Pápai Textilmunkás, 1972 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1972-06-23 / 14. szám
2 „Tűzzel edzett" föld Krasznodárban kidolgozták az előzetesen kiégetett földből készült szilárd és biztos alapozás módszerét. Az új eljárás különösen a löszös talajon épült objektumok esetében hatékony, ahol már a nedvességtartalom minimális növekedése is az alap megsüllyedéséhez és az épület deformálódásához vezet. Ha a földet előzetesen „tűzedzésnek” vetik alá, ez nem következhet be. Az alaptalajba lyukakat fúrnak, amelyekbe beton égetőkamrákat építenek. A kamrák 1200 Celsius fok hő leadására is alkalmasak. E módszer segítségével bármilyen talaj másodpercek alatt téglává ég és négyzetméterenként 100 tonna — vagy még nagyobb — terhet is képes megtartani. (APN) PAPAI TEXTILMUNKAI akusztikával a por ellen A cserepoveci kohászati kombinátban kidolgozták az ipari légszennyeződés elleni helyi új, hatékony módszert. Lényege a hangfelhasználás. A kohászati üzemekben különösen az agglomerációs gépekből kerül sok füst a levegőbe. Az új cserepoveci készüléket e gépek agregátor-kipufogócsöveibe helyezik. A hangrezgés forrását légsípok adják, amelyek túlhevített gőzzel működnek. A rezgés hatására a füst mechanikai részei leüllepednek. Ezer köbméter füst megtisztításához 1,3 kg gőz szükséges, amelynek előállítása 0,1 kopejkába (13 fillér) kerül. Ezzel a módszerrel 25-40 százalékkal csökken a kipufogó gázok szennyezettsége. (APN) Túl, a díszzsebkendőn Egy szb ülés napirendjének ürügyén a nőpolitikai határozat végrehajtásáról Az ismert KB határozat, illetve kormányrendelet alapján készített vállalati nőpolitikai intézkedési terv végrehajtásáról tárgyalt az szb a közelmúltban — minden bizonnyal olyan indítékkal, hogy rendkívül fontos és időszerű a nődolgozók gazdasági, szociális és kulturális helyzetének további javítása. Az előterjesztett írásos dokumentum mintegy 2,5 évi tevékenységről ad számot, kiindulva az anyagi elismerés problematikájából, azt hiszem minden az intézkedési tervben meghatározott) kérdésre választ ad, talán túl aprólékosan is. És igazol, bizonyít: amit terveztünk, az meg is valósult — amit lehetséges volt adni pénzben, vagy természetben, az megadatott! Igy hát szó van a munkakörülmények javításáról, egyéb szociális jellegű intézkedésekről, ide értve az öltöző, a fürdő, a szellőztetés, a gyermeküdültetés vagy a nagycsaládosok és a gyermekeiket egyedül nevelők segélyezése vagy más egyebek. Úgyszintén a kulturálódási, szakképzési lehetőségek, még olyan apró kedveskedés is, mint a nőnapi díszzsebkendő. Ez mind igaz és szép is. Mégis, valami hiányérzete van az embernek a 6 oldalas tájékoztató lapozgatása közben. Kilós áru, ami azelőtt is volt — megszépült öltözők, melyek terve már 5 évvel ezelőtt megvolt — bérfejlesztés, melyből egyetlen férfi sem maradt ki (bár díszzsebkendőt nem kaptak) — segélyezések, amelyek mindig is voltak. Sorolhatnám tovább. És ehhez már csak azt kell hozzátenni, ha többre lesz pénzük, többet adunk — szóval jó irányban haladunk a határozat megvalósításában. Én meg most azon töprengek, szabad-e ennyire leszűkíteni, ennyire aprópénzre váltani ama naiy jelentőségű határozatot? Hisz az itt leírtak nagyobbrészt megvalósult volna nélküle is, mert rendszerünk humanizmusából fakadó, szóval természetes! Legfeljebb nem kötöttük volna ezeket ennyire csokorba, hogy ezért és ezért van. Node, ha egyszer nagyobb dolgot nem tettünk, valamit csak mondani kell? Persze, kell. De talán lehetett volna ez sokkal rövidebben (másfél oldalon a hat helyett), aztán a lényegről beszélni többet. Arról, hogy mennyit léptek előbbre nálunk a nők az utóbbi 2,5 