Pápai Textilmunkás, 1965 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-15 / 1. szám
Új év — új feladat Mögöttünk az ünnepek, az 1964-es esztendő és az élet megy tovább. Azon vagyunk mindannyian, hogy ebben az évben, ötéves tervünk utolsó évében az eddigieknél is jobb eredményt érhessünk el. Habár most nem annyira a „több”-ről van szó, inkább a jobbról. Arról, hogy jobb minőségű terméket gyártsunk, s ezt az eddigieknél is takarékosabban, olcsóbban tegyük, hogy megjavítsuk, eredményesebbé tegyük egész gazdálkodásunkat. Egyáltalán nem kisebb feladat ez, mint amikor a terv mennyiségi vonatkozásaiban kellett megfeszíteni az izmokat. A siker minden feltétele adva. Békés munkánkat nem veszélyezteti közvetlen semmi. Ez a legfontosabb. Mind nagyobb az óhaj a kapitalista országok részéről is a békés együttélésre. A Francia Köztársaság elnöke is ily értelemben nyilatkozott a minap- Belső helyzetünk is stabil. Soha nem volt még ilyen stabil. Most nem mondjuk, köszönjük a szabadságot, hanem gyakoroljuk, élünk benne. És ez már olyan természetes nálunk, mint az, hogy a Nap reggel felkel és este lenyugszik. Talán még sohasem akart annyira egyet az ország lakossága és kormánya, mint éppen most, az utóbbi években. És ezután. Mert az, amit a párt, a kormány célul tűzött ki: a béke, a jólét, az minden embernek is célja. E kettőben, béke és jólét minden más bennfoglaltatik, minden más ezekért való. Végső fokon pedig önmagunkért, így hát mindenki egyetérthet mindennel. Általában így is van ez. Egyetértésből nincs hiány. A tettrekészségre már nem mondhatnánk ezt el. Persze, egyikünk sincsen hiba nélkül. Az igyekezetből, szorgalomból és akaraterőből nem egyformán szorult minden emberbe. Vannak, akik rálépnek a pénzre, tapossák. Észre sem veszik, hogy azon járnak. Vagy: ha látják, se látják! Mert restellnek lehajolni, egy-egy hányódó csavaranyáért vagy másért. Másoknak látni is fáj ezt. Úgy érzik, mint hogyha saját ágyuk takaróján lépkedne valaki sáros lábbal. Nem mindenki „mai gyerek” a mi gyárunkban sem. Az idősebbek jól tudják, hogyan takarékoskodtak a tőkésnek, hogyan szorgoskodtak a tőkés zsebe miatt a minőségért. Amit megtettek „muszáj”-ból, tegyék meg ma öntudatból! És legyenek azon, hogy mindenki megtegye ezt. Az is, aki szerencséjére semmit sem tud a bedóról. És ha ezek után is lesznek még olyanok, akik nem tartják magukra nézve kötelezőnek a köz érdekét (abban a magukét is), azoktól sajnos meg kell válni a gyárnak. Azok máshol próbálhatnak szerencsét. Persze, a kormány programja nemcsak a mi gyárunkra írja elő a gazdaságosabb termelést, hanem általában. Éppen ezért mind kevesebb lesz az olyan munkahely, ahol elnézik a lógást, a pazarlást. A Pápai Textilgyár dolgozóinak nagyobb többsége magáénak érzi munkahelyét — szereti hazáját- Akarja a jobbat. Olyan erő ez itt, amely képes rendre utasítani azt a keveset, azokat, akik még nem értik, vagy éppen könnyelműen veszik a kitűzött célt. Arra kell törekedni, hogy mindenki minden nap tegye meg kötelességét! Hogy ne kelljen hónapról hónapra adósságot göngyölni magunk előtt, hogy ne húzzza kölönc a nyakunkat! Mindenki mindenkire gondoljon munkapadjánál, munkagépe mellett a váltótársra is és arra is, aki a következő munkafolyamatot végzi az ő kezéből tovább szaladt anyagon. Ha így lesz, kevesebb lesz a bosszúság és jobb kedvvel, eredményesebben tevékenykedhetnek dolgozóink ötéves tervünk utolsó