Pápai Lapok, 1899 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
működésre is készek. Műértő lelkes hölgyeink közül bizonyára szintén sikerül majd néhányat e bizottság tagjaiul megnyerni s így azután kibővül az intendatúra olyan szinügyi bizottsággá, amilyennek tervrajzát mi már másfél évvel ezelőtt elkészítettük , amilyennek a Jókai-kör vízitömj• is kontemplálta, midőn e bizottság felállítása érdekében a városnál lépéseket tett. Ez az ideális célzattól vezetett, tevékeny bizottság — nem először hangoztatjuk — nagyot, igen nagyot lendíthetne színművészetünk ügyén, állandó bérlet biztosításával jobb társulatot, sőt — amire jelenleg gondolni sem merünk — téli szezonnt is biztosíthatna városunk miíszerető közönségének s így maradandó nagy érdemeket szerezne. ÉCpp azért ismételten felhívjuk az intendatúra vezetőségét, hogy megszívlelvén az itt elmondottakat, alakítsa át az intendatíívát szinngifi bizottsággá. Szobrot Petőfi és Jókainak. Még ez év tavaszán hírt adtunk arról a lelkes mozgalomról, mely célul tűzte ki, hogy a magyar költői irodalom két legnagyobb büszkeségének a főiskola előtt, melynek egykoron mindketten növendékei voltak, szobrot állítsunk. A szoborbizottság néhány hónappal ezelőtt megalakult, de csak most tette meg az első lépést a szép terv megvalósításához. A bizottság ugyanis felhasználva azt a lelkes hangulatot, mely a Petőfi ünnepélyek alkalamából nemcsak Petőfi dicső emlékezete, de halhatatlanságban társa . Jók.-ii iránt országszerte uralkodik, a mai napon bocsátotta ki lelkes hangú felhívását, mely következőleg hangzik : Emeljünk szobr.it c hét s/i'll<'n'<'iritNillik! :ivlie ti magyar néni/cl <• két világító (»/!n]):íu:ik nliikjn'i ! Allitunk fel a szobrokat itt, hol a nagysige i.-íi fejledezni kezdettek! Állítsuk fel a szobrokat ///, honnét világhódító útjukon megindultak! Állítsuk fel a szobrokat JYtián, azon a helyen, ahol Petőfi és Jókai iskolázott, állítsuk fel azokat Petőfi halálának 6)-ik évében. Emeljünk szobrot Petőfi és Jókainak! De azért, mintha az emlékezet és kegyelet elhalása vagy elhomályosodásától félnénk; ne azért, mintha a nemzetnek tett nagy szolgálatokat megjutalmazni akarnók, de emeljünk szobrot Petőfi és Jóikainak azért, hogy: a mélyen érzett habinak, tőlünk telhető kifejezést adjunk, hogy az elismert tartozást, habár csekély részben, lerójjuk. Emeljük fel a szobrokat, hogy a jelen nemzedék érzelméről tantt állítson a jövendőnek, s a jövő nemzedék példát vehessen az elmúltról. Emeljük fel a szobrokat, hogy annak az ezer ifjúnak, kiket Pápán vezetnek be az ismeretek és tudományok titkaiba, mindig szeme előtt álljon a két nagy férfiú alakja s azoknak szellemétől megtermékenyüljön fogékony lelkük, buzdítást nyerjen mind arra, mit igaz, szép és jónak tartunk. Ily érzelmektől áthatva és lelkesítve határozta el Pápa város társadalma a Petőfi és Jókai szobor felállítását, ily érzelmektől eltelve fordulunk mi, alulírottak is a pápai Petőfi és Jókai szobor végrehajtó bizottságának nevében mindazokhoz, kik azz említett elhatározást helyesnek és jónak tartják, kérve: kegyeskedjenek bennünket feladatunk megoldásában adakozásaik és gyűjtéseikkel támogatni. Kérjük továbbá, méltóztassék a kegyes adakozás és gyűjtés útján befolyt összeget, a gyűjtők és adakozók névjegyzékéveel együtt, legkésőbb folyó