még épen nem állanak a műveltség azon színvonalán, hogy politikai joguk gyakor­lásában más vezethetné őket, mint a par­tiendláris vidéki és a mi még rosszabb az­ egyéni érdekek. Az általános szava­zatjog behozatalát tehát hazánkban nem­csak szélszerűtlen­nek. >zt egyenesen ve­szélyesnek tartanám. A tulajdonképeni munkásvédelmi intézkedések közöl a leg­sz­ükségesei­ ii a munkaszünnap törvény­hozási m­egál­la­pítása, melyet genialis ke­reskedelmi ministerünk is először terjesz­tett a magyar országgyűlés elé. Ezzel tűnik fel az új­zociálpolitikai irány elő­ször a magyar parlamentben, mert ipar­törvényünk igen kevés figyelemben ré­szesíti azt. A munkaszünnap behozatalát főleg spciál-etikk­ai szempontok követelik. A munkásnak, ki a hét hat napján egy­hangú lélekölő munkával van elfoglalva, igen nagy szüksége van egy napra, ma­gunknak az állambölcsészet főbb tételei­ Ivet családja körében, kissé­ élvezeteseb­röl, majdnem mindnyájan megegyezünk­ben töltsön el és­ a melyen valláserkölcsi az államcaél felfogásában, szükségletének is eleget tehessen. És habár a munkaidő kevesebb is lenne, de mennyit nyerne a munka in­tenzitása, ha a munkás Hétfőn megújult erővel és felüdült kedél­lyel állana mun­kájához. Bázel egyszersmind azon néze­temet is kifejezem, hogy épen nem kö­zönyös, hogy a m­unkaszünnap Vasár­napra essék, hogy igy m­ert hisz. a Vasárnap az egész művelt világban, a társadalom minden rétegében m munkaszün­nap a munkás a társadalommal érint­kezhessek. VallásOS szükségleteinek pedig csak igy tehet eleget. Az­ olyan s­­ok m­arkti, kalmári felfogás, mint a minő haraszti Jellinek Henrik urnak a munka­szünnapokról szóló röpiratában található, a tudomány és a politika modern irá­nyának épen nem felel meg. Vannnak természetesen oly iparágak, melyekre nézve a törvénynek kivételt kell tenni. Azok t. i., melyek félbeszakí­tást egyáltalán nem tűrnek, vagy a me­lyek az évnek csak egy bizonyos szaká­ban gyakorolhatók. Hogy azonban még itt sem lehetetlen a Vasárnap szigorú megtartása, azt Anglia, a világ leg­nagyobb iparállamának példája fényesen bizonyítja. A magyar törvényjavaslat azonkívül discrecsionáli­t hatalommal ru­házza fel a kormányt, hogy esetről esetre felmentheti a munkaadókat a törvény ah­ol. Kiismerjük, hogy ez hasznos és néha hazai viszonyaink között kikerül­hetien, de mindenesetre igen óvatosan használandó a munkások érdekeinek is folytonos szem előtt tartásával. A munkaszünettel rokon kérdés a munkaidő maximumának kérdése. Tudjuk, hogy a munkások egyik pdszava: is óra munka, g­ólra szórakozás. S óira alvás. a Mindenekelőtt kételyemet fejezem­ ki, hogy munkások s­orai szórakozása valami nagyon üdvös volna ugy reájok, mint a közrend és csendre nézve. De hisz, a­z órai normál munkanap lehetetlenné tenné a nagy tőke gyümölcsölő befektetését, lehetetlenné az úgynevezett gazdasági conjuncturák kiaknázását A munkások ugyan úgy érvelnek, hogy a­mennyit vesztenének a munkaadók a munkaidő rövidítésével, ugyanannyit nyernének a munka intenzitásának nagyobbodásával. I Ezen érvüket azonban agyonüt­ik egy má­sikkal, midőn azt hangoztatják, hogy a s órai munkaidő mellett több munkásra lesz szükség. Ezzel hallgatólag beismerik, hogy a 8 órai munkanap a munka drá­gulásával egyenlő. A munkaidő maximuma Angliában a magasabb műveltséget igénylő ipará­gaknál heti 64, a többieknél 60 öt­­órá­ban van megállapítva. Svájcn és Ausz­triában 11 órai napi munka van törvény­hozásilag megállapítva, de az­ ausztriai gyártésügy­elők jelentéseiből kitűnik, hogy még az állami ipartelepeken sem lehet szigorúan megtartani. Szerintünk a mun­kaidő maximum törvényhozási megálla­pítása, nálunk, a­hol a nagy ipar még gyermekkorát éli veszedelmes. Hisz An­gliában is a Trade-Unionok egyik veze­tője úgy nyilatkozott, hogy ezen tör­vényhozási intézkedéssel az állam az egyéni szabadság rovására túl­lépett ha­táskörén. Hogy miként védhetik meg ma­gukat a munkások e e téren is a tőke