Pápai Textilmunkás, 1975 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-10 / 1. szám
Boldog új esztendőt! Még szokatlan, az 1975-öt leírni, mert minduntalan az elmúlt év jár eszünkben. Milyen igaza van azoknak, akik azt vallják, hogy egy év sem tűnik el nyomtalanul. Minden évnek megvan a szépsége, szomorúsága, minden évben van öröm, de bánat is. Van aki azt mondja; kár, hogy elmúlt, akit bánat, vagy szomorúság ért azt kívánja, hogy még egyszer ne ismétlődjön meg, ami történt. Rohannak az évek és egyegy elmúló év után mindig megállunk egy pillanatra. Számvetést végzünk. Megvizsgáljuk eredményeinket, de a hibákat is. Mi elmondhatjuk, hogy nincs szégyenkezni valónk. A tervezett feladatainkat végrehajtottuk annak ellenére, hogy igen sok külső körülmény zavarta munkánkat. Munkaerő problémák, anyagellátási zavarok okoztak csaknem mindennapos kellemetlenségeket. Ennek ellenére szállítási és az állam iránti kötelezettségeinknek eleget tettünk. Növeltük nyereségünket és hozzákezdtünk a tervezett rekonstrukció megvalósításához. Sokáig lehetne még folytatni, sok munka, fáradtság, áldozatvállalás van ebben, amiért ez alkalommal is szeretnénk köszönetet mondani a vállalat valamennyi dolgozójának. Köszönet és tisztelet asszonyainknak, lányainknak, a szocialista- és munkabrigádoknak, egyéni versenyzőinknek, akik a három műszakos munka mellett a társadalmi munkában, a családi életben is példát mutattak! Köszönet a fizikai munkásoknak, műszakiaknak, adminisztratív dolgozóknak, akik segítették végrehajtani terveinket. És köszönetet kell mondani pártszervezeteinknek, szakszervezetünknek, a KISZ-nek, hogy segítették egész évben munkánkat. Az évnek vége. Kicseréljük naptárainkat, rendezzük sorainkat és új lendülettel fogunk neki az új év feladatainak. Bőven van tennivalónk. Már ismerjük az új év legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Ismerjük az 1975. évi terveket. Közzétették a XI. pártkongresszus irányelveit, amely alapvetően meghatározza feladatainkat. Ha valaki figyelmesen elolvasta e nagyjelentőségű dokumentumokat, világossá válik, hogy a hatékonyság, jövedelmezőség, takarékosság, termelékenységi tervszerűbb gazdálkodás igénye csendül ki a sorok között. Feladataink tehát igen nagyok, de reálisak. Keresni kell az új módszereket, az új tartalékokat, még jobban ki kell használni a lehetőségeket. Szülessenek hát nálunk is új munkasikerek, hogy ezzel is méltóképpen ünnepelhessük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, pártunk XI. kongresszusát. Mi örülünk annak, hogy e nagyszerű évfordulókkal egybeesik vállalatunk fennállásának 75. jubileuma, s büszkék lehetünk a gazdag munkásmozgalmi múltúnkra, hős textilmunkás elődeinkre. Fogjunk össze most is, a magasabb szintű feladatok eredményes végrehajtásához. Ehhez kívánok mindenkinek örömteli, békés, boldog új esztendőt! Boncz István igazgató VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Idei gazdaságpolitikai célkitűzéseink és megvalósításának módja Az üzemi páirt-végbehajtóbizottság — Boncz István igazgató előterjesztése alapján — megtárgyalta vállalatunk 1975. évi gazdaságpolitikai célkitűzéseit. A világpiaci helyzet legfőbb jellemzője ma az infláció felgyorsulása — olvashatjuk a bevezetőből. — És a spekulációs célból, magas áron felvásárolt nyersanyagkészletek egyre nehezebben szívódnak