Pápai Lapok, 1894 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-28 / 4. szám

A Fenyvessy Ferenchez B.­Füredről 1880. július 14-én intézett levélből közöl­jük a pápai közönséget közelebbről ér­deklő következő részeket: Szeretett jó barátom! Azon kedves levelére, melyben engem családommal­ együtt szives volt meghívni a Pápán rendezendő emléktáblás ünnepélyre, megkísértek kiengesztelő választ adni. Kien­gesztelőt azért, mert én azon az ünnepélyen jelen nem lehetek. Először is ugy meghűtöttem magamat (ebben a nagy melegben a nyári fejemet viselem s az mingyárt rheumát kap), hogy nem bírom egyik fogamat a másikhoz értetni, s aki most meg akar szalajtani, csak azt mondja, hogy menjek valahová bankettre! — De, hogy ha­bár olyan föltétlen ura volnék is mind a harminchét fogamnak, mint akkor, mikor még a derék Klára Mariska főzte la­komához voltam mindennap hivatalos, még akkor sem mennék el Pápára azon a napon, a­melyen az én nevemre vonatkozó emléktábla lesz ott felavatva. A­mik ily emlék­örökítő ünnepélyeknél elmondatnak, azok mind olyan dolgok, a­miket magának az érdekeltnek már csak a föld alól­­ szabad végig­hallgatni. Még azt is nehéz kiállni, ha az embert szemtül szembe szidják , hát még ha szembe feldicsérik , ez csak leköszönt minisztereknek jár ki, mint büntetés súlyosbítás. Azért engedjék meg önök, igaz szeret­teim, hogy a mostani kopasz fejű, őszszakállú „veterán" helyett hadd mutassam be önöknek azt a lombos hajú, sima állú ifjoncot, a­ki még akkor csak rekruta volt. Itt azután érdekesen irja le Pápán töltött napjait s azon mozzanatokat, me­lyekből merítette a lelkesedést további nagy munkájához. S midőn a Pápán nyert egy aranyos pályadíjról megemlékezik igy folytatja levelét: Hanem az az egy arany s ez az arany­nál drágább szó, hogy „előbbre törj" egész életemnek irányadójává lett. „Ezt nem felejtettem el, „azt" nem ad­tam ki soha." Pedig volt egyszer egy olyan nap is az életemben, mikor nem volt több pénzem, mint az az egy arany és egész nap éheztem. „Vi­lágos" után" volt, az útfélen maradtam, kenye­ret nem adtak már olyan bankjegyért a­milyen nekem volt, az aranyamat pedig nem adtam volna oda, ha éhen halok is. Ekkor talált rám egy jó barátom, a megmentett pályaaranyam most is itt van az ereklyéim között. Forga­lomból kiment „devise", kalmár nyelven, de nekem útjelző devise. Azt tartják, hogy egy porszemnyi gyöngy­forgács, a gyöngyérkagylóba belopva, azt gyöngytermékre bírja ösztönözni. Ezt hiszem én a pályadíjakról. Az ifjúi kedély felnyilatlan kagylóiban egy gyöngyforgács is alkotó ösz­tönt támaszthat fel. Nem tudom, van-e önöknek most képző­társaságuk? Ha nincs, hát alakítsanak. Én megpróbálom a próba folytatását. A jövő évre és azontúl minden évben, a­míg élek, ki­tűzök öt aranyat, a­mennyit mi elénk kitűztek , úgyi a­hogy akkor tették, pályadíjul a pápai tanuló ifjúság köréből versenyre kelni szánt verses és prózai költeményekre; nem jutalom, nem dij, csak emlék gyanánt. Fogadják el tőlem, mint hálám örökségét. Azután — majd nemsokára lesz nekem alkalmam pápai barátaimat élőszóval is forrón üdvözölhetni; nem is egy alkalom, de kettő. Van nekem két hajdani kedves tanárom Pá­pán , kiknek egyike (Váli Ferenc) vezetett be engem a költészet, rhethorica philosophia csar­nokába, a ki megismertetett a természetrajz örökszépségü regióival, a másika (Tarczy Lajos) pedig, a ki feltárta előttem a természettudo­mány felséges világát; mindkettőjük az „excel­sior!" felmondásával önismeretre, fölfelé törek­vésre serkentettek, mindkettő, megragadó elő­adásával azt éreztetve, hogy a „tudás munkája" nem a halandók kínzására kitalált büntetés, hanem az olymp látogatók kiváltságos gyönyö­rűsége Ezen régi „barátaimnak" rövid időn ház tagja. Zongorán kiséri Aggházy Ká­roly ur. 5. Holt költő szerelme. Melodráma. Irta Jókai Mór, zenéjét szerzette Liszt Ferenc. Szavalja Nagy Gabriella úrhölgy, zongorán kiséri Csoknyay Erzsi úrhölgy. 