esztendejének sikerén, szabadságunk 20. esztendejének gazdasági eredményességén ! Teljesítettük múlt évi tervünket Az elmúlt év tervfeladatai közül a termelési terv teljesítésének állását tudjuk legelőbb megállapítani. Készáru termelésünk 1 222 000 négyzetméterrel lett több, az 1963. évi termelésnél és ez 6,6 százalékos fejlődést jelent. Ezzel a többtermeléssel vállalatunk a felemelt készárutermelési tervét 101,1 százalékra teljesítette. Az eredeti tervet, amelyre munkaverseny vállalásunkat tettük, 1 299 000 négyzetméterrel teljesítettük túl. A több termelést teljes egészében az éves exportterv túlteljesítésére fordítottuk, s ezt úgy valósítottuk meg, hogy a belföld is megkapta az éves tervben előirányzott mennyiséget. Az export növekedése a szövődő áruösszetételének nehezedését eredményezte, amelyben a sima szövésű Satana és Festett puplin rovására, tarkánszőtt árukat gyártottunk. Ez 150 000 négyzetméter nyersáru kiesést jelentett. Ezért van nyersárutermelési tervünkhöz mérten 0,7 százalékos lemaradás, ami az év első felében keletkezett 178 000 négyzetméteres nagyságrendben, amelyből 45 000 négyzetmétert a második félév során „ledolgozott” szövödénk. És teljesítménye az összes nehézségek ellenére is 0,4 százalék fejlődés az elmúlt évhez képest. A fonoda 37 600 kilóval termelt több fonalat a tervben előírt mennyiségnél. Az átlagfonalszám durvulása eredményezte a túlteljesítés háromnegyed részét, de az egynegyed rész a kilométer terv túlteljesítésénél is megmutatkozik. Az elért teljesítmény az előző évhez képest 85 200 kilóval több fonal, ami 3,7 százalékos fejlődést jelent, Összegezve a termelő üzemek munkáját, vállalatunk az 1964-es év termelési feladatának, árukibocsátási kötelezettségének sikeresen eleget tett, úgyhogy az előző évhez képest üzemrészünk mindegyike fejlődést ért el. —áth • Világ proletárjai egyesüljetek! TEXTIL ikik élen járnak A múlt év novemberében Bartakovics Sándorné, a szövő I. Szalay József szakmány szövője érte el a legjobb szövőeredményt, 100 százalékos minőséggel 127 százalékot! Külön dicséretet érdemel még a Kernya szakmánybeli Kovács Józsefné és Laki Ilona 118, illetve 117 százalékáért, valamint Varga Lászlóné II., aki szintén 117 százalékot ért el. Száztíz százalék felett teljesített még, 100 százalékos minőséggel: Nagy Károlyné, Radics Jánosné, Urban Sándorné, Tóth Lenke, Zábrák Sándorné, Argyasi Andrásné, illetve Kakuszi Jánosné, Sztrinyi Józsefné, Csurgai Mihályné, Végh Tiborné, Szelencsik Lászlóné, Molnár Magda, Döbrentei Miklósné, Paluk Jánosné, Tóth Istvánné, Bóka Istvánné, Stemmer Jánosné. „Az kapjon többet, aki jó minőségben termel”” Boncz István igazgató válasza a szerkesztőség kérdéseire Az új év első napjaiban meginterjúvoltuk Boncz István elvtársat, gyárunk igazgatóját és feleletet kértünk néhány közérdeklődésre számot tartó kérdésre. A kérdések és válaszok: HOGYAN ÉRTÉKELI GYÁRUNK 1964. ÉVI TERMELÉSI TEVÉKENYSÉGÉT? 