Pápai Textilmunkás, 1965 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1965-01-15 / 1. szám

Új év — új feladat Mögöttünk az ünnepek, az 1964-es esztendő és az élet megy tovább. Azon vagyunk mindannyian, hogy ebben az évben, öt­éves tervünk utolsó évé­ben az eddigieknél is jobb eredményt érhes­sünk el. Habár most nem annyira a „több”-ről van szó, inkább a jobbról. Arról, hogy jobb minősé­gű terméket gyártsunk, s ezt az eddigieknél is ta­karékosabban, olcsóbban tegyük, hogy megjavít­suk, eredményesebbé te­gyük egész gazdálkodá­sunkat. Egyáltalán nem kisebb feladat ez, mint amikor a terv mennyiségi vonatko­zásaiban kellett megfe­szíteni az izmokat. A siker minden feltéte­le adva. Békés munkán­kat nem veszélyezteti közvetlen semmi. Ez a legfontosabb. Mind na­gyobb az óhaj a kapita­lista országok részéről is a békés együtt­élésre. A Francia Köztársaság el­nöke is ily értelemben nyilatkozott a minap- Belső helyzetünk is sta­bil. Soha nem volt még ilyen stabil. Most nem mondjuk, köszönjük a szabadságot, hanem gya­koroljuk, élünk benne. És ez már olyan termé­szetes nálunk, mint az, hogy a Nap reggel felkel és este lenyugszik. Talán még sohasem akart an­­­nyira egyet az ország la­kossága és kormánya, mint éppen most, az utóbbi években. És ez­után. Mert az, amit a párt, a kormány célul tű­zött ki: a béke, a jólét, az minden embernek is célja. E kettőben, béke és jólét minden más bennfoglaltatik, minden más ezekért való. Végső fokon pedig­ önmagun­kért, így hát mindenki egyetérthet mindennel. Általában így is van ez. Egyetértésből nincs hi­ány. A tettrekészségre már nem mondhatnánk ezt el. Persze, egyikünk sincsen hiba nélkül. Az igyekezetből, szorgalom­ból és akaraterőből nem egyformán szorult min­den emberbe. Vannak, akik rálépnek a pénzre, tapossák. Észre sem ve­szik, hogy azon járnak. Vagy: ha látják, se lát­ják! Mert restellnek leha­jolni, egy-egy hányódó csavaranyáért vagy más­ért. Másoknak látni is fáj ezt. Úgy érzik, mint hogyha saját ágyuk taka­róján lépkedne valaki sáros lábbal. Nem mindenki „mai gyerek” a mi gyárunkban sem. Az idősebbek jól tudják, hogyan takaré­koskodtak a tőkésnek, ho­gyan szorgoskodtak a tőkés zsebe miatt a mi­nőségért. Amit megtettek „muszáj”-ból, tegyék meg ma öntudatból! És legye­nek azon, hogy mindenki megtegye ezt. Az is, aki szerencséjére semmit sem tud a bedóról. És ha ezek után is lesz­nek még olyanok, akik nem tartják magukra nézve kötelezőnek a köz érdekét (abban a magu­két is), azoktól sajnos meg kell válni a gyárnak. Azok máshol próbálhat­nak szerencsét. Persze, a kormány programja nem­csak a mi gyárunkra írja elő a gazdaságosabb ter­melést, hanem általában. Éppen ezért mind keve­sebb lesz az olyan mun­kahely, ahol elnézik a lógást,­ a pazarlást. A Pápai Textilgyár dolgozóinak nagyobb többsége magáénak érzi munkahelyét — szereti hazáját- Akarja a jobbat. Olyan erő ez itt, amely képes rendre utasítani azt a keveset, azokat, akik még nem értik, vagy ép­pen könnyelműen veszik a kitűzött célt. Arra kell törekedni, hogy mindenki minden nap tegye meg kötelességét! Hogy ne kelljen hónapról hónapra adósságot göngyölni ma­gunk előtt, hogy ne húzz­za kölönc a nyakunkat! Mindenki mindenkire gondoljon munkapadjá­nál, munkagépe mellett a váltótársra is és arra is, aki a következő mun­kafolyamatot végzi az ő kezéből tovább szaladt anyagon. Ha így lesz, ke­vesebb lesz a bosszúság és jobb kedvvel, ered­ményesebben tevékeny­kedhetnek dolgozóink öt­éves tervünk utolsó