6. Szerelmi duett Leoncavallo „Ba­jazzók"-ja c. operából. Énekli Bárdossy Ilona urnő és Beck Vilmos ur, a m. kir. operaház művészei. Zongorán kiséri Agg­házy Károly ur. 7. „ Virág négyes." Betanította és ren­dezi Kemény G­yula tánctanító. Közre­működnek : Antal Irén (cyklámen), Báron Klementin (hóvirág), Barthalos Olga (piros szegfű), Doctorícs Jerta (Szelence), Har­mos Zolna (gránát virág), Kisfaludy Iza (ibolya), Lazányi Róza (vadrózsa), Szente Elza (százszorszép) és­­ Wéber Olga (rózsa­királyné) úrhölgyek; továbbá: Antal Iván, Borsos Endre, Kakas Ferenc, Kóczán Aladár, Mohácsi János, Sörös Béla, Ver­mes Lajos és Vikár Jenő urak (lepke jel­mezben).­­ Este 10 órakor. A díszelőadás után a „Jókai-kor"­­ fővárosi vendégei tiszteletére társasvacsorá­t a „Griff" szálloda nagytermében, ötven éves tanári jubileuma fog bekövetkezni. Meg lesznek azok ünnepelve tisztelőik, egy­kori tanítványaik által. Ezen ünnepélyekben hívatlanul is részt fogok venni, mint egyike a legtöbbel tartozó adósoknak. Most pedig, kérem önt, szeretett bará­tom, legyen szíves legforróbb hálámat kifejezni mindenkinek, a­ki rám megemlékezni kegyes volt, stb. Az ifjúsági képzőtársulat részére igért öt arany pályadijat a nagy költő most is rendesen minden évben megküldi, de azon igéretét, hogy Tarczy Lajos és Váli Ferenc ötven éves tanári jubileu­mára megjelenjék csak részben válthatta be, mert a mily szent lelkesedéssel hall­gattuk a Tarczy jubileumon elmondott áldomását, annál leverőbb volt annak tu­data, hogy másod izben a nagy költővel Váli Ferencnek csak gyász ravatalánál találkozhattunk. A Horváth Laj­oshoz irt levélszövege a következő: B-Füred jul. 22. 1880. Szeretett barátom! Önnek különösen meg kell köszönnöm azon atyafiságos megemlékezést, hogy azon ház falába nevemmel egy követ beillesztetett, a­melyben az ön családja engem valóban tagjá­nak tekintett, s úgy bánt velem, mint gyer­mekével. Rokoni, baráti szeretet tényének kell azt elfogadnom, mert különben egy emlékkő egy olyan drága kő, a­mit élő ember meg nem fizethet. Én ugyan lelkembe tekintve, nyugodt­nak érzem magamat az iránt, hogy a mi nap­jaim még hátravannak, azok sem fognak olyan foltot illeszteni éltem folyására, a­miért önnek a ház falát valaha sárral dobálja meg a nem­zet ; de még­is ez az emlékkő senkire nézve sem annyira emlékeztető, mint én rám, a­ki­nek napról napra ügyelnem kell, hogy abból még csak egy darabka is le ne csorbuljon. Olyanforma kötelezettséggel jár ez, mint a bí­bornoki kalap, a­mivel a megtiszteltnek többé nem szabad kilépni az utcára gyalog, nehogy csak a lába hegyét is besározza. Fogadja ön hálás üdvözletemet, egész családjára nézve is. Lakjék azon ház födele alatt mindenkor boldogság és megelégedés! ezt a téli arcképemet pedig legyen ön szives emlékül elfogadni, a baj ugyan hamis rajta, de minden egyéb igaz, s legigazabb ön iránti változhatlan baráti szeretetem. Igaz híve Jókai Mór. Városunk villamos világítása. A »Pápai Lapok« 2-ik