1964-ben a vállalatunk műszakilag, szervezetileg tovább fejlődött és gyarapodott. Bármilyen nehéz is volt ez az év, dolgozóink becsületesen végrehajtották a kitűzött feladatokat. Miért mondom, hogy nehéz volt az elmúlt év? Már az indulásnál nagymértékben nehezítette munkánkat a járványos megbetegedés. Fokozta nehézségeinket az a körülmény, hogy szövödénk a külföldi igényeknek megfelelően fokozatosan ráállt a rendkívülien nehéz sötét minták gyártására. Az állandó profilváltozás, az ütemtelen rendelés beérkezések, a vetülékcsévélő átszervezése, az ívező tetőcseréje, a gépek átalakítása, a fennálló vízproblémák, a szövő szakmunkás hiány, a kazán generálozás, az átszervezések végrehajtása megfeszített munkát kívánt vállalatunk dolgozóitól. Ilyen nehéz műszaki feladatok megoldása mellett kellett eleget tennünk a megnövekedett termelési, minőségi feladatoknak. Fokoznunk kellett az exportot és emellett termelékenyen és gazdaságosan kellett dolgoznunk. Elmondhatom, hogy dolgozóink becsületesen helytálltak a munkában és sikeresen zárták az 1964-es esztendőt. MILYEN TAPASZTALATOK VONHATÓK LE A MÚLT ÉVI, AZAZ AZ 1964-ES ÉVI TERMELÉSBŐL? Egy-egy tervidőszak lezárása után értékelnünk kell elért eredményeinket és le kell vonnunk a tanulságokat. Az 1964-es év azt mutatta meg nekünk, hogy az export igények, valamint a belföldi igények kielégítése érdekében igen nagy súlyt kell helyeznünk a választék bővítésére és a meglévő mintakollekcióink állandó szélesítésére. Lépést kell tartanunk a mindenkori divat igényeivel és fel kell készülnünk az igényváltozások kihatásaira. Az 1964-es év intő példa arra, hogy nagyobb gondot kell fordítanunk a minőségi mutatószámok teljesítésére. Ez alatt nemcsak termékeink minőségének fokozását értem, hanem olyan minőségi mutatószámok teljesítését, mint a termelékenység és a gazdaságosság. Az elmúlt év azt is megmutatta számunkra, hogy munkánkat szervezettebbé kell tennünk. Élnünk kell mindazokkal a lehetőségekkel, melyek még rejtett tartalékként szerepelnek vállalatunknál. Gondolok itt a munka jobb megszervezésére, a szigorú létszámgazdálkodásra, s a tervfegyelem szigorú betartására. Levonjuk az 1964-es év tapasztalatait és azt az új év beindulásánál eredményesen fel fogjuk használni. MILYEN FŐBB FELADATOKAT KAPOTT A GYÁR 1985-RE? Az 1965. évi feladataink sem kisebbek az 1964. évinél, sőt azt mondhatom, hogy egy igen nehéz gazdasági évnek nézünk elébe. 1965-ben munkánk döntő láncszeme a minőség fokozása. E döntő láncszem figyelembe vételével állapította meg a Minisztérium vállalatunk főbb feladatait. Ennek alapján 1965-ben folytatni kell a fonodai beruházási program lebonyolítását és biztosítani kell a beérkező gépek üzembehelyezését. Tovább kell javítanunk a gyártott fonalak minőségét, különös tekintettel a fonalak külső képére és rövidtávú egyenlőtlenségére. Jelentős minőség javulást kell elérnünk, úgy a nyersáruknál, mint a készáruknál. Fel kell készülnünk a mintatervezéssel és a próbagyártással, a fésült fonalak nagyobb arányú felhasználására. Ki kell alakítani néhány tarkónszőtt szintetikus pamut és szintetikus viscosa cikket próbagyártással alátámasztva. Biztosítanunk kell a saldó javító beruházás keretében beszerzésre kerülő gépek időben történő üzembehelyezését. A külkereskedelmi vállalattal együttműködve fokozni kell a munkaigényes gyártmányok bevezetését. Tovább kell korszerűsítenünk a világítási, víz, gőz hálózatunkat, és maradéktalanul végre kell hajtanunk azokat a takarékossági feladatokat, amelyeket népgazdaságunk kíván meg vállalatunktól. MILYEN SZERVEZETI VAGY MÁS INTÉZKEDÉSEK BIZTOSÍTHATJÁK AZ IDEI TERV VALÓRAVÁLTÁSÁT? Az 1965 éves terv teljesítésének megvan a reális alapja. Az 1964 éves munkánk és elért eredményeink, a múlt évben elvégzett műszaki intézkedéseink, megteremtették az alapot ahhoz, hogy sikeresen kezdjünk hozzá és fejezzük majd be az 1965-ös évet is. A biztos alap