Pápai Textilmunkás, 1971 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1971-01-15 / 1. szám

Kálonics Anna a IX-es partiból — Ugodról jár be, 181­ éves. Nővére és unoka­­testvérei után­ került ide szö­vőnek, egy éve szabadult fel, azóta már jól­­ keres, elége­dett. Bár, mint mondja, a Rajnai Máriát, művezetője, fekete László mellett lát­hatjuk,­ a Baumann, szak­­mánybeli X-es partiból. Mindketten fiatalok korra és a termelésben is. — Ez az első év, hogy kezdtünk — mondják közö­sen —, nem volt könnyű az Fa­rkas Mária még ipari ta­­nuló, d­e nem sokáig, mert­­ az elméleti oktatás már lé­nyegében be is fejeződött, ezután csak a vizsga lesz. — Nagyon izgulok, szeret­ném, ha jól sikerülne. Már mindig a szövőben vagyunk. 2 gépet hajtunk, figyelik az­­ eredményünket, az­­ adja majd az osztályzatot. Egyszerre .jelentkeztem ide és az Elekthermaxba mű­szerész tanulónak — mondja —. mindkét helyről egyszer­­. n .jött meg a­­ papír, hogy felvettek. Ezt választottam Remélem nem bánom meg (Fotó: Andrányi A.) minőségen még javítani sze­retne. — Csak 98 százalékra si­került felvinni, az új évben talán 100 lesz. Különben megszerettem a szövést, nem is kívánkozom máshová. indulás, de most már remél­jük, sikerül bizonyítani. — Azért a számításomat megtaláltam .— mondja a kislány —. 1 800 körül meg­keresek. Kell a pénz, de­­ a munkát is szeretem, csakúgy a szórakozást is. Brigádjaink Békáson A fonó két ifi brigádja (Zsupka Jánosné és Szalóki Mária kollektívája) a kará­csonyi ünnepek tövében lá­togatott el a békási gyer­mekotthonba. A kastély udvarán a gond­nok, a folyosókon pedig a gyerekek várták már őket,­­ énekeltek, szavaltak, játsza­doztak. Megható volt ragasz­kodásuk, örömmel vették át az ajándékcsomagokat. A kö­zös játék után, búcsúzáskor a bi’igádtagok után futottak, hogy még egy-egy puszit kapjanak, és újabb látoga­tásra hívták meg őket. (k.) Világ proletárjai, egyesüljetek! PAPAI Mii CruüesSals 1971-ra ? A párt vb megtárgyalta és jóváhagyta az idei gazdaságpolitikai célkitűzéseinket Az elmúlt időszakban tö­retlen volt vállalatunk fejlő­dése — olvashatjuk idei gaz­daságpolitikai célkitűzéseink okmányából —, ezt kell biz­tosítanunk az elkövetkezen­dő időszakban is, amikor még nagyobb feladatok vég­rehajtása áll előttünk. Olyan feladatokon kell munkálkodnunk, mint a termelés hatékonyságá­nak erőteljes növelése ■— a munka termelékenységé­nek gyorsabb ütemű eme­lése — a fajlagos anyag­ráfordítások csökkentése — az álló- és forgóeszköz ál­lomány kihasználásának javítása — a fejlesztési eszközök hatékonyabb fel­használása — korszerű ter­mékek és termelési eljá­rások bevezetése — szer­vezés és vezetés színvona­lának növelése — tudomá­nyos eredmények hatéko­nyabb felhasználása — dolgozóink életszínvonalá­nak, élet és munkakörül­ményeinek, szociális és kulturális ellátottságának javítása. E feladatok végrehajtása megköveteli, hogy mindenki jobban álljon a munkához, mint eddig — szakítanunk kell az elavult munkamód­szerekkel, mert nem tűrhet­jük meg a rosszat, az elavul­tat. Nagyobb igényt támas­­­szunk saját magunk és má­sok munkája iránt, több fe­lelősséggel, kollektíván ös­­­szefogva végezze mindenki a dolgát, csak így tehetünk eleget annak, amit a nép­gazdaság elvár tőlünk. Állóeszközeink lehető leg­jobb kihasználásával emelni kell a termelést. A termelés gazdaságos növelésével s megfelelő árstruktúra meg­választásával, szigorú taka­rékossággal, jó kereskedelmi és értékesítési politikával el kell érni, hogy az export után biztosított állami támo­gatás csökkentése ellenére 45 millió forint nyereséget realizáljunk. Ebből 10,1 mil­lió forint a fejlesztési — 5.8 millió a részesedési — 2.3 millió a tartalékalap — 26.8 millió a nyereség és kommu­nális adó. El kell érni, hogy fonodánk 600 kilométer/bruttó orsóóra fajlagos termelés