számában a város villamos világításáról irt igény­telen cikkemnek egyik célja az volt, hogy e fontos kérdésben a döntésre hivatott képviselőtestület azon tagjai tájékoz­tatva legyenek, kik a mozgalmat teljesen vagy közelebbről nem ismerik. E cél azon két, a dolgot más-más oldalról alaposan és teljesen megvilágító cikk után, mely e lapok 3-ik számában Steinberger Lipót és Hanauer Jenő urak tollából megjelent, el van érve. És hogy ön mégis újból igénybe veszem az olvasók szíves türelmét, erre nem csak a kérdés fontossága indít, ha­nem azon körülmény is, hogy cikkemet a válaszolók kisebb-nagyobb mértékben félreértették s válaszukban épen ezért a cikk valódi lényegét nem — vagy csak röviden érintették. Félreértette külö­nösen Hanauer Jenő ur, ki cikkének egy helyén így kiált föl: »Ha a város vilá­gítása valóban olyan luxus volna, tudnék egy olcsóbb módot ajánlani: hagyjuk el teljesen az utca-világitást s ugy meg­takaríthatjuk a 2200 frtot.« Ha ez a fölkiáltás az én álláspontom képtelen­ségét akarja föltüntetni, akkor sajnálom, hogy cikkíró úr nem látta meg cikkem­ben ezen sorokat: »A világítás bizonyos mértéken túl nem szükséglet, hanem fény­űzés. Szobáinknak megvilágítása végett szükségünk van egy jóravaló lámpára, de nincs szükségünk csillárra ... vasúti uton stb. kivül aligha van szük­­­ségünk a petróleummal jól világított ut­cák­­ fényesebb világítására, de igenis szükségünk van arra, hogy azon utcák, melyeken most lámpa egyáltalában nincs, vagy csak elvétve van, szintén nyerjenek néhány lámpát.« — Ha pedig a fölkiál­tás nem akart egyébb lenni egy kis hatás­vadászó frázisnál, hát akkor vesszük an­nak, a­mi a frázisnak. Steinberger Lipót barátom hivat­kozik a kövezetvám stb. házi kezelésének életbeléptetésekor táplált aggodalmaimra. Azt hiszem, hogy ezen aggodalmakat osztották velem mindazok, a­kik a házi kezelésnek őszinte barátjai voltak s nem szerették volna, hogy az első év ered­ménye meghazudtolja állásfoglalásukat. A tettosii wwaHa Mhogyitm sygjt hasonlóságot a jelen helyzettel. A házi kezelés életbeléptetése előtt bizonytalan­ságban állottunk, s én dacára e bizony­talanságnak, föltétlen a házi kezelés mel­lett voltam, annyira, hogy a t. barátom által fölemlített cikkek egyikében a házi kezelést, még ha veszteséggel járna is, életbeléptetendőnek mondottam, híve vol­tam annyira, hogy akkor is, midőn Stein­berger barátom Weisz Gyula cég aján­latát hajlandó volt elfogadni, — aggodal­mai úgy látszik, neki is voltak — dacára az ő érvelésének, továbbra is a házi kezelés mellett foglaltam állást. A jelen kérdésnek azonban nincs bizonytalan ol­dala. Tisztán látjuk mit kap a város a részvénytársulattól s mit kell azért cse­rébe adnia. S épen ezért, mert előny és hátrány tisztán mérlegelhető — bár e mérlegelés a dolog természetéből kifolyó­lag subjectiv marad — volt nézetem kezdettől fogva az, hogy a váron egyéb magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül­az u­tca­világításra nem fordíthat 4000 frttal többet, mint a­mit eddig for­dított. Ez a nézet indított arra, hogy én a villamvilágítás bevezetése iránti moz­galmat ne a városnál, hanem magánosok­nál tartsam megindítandónak s dacára Steinberger Lipót úr ellenkező érvelésé­nek, most is ezen módot tartom prak­tikusabbnak. Illusztrálásul szolgáljon következő: Steinberger úr a város 6000 a­drtján kívül 800 lámpa jegyzését mint mini­mumot elégségesnek tartja arra, hogy az üzem­­költségeken kívül a részvényesek 80­0 osztalékot kapjanak. Tegyük föl, hogy a magánosok által jegyzendő lám­pák száma nem 800, hanem 1000 lesz, tehát kétszázzal több, akkor a részvény­társulat bevétele körölbelül 3000 frttal emelkedik vagyis a részvényeseknek 11 °­ C osztalékot adhatna. Ha azonban a rész­vényesek, illetve a mozgalom megindítói, 8 °­ C-ot is elégségesnek tartanak oszta­lékul: a 200 lámpa többlet azon hely­zetbe juttatja őket, hogy a város vilá­gítását a tervezetnél évi 3000 frtért olcsóbban vagyis 3000 frtért rendezhetik be. Vagy tegyük föl — mert azt is meg­eshetik, — hogy a magánosok 800 he­lyett csak 300 lámpát jegyeznek; ez 7500 frttal kevesebb bevételt jelent, vagyis 300 lámpa jegyzésével magánosok részéről a részvénytársulat nem alakulhat meg. Szükség van-e ilyenkor egy városi határozat hozatalára, a város hozzájáru­lására egy meg sem alakuló vállalathoz? Ha azonban a magánosok jegyzése előre tudva van, a bizottság 300 lámpa jegy­zése mellett bizonyára eláll attól, hogy a városnak ajánlatot tegyen. Szóval a lámpák jegyzése szabályozván a városhoz teendő ajánlat nagyságát s illetve azt, hogy ajánlat tétessék-e? — ezzel, nem pedig egy előre fölvett — s a város hely­zetére való tekintettel magasan fölvett — ajánlattal kellett volna a dolgot kezdeni. Addig is, míg azok a, Steinberger Li­pót úr által említett, újabb tervek beérkez­nek, s míg ezek alapján a városnak ujabb részletes ajánlat lesz tehető, cél­szerű volna legalább általánosságban tu­dakozódni a magánosoknál, hogy így meg legyen nyerve az alap. Hanauer Jenő úr nem tartja soknak a 6000 frtot, vagy ha talán kissé sok­nak tartja is, azon meggyőződéstől van áthatva, hogy »a­ki a célt akarja, akar­nia kell az eszközöket is.« És tökélete­sen igaza van; • csak az a kérdés, hogy a cél olyan-e, hogy azért az eszközöket — 4000 írt kiadási többlet, más szavakkal 4 °­ 0 pótadó emelés — akarnunk kelljen ? Azt hiszem nem én vagyok az egyedüli, a­ki erre nem­mel válaszol. Pápa lakosságának nagy általános­ságban szólva a­ 3-e földmíves, '­5-e ipa­ros, '/5-e kereskedő és az értelmiségi osztályhoz tartozó. Esti és éjjeli utcai és vasúti forgalma, a­mely az utcáknak fényes kivilágítását igényelhetné, mini­mális. A világítás tehát nem tartozik az elsőrendű szükségletekhez s­­ bizonyos mértéken tuli csakugyan fényűzés. Épen ezért mindaddig, míg elsőrendű szükség­letek várnak kielégítésre, a világítás javítására a város nem fordíthat annyit, hogy az évi költségvetését ezután több mint négyezer frt újabb kiadással meg-Az 1890-iki népszámlálásnak egy igen fontos tanúsága van: a lakosság száma 10 év alatt több mint 400 lélek­kel apadt. S mivel ugyanezen 10 évben a születések száma valószínűleg (adatok nem állnak rendelkezésemre) 400-500-zal meghaladta a halálozások számát — ki­költözés útján elvesztett a város 800— 900 lelket, minden évben mintegy 20 családot. Hogy ez a tünet a városnak mint organizmusnak betegségére vall, az kétségtelen, mint szintén az is, hogy ezen segíteni kell s hogy villamos világítással nem segítünk rajta. A haj kihullását a fodroztatás és sütögetés nem akadályozza meg, sőt elősegíti;­­ a lakosok apadását sem fogja a villamos világítás megakadályozni, hanem inkább előmozdítja azt, ha a megélhetés feltételeiről, tehát improductív vállalat helyett vagy mellett productív vállalatokról nem gondoskodunk. Elsőrendű szükségletünk a víz; ha e kérdést szerencsésen megoldjuk, a vá­rosnak évi kiadása emelkedhetik 8— 