ki­zsákmányolása ellen, arról dolgozatom III. részében lesz­ szó­. Ugyanezt mond­hatom a munkabér magasságának megál­lapításáról is. Vannak azonban még egyes intézkedések, melyeket okvetlen törvénybe kell foglalni. Iyen először is azon rend­szabály, hogy a munkások okvetlen kész­pénzzel fizetendők. A nagyobb városok­tól távol eső ipartelepeken ugyanis szo­kásos földhaszonélvezetet, tű­zi­fát, eset­leg teljes élelmezést is adni a munkások­nak a bér fejében, a­mi tetemes vissza­élésekre vezet. Apartörvényülnk, mely csak az áruk és szeszesitalok hitelezését tilal­mazza, ez irányban kiegészítésre szorul. Törvénybe foglalandó még a női és gyer­m­ek munka védelme, a­m­i ezen téren az ál­om­hatalom egyik legnemesebb fela­datát képezi. Az egyes törvényhozások intézkedései e téren igen különbözők. Az idei berlini conferencia a 12 16 éves­­ munkásokra nézve 1, órában állapította meg a napi munkaidőt. A női munkásokra nézve ipartörvényünk azon igen helyes in­tézkedést tartalmazza, hogy szülés után 1 hétig a nő munkára nem kötelezhető és a szerződés ennek daczára nem bomlik fel. Az utolsói pont, melyet munkám ezen részé­ben tárgyalnom kell, a munkások segé­lyezése és biztosítása. A segélypénztárak, melyek a mun­kásoknak betegség és baleset esetében némi pénzsegélyt nyújtottak, már igen régien el voltak terjedve. Az újabb kor­ban, Kassal­le agitácz­iói következtében a­z állam is belátta ennek fontosságát és Francziaországba is <it vette ezen se­gélypénztárak kezelését. A betegség és baleset elleni biztosítás államosításának és kötelezővé tételének eszméje Német­országban keletkezett a 70-.s é­vek ele­jén és ugyanott keletkezett a­z első ilyen törvény is. Ezen kérdés, melyet Ausztria törvényhozása is egy nagyobb szabású al­kotással oldott meg, nálunk is legköze­lebb napirendre kerül. Az ezen téren felmerült tapasztala­tok sokkal csekélyebbek, semhogy egyes rendszerek bírálatába bocsátkoz­hatnánánk. Még sokkal kevesebbet mond­ A n­un­ktiskéi­ilés. Irta BERCZ KMNI.. II. Bárminő felfogást alkossunk is ma* T­A­R­C­Z­A. LORD LOVEL. — 11 BBgsI ballada. — K .stélva elő­tt állt lord Lovel Fehér ménjét most nyergelé meg ! szép lady NaHCJ Belle jött, gy bm­sut mondjon kedvesének. , gy bucsiit mondjon kedvesének. Hová, hová hud Lovel?! kérdé­sh mondd, hová visz utad. infnv ?­-Megyek a nagy világot látni. Idegen országokba messze. Idegen országokba messze.- S nőttek a templom lépcsőjéig. ,S mikor jös­sz meg lord Lovel - kérdé­­­s o­tt n­e­m n­ehetVP Oh mondd, mikor jös­sz vissza, kérlek­­hgy">.'' f­o,10fl­* k = bl szeretek ' sodaljak okét most gyakorta. „Egy, két, legfelebb három évre Kedves Nanoymhoz visszatérek. Kedves Nanoymhoz visszatérek.­De nem mult el, csak egy év s egy nap. Hogy messze tájra vitte utja. Vagy szállta meg lord Lovel szivét. Szép lady Nancyt látni újra, Szép lady Nancyt látni újra. És nyargalt, nyargalt haiszin mentén. S hogy elért London városába, a harangok oly búsan szólnak, S­a­i­ cj­ körül, mind talpig gyászba. A nép körül, mind talpig gyászba.­­Mi az, mi baj ? — lord Lovel kérdé Mi történt itt, oh szidjatok hát !­u­­ Egy úrnő halt meg szólt egy asszony — Ifjú volt, Nancy Béb­ének hivták, Ifjú volt, Nancy Beiknek hívták." Csodálják őket most gyakorta. cl utaz­­ot*a. Felnyíttatá az új sirt gyorsan. És a szemfödélt visszahajtva A hűlt ajkat esóikkal boritá S megeredt könnyének patakja. Megeredt könnyének patakja. I­gy mint /</" halt meg lady Nancy. És lord Lovel meghalt rá másnap . Lady Nancyt megölte a vágy . És lord Lovelt a kinos bánat. És lord Lovelt a kinos bánat. Szent Patikrász templomá­­ban nyugszik Lady Nancy és hü lovagja . Annak kebléből piros roz­s.i Kzéböl meg vad szöllö hajta. Eaéből meg vad szöllö hajta. A légyott. Ha hiszitek, ha nem, olyan ter­mete volt, mint az őznek. Kopott, fekete ruha volt rajta, a fején fekete csipkekendö. kalapja semmi­vel sem újabb a ruhájánál, hanem aztán a szemek, ma azokról én nektek nem is