esz­tendejének sikerén, sza­badságunk 20. esztende­jének gazdasági eredmé­nyességén ! Teljesítettük múlt évi tervünket Az elmúlt év tervfeladatai közül a termelési terv teljesítésének állását tudjuk legelőbb megállapítani. Készáru termelésünk 1 222 000 négyzetméterrel lett több, az 1963. évi termelésnél és ez 6,6 százalékos fej­lődést jelent. Ezzel a többtermeléssel vállalatunk a felemelt készárutermelési tervét 101,1 százalékra telje­sítette. Az eredeti tervet, amelyre munkaverseny vál­lalásunkat tettük, 1 299 000 négyzetméterrel teljesítet­tük túl. A több termelést teljes egészében az éves ex­portterv túlteljesítésére fordítottuk, s ezt úgy valósí­tottuk meg, hogy a belföld is megkapta az éves terv­ben előirányzott mennyiséget. Az export növekedése a szövődő áruösszetételének nehezedését eredményezte, amelyben a sima szövésű Satana és Festett puplin rovására, tarkánszőtt árukat gyártottunk. Ez 150 000 négyzetméter nyersáru kiesést jelentett. Ezért van nyersárutermelési tervünkhöz mérten 0,7 százalékos lemaradás, ami az év első felé­ben keletkezett 178 000 négyzetméteres nagyságrend­ben, amelyből 45 000 négyzetmétert a második félév során „ledolgozott” szövödénk. És teljesítménye az összes nehézségek ellenére is 0,4 százalék fejlődés az elmúlt évhez képest. A fonoda 37 600 kilóval termelt több fonalat a tervben előírt mennyiségnél. Az átlagfonalszám dur­­vulása­ eredményezte a túlteljesítés háromnegyed ré­szét, de az egynegyed rész a kilométer terv túltelje­sítésénél is megmutatkozik. Az elért teljesítmény az előző évhez képest 85 200 kilóval több fonal, ami 3,7 százalékos fejlődést jelent, Összegezve a termelő üzemek munkáját, vállala­tunk az 1964-es év­ termelési feladatának, árukibocsá­tási kötelezettségének sikeresen eleget tett, úgyhogy az előző évhez képest üzemrészünk mindegyike fej­lődést ért el. —áth • Világ proletárjai egyesüljetek! TEXTIL ikik élen járnak A múlt év novemberé­ben Bartakovics Sándorné, a szövő I. Szalay József szakmány szövője érte el a legjobb szövőeredményt, 100 százalékos minőséggel 127 százalékot! Külön di­cséretet érdemel még a Kernya szakmánybeli Ko­vács József­né és Laki Ilo­na 118, illetve 117 százalé­káért, valamint Varga Lászlóné II., aki szintén 117 százalékot ért el. Száz­tíz százalék felett teljesí­tett még, 100 százalékos minőséggel: Nagy Károly­­né, Radics Jánosné, Urban Sándorné, Tóth Lenke, Zábrák Sándorné, Argyasi Andrásné, illetve Kakuszi Jánosné, Sztrinyi József­né, Csurgai Mihályné, Végh T­i­­borné, Szelencsik Lászlóné, Molnár Magda, Döbrentei Miklósné, Paluk Jánosné, Tóth Istvánné, Bóka Ist­­vánné, Stemmer Jánosné. „Az kapjon többet, aki jó minőségben termel”” Boncz István igazgató válasza a szerkesztőség kérdéseire Az új év első napjaiban meginterjúvoltuk Boncz István elvtársat, gyárunk igazgatóját és feleletet kér­tünk néhány közérdeklő­désre számot tartó kérdésre. A kérdések és válaszok: HOGYAN ÉRTÉKELI GYÁRUNK 1964. ÉVI TERMELÉSI TEVÉKENYSÉGÉT? 