10,000 frttal. Nem hiszem, hogy legyen képviselő, a­ki sajnálná érte, s föltét­lenül megszavazza. Azután jön a­ csator­názás ügye, alapos megoldása a városra váró újabb 8—10,000 frtot; ezt sem szabad sajnálnunk, ezt is meg kell sza­vaznunk. De aligha fogja minden kép­viselő a két megvalósítandó tervre szük­séges 18—20 °/C pótadó mellé megszavazni villamos világításra a tervezet szerint szükségelt 40/C-ot s erre a célra 6500 frtot; mert e két elsőrendű szükséglet mellett vannak még olyan igények — esetleg ipartelepek gyámolitása — melyek elől épen a lakosság kiköltözésének meg­akadályozása végett nem fogunk elzár­kózhatni. Igen érdekes számítással bizo­nyítja be Hanauer Jenő úr, hogy a tervezet szerinti villamos világítás, tíz­szer annyi világosságot ad, mint a je­lenlegi, hogy tehát négyszerte olcsóbb mint a mostani hiányos világítás. A szá­mítás alaposságához szó nem fér, de­­ ne beszéljünk a vagyontalan betegnek arról, hogy reconvalescenseknek legjobb a fogoly pecsenye; ne beszéljünk annak a szegény iparosnak, ki csak egypár csiz­­­mára való bőrt tud megvenni, arról, hogy a bőr nagy mennyiségben hozatva tete­mesen olcsóbb; ne beszéljünk annak, ki 5 krért vesz kávét arról, hogy a kávé Hamburgból nagy mennyiségben impor­tálva felényibe kerül — s végül ne be­széljünk Pápa városának arról, hogy a 6000 frtba kerülő világítás négyszerte olcsóbb a 2200 frtba kerülőnél. Ezek mind olyan tételek, melyek megdönthet­lenül igazak, de a­melyek mégis nem mindenütt valósíthatók meg, mert meg­valósításukat a helyi körülmények meg­akadályozzák. Ha a mozgalom vezetőinek sikerül olyan ajánlatot nyújtani be a városhoz, mely jelenlegi kiadásainkat az utca­ vilá­gításra nem ily tetemesen haladja fölül, bármily sajátszerűnek tűnjék is föl előt­tem a kontraszt, mely pl. a Kis-utcának alig gázolható pocsolyái és villamos meg­világítása közt fogna fennállani,— szívesen hozzájárul a képviselőtestület bizonyára villamos világítás bevezetéséhez, de ha ez nagyobb áldozattal volna csak elér­hető, akkor nézetem szerint­­ várnunk kell, várnunk addig, míg el tudjuk érni, hogy meg nem élhetés miatt 15—20 csa­lád ne hagyja el évenként városunkat. I­­ Igaz ugyan, hogy Hanauer Jenő úr ennek ellenében az alkalom­ kedvező vol­tára hivatkozik, melyet én is elismertem s hangoztattam is; hivatkozik arra, hogy a város a villamos világítást soha ilyen olcsón be nem vezetheti; de mérlegelve a körülményeket, erre a hivatkozásra kénytelen vagyok a praktikus angolnak egy közmondásával felelni: »never buy what you do not want, because it is cheap« — >ne végy olyast, a­mire nincs szükséged (tegyük zárjelbe: elsőrangú szükséged) csak azért mert olcsó.­­ Ez városokra csak úgy áll, mint egyesekre. Dr. Antal Géza. KÜLÖNFÉLÉK. Jókai napok. Pápa város m­ár tegnap ünnepi díszt öltött a koszorús író, városunk díszpol­gárának tiszteletére. Utcaszerte leng a tricolor a köz- és magán épületeken. S örömérzet fog el és gyönyörködtet mind­nyájunkat, hogy egy szívvel és lélekkel ünnepelhetjük a nagy költőt,, a dicső fér­fiút, városunk, nemzetünk büszkeségét. Komócsy József Pápán. A Jókai-kör által rendezett Jókai­ünnep első díszelőadására már tegnap dél­után megérkezett a fővárosból Komócsy József, a Petőfi társaság alelnöke, dr. Fenyvessy Ferenc, a Jókai-kör elnökének kíséretében. A város és a Jókai-kör tiszt­viselői fogadták a vasútnál az illustris vendéget és Néger Ágoston apát lakába kisérték. Az első estély. Ünnepi