év alatt az egyenjogúsághoz vezető úton! Vagy: miben nyilvánult meg nálunk az a társadalmi összefogás, melynek célja teljesebbé tenni a nők egyenjogúságát? „Le kell küzdeni mind a férfiak mind a nők gondolkodásában meglévő, az egyenjogúság érvényesülését sok területen még mindig gátló, maradi nézeteket, valamint a gyakorlatban fellelhető ellentmondásokat és káros jelenségeket.” — olvasom a határozatból. Tettünk-e ezért valamit (mármint a szakszervezet), vagy mit akarunk tenni a továbbiakban? És talán reagálni kellett volna a határozat ama kitételére, amely több figyelmet kér a nők aktivitásának növelésére, következetesebb bevonásukat a szakszervezeti vezetésbe! Egynéhány még, a szakszervezetre ruházott konkrét feladatokból: agitációs és propaganda tevékenység a nők körében, a különböző rétegek ismereteihez igazodva — oktatási, iskoláztatási tervek és ezek szorgalmazása — a marxista világnézet propagálása a nők körében — és persze a szakszervezeti nőbizottságok tevékenységének a segítése, a KISZ leányfelelősökkel való együttműködés. Erről vajmi kevés szó esik. Talán nem véletlen, mert a valóságos munka gyengéje is ez! A statsztika, bár jó, szükséges, egymagában keveset mutat. Egyáltalán nem például olyan jelenségeket, mint némely munkahelyen rrm is tapasztalható a vezető és beosztott viszonyából fakadóan. Sokszor még a beszélők hangneme is nélkülözi az egyenjogúságot. Itt-ott dívik még a régi, alantas viszony. (Vagy olyan váltotta fel, ami legalább annyira nem kívánatos.) Az sem minősíthető szívós munkálkodásnak, amilyen igyekezettel kutatjuk, keressük a módját a nők munkakörülményei megkönnyítésének. Sőt, önnön maguk is sok tekintetben természetesnek tartják a régit — viszonyokat és módszereket egyaránt — és igen keveset tesznek az eszményibbért. Ez utóbbiak vizsgálata igen jól egészítette volna ki a jelentésben kimunkált számadatokat — s együtt valóban hű képet adtak volna a helyzetről. (h.) ■ BÜgyvitelnek Mi a feladata egy „ügyvitelinek” — tehetném fel a kérdést, de azt hiszem sokan nem tudnának pontos választ adni, főleg röviden. A kívánságaik már ismertebbek előttem is: mindenkinek — a gépírónőnek is — legyen külön asztala és hozzávaló megfelelő széke, hogy nyugodtan tudjon dolgozni — s talán egy ici-picivel több figyelem, elismerés. 1. A statisztikán Tűsk Lászlóné kopog az írógépen, veri a billentyűket. Nemrég jött vissza szülési szabadságról. Egy évig voltam otthon — mondja. Hogy-hogy ilyen hamar visszajöttél? — Elsősorban, mert szeretem a munkámat, az embereket, hiányoztak — másrészt pedig kell a pénz, hiszen most vettünk OTP-lakást. — Mióta dolgozol a vállalatnál? — Kilenc éve. — Hogy vagy megelégedve? — Munkámat igyekszem pontosan és hiba nélkül elvégezni. Úgy hiszem értékelik is. 2. A szövő irodában Hardy Gyulánéval beszélgettem — a munkájáról. — A feladatom a szövő I-II. vetés/gépóra kimutatása. Érdekes munka ez, mert az ember naponta látja a termelés változását és azt, hogy tulajdonképpen milyen hatásfokkal dolgozik egy üzem. — Ezeket a kartonokat mire használjátok? — Minden cikknek külön kartonja van, ami azért jó, mert ha csökkenés van, kimutatja és azt is le lehet olvasni, hogy milyen okok váltották azt ki. És én készítem a lánccsévelőnek a futóorsók és álló orsóórák kigyűjtését szakmányonként — teszi hozzá Edit. — Milyen kívánságod van a munkáddal kapcsolatban? — Jó volna, ha mi is kapnánk több villany számológépet és alkalmazna ezekhez a vállalat egy jó szerelőt, mert mostanában elég sok probléma van velük, és a javítás is költséges. 3. * A szövő II. egyetlen adminisztrátora Molnár Lászlóné, aki már 22 éve dologzik a vállalatnál. Nusi néni — mindenki így hívja — nem hiába töltött itt több mint két évtizedet, hiszen mindenki megszerette gyorsaságáért, pontos munkájáért. Ahogy mondta, munkaterülete eléggé széleskörű és változatos. A gyors gépírástól kezdve a legkülönfélébb dolgokig mindent megcsinál. — Hogyan becsülik meg munkáját? — kérdezem. — Én szeretek az emberek dolgaival foglalkozni, van aki ezt értékeli, van aki nem. — Mint vélekedik az új iratkezelési rendszerről? — A célnak nagyon megfelel, jónak tartom. — Milyen tervei vannak a jövőt illetően? — Szeretnék még sokáig dolgozni, ahogy majd az egészségem engedi. Köszönöm a beszélgetést, további jó egészséget kívánok munkájukhoz. F-né A szervezés — komplex tevékenység (A III. szervezéstudományi konferencián elhangzott egyik előadás alapján.) A vállalati hierarchiában, a termelő munkahelyek a legalsó szinten helyezkednek el, ugyancsak itt dől el valamennyi műszaki és gazdasági tevékenység sikere. Ha ezek előirányzott feladataikat bármely okból nem teljesítik, minden általános döntés, elhatározás légvárnak bizonyul. E felismerés következménye az a szervezési koncepció, amely szerint a közvetlen célból, azaz a munkahelyi termelőtevékenység optimális lefolyásának részleges feltételeiből kiindulva, mintegy a tennivalók fordított sorrendjében visszafelé kell az említett egyéb szervek feladatait elemezni és megszervezni. Más vonatkozásban a munkafolyamat-centrikus szemlélet azt is jelenti, hogy a munkahelyek zavartalan termelésében érdekelt, a vállalati szervezeti felépítésben esetleg fölérendelt, magasabb kvalifikált munkát végző szervek érezzék és vállalják ebben a minőségükben a munkahelyi célokkal szembeni alárendeltségüket, s ők menjenek a munkahelyhez. Ennek megvalósítása szisztematikus politikai nevelőmunkát is igénylő feladat lenne. A munkahely felszerelésének, elrendezésének, a munkafeltételeknek, valamint az ott lezajló munkafolyamatoknak kialakítása, megszervezése alapvető fontosságú a munkatevékenység jellege és hatékonysága szempontjából. Ez a szabályozás a munkahely belső termelési tényezőinek, az anyag-gép-ember hármas kapcsolatának megszervezését foglalja magában. Ehhez járulnak a munkahely külső kapcsolatai, minthogy a munkahely a maga specializált technológiájával, meghatározott tér- és időbeli kapcsolatokkal illeszkedik az üzemi munkamegosztás bonyolult rendszerébe, a gyár egész folyamatába. A munkahely — noha közvetlen rendeltetése gazdasági termelő tevékenység — egyszersmind az emberi tevékenység színtere is. T. Cs. 1972 július 28. Jegyzet Ugye nem tart sokát már elment, amikor leszavazták.) Az ötödik hozzászólásnál tartunk, igaz, nem az ideológiai neveléssel kapcsolatos, amiről az előadó szólt, hanem a Galamb utcai tűzegészen máshol kavaroghetetlen útviszonyokkal, de nak. Ezt látszik alátámasz- azért én jegyzem. Meg a tani N toronyháza (most paszuly-bab manipulációval rajzolta az ötödik változatot. X lova vagy kecskéje (nem tudom pontosan kivenni mi akar lenni), meg a színes virágcsokrai is. És ott középen az a köpcös, aki talán hajókázott valahol, aztán most süllyedni, dőlni kezd a hajója (odább húzódott a szomszédja, akire támaszkodott), azért ugrott meg az imént. Egy régi história jut eszembe, itt a környéken történt, amikor is egy gyűlésen épp az bólintott el, akinek feladata lévén az újonnan megválasztott tisztségviselő üdvözlése. Javában szunyókált, közben zajlott az aktus. Aztán, amikor hangosabban fújt bele a hásába, a szomszédja oldalba bökte. Emberünk felugrott, és egy szuszra elhadarta üdvözlő beszédét. A derültséget a helyeslés jelének vélte. Pedig egészen más volt. (Akinek az üdvözlés szólt, kapcsolatos