Pápai Textilmunkás, 1967 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-13 / 1. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Barátunk - a könyv Valamikor fehér holló volt falun a könyv — de a gyárakban is. Maga a tény sem volt előny, hogy paraszt, vagy munkás ol­vas. Hacsak nem egyhá­zi kiadványt. Politikai könyv? Mit is kezdhettek volna vele, politikai jo­gok nélkül? A politikát az úri huncutság jelentette. Ehhez viszont művelőik­nek meg volt a magasis­kolájuk! A felszabadulást köve­tő években indult el ha­zánkban hódító útjára az irodalmi termék. Most már a szépirodalmi köny­vek mellett tudományos és politikai könyvek is el­árasztják a falut. És két évtized múltán büszkén mondhatjuk, olvasó nem­zet lettünk! Még a legkisebb falu­ban is komoly könyvtár alakult ki, terebélyes ol­vasótáborral. Nem is szól­va a gyarapodó házi­­könyvtárakról, a dagadó könyvespolcokról. Megszerettük a könyvet. A legtöbb ember elkép­zelni is nehezen tudja, hogyan élhetne nélküle. Milyen üres, milyen si­vár lenne az élet könyv nélkül. Mind többen van­nak azok, akik a puszta szórakozáson túl a tudo­mányos tisztánlátásra is törekednek. A politikában is. Az embereket érdekli, mi is az a marxizmus, mi­ben rejlik hatalmas ereje. Minek folytán terebélye­sedik az eszme, szerte a világon? És sokan igény­lik már társadalmi, poli­tikai helyzetünk tisztán­látását. Hogy ne csak a mit s miért tetteket lás­sák, hanem azok politi­kai indítékait is. És ezek­ből­­ következtetni tud­janak a jövőt illetően. Igen tanulságos utat tettünk meg eddig: át­formáltuk az élet minden területét. Politika volt ez? Természetesen. És miért politizáltunk? Egy pilla­natra sem vitás, gazdasá­gi célokért. Azok érdeké­ben. Végső soron az em­ber jobb életének megte­remtéséért. Ez a politika. És a politikai irodalom az élet gyakorlati oldalával is foglalkozik. Nemcsak hű tükrét adja eddigi útunknak, nevel, tanít és előre mutat. Különöskép­pen hasznos segítség köz­életünk legjobb harcosai­nak, akik eljegyezve ma­gukat eme új élettel, má­sok tanítását is vállalták, miközben maguk is gaz­dagodnak tudással, ta­pasztalattal. Új életünk gazdag kincstára ma már a poli­tikai irodalom. És most, a politikai könyvhónap alkalmából, köszöntjük terjesztőit, s munkájuk­hoz sok sikert kívánunk! m­it gyártunk és mennyit Az új gazdasági mecha­nizmus az igények kielégíté­sét helyezi előtérbe. Ebből a szempontból vállalatunk kedvező helyzetben van, mert az 1967. évre közölt igé­nyek lényegesen meghalad­ták termelési lehetőségün­ket, tehát módunk volt vá­lasztásra. Ez lehetőséget te­remtett arra, hogy az előb­biekben említett szempontok összehangolásával adott kö­rülményeink között a leg­kedvezőbbet választhassuk ki. A kikészítő üzem terme­lési feladata napi 73 500 folyómétert ír elő. Ez a követelmény alacso­nyabb, mint az 1966-os év­ben elért átlag, összetételé­ben azonban lényegesen na­gyobb leterhelést jelent az üzemnek, különösen az év második felében. Elsősorban a szintetikus áruk nagyüze­mi méretekben való meg­termelése, másrészt egyes áruféleségek gyűrtelenített kivitelben való előállítása miatt. Méterárú export vonatko­zásban az 1966. évinél kisebb mennyiséget szánunk átadás­ra, ugyanakkor a konfekció export mennyiségét kíván­juk növelni a jelentkező igé­nyeknek megfelelően. A mé­terárú exportnál jelentkező mennyiségi csökkenést az összetétel változással úgy hajtjuk végre, hogy a kisebb mennyiség­gel is növekedjék a tőkés export bevétele, mintegy 100 ezer dollárral és emelkedjék a devizahozam 50 ezer dollárral. A készáru termelési feladat megvalósí­tása szövödénk