fel, s az árak a növekvő kínálat hatására lezuhantak. Ez maga után vonta a textíliák árainak nagyfokú csökkenését is. Számos nagy külföldi cég csődbe jutott, egyre nő a munkanélküliek és a rövidített munkaidőben foglalkoztatottak száma. Néhány importáló ország most exportőrként lép fel, mások korlátozásokkal védik iparukat. Érthető tehát, hogy olcsó árakon, kedvező fizetési feltételek mellett, óriási árukínálat mutatkozik valamennyi piacon. Éppen ezért, a nagykereskedők mindent elkövetnek azért, hogy korábban létrejött megállapodásaiktól szabaduljanak. Szállítási késedelem, vagy minőségi kifogás és más egyebek ürügyén igyekeznek elállni üzletkötéseiktől. Az elmondottakból következően az eladók többsége vállalja a rövid határidős szállításokat, úgyszintén a vevők valamennyi kívánságának teljesítését. Amelyik vállalat erre nem képes, az termékeit csak jóval az önköltségi ár alatt értékesítheti. E tendenciák a múlt év második felétől egyre erőteljesebbé váltak, s az idén várhatóan még fokozódnak. És az árcsökkenés mértéke előreláthatólag 15—20 százalék lesz, sőt egyes árucsoportoknál elérheti a 40 százalékot is. A szocialista piac viszont az elmúlt évekhez hasonlóan stabil és biztos felvevő, bár az eddigi stop-áras rendszer, a csökkenő szubvenció és a növekvő költségek mellett nem mindig biztosította a kívánt eredményt. A január 1-től érvényes új termelői árak és a megváltozott szubvenció mellett törekedni kell e piacok megtartására, esetleg az ideirányuló mennyiség fokozására. A hazai piacokat is viszonylag stabilnak tekinthetjük, bár néhány nagy vevőnk pénzügyi gondja érzékenyen érintette vállalatunkat is. A minőségi munka fokozásával pontos szállítással, javuló árupropagandával, lehetőség van a belföldön elhelyezett árumennyiség fokozására. Ez különösen akkor lényeges számunkra, ha a tőkés piacok még problematikusabbá válnak , néhány sorból is kitűnik, hogy vállalatunk igen nehéz gazdasági év elé néz. A megváltozott piaci helyzet, s a nagyobb ütemben folyó rekontsrukció mindenkitől hatékonyabb munkát követel. Az SZTB-program megvalósítása szükségessé teszi a jobb alapanyagok beszerzését, felhasználását, az előkészítődő munkájának javítását. És szükség esetén profi változást kell végrehajtanunk, ami rugalmas kereskedelempolitikát kíván, ebben az SZTB gépeken jó hatásfokkal gyártható termékek elhelyezését. Létszámhelyzetünkben sem várható lényegesebb javulás, mindent meg kell tenni az ittlévő emberek megtartásáért, és az utánpótlás biztosításáért. Annál is inkább, mert feladataink bonyolultabbak és nehezebbek lesznek. Keresni kell az új módszereket, feltárni a belső tartalékokat, hogy munkánk minél hatékonyabb legyen. Erre kötelez bennünket a gazdag múlt és a bíztató jövő, melynek alapjait éppen a mostani fejlesztéssel rakjuk le. Ezek után vállalatunk ez évi feladatai: Fonodák termelési célkitűzése 2 280 tonna (129 331 km) fonal, az átlagszám 56,72 Nm, a fajlagos termelés 603 km/o óra, 10,63 gramm/oc. A poliészter-pamut kevertfonal arány 23,6 százalék, a fésűstfonal részarány 59,9 százalék. Szövödénk termelési feladata 20,28 millió folyóméter nyersszövet (19,74 millió négyzetméter), ez 48,67 milliárd vetés, az átlagszélesség 97,3 centiméter, az átlagsűrűség 240 szál/10 centiméter. A fajlagos termelés hagyományos gépen 6,705 vetés/gépóra, automata gépen 