évi október hó végéig, Hermann Pál bizottsági pénztárnokhoz Pápára,tag egyszerűen a Petőfi- Jókai szobor bizottsághoz Pápául megküldeni. Az adakozásokat hirlapilag fogjuk kimig 1 JUni. Kelt Pápán, július hóban.Fenyvessy Ferenc, Veszprém vármegye főispánja, a szobor bizottság védnöke, dr. Hegedűs Lóránt, országgyűlési képviselő, a szoborbizottság elnöke, Hamms Zoltán, a pápai Jókai-kör alelnöke, a szoborbizottság társelnöke,Györi Gyula, gimnáziumi tanár, a szoborbizottság jegyzője. ( hitük ) A szegényügy javítása. A társadalom minden rétegében találunk oly egyéneket, akik létfentartási szempontból vagy az államra, vagy embertársaikra vannak utalva. Ezen állapotnak különböző okai lehetnek, mint pl. fizikai, szellemi, erkölcsi és gazdasági. Fizikai okokanak nevezzük, ha testi fogyatkozás, szelleminek, ha szellemi tehetség elvesztése vagy bénultsága, erkölcsi, ha iszákosság és kicsapongás, vagy végül gazdasági, ha elemi csapások, rossz termés stb. teszik a keresetet lehetetlenné. Tekintve, hogy a szegénység terjedésével az erkölcstelenség, a jog és vagyonbiztonság veszélye is egyenes arányban halad, minden államnak első rendű kötelessége a szegénység okainak kifürkészése és eltávolítása. keztek különböző államokban különböző módon igyen szegényügynek megoldására, miután szegényeknek önmagukra való hagyása a humanizmus a elveivel mindig összeférhetlennek találtatott. Első helyen említendők azok, amelyek a szegénység megelőzését célozzák, akár gazdasági intézmények, akár törvények által ; ilyeneknek tekintendők a munkaképesség fokozása, fenntartása, a kereseti alkalmak biztosítása, tőkegyűjtés könnyítése, munkásbiztosítások különféle módjai, segélypénztárak létesítése, munkaközvetítő irodák felállítása. Mindezek mellett azonban nem zárkózhatik el az állam a közvetlen segélyezés elől sem; sem a magánjótékonyság, sem pedig a községek részéről történő segélyezések nem elegendők arra, hogy az állam munkáját e téren feleslegessé tehetnék. — Angliában a szegények ellátására szegényadók is vannak behozva, melyek az ingatlan tiszta hozadékára vannak kivetve, Franciaországban a színházak és a nyilvános mulatságok tiszta jövedelmének 10%-a, Svájcban hagyatéki és vállalati adók, hazánkban pedig némely kihágás után kiszabott pénzbüntetés és a községi pótadónak egy része fordíttatik a szegények gyámolítására. Hogy a magán jótékonyság, vagy a községi, vagy az állami segélyezés előnyösebb-e, úgy ellenük mint mellőlük sokat lehetne felhozni, általában véve azonban hazai törvényeink igen helyesen oldották meg a kérdést, miután a szegények ellátását a községekre ruházták, mert kétségtelen, hogy a község ismeri legjobban szegényeit, valamint a szegénységük ikát, szükségleteik mérvét s így az ez által történt segélyezés a leghatásosabb. Minthogy azonban nem minden község bir éppen olyan railinált, olyan gyorsan gondolkodó hány lett, mint akármelik társa, a kivil eggyütt hi!o oit a VII1. kör lennének parkettjén. Panaszkodott az unalomról, a mi majd megöli, igen szellemesen gúnyolta a fürdő publikumát és megirta, hogy hí/.ik, jó s/int ölt stb. De valamennyi levelének a végén «>tt állt, hogy mennyire sóvárog viss/a az egys/i-ni, csendes hányvári társaságba, a geszteme-allé hü- lombjai alá . . . barna, a kizemmes és ostoba volt, mint egy gunár, annyira örült ezeknek