áru­profiljá­­nak nehezítését kívánta meg. Emiatt az 1966. évben elért átlagos vetés/gépóra teljesí­téshez mérten a tervbe beál­lítható 6300 vetés/gépóra mintegy 0,5 százalékos csök­kentést jelent. A méter­csök­kenés ennél valamivel több, mert az összetételváltozás következtében emelkedik a gyártott áruk átlagos vetü­­léksűrűsége. A szövődő termeléséhez szükséges fonalmennyiségből csak a 130/2-es cérnát, vala­mint a szintetikus fonalakat szerezzük be vásárlás út­ján 166 tonnás mennyiség­ben, és a többit fonodánk­nak kell adnia, az elmúlt -------------------------------------------­évinél jobb minőségben. A szövődő fonaligénye (fenn­maradó) nem terheli le fono­dánk termelési kapacitását, elsősorban fésűs fonalból. Ennek következtében éves szinten 237 tonna fésűs fonal el­adására számítunk. Az így kialakított fonó ter­melési feladat 57,5 átlagfo­­nalszám mellett 610 kilomé­­ter/1000 orsóórás követel­ményt jelent az üzemnek. Ez a feladat, figyelembe vé­ve az 1,2 fonalszámot kite­vő átlagszám emelkedést, közel 4 százalékos fajlagos termelés emelkedést kíván meg. Ehhez a fésűs részarány növekedése és a befejezésé­hez közeledő fonó rekon­strukcióból származó mű­szaki színvonalemelkedés kellő alapot biztosít. Végeredményben megálla­píthatjuk, hogy éves terme­lési célkitűzésünk az elő­irányzott összetételben, a fő termelési kapacitásokat tel­jes mértékben leterheli. Meg­valósítását szűk kapacitás nem akadályozza egyik ter­melési fokon sem. —áth. Indul az újítási verseny Az elmúlt évek gyakorla­tához hasonlóan, az idén is kiírták az újítási versenyt. A cél: a mozgalom fellendí­tése, a népgazdasági ered­mény növelése, illetve az új feladatterv egyes pontjainak teljesítése. A január 1-el induló ver­seny december 31-el zárul, a részkiértékelés augusztus 15, a végleges pedig 1968. feb­ruár 15-én lesz. A versenyben részt vehet bárki, de részt vehetnek bri­gádok, kollektívák is. Az el­ső helyezett 1000 forint ju­talomban részesül, megkapja a kiváló dolgozó oklevelet és a velejáró pénzjutalmat. Mindössze 200 forinttal kap kevesebbet, a második he­lyezett. A harmadik 600, a negyedik 400 ,az ötödik 200 forint értékben kap tárgy­­jutalmat, azon túl részt ve­het tapasztalatcserén is. ^ ----------------­A versenyt pontozásos ala­pon értékelik. Minden be­vezetésre elfogadott javaslat, kalkulált újítások esetében minden beérkezett 5000 fo­rint megtakarítás után is, 2— 2 pont jár. Az eszmei ala­pon díjazott újítások után 200 forintonként 1 pont. Min­den feladattervi megoldás 10 pontot jelent. Ugyancsak verseny lesz a legjobb véleményezők között. Az első helyezett 500 forint értékű tárgynyeremény ju­talomban részesül, hasonló értékű jutalmat kap a leg­jobb részortfelelős is. A má­sodik 300, a harmadik 200 forint értékűt. Ez utóbbi esetben minden benyújtott javaslat 1, minden kalkulál­ható javaslat 2 és minden el­fogadott, illetve feladattervi pont megoldása esetében 3— 3 pontot kap. Ezen túl, célprémiumot tű­zött ki a vállalat, a műszaki és adminisztratív dolgozók részére. Megszerezhetik mind­azok, akik elősegítik az újí­tási mozgalom fejlesztését, illetve tevékenyen részt vesz­nek az elmaradt újítások ki­vitelezésében és az elfogadott javaslatok bevezetésében. A célprémium összege 2000 fo­rint. Az újítási feladatterv üzemrészenként sorolja fel azokat a megoldásra váró problémákat, amelyek a leg­jelentősebbek volnának. Ko­moly (300—3000 forint kö­zötti) feladattervi díj mel­lett még az újítási díj is kü­lön megilleti a szerzőket. Megrendezik a szocialista brigádok szellemi vetélkedőjét A szakszervezet kultúrbizottsága elkészítette 