8.000 vetés/gépóra. Kikészítőnk feladata 20,1 millió folyóméter készáru. (18,1 millió négyzetméter) az átlagszélesség 90 centiméter. Elengedhetetlenül fontos, hogy termékeink a megfelelő minőségi szinten mozogjanak — olvashatjuk a továbbiakban. — Fonodánk 95 százalékban gyártson I—II. osztályú fonalat, ez az arány a nyújtott fonalaknál 95,6, a fésűs fonalaknál 96, a poliészter-fonalaknál 92 százalék legyen. El kell érni, hogy az I. osztályú nyersszövet részaránya 95 százalék legyen. E téren tovább kell javítanunk a poliészter termékek minőségét. A kikészítő 93 százalékban gyártson I. osztályú árut, de itt is törekedni kell az I. osztályú arány növelésére. Felügyeleti szervünk múlt évben lefolytatott általános vizsgálata megállapította, hogy a leminősítések 75 százalékban szövődés, 23 százalékban kikészítő eredetű hibák voltak. Ezek között nagy számban találhatók elfűtések, szennyeződések, foltok. Ezért szükséges, hogy mindegyik gyárrészlegünk kidolgozza a minőség javítását célzó intézkedési tervét. Állandóan figyelemmel kell kísérni fiatal dolgozóink munkáját, és ha szükséges, szakoktatók beállításával kell őket megtanítani a jobb minőségű áruk gyártására Szigorúan ellenőrizni kell a technológiákat és meg kell követelni mindenkitől az előírások pontos betartását. Az 1975-ben megtermelt készáruból tőkés exportra 7,010 szocialista exportra 3.000 ezer négyzetmétert adunk, belföldön legtöbbet a Férfi Fehérneműgyárnak szállítunk. 4.100 ezer négyzetmétert, Kip. Texért-nek 1.000 , a nagykereskedelmi vállalatoknak pedig 900 ezer négyzetmétert. Ez árumennyiség révén, ésszerű, takarékos gazdálkodással, jó piac és árpolitikával, a belső tartalékok, és lehetőségek kihasználásával az eddig ismert szabályozó változás mellett 60 millió forint nyereséget tervezünk. Ebből 3,6 millió forintot községfejlesztésre 32,1 milliót nyereségadóra, 1,8 milliót bérfejlesztési adóra. 13,5 milliót fejlesztési alapra, 6 milliót részesedési alapra, 3 milliót tartalékalapra szánunk. Az 1975. évi gyártmányfejlesztést alapvetően a szövődéi rekonstrukció határozza meg. Ki kell kísérletezni azokat a termékeket, amelyek a leggazdaságosabban gyárthatók az automata szövőgépeken. , összhangban a piaci igényekkel. S tovább teli fejleszteni a ré(Folytatás a 2. oldalon) THilmMW 1975. január 10. XII. évfolyam 1. szám Bálint Józsefné 20 éve dolgozik a fűzőben, s rendkívül ügyes, tehetséges — mindig az élenjárók között van mennyiség és minőség terén egyaránt. A legutóbbi 3 hónapi mennyiségi átlaga — szemben a 105 százalék körüli üzemátlaggal — 141,3 százalék, és ezt teljesen hibátlanul érte el. Elismerésképpen többször megkapta már a szakma kiváló dolgozója címet és birtokosa a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésnek is. Gratulálunk! (Fotó: Surányi Vera) Üdvözlet és jókívánság a minisztériumból Dr. Bakos Zsigmond miniszterhelyettes, vállalatunk igazgatójának, párt- és szakszervezeti bizottságának címzett levélben fejezte ki elismerését tavalyi munkánkért. Az év befejezése alkalmából — olvashatjuk többek között — ez úton fejezem ki köszönetemet és elismerésemet a vállalat dolgozóinak, társadalmi szervezeteinek és vezető munkatársainak eredményes munkájukért, mellyel hozzájárultak iparágaink fejlődéséhez, a lakosság ruházati ipari termékekkel történő mind jobb ellátásához. Kérem, tolmácsolják