dolgokat is leírom majd, különben mit hagyhatnak ki jegyzetem rendezésénél. Persze, mehet minden. Miért pont a bab ne mehetne? Úgysem volt még példa arra, hogy valaki ilyesmit mondott volna: ez nem tartozik kérem a tárgyhoz! Még derülök is, ha valaki (félidőben érkező) a hozzászólásokból akarná megtudni mi volt az előadó témája. Aligha jönne rá: „Soha nem volna szabad megfeledkezni arról — üti meg fülemet —, hogy a vezetés hatékonyságának igen fontos eleme, talán a legfontosabb, az idővel való gazdálkodás!...” Fél óra múlva odaérünk Lenin órájához — én is nézem a magamét: dél felé jár. Megmacskásodtak a lábaim. — or — Ismerős kérdés, azt hiszem mindenki kitalálta: gyűlésre, értekezletre vonatkozik. És akik felteszik (talán mondani sem kell), legtöbbször csak testben vannak jelen, gondolataik Szerelés közben — a női tűzoltó csapat (Fotó: Andrányi A.) Tűnődések A törekvő észér?dekel, kitől szárma— mondják, az az Y? És zik eme negatív jel- X-ről sok jót men ző — ki mondhatta dlanak. Kiváló szak- először, ember, amolyan Talán Y dobta be aranykezű, s munkabírása szinte példátlan. Ráadásul előzékeny, készséges. De aztán hozzáteszik a rovót, csak észér egy kicsit. Más hibája nincs. Utánanézek, minden stimmel. Azaz majdnem minden. Rendkívül igyekvő, nemcsak a munkában, de a közéleti dolgokban is. Kutatom, vajon mivel érdemelte ki az „észér” jelzőt? „Igen hajtós, rámenős”, Itt — ilyeneket hallok. Most már inkább érDe ki menygnk. Ám az előbbigában az aligha léhez fűzött megjegy- hét igazi ember, haz és már sérti a fülem is a fáma — meg kopott. Régi a szemüveg? met.(„fiát ugye valami különböztesse meg az embert az állattól.”) Azt hiszem felesleg volna bizonygatni a történelem, nyitesz ttt? “7.Hát tudomány kimagasló £ tt“ igen tepasz tett. személyisegével, kik minden helyzetben tisztes távolságot feltalálja magát. Eltartottak a temDo- igazodik a bonyolult moktol de igazi em- dolgokban is... Miberek voltak. (Nagy érme lenne jó tár-E-vel Ember!) Ami sadalmi funkcióba? viszont a lidicei gyilkosokat Heti — hiába a megáldott fegyvereik — a kise is vitatható! Nincs is több monják. No és? Ki kérdanivalóm legfeljebb dezte, hogy hol volt annyi, akit csak a tak? Senki. Én lega- templombannás ki- vég — néhány dioptlábbis nem. Megkülönböztet meg az álmával erősebb , kelönben is ■— az ő dől- lattól pusztán, ma- ne! (h.) nem a legserényebb, különben rendes" — áll össze a kép. Szóval a lusta, rendes? És a lusta szerint a törekvő — észér!? Ebből a különbség? — Templomban voltunk... — mond„Nem lesz jó abba a funkcióba.” Én más véleményen vagyok: kép„Mert nem tud fellépni a gazdasági vezetővel szemben ” Egyáltalán, miért ellene kellene fellépni, miért nem vele. mellette!? Rész az a szemü Jaj a hosszúhajnak! A Buenos Aires-i vámőrség nemrég „testületi” hajnyírást rendelt azon „hosszú hajúak” között, akik nemzetközi hippitalálkozóra érkeztek az argentin fővárosba Latin-Amerika különböző országaiból. „Argentínában csak a szerzetesek és a kecskék viselhetnek hosszú szőrzetet” — jelentették ki a vámőrök, akiket minden eshetőségre készen védelme alá helyezett a helyi rendőrség. Mexikóban viszont Campeche tartományi főváros közigazgatási szervei rendelték el, hogy egyetlen hosszúhajú gimnazistát sem lehet évzáró vizsgára engedni. A rendőrség pedig egyetlen hosszúhajú fiatalembernek sem ad ki jogosítványt Végül egy közelebbi hír: a nyugatnémet hadseregben megszüntették azt a rendelkezést, amely szerint a katonák hosszú hajat viselhetnek a sisak alatt. Erre azért volt szükség, mert a hajkoronában keletkezett statikus elektromosság zavarta a rádió- és radarberendezések teljesítményét. . . t