mellett 55.6 átlagszámon 2.380 tonna fo­nalat — szövődénk 7015 ve­tés/gépóra fajlagos termelés mellett 22,2 millió folyómé­tert termeljen — kikészítőnk pedig 22,3 millió folyóméter készárut adjon át értékesí­tésre. A továbbiakban — abból kiindulva, hogy termékeink magas export részaránya, és a belföldi igények növekedé­se is megkívánja a jobb mi­nőségű cikkeket — arra uta­sít a vállalatvezetőség, hogy mindegyik üzemrész ké­szítsen egész évre szóló, részletes intézkedési tervet a minőségi munka szünte­len fokozására, melyet me­net közben kísérjen figye­lemmel. Megszabja az első- és má­sodosztályú termékek rész­arányát, figyelmeztet, hogy a technológiai fegyelem meg­sértőivel szemben a legszigo­rúbban kell eljárni. És min­denképpen betartani a vevők által támasztott követelmé­nyeket. Külön utal arra, hogy a minőségellenőrző szervek nem tűrhetik meg a lazasá­gokat, jelezzék, időben a gya­kori hibákat és tartassák be a minősítési szabványokat. Ezután az üzletfeleinkkel való kapcsolatról, a készáru elosztásról, majd a gyárt­mányfejlesztési elgondolá­sokról olvashatunk a­­ terve­zetben, és a beruházásokról. Szó van a belső ellenőrzés javításáról, a munkavégzés feltételeinek biztosításáról és több más szervezeti intézke­désről, úgyszintén a bér- és munkaügyekről, valamint a vállalati gazdálkodás­­ m­ás ágazatáról, mint a marke­ting tevékenység, a reklám, propaganda, az árpolitika stb. A tervezetet megtárgyalta és kisebb módosításokkal el­fogadta az üzemi pártbizott­ság is, mely elé Boncz István elvtárs terjesztette be a leg­utóbbi ülésen. Hangoztatta, igen fontosnak tartja, hogy e célkitűzéseket,­­melyek szinkronban vannak a X. kongresszus által megsza­bott, s a negyedik ötéves tervben törvényerőre emelt országos elgondolásokkal), lehetőleg mindenki megis­merje a­­ vállalatnál. Varga Sándor­ gzb. titkár ugyancsak kiemelte hozzá­szólásában a tervek lebontá­sának szükségességét. Egyet­értett azzal is, hogy­­ teljes erővel kell szorgoskodni a célkitűzések eléréséért, ki­használva a munkaidő min­den percét. Szalai­ Géza, Beschener Fe­renc, Gartner Ferencné, Var­ga Sándor II., Nagy Margit, Szocseyka Endre, Pingitzer József, Hoffmann Lászlón­é, Szocsevka Ferenc. Scheren­­sen Gyula elvtársak érdekes és minden bizonnyal hasznos hozzászólására ismételten, vállalatunk igazgatója rea­gált.. ... . _ ‘ Többek között jogosnak tartotta ama felvetést, mely szerint a vezetőknek, jobban kell törekedniük­­ a munka feltételeinek biztosítására. A munkaerő - problémákkal kapcsolatban kijelentette, hogy azt az egy éves­ idősza­kot — amikor az iparitanuló képzés két évig tart már —­­átképzéssel fogjuk megolda­ni. Úgyszintén, hogy pusztán bérkérdésekről nemigen le­het beszélni a jövőben, csa­kis a létszám és a nyereség függvényében. Ugyanakkor helyesnek tartotta a diffe­renciálásra való törekvést, akik többet adnak, jogosan kapjanak többet. És ez a té­ma nem egy, nem két intéz­kedés révén oldható meg, hanem folyamatosan. Külön szólt a vezetők na­gyobb felelősségéről, teendő­jéről. A jó munkahelyi lég­kör fontosságáról, a dolgo­zók bevonásáról a vezetésbe, végül a szocialista munka­verseny jelentőségéről, mely a jövőben még nagyobb sze­repet kap.­­A vitát, az elhangzott ja­­vaslatokat igen hasznosnak mondotta Bánki Lajos,­elv­­társ is, a­ pb. titkára. És­ ami­kor ezt megköszönte," még nagyobb aktivitásra hívta fel a párt- , és tömegszervezeti tagságot, ismertessék célki­tűzéseinket s mozgósítsanak a minél eredményesebb munkára. Ha a szakmány összefog Szép példáját adták a Ker­­nya szakmány dolgozói — ismételten is — az összefo­gásnak. Tudomást szereztek róla, hogy egy munkatársuk nagy gondban van, 5 gyer­mekét szeretné hazahozni karácsonyra az intézetből­, hogy legalább a szünidőt tölthessék együtt. A szak­mány szocialista- és munka­brigádjai