1964-ben a vállalatunk műszakilag, szervezetileg tovább fejlődött és gyara­podott. Bármilyen nehéz is volt ez az év, dolgozóink becsületesen végrehajtották a kitűzött feladatokat. Mi­ért mondom, hogy nehéz volt az elmúlt év? Már az indulásnál nagymértékben nehezítette munkánkat a járványos megbetegedés. Fokozta nehézségeinket az a körülmény, hogy szövö­dénk a külföldi igényeknek megfelelően fokozatosan rá­állt a rendkívülien nehéz sötét minták gyártására. Az állandó profil­változás, az ütemtelen rendelés beérke­zések, a vetülékcsévélő át­szervezése, az ívező tetőcse­réje, a gépek átalakítása, a fennálló vízproblémák, a szövő szakmunkás hiány, a kazán generálozás, az át­szervezések végrehajtása megfeszített munkát kívánt vállalatunk dolgozóitól. Ilyen nehéz műszaki fel­adatok megoldása mellett kellett eleget tennünk a megnövekedett termelési, minőségi feladatoknak. Fo­koznunk kellett az exportot és emellett termelékenyen és gazdaságosan kellett dol­goznunk. Elmondhatom, hogy dol­gozóink becsületesen helyt­álltak a munkában és sike­resen zárták az 1964-es esz­tendőt. MILYEN TAPASZTALATOK VONHATÓK LE A MÚLT ÉVI, AZAZ AZ 1964-ES ÉVI TERMELÉSBŐL? Egy-egy tervidőszak le­zárása után értékelnünk kell elért eredményeinket és le kell vonnunk a ta­nulságokat. Az 1964-es év azt mutatta meg nekünk, hogy az export igények, va­lamint a belföldi igények kielégítése érdekében igen nagy súlyt kell helyeznünk a választék bővítésére és a meglévő mintakollek­cióink állandó szélesítésére. Lépést kell tartanunk a mindenkori divat igényei­vel és fel kell készülnünk az igényváltozások kiha­tásaira. Az 1964-es év intő példa arra, hogy nagyobb gondot kell fordítanunk a minő­ségi mutatószámok teljesí­tésére. Ez alatt nemcsak termékeink minőségének fokozását értem, hanem olyan minőségi mutatószá­mok teljesítését, mint a ter­melékenység és a gazdasá­gosság. Az elmúlt év azt is meg­mutatta számunkra, hogy munkánkat szervezettebbé kell tennünk. Élnünk kell mindazokkal a lehetőségek­kel, melyek még rejtett tar­talékként szerepelnek vál­lalatunknál. Gondolok itt a munka jobb megszerve­zésére, a szigorú létszám­­gazdálkodásra, s a terv­fe­gyelem szigorú betartására. Levonjuk az 1964-es év ta­pasztalatait és azt az új év beindulásánál eredménye­sen fel fogjuk használni. MILYEN FŐBB FELADATOKAT KAPOTT A GYÁR 1985-RE? Az 1965. évi feladataink sem kisebbek az 1964. évi­nél, sőt azt mondhatom, hogy egy igen nehéz gaz­dasági évnek nézünk elébe. 1965-ben munkánk döntő láncszeme a minőség fo­kozása. E döntő láncszem figyelem­be vételével állapította meg a Minisztérium vállalatunk főbb feladatait. Ennek alap­ján 1965-ben folytatni kell a fonodai beruházási prog­ram lebonyolítását és biz­tosítani kell a beérkező gé­pek üzembehelyezését. To­vább kell javítanunk a gyártott fonalak minőségét, különös tekintettel a fona­lak külső képére és rövid­távú egyenlőtlenségére. Je­lentős minőség javulást kell elérnünk, úgy a­ nyers­áruknál, mint a készáruk­nál. Fel kell készülnünk a mintatervezéssel és a pró­bagyártással, a fésült fo­nalak nagyobb arányú felhasználására. Ki kell alakítani néhány tarkónszőtt szintetikus pa­mut és szintetikus viscosa cikket próbagyártással alá­támasztva. Biztosítanunk kell a saldó javító beruhá­zás keretében beszerzésre kerülő gépek időben törté­nő üzembehelyezését. A külkereskedelmi vállalattal együttműködve fokozni kell a munkaigényes gyártmá­nyok bevezetését. Tovább kell korszerűsítenünk a vi­lágítási, víz, gőz hálózatun­kat, és maradéktalanul végre kell hajtanunk azokat a takarékossági feladatokat, amelyeket népgazdaságunk kíván meg vállalatunktól. MILYEN SZERVEZETI VAGY MÁS INTÉZ­KEDÉSEK BIZTOSÍTHATJÁK AZ IDEI TERV VALÓRAVÁLTÁSÁT? Az 1965 éves terv teljesí­tésének megvan a reális alapja. Az 1964 éves mun­kánk és elért eredménye­ink, a m­últ évben elvégzett műszaki­­ intézkedéseink, megteremtették az alapot ahhoz, hogy sikeresen kezd­jünk hozzá és fejezzük majd be az 1965-ös évet is. A biztos alap megteremté­se