beszélek, nem akarok drasztikus megjegy­zéseket provokálni. Tudjátok, huszonöt esztendeje már ennek, de nekem ma is nyilallik a szívem tája, ha eszembe jut. Valahol ott kellett laknia a Dunapart Akkor multam éppen husz esztendős. Aztán fidvettek a kaszinóba s ott megtanultam, hogy . . . no hát azt tanul­tam meg, a­mit ti is tudtok mind vala­mennyien. Egyebet se tudtok aztán. Hanem azok a villogó szemek csak nem mentek ki az eszemből. Eljöttem azért én naponta a műhely elé s szemeim­mel kisértem, mig eltűnt a kanyargó rak­parton. Egy alkalommal volt bátorságom utánna lopózkodni. Nem hazament, a­ lánchíd felé tar-akkor még óicska épületeiben, mert arréd tett. Koronként megállt, mintha elfele­az oldalról láttam előjönni naponta, Lett volna valamit. Én csak mentem Ott a Lloyd-épület körül volt valami : utánna. A­mig jegyet kellett váltania. BUgmühely, emlékszem, egy véreseszemü,­­ melléje lopództam, karvaly­orru vén leány tartotta, csipke­m­unkát, hímzéseket vállalt s annál dol­gozott ő is tiz-tizenkét órát naponta. A talán tudom ezt, mert a Blanka grófné menyasszonyi fátyolát az édes anyám ren­delte meg nála s akkor én elkísértem. Az egész műhely nem volt nagyobb, mint egy jókora fürdőszoba, s abba volt bepréselve hét leány, köztük ő is. Megvallom akkor először életemben jutott eszembe, hogy vannak a világon rangok és előítéletek, a­melyek kellem­es­­ olyan szép volt! Aztán gyors léptekkel haladt föl a hídon, én utánna. Az első oszlopnál, mikor meg kel­lett kerülni az oszlopot, melléje léptem. Valami úgy csapongott ereimben, a hideg szél kipirosította arezomat, vagy talán egyéb és dadogva szókitám mag: Kisasszony . . . — Nos, kérdd akar valamit? Van időm reá, csak beszéljen! És reám villantotta azokat a szeme­helyzeteket teremtenek ugyan a társaság­­kot, melyekre ha visszaemlékezem, ma is, ban annak, a ki bennök van, de néha meg­­­huszonöt esztendő múlva, higyjétek el, is kötik az embert,­­ ugy nyilalik a szivem tája. Mikor oda pillantottam abba a zugba. Nem tudom mit mondtam; talán azt, hol ö ült vászna mellett cseréltem volna , hogy szeretem, hogy ne űzzön ••] maga­egy jóravaló tanbólegén­nyel A többi hat leány majd elnyelt te­kintetével, ő fel se vetette szemeit. Anyám ügyet se vetett rájuk. Gyor­san végzett , karomba öltve kezét, elvon­szolt onnan. Nem marad büntetlenül, ha a szol­tól, vagy azt, hogy engedje meglátogatnom.­­enni szükségleteket, melyek természetünk-Nem tudom, igazán nem tudom, mit beszéltem neki, de az ő szavai, felelete úgy bevésődött agyamba, hogy most is hallom. Most huszonöt esztendő után. Meg akar látogatni ?.. . monda­na jöjjön, hát várom! S abban a pillanatban belevetette magát a hullámokba. Utánna ugrottam, dereglyék jöttek a partról is, ki is mentettek engem. Meddig feküdtem ezután, nem tu­dom, a lapok tele voltak hősies bátorsá­gom leírásával , azóta is igen-igen bátor férfi hírében állok, de ezért mikor eszembe jut kacagjatok csak . . . — mi­ben gyökereznek, kiirtani akarjuk. Több éji lepkét lóghatunk mécscsel, mint a legszebb tüzű gyémánttal. Ks/.iiii'-lorüiK'Mik. t.l „Pápai Lapok" az aasdraiJ A halál szeszélyes költő, ki az elé­giás hatások keresésének eszközeiben nem­ válogat. A cselszö­vény az önzők tehetsége, mely csak a butákat vezeti félre, kik a heveskedési szellemnek, a komolyságot okosságnak, a szemtelenséget tehetségnek, a gőgöt méltóságnak tartják. Sivár lelkű emberek mindig önma­guk a bűnösök, hogy nem tudnak m­­ine­sen érezni, de azért mégis irigyelnek más­tól minden szelíd örömet és kiválólag irigylik a szentet melegének érzését. Sok államférfin emlékezhetnék Na­póleonnak Bouriennehez intézett szavaira, midőn először léptek együtt a Tuile­rieskbe : Valahára itt vagyunk, Bourienne! Most azon legyünk, hogy Itt is maradjunk! nagy Az előző idők embereivel érintkezni előny, mert azok hasonlítanak a pénzhez, mely nincs már ugyan forga­lomban, de annál nagyobb értéke, mióta éremmé (emlékpénzzé) lett. «3t

Next