megbeszélték mit lehetne tenni érdekükben, az eredmény kerek 1­200 forint lett! Kimondhatatlanul örült ennek Bencze Erzsébet, az édesanya és ezúton is meg­köszöni a segítséget. t. A r • r f •• •• f­r 4z­aj­ev küszöbén 1970. december 31. éjfél. A rádióban és televízióban felcsendülnek a Himnusz hangjai. Valahogy másképpen, ünnepélye­sebben hangzik az ismert­ dallam. Az em­bert meghatja a pillanat nagyszerűsége, sokan könnyeikkel küzdenek. S miközben a kérlelhetetlen idő tovább rója perceit, sze­retteink körében boldog új évet kívánunk mindenkinek, sikerekben gazdagot, jó egészséget, békét, boldogságot. Mennyi jókívánság hangzik el ezen az éjszakán, mennyi fogadalom hagyja el az ajkakat. A jók fogadalmat tesznek, hogy még jobbak lesznek, a rosszul viselkedők jóságot fogadnak, a lustábbak szorgalmat, a borkedvelők józanságot, a hűtlenek hű­séget, a komolytalanok komolyságot ígér­nek. A jókívánságok egész sorát kívánjuk ilyenkor egymásnak: háborúság helyett bé­két,­­ gyűlölet­ helyett ,szeretetet, a harag helyett megbocsájtást. Milyen jó lenne, ha mindaz megvalósul­na, amit ilyenkor megfogadunk, amit az új év első perceiben kívánunk! Ahogy halad az idő, ahogy telnek az új év percei,­­napjai, úgy homályosodnak, vagy teljesednek ígéreteink és fogadalmaink, s maradunk azok, akik voltunk­, jó és rossz tulajdonságokkal „megáldott”, érző és gon­dolkodó emberek. Emberek vagyunk, kik várjuk az új szilvesztereket, akik várjuk az új év­ első perceit, a fogadalomtételek, jókívánságok óráit és haladunk előre, mert az idő soha nem áll meg, az óra mutatója könyörtelenül járja megszokott körpá­lyáját.­­ ígérni és­­ megfogadni valamit nagyon könnyű, mert az nem kerül semmibe — tartja egy régi mondás. Nem is ez a célom, amikor az év elején e fórumon kívánok szólni a vállalat valamennyi dolgozójához. Üzemi újságunk jó szokása, hogy az új év első számában a vállalat igazgatója szól­jon a „nagy családhoz”, minden dolgozóhoz. Elsősorban a vállalat vezetőségének leg­­őszintébb köszönetét tolmácsolom a Portás Textilgyár valamennyi dolgozójához, akik becsületes munkájukkal hozzásegítettek­ bennünket céljaink megvalósításához. Bezártuk a jubileumi évet, méltóképpen teljesítettük kongresszusi vállalásainkat, hozzájárultunk az árvíz­károk enyhítésé­hez. Megfeleltünk azoknak a politikai, tár­sadalmi, gazdasági feladatoknak, melyeket vállalatunktól joggal elvártak. Eredménye­ink jók és mindannyian büszkék lehetünk erre. Ezért köszönetet mondunk minden­kinek, de elsősorban azoknak, akik példa­mutató munkával a legtöbbet tették a si­ker érdekében­­­ Nehéz gazdasági évet tudunk magunk mögött. Tekintetünk azonban már előre néz, a jövőt kutatja, vizsgálja. Az 1971-es év céljait már ismerjük, az új év feladatait már megfogalmaztuk, az eddiginél sokkal nehezebbek következnek. Csak címszavakban felsorolva is követ­keztethetünk feladataink súlyosságára: ha­tékonyabb, gazdaságosabb munka, terme­lékenység fokozottabb emelése, rekonstruk­ció megkezdése, tökéletesebb kereskedel­mi-, ár-, pénzügyi politika folytatása, szi­gorúbb létszámgazdálkodás, belső mecha­nizmus tökéletesítése stb. 1971-ben tehát nagyon szép célok állnak előttünk. Én bízom dolgozóinkban, akik már eddig is többször bebizonyították, hogy képesek a magasabb szintű feladatok meg­valósítására. Bár nem­­ vagyunk az ígérge­tések emberei, mégis most azt tesszük, amikor kijelentjük, hogy a vállalat gazda­sági vezetése mindent megtesz dolgozóink érdekében, hogy a célok valóra válhassa­nak. Ehhez kívánunk mindenkinek jó erőt, egészséget, a magánéletben sok boldogsá­got. Az új év küszöbén minden munkatár­samnak, a vállalat valamennyi dolgozójé­nak boldog, békés új évet kívánok, hogy mindenkinek valóra válhasson elképzelése és vágya, megvalósulhasson akarata, leg­szebb kívánsága. Boncz István igazgató

Next