1967-es munkatervét. Az oktatás terén főleg az általános iskola utolsó két osztályának a megszervezését, illetve annak szor­galmazását irányozza elő a terv, minél szélesebb körben. Az új oktatási évben is megszervezik a különböző okta­tási formákat, havonta legalább egy ismeretterjesztő elő­adás lesz. A könyvtár ajánló bibliográfiát készít, és még az első félévben két író-olvasó találkozót rendez, az iro­dalmi színpaddal karöltve. Ez utóbbi negyedévenként, egy­­egy alkalommal a környező falvakban is fellép. Amellett, hogy részt vesz a kulturális napokon, a vetélkedőkön és fesztiválokon, amelyek a járásban lesznek. Az énekkar elsősorban létszámban kell gyarapodjon, mert ez feltétele az eredményes szereplésnek. Több nép­dal betanulását tervezik, azon kívül klasszikus és mai szá­maikat is előadnak. Csereha­ngversenyt is terveznek a szom­bathelyi, illetve a győri textilipari vállalatokkal. És bene­veznek a városi énekkarok versenyébe, valamint a szak­­szervezeti kórusok dalos talál­kozójára. A fotókör minden negyedév első vasárnapján képbí­rálatot rendez, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére történő rendezvényeken kiál­lításokat szervez. Megpróbálják filmező csoport létreho­zását is. A szakszervezeti bizottság az év első felében megren­dezi a szocialista címért küzdő brigádok­ szellemi vetélke­dőjét. Ebben is tevékeny részt vállalanak­ majd a kultúr­­csoportok. Boldog új esztendőt Rohannak az évek egymás után. A munka hevében alig vesszük észre a napok, hetek, hónapok múlását s rá­eszmélünk, hogy ismét eltelt egy év. Ilyenkor megállunk egy pillanatra és gondolataink hol az ó év eredményein futnak végig, hol a jövőbe kalandoznak. Megállunk egy pillanatra, hogy megszorítsuk munka­társaink kezét. Tegyük ezt most is az új év küszöbén, s ha nem­ is tudok minden dolgozónkkal baráti jobbot szorí­tani, az újság hasábjait használom fel arra, hogy köszö­netet mondjak az elmúlt év munkájáért. Bár nem ismer­jük még a részletes számszerű eredményeinket, de az már biztos, hogy nincs szégyenkezni valónk. Eleget tettünk an­nak, amit pártun­k és kormányunk várt a Pápai Textilgyár dolgozóitól. Eleget tettünk annak, amit pártunk IX. kong­resszusának tiszteletére vállaltunk. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt év nem volt hiábavaló. A vállalat valamennyi dol­gozója, de különösen szocialista brigádjaink, munkabri­gádjaink, szocialista műhelyünk, kiváló dolgozóink, az el­múlt évben is megértették és magukévá tették célkitűzé­seinket. Javult minőségünk, modern gépegységekkel gya­rapodtunk, tovább szilárdult létszám- és bérgazdálkodá­sunk. Eleget tettünk hószám kiszállítási kötelezettsé­günknek. Előzetes számításaink alapján — mivel teljesítettük export feladatainkat is — a bázishoz viszonyítva javult deviza egyenlegünk és önköltségünk. Az új­ év termelési tanácskozásain úgyis számot adunk a részletes, számszerű eredményeinkről és megvitatjuk a tennivalókat. Nem sorolom tehát tovább, hogy mit tettünk. De köszönetet kell mondanom mindenkinek, aki munkájá­val hozzájárult a vállalati eredményekhez. Ezúton mondok köszönetet pártszerveinknek, szakszervezeti bizottságunk­nak, műhelybizottságainknak, melyek mozgalmi vonalon segítették céljaink végrehajtását. Egyúttal tolmácsolom a vállalat valamennyi dolgozójának Nagy Józsefné miniszter­asszony személyes jókívánságait is! Amikor átlépünk az új év küszöbén, nemcsak a múlt, hanem egyre inkább a jövő — az idei év — feladatai fog­lalkoztatják gondolatainkat. Sokakban felmerült a kérdés: „Mit hoz ez az év?’’ Eleget tudunk-e tenni feladatainknak, vajon békében és biztonságban dolgozhatunk-e ebben az évben is? Azt hiszem, túl vagyunk már azon, hogy csodák­ra várjunk, rajtunk múlik, hogy még szebb eredményekkel büszkélkedhessünk, rajtunk múlik, hogy ismét teljesítsük céljainkat és rajtunk múlik az is, hogy a békés, alkotó munka feltételeit megteremtsük. Mi kell ahhoz, hogy va­lóra váljon mindez? Elsősorban akarni kell és hinni ab­ban, hogy céljaink helyesek, hogy pártunk és kormányunk helyesen határozta meg dolgozó népünk további felemel­kedésének útját. Ne gondolja senki, hogy babérainkon megpihenhetünk, ne gondolja senki, hogy az 1967-es év könnyebb lesz az előbbinél. Évről évre nehezebb feladatok előtt állunk, s hogy ennek eleget tudjunk tenni, odaadóbb, szervezet­tebb munkára, szorgalomra és nagyobb fegyelemre van szükség. Biztos vagyok benne, hogy a vállalat dolgozói ez évben is helytállnak a munkában. Miért nehezebbek az 1967. év feladatai? Elsősorban a­zért, mert ez az év felkészülést jelent az új gazdasági mechanizmusra. Még a régi mechanizmusban dolgozunk, de egy sor­ újszerű feladatot kell végrehajtani, sok vonat­­kozásban már újszerűen kell gondolkodni. Szakítani kell jónéhány területen a 21 év megszokottságával, idejét múlt gyakorlattal. Meg kell tanulnunk az új mechanizmus kö­vetelményeit. Nehezebb lesz ez az év azért is, mert nem elégedhetünk meg eddigi minőségi munkánkkal. Gyártmányfejleszté­sünkkel, korszerű technológiák kidolgozásával, jobban kell igazodnunk a piac követelményeihez. A múlt évben üzem­be állított és ez évben üzembe állítandó gépek kapacitását a lehető legjobban ki kell használni. Meg kell végleg ho­nosítani vállalatunknál a gazdaságossági szemléletet, ala­posabban meg kell fontolni cselekedeteinket, gazdasági döntéseinket. Maradéktalanul végre kell hajtani pártunk IX. kongresszusának határozatait. Csak néhány fontos feladatot ragadtam ki a sok közül. Munka bőven akad, tennivalónk sok van. Legnehezebb mégis az lesz, hogy mindenkinél egy alapos szemlélet­vál­tozást érjünk el, mert ez előfeltétele a tudatos cselekedet­nek. Ne riadjunk vissza a több munkától, merjünk bátran kockázatot és felelősséget vállalni. Ne féljünk az újtól és bátran kezdeményezzünk. Ha ilyen szemlélettel látunk neki az 1967-es gazdasági évnek, eredményeink biztosan nem maradnak el. Kívánom még egyszer minden dolgozónknak, hogy erőben, egészségben, békében dolgozhasson az új év nagyszerű feladatainak teljesítésén. BONCZ ISTVÁN igazgató -----------------------------------------------­ Mit kell tudni a műszakpótlékról? A Könnyűipari Minisztéri­um és a Textilipari Szakszer­vezet rendelkezése alapján azok az üzemi dolgozók, akik 3 műszakban dolgoznak, vagy állandó éjjeli műszakosok, havi 70 forint speciális mű­szakpótlékot kapnak, ha le­dolgozzák a teljes hónapot, illetve nincs betegség, vagy igazolatlan hiányzásuk. A mulasztott napok számának arányában viszont csökken a műszakpótlék, esetleg meg is vonhatják. Mint vélekednek dolgozóink a műszakpótlékról? A szövő I, illetve a csévélő dolgozói közül a megkérde­zetteknek mintegy 30 száza­léka tudott róla valamit. A többiek semmit. De hisz* ki van írva a portánál! Az egyik szövő: „Mit gondolnak, van nekünk időnk ott körülnéz­ni? Szaladunk a dolgunkra...” Varga Mária szövő már hallott a műszakpótlékról, a rádióból. Hasonlóan Györke Imréné: „Talán csökken majd az egy-két napos táp­pénzes és az igazolatlan hi­ányzást is jobban meggon­dolják ... Akik rendesen dol­goznak, szerintem meg is ér­demlik ezt a külön pénzt.” Ilyen véleményen van Joó Ernő művezető is, szerinte ez is egyik módja az anyagi megbecsülésnek.

Next