a sarkalábbelűs leveleknek, melyek csak úgy lehelték ki magukból a chypre illatot, hogy egy tótot se csukatott be erdei kihágáért, ha egy egész erdőt elloptak volna is. I. A gyógy/emi hallatlan rossz fordítás) valami gavattal játszott és az eszplanádon ott sütkérezett az egész fürdő. De nem igen hallgatták az allektáló, Amerikát, Parist végigjárt cigányprímást, aki kiállhatatlan tudott lenni erőltetett, pozőr gesztusaival, hanem a fehér mészkőtörmelékes útra néztek, amely lomha tekervényekben szerpentin kanyarodott föl a plató felé. Valami afféle hajtatott föl egy négyesen. Valamennyi bruyett és monokli a szemek elé került (a Zinnburg leányok pláne távcsővel néztek) és kiváncsian találgatták, ki az a két gavallér, aki a kocsiban ül. Végre Kosztolánszky Zsiga, aki felső Magyarországon minden úriembert ismer, kisütötte, hogy a két Zsigorzky lift igyekszik fölfelé. Mikor a kanyarulónál befordult a könnyű jukker kocsi, a zene is elhallgató, a négy lipizai pedig tajtékosan, megizzadva táncolt be a fonton. A nagyobbik Zigorszky, a Herei, egyet káromkodott és hamar leugorva, a lovakat cukorral traktálta és a lóértők mosolyával mustrálgatta, nyilván meg volt velük elégedve. A kisebbik, a gyerek, lustán másott le az ülésről, unottan Kázmér végig né/.ett »/. egé/, környéken és bla/irl, fanyar tekintettel, mint a kit semmi sem igaz többé, eldobta féligs/ÍH cigarettjét. Zigors,kv Heres utasításokat adott a kocsisnak, mire az visszafordult. Míg a nyárfák közt el nem tűnt a fogat, mindaddig utána néztek, aztán azt mondta az öccsének: •— Mindössze, ötven forintunk van, valakit okvetlenül meg kell koppasztanunk, mert így csak egy napig egzisztálhatunk. — Igazad van. De itt balek nehezen akad, mert ott látom Kosztolánszky Zsigát. Az egy hos zszal előttünk érkezett be. Aztán lusta lépésekkel iparkodtak a zene felé, ahol a társaság, különösen a Neuwirthék (nagykereskedő família a Lipótvárosból) izgatottan lesték a legfisebb vendégeket. Az ismerkedést senki se bánta meg velük, mert a két Zsigorszky igen kellemes fiú volt. Hereit úri megjelenése és sziporkázó élcei telték rokonszenves-e, Kázmért pedig gúnyos, de mindig szellemes ötletei és az a biztos öntudatú komolyság, mellyel kiröpítette azokat. A leányok határozottan Kázmért kedvelték, mivel egyiknek se udvarolt , hanem mindegyik előtt a másikat gúnyolta, egyébbként is igen érdekesnek tetszett hideg, kimért allűrjeivel. Este makaó járta, Zigorszkyék ötszáz forinttal megkönnyebbítették a gyertyátlligeti vagyonos osztályt és Herei ezen felül megpumpolta L avölgyi Aladárt is másnapig bagatell ötven forint erejéig. Másnap azonban elhajtatott és haza vitte a forintokat, meg a négyes fogatot a gazdájának, Deér Harnabásnak. Az öcs pedig ottmaradt zálogban. Egy kicsit akart foglalkozni Matilddal, akiből kinézett ötvenezer forintot. Persze Kosztolánszky Zsiga nem tudta informálni a felől, hogy Matildnak már vőlegénye van, de nélküle nyaral. 111. Zsigorszky Kázmér kijárta a pesti iskolákat mindvégig és igen jól tudtak mulatni Matilddal. Matild különösen elemében érezte, magát, ahogy partnere akadt az unalmas fészekben. A platánsortól egész a kilenc hársig megtették napi sétájukat, már egy hete és azt vették észre, hogy nem idegenek egymás iránt, valami pajtáskodás származott köztük az alatt a pár nap alatt.