hangulattól áthatott előkelő közönség töltötte meg zsúfolásig a vá­rosi színházat a Jókai-kör tegnap esti első díszelőadásán, melyen jelen voltak a Jókai család tagjai közül; Petiné Váli Mária, Ihász Lajos és neje Jókai Etelka. A „Hunyady nyitány" kellemes akkordjai elhangzása után Komócsy József lépett a színpadra és szavalta el rendkívüli hatás­sal „Jókai ll-hoz írt s lapunk első lapján közölt ódáját, később „újabb verseiből" mu­tatott be egy pár szépet nagy tetszés mellett. A Jókai-kör díszes babérkoszorú­val, a közönség szűnni nem akaró éljen­zés és tapsviharral tüntette ki a költőt. Kis József precíz zongorázásáról, Harmos Zoltán „Nősülő férj 11 czimű vígjátékáról, kedves műkedvelőink élvezetes előadásá­ról bővebben jövőre. A díszelőadás után Komócsy Józsefnek a Jókai kör illustris vendégének tiszteletére nagyobb társaság jött össze társasvacsorára­­ a Griff terem­ben, hol éjfélig időzött kedves vendégünk a legderültebb kedélyhangulatban, midőn is az 1 órai vonattal visszautazott Buda­pestre, elvive magával szives közreműkö­déséért legmélyebb hálánkat és köszöne­tünket, de itt hagyva nálunk felejthetlen emlékét. A második nap. Ma délután 1 órakor érkezend meg Budapestről Szilágyiné Bárdossy Ilona úrnő férjével, Beck Vilmos, az operaház művészei és Aggházy Károly zenedei ta­nár. A vasútnál ünnepélyes fogadtatás lesz. A Jókai Mór utca ünnepélyes fel­avatása és a Jókai-kör 2-ik díszelőadásá­nak sorrendjét lapunk más helyén közöljük. — Városi közgyűlés lesz f. hó 31-én d. u. 3 órakor a városháza nagy­termében a következő tárgysorozattal 1. József főherceg Ő cs. és kir. Fensé­gének köszönőlevele a hozzá intézett üd­vözlő feliratra. 2. Frauendienst Viktor borbély kérvénye az u. n. cédulaház bér­letének meghosszabitása iránt. 3. Dr. Fenyvessy Ferenc és társai kérvénye, melylyel a város utcáinak villamos áram­lattal való világítását elvileg kimondatni kérik. 4. Kis­celli országút mellett levő faiskola területnek laktanyai célokra való átengedése kérdésében való határozás. 5. A város pusztájának és felső telki tagbirtokának árverés utján leendő bérbe­adására vonatkozó előterjesztése a ta­nácsnak, I­ — Gyászhír. Pereszlényi János gyön­ev. ref. lelkész, a dunántúli ev. ref. egy­házkerület jegyzője élte 63-ik, lelkészsége 34-ik évében f. hó 22-én rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult hit mun­kása volt a hírlapirodalomnak is, és la­punknak, a „Pápai Lapok ”-nak a 70-80-as években egyik legbuzgóbb munka­társa. Temetése nagy részvét mellett e hó 24-én ment végbe Győrött. A gyászbe­szédet Őzike Lajos ó­ szőnyi­ és a sirbe­szédet Antal Grábor ácsi lelkészek tar­tották s a pápai főisk. énekkar (Gáthy Zoltán zenetanár vezetése alatt) kisérte gyász­énekeivel örök nyugvó helyére a megboldogultat. Áldás és béke poraira! — Pál fordulása. Számosan fejez­ték ki csütörtökön jó kivánataikat Mat­kovich Pálnál névnapja alkalmából. A gra­tulálok persze dúsan terített asztalra ta­láltak és a szives háziaszony még ebéd­del is szolgált az ott maradt vendégek­nek, kik annyira kitartottak, hogy majd ott hagyta őket már a házi­gazda is, mint szent Pál az oláhokat. A tisztelgők­höz csatlakozva, üdvözöljük őt mi is.­­• A „Nemzeti kaszinó," Vesz­prémben folyó hó 14-én tartott közgyű­lésén elnöknek egyhangú lelkesedéssel Esterczy Móric gróf cs. és kir. kama­rást, vármegyénk főispánját választotta meg újból, a kit felkért a kaszinó, hogy az elnöki tis^et továbbá is eláralni

Next