azonban még nem ele­gendő, hogy mindenben ele­get tudjunk tenni az 1965-ös év megnövekedett felada­tainak. Ahogy már említet­tem, elsősorban szervezet­tebb munkát kell folytat­nunk 1965-ben. El kell jut­nunk oda, hogy az egész vállalatnál a mennyiségi szemlélet helyett a minősé­gi szemlélet váljék uralko­dóvá. Első és legfontosabb fel­adatunk a pártbizottsággal, szakszervezeti bizottsággal és a KISZ bizottsággal kö­­­zösen az, hogy megismer­tessük az emberekkel az 1965-ös év feladatait és mozgósítsuk dolgozóinkat a feladatok végrehajtására. Beigazolódott tény az, hogy terveink részletes lebon­tása, ismertetése, a ma­gunk elé tűzött feladatok tudatosítása, nagymér­tékben elősegíti munkán­kat. Ebben az évben igen nagy gondot kell fordíta­nunk a teljesítménybérben dolgozók helyes terhelései­nek kialakítására és­ a még időbérben dolgozók teljesít­ménybérbe való bevonásá­ra. A normák állandó kar­bantartásával, munkanap fényképezéssl, a veszteség­idők tanulmányozásával el kell érnünk, hogy emelked­jen a munka termelékeny­sége. 1965-ben a legszigo­rúbban kell fellépnünk a munkafegyelem megsértői­vel szemben. A most meg­jelent Munkatörvénykönyv módosítás erre módot és lehetőséget nyújt vállala­tunknak. A most megjelent rendelet alapján érvényesítenünk kell a művezetők jogainak és­­ kötelezettségeinek kiszé­lesítését. Nem utolsó sorban kell beszélnünk a vállalati mun­kaverseny mozgalom kiszé­lesítéséről. Mint ismeretes, az 1965-ös évben ünnepel­jük hazánk felszabadulásá­nak 20 éves évfordulóját. Elhatároztuk, hogy egy szé­leskörű felszabadulási mun­kaversenyt indítunk 1965- ben. AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS ELVE HOGYAN ÉRVÉNYESÜL NÁLUNK 1965-BEN, a MÚLTHOZ KÉPEST VAN-E VALAMI ELGONDOLÁS? Ebben az évben is ren­delkezésünkre állnak­ azok az anyagi erőforrások, me­­lyek alapján érvényre tud­juk juttatni az anyagi ösz­tönzés helyes elveit. A pré­mium rendszeren túlme­nően, a helyes bérarányok ki­alakításával kívánjuk el­sősorban az anyagi ösz­tönzés elveit elmélyíteni. Ma már le kell vegyük a napirendről azt a jelszót — legalább­is a mi vállala­tunknál —, hogy „aki töb­bet termel, az többet­­ is kapjon”, helyette így kell megfogalmaznunk ezt a jel­szót: „az előírt követelmé­nyek teljesítése mellett, az kapjon többet, aki jó mi­nőségben termel”. 1965-re is kidolgozzuk a „kiváló dolgozó” szinteket, melyek teljesítése esetén dolgozóink megkapják az egy vagy két heti fizetésü­ket. A munkaverseny moz­galomban élenjárók jutal­mazására ez évben is leg­alább 150 ezer forintot for­dítunk. Most már biztosra mondható az az elgondo­lás, melynek alapján a Pápai Textilgyár 1965- ben kísérleti üzem lesz. Ennek lényegét nem kí­vánom­ részletezni, a saj­tón keresztül erről úgyis mindenki részletes felvilá­gosítást kap. Lényeg az, hogy a külkereskedelmi vállalattal együtt dolgozva, minél kevesebb ráfordítás mellett a lehető legmaga­sabb deviza hozamot érjük el. E deviza hozam után kapják a Pápai Textilgyár dolgozói nyereségüket és az egyéb anyagi ösztönző­ket. Végezetül a pártbizottság, szakszervezeti bizottság, KISZ bizottság és a vállalat gazdasági vezetői nevében még egyszer köszönetet mondok vállalatunk vala­mennyi dolgozójának, akik helytálltak az 1964-es gaz­dasági évben, jó munká­jukkal elősegítették célja­ink valóraváltását. Azt kérem az új évben is, hogy becsületes munká­val járuljon hozzá minden­ki a maga területén a vál­lalat elé kitűzött 1965 éves célkitűzések megvalósításá­hoz.

Next