köszönetemet és jókívánságaimat munkatársaiknak, az egész vállalati kollektívának. Mindannyiuknak sikerekben és eredményekben gazdag új esztendőt kívánok. Kérem, hogy 1975-ben hasonlóan eredményes munkával segítsék iparunk célkitűzéseinek megvalósítását, negyedik 5 éves tervünk maradéktalan teljesítését. Ezzel ünnepeljük méltóképpen hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját és pártunk XI. kongresszusát. Textilipari együttműködés A piaci textiláru-választék gazdagítását egyre nagyobb mértékben szolgálják az együttműködés olyan formái, mint a termelési kooperáció, a szakosítás, valamint textilgyárak közös építése. Az NDK és Csehszlovákia közötti kétoldalú egyezmény értelmében mindkét országban megkezdődött egész sor textilüzem teljes korszerűsítése — többek között a Floa-i szövőipari üzemben és az NDK „Volkenau” Texttilgyárában Az utóbbiban automatizálják a termelési folyamatot. új típusú WD—200- as szövőgépeket szerelnek fel, amelyeket a szovjet és csehszlovák szakemberek közösen terveztek. Az új gépek alkalmazása révén a munka termelékenysége másfélszeresére, a fonalgyártás pedig kétszeresére emelkekedik. Fejlődik az együttműködés az NDK-beli Apolda és a csehszlovákiai Kosino helységekben működő kötöttárugyárak között is. A férfikonfekció gyártásban együttműködik a berlini ruhargyártó kombinát és a szovjet „Bolsevicska’’ ipari egyesülés. Az NDK egyik szövőüzemének korszerűsítésében Ebersbachban szovjet szakemberek is részt vesznek. Az NDK és Lengyelország Zárni ereiében közös szövőipari üzemet épít. öt lengyel textilgyár korszerűsítésében az NDK szakemberei nyújtanak segíséget. A textilipari együttműködés fejlesztését hivatott elősegíteni az Intertextilmas nemzetközi gazdálkodó szervezet, amelyhez csatlakozik 15 gépipari egyesülés, valamint több nagyüzem, szerkesztő- és tervező iroda a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Bulgáriában, az NDK-ban és Romániában. Az Intertextilmas keretében dolgozzák majd ki és állítják elő a nagyteljesítményű szövőgépeket. (Budapress-Interpress) Fiatalokról, KISZ-esekről Nap mint nap újabb és újabb eredményekről, sikerekről adnak számot fiataljaink — olvashatjuk az újságokból, hallhatjuk a rádióban és a televízióban. Mindezek tekintélyt kölcsönöztek az ifjúsági szövetségnek is, hisz egyre több politikai tartalommal is telítődött mozgalmi munkánk, ha szabad így mondani, ezen a téren is sokat fejlődtünk. Ez a fejlődési folyamat természetesen érintette vállalatunk fiataljait is, kiknek szinte kezdettől fogva meghatározó szerepük volt a város mozgalmi életében. Egyik legnagyobb tömegbázisa jelenleg is a városi KISZ-bizottságnak üzemünk. Akár az eredményeket, akár a taglétszám növekedését tekintve, rohamos fejlődést tapasztalhattunk egészen a 70-es évekig. Azonban, az utóbbi néhány évben bizonyos fokú stagnálás tapasztalható, s ennek okát kutatva néhány furcsa jelenségre kellett felfigyelnünk. Bár eredményekről az 1974-es évben is számot adhatunk, az 1973—74-es oktatási évet sikerrel zártuk, úgyszintén több társadalmi akciót (1000 fős vietnami szakmunkásképző intézet javára, városfejlesztésre, valamint a kultúrház környékének szépítésére). Mozgalmasabbá vált az ifjúsági klubunk munkája, eredményesen részt vettünk az ifjúsági napokon, lényegesen javultak kapcsolataink a különféle társadalmi szervekