Pápai Lapok, 1896 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-25 / 43. szám

•1896. október 25. PÁPAI LAPOK. kivan, s hogy az oltások rajtuk kitűnően díszlenek. Igy mi kételyünk sem lehet az iránt, hogy szüleink jövedelmezőségétől a filoxéra miatt meg kelljen válnunk. Az ellentálló amerikai fajok közül a leg­inkább elterjedtek a riparia válfajai, ezek kö­zül első helyen áll a riparia portalis, amely faj a mész nélküli vasasagyag talajban dísz­lik, sima vesszőről is könnyen szaporítható, az oltást buján neveli. A márgásabb agyag talajba a vitis so­lonis faj való, amely egyébként megegyez a riparia jó tulajdonságaival. A rupestrisek válfajai közül mint leg­értékesebbet a rupestris monticolát ismerjük, amely minden jó tulajdonsága mellett még 30—35 ü/o meszes talajban is kitűnően dísz­lik, míg a vitis bellandieri, a­mely a legú­jabb felfedezés szerint 75 °/G mészben is megél, az oltást jól neveli, — azonban ennek hát­ránya az, hogy nehezen gyökereztethető. Az oltás legelterjedtebb neme ez angol nyelves párosítás, de e mellett készítik az egyszerű párosítást és a zöld oltást is, hogy melyik oltásmód a legjobb ? Itt tartsuk el­vül azt, hogy a tökéletesen összeforrott a legjobb oltás, a fődolog még az, hogy ehez minél olcsóbban juthassunk ! Magas kormányunk előrelátó gondosko­dása ehez is megadta a lehetőséget, a­midőn az 1996. évi törvényt a szőlők felújítására nézve meghozá, amel­lyel a legmesszebb menő anyagi áldozatokkal támogatja úgy az egye­seket, hegyközségeket, testületeket mint a községeket, ami egyszersmind legfőbb bizonyí­tékul szolgálhat nekünk az amerikai fajokon készült oltásmű­velet teljes megbízhatóságához. Városunk szőlőtelepre is már több izben lehetett szerencsés élvezni magas kormányunk hason támogatását, legújabban az arra készí­tett­ oltóház — teljes építési ára — is fé­nyes bizonyítéka az ő áldozatkészségének, nemkülönben a legkegyesebben kilátásba he­lyezett évi segély lehetővé teszi nekünk, hogy Pápa város lakosságának felújítandó szőlejé­hez az oltást az előállítási áron juttathassuk már a legközelebbi év folyamán. Pápa, 1896. okt. 22-én. Fodor István, szőlőtelep felügyelő. Az „Ath­enaeum" Olvasótára. — Eredeti s fordított regények és novellák. — Régóta készülök írni az „Athenaeum tárá"-ról, a válogatott jó magyar és külföldi Olvasó­regé­nyeknek e gazdag gyűjteményéről, ám a sok készü­lődésben telt, múlt az idő, kötet után kötet jelent meg, sűrű egymásutánban s ma már, ha tisztemnek teljesen eleget akarnék tenni, körülbelül száz regény és novella kötetről kellene beszámolnom. Nekünk, íróembereknek, a fővárosi élet izgalmai közt nincs sem kedvünk, sem érkezésünk regényolvasásra, lát­juk nap-nap után a megjelenő regények címét, s irigykedéssel gondolunk ama embertársainkra, kik az év minden szakában élvezhetik az olvasás isteni gyönyörűségeit. Magam is azok közé tartozom, kik a főváros­ban alig olvasnak regényt, hanem szép csöndesen összegyűjtik a nevesebb vagy oly névtelen írók mun­káit, melyekre figyelmünket felhívják, aztán várjuk a nyári pihenőt, mikor meghúzódunk az árnyékos lugasban, zavartalanul engedhetjük át magunkat az olvasás isteni gyönyörűségeinek. Az Athenaeum olvasótárának, — néhány kö­tet kivételével — jóformán csak izlések kötési táb­láit ismertem eddig ; a falu csöndes, nyugodalmas élete kellett hozzá, hogy egyenként megismerkedjem nevezetesebb köteteivel. A nehéz, kenyérkereső munka, a nehézkes stílusú tudományos munkák után mily jól esik a léleknek a könnyű s mégis a