megteremtése azonban még nem elegendő, hogy mindenben eleget tudjunk tenni az 1965-ös év megnövekedett feladatainak. Ahogy már említettem, elsősorban szervezettebb munkát kell folytatnunk 1965-ben. El kell jutnunk oda, hogy az egész vállalatnál a mennyiségi szemlélet helyett a minőségi szemlélet váljék uralkodóvá. Első és legfontosabb feladatunk a pártbizottsággal, szakszervezeti bizottsággal és a KISZ bizottsággal közösen az, hogy megismertessük az emberekkel az 1965-ös év feladatait és mozgósítsuk dolgozóinkat a feladatok végrehajtására. Beigazolódott tény az, hogy terveink részletes lebontása, ismertetése, a magunk elé tűzött feladatok tudatosítása, nagymértékben elősegíti munkánkat. Ebben az évben igen nagy gondot kell fordítanunk a teljesítménybérben dolgozók helyes terheléseinek kialakítására és a még időbérben dolgozók teljesítménybérbe való bevonására. A normák állandó karbantartásával, munkanap fényképezéssl, a veszteségidők tanulmányozásával el kell érnünk, hogy emelkedjen a munka termelékenysége. 1965-ben a legszigorúbban kell fellépnünk a munkafegyelem megsértőivel szemben. A most megjelent Munkatörvénykönyv módosítás erre módot és lehetőséget nyújt vállalatunknak. A most megjelent rendelet alapján érvényesítenünk kell a művezetők jogainak és kötelezettségeinek kiszélesítését. Nem utolsó sorban kell beszélnünk a vállalati munkaverseny mozgalom kiszélesítéséről. Mint ismeretes, az 1965-ös évben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 20 éves évfordulóját. Elhatároztuk, hogy egy széleskörű felszabadulási munkaversenyt indítunk 1965- ben. AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS ELVE HOGYAN ÉRVÉNYESÜL NÁLUNK 1965-BEN, a MÚLTHOZ KÉPEST VAN-E VALAMI ELGONDOLÁS? Ebben az évben is rendelkezésünkre állnak azok az anyagi erőforrások, melyek alapján érvényre tudjuk juttatni az anyagi ösztönzés helyes elveit. A prémium rendszeren túlmenően, a helyes bérarányok kialakításával kívánjuk elsősorban az anyagi ösztönzés elveit elmélyíteni. Ma már le kell vegyük a napirendről azt a jelszót — legalábbis a mi vállalatunknál —, hogy „aki többet termel, az többet is kapjon”, helyette így kell megfogalmaznunk ezt a jelszót: „az előírt követelmények teljesítése mellett, az kapjon többet, aki jó minőségben termel”. 1965-re is kidolgozzuk a „kiváló dolgozó” szinteket, melyek teljesítése esetén dolgozóink megkapják az egy vagy két heti fizetésüket. A munkaverseny mozgalomban élenjárók jutalmazására ez évben is legalább 150 ezer forintot fordítunk. Most már biztosra mondható az az elgondolás, melynek alapján a Pápai Textilgyár 1965- ben kísérleti üzem lesz. Ennek lényegét nem kívánom részletezni, a sajtón keresztül erről úgyis mindenki részletes felvilágosítást kap. Lényeg az, hogy a külkereskedelmi vállalattal együtt dolgozva, minél kevesebb ráfordítás mellett a lehető legmagasabb deviza hozamot érjük el. E deviza hozam után kapják a Pápai Textilgyár dolgozói nyereségüket és az egyéb anyagi ösztönzőket. Végezetül a pártbizottság, szakszervezeti bizottság, KISZ bizottság és a vállalat gazdasági vezetői nevében még egyszer köszönetet mondok vállalatunk valamennyi dolgozójának, akik helytálltak az 1964-es gazdasági évben, jó munkájukkal elősegítették céljaink valóraváltását. Azt kérem az új évben is, hogy becsületes munkával járuljon hozzá mindenki a maga területén a vállalat elé kitűzött 1965 éves célkitűzések megvalósításához.