szi­get-lelket nemesítő szórakoztató olvasmány ! Oly rég nem olvastam regényeket! Oly kevés regényt ol­vastam a boldog diák­kor óta, hogy most egyszerre visszaképzeltem magamat a diák­vakációk gondtalan napjaiba, mikor válogatás nélkül olvastunk össze minden regényt, a­mit kezünkhöz kaphattunk. Mily nagyot változott azóta a világ ! A szép­irodalom az utolsó húsz esztendőnek a leforgásán óriási haladást tett. A régi írók ritkuló seregéhez, a fiatal írók egy roppant nagy gárdája szegődött, alig múlik el nap új könyv nélkül, a regény- és novella­köteteknek szere száma sincs, van miben válogat­nunk, csak értsünk a válogatáshoz. Ám éppen ez, a­mihez legkevesebben értenek. S mert ez így van, az Athenaeum Olvasótárának előttem nem az a legnagyobb érdeme, hogy egy kö­tetét 50 krajcárral lehet megszerezni, hanem az, hogy minden kötete irodalmi becsű munka lévén, a kellőképen nem tájékozott közönség, ha bármi uton e regénytárhoz s annak egyes darabjaihoz jut, Ízlését, erkölcsét nem fenyegeti semminemű veszedelem , a mi nagyíbaságú dolog, a szülő nyugodtan adhatja felserdült gyermekeinek kezébe e könyveket, nem kell rejtegetni előlük. Az Athenaeum Olvasótárában előkelő magyar és francia írók dominálnak, Jókai Mór nyitja meg a sort s végig oly magas a színvonal, hogy íróinkra csak tisztesség lehet, ha ebbe a társaságba bejut­nak. Egy nem hivatalosan, de hallgatag megalakult irodalmi társaság ez, melynek tagja lenni minden magyar írónak ambíciója lehet és az is. Jókainak két novellás kötete­ mellett nem egy írónk szerepel több kötettel, nevezetesen: Vértesi Arnold (Fürdőn, Mé­zeshetek, Mindhiába); Tolnai Lajos (Csak egy as­­szony, Az urak, Dániel pap lesz); ifj. Ábrányi Kornél, (Az élet tarkaságaiból, Régi és új nemesek); Beniczkyné Bajza Lenke (Két szív harcra, Itt és a jövő életben) s a fiatalabb írók közül Abonyi Ár­pád egymaga hét kötet regén­nyel és novellával, melyek közül, főként a Bosnyák képek méltó feltű­nést keltettek. És itt vannak e társaságban még: Bartók La­jos, Degré Alajos, Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond, Kóbor Tamás, Gaál Mózes, Malonyay Dezső, Tóth Béla, Sebők Zsigmond, Margitay Dezső, Prém Jó­zsef, Rákosi Viktor, Vértesi Gyula, Szabóné Nogáll Janka, Márkus József, Kabos Ede, Thury Zoltán, Sziklay János, Gyarmathy Zsigáné, Bródy Sándor, Kozma Andor, Pekár Gyula, Kazár Emil stb. Mondja valaki, hogy ez nem szép s nem előkelő irodalmi társaság ! A magyar írók mellett a franciák vannak nagyobb számmal s ezek közt főként Bourget regé­nyeire kell felhívnom a figyelmet, melyeket nem ki­sebb, mint Tóth Béla ültetett át magyarba, az ő páratlanul korrekt magyarságával, mely minduntalan elfeledteti velünk, hogy idegen művet olvasunk. Bourgeten kívül Feuillet Oktáv, Daudet Alfonz, Coppée, Catulle Mendés, Prévost Marcel, Theuriet, Halévy nevével találkozunk s több világhirü név­vel a világirodalom köréből, Björnson Björnstjerne, Serno Matild, Verga Giovanni, Sand George, Tha­ckeray, Dosztojevszki stb. nevével. Nemcsak a nevek, de az íróknak ebben a gyűjteményben levő munkái bizonyos előkelő iro­dalmi színt adnak az egész gyűjteménynek; jól esett találkoznom a nemes ízléssel, a lelkiismeretes kritikával, mely az Olvasótár köteteinek összeválo­gatásában nyilvánul. Mert hisz nagy íróknak is van­nak gyönge, néha éppen selejtes munkái, én azonban ilyesmit e gyűjteményben nem találtam. Nem talál, más sem. A szépirodalom művelői és olvasói hálával tartoznak az Athenaeumnak, ennek az előkelő iro­­ dlüílixü' .initiXcLiibk., liu^*^ iiixiíi iiih^yUU.UO/IÍIUUÜLI iiucotii* Sok mellett, minők „A Magyar Nemzet Története", a „Magyar irodalom története"­ stb. figyelmét kiter­jeszti a szépirodalomra is, melynek utóbbi időben a napi sajtóval szemben nehéz­­ életküzdelmet kell folytatnia. A sajtóban túlságos nagy tér jut az apró, vázlatos, hevenyészett tárcáknak, a novellák egye­nesen kiszorultak, csupán a regénynek maradt még hely, de itt is több a fordított, mint az eredeti, lé­vén amaz olcsóbb, gazdaságosabb. Ily körülmények közt szerencse az íróra is, szerencse a közönségre is az Athenaeum Olvasótára, mely olcsóságával alkal­mas a legszélesebb rétegekben való elterjedésre s válogatott irodalmi színvonalon álló köteteivel nagy­ban jarulhat a — fájdalom, — meglehetősen meg­romlott irodalmi ízlés javítására. Ez a két fontos körülmény tette könnyűvé nekem, hogy a nagyközönségnek jó lélekkel ajánl­jam az Athenaeum Olvasótárát. Benedek Elek: TOLLVEG­GYEL. Kortesvilág:. A fehér tollak előkerültek, a ludak gá­gognak, a ganaji érkezett, fellépett, plébános megérkezett. Meg­és programmbeszédet fog tartani. Hiába csodálkoznak kérem, ez komoly valóság. Ő megörvendeztette már Vaszart is el­méje szülötteivel, most nekünk, pápaiaknak óhajt ugyanazokkal kedveskedni. Ott feltűnést keltett azzal, hogy Luegerhez üdvözlő sürgö­nyt menesztett, itt bizonnyal azzal óhajt fel­tünni, hogy nem küld sürgönyt Lugernek. Legfeljebb neki küld majd a bécsi polgármes­ter — részvét sürgönyt, mert Lueger mindent tud, ami nálunk történik. Taschler semmit sem tud. Lueger tudja, hogy nálunk a szabadelvű­ség napját a ganajiak nem tudják elhomályo­sítani ; Taschler ezt nem tudja. Lueger geniális ember, Taschler nem az. Lueger gyűlöli a magyarokat, Taschler talán nem ? Hiszen husz év alatt egyetlenegy hivét sem tudta megmagyarositani. (Szégyelje magát.) Lueger vissza tudta hozni az egész közép­kort minden sötétségével együtt Bécsbe, Tasch­ler legföljebb egy kis középkori tortúrának veti alá azokat a szerencsétleneket, akik programm­beszéd­jét meghallgatni elég bátrak lesznek. Pedig magam is kíváncsi volnék — tekin­tet nélkül az esetleges kalamitásokra — a ga­naji programmbeszédet meghallgatni. Már csak összehasonlítás kedvéért is. Mert vasárnap mi is hallottunk egyet. Vájjon Taschler is tudja-e majd annyi szellemmel, — s a mellett annyi igazsággal — traktálni híveit, mint Fenyvessy tette? Vájjon ő is tud-e majd oly szívből eredő kacagást provokálni, mint a minő a kapukulcs meg a kvóta, az iparosok meg a beteg levél­hordó hasonlatára felzúgott? Valóságos virtuo­zitással kezeli Fenyvessy a választókat. Beszél az ő nyelvükön — ne tessék félreérteni, nem pórias nyelven, hisz városiaknak szól! — hanem nem vezet elvont, száraz okoskodás unalmas sivatagján át, mondhatnám az egész beszédre egy nagy oázis. Sivatagszerű rész ott nincs, a legbonyolultabb és legnehezebb kérdést is kön­­nyen érthető, kellemes formában tudja előadni. Hát Taschler úr, önnek nehéz lesz a sze­repe. De azért mint a rákosi nemes mondta B. H.-jában : „Jézus nevében, előre!" Más is bukott már meg s néppárti pláne megbukik most elég. Eg­gyel több vagy kevesebb : kicsire nem nézünk. A kicsapott patikus sorsában, miért ne osztoz­hatnék Taschler is? Pedig az dolgozik ám erősen. Annyira van már, hogy Biró Vince örökös és ősjogú független néppárti ellen biztosra veszi a győzelmet. Kár, hogy egy sokkal erősebb ellen­jelöltje is van. Pedig mióta az ugodiak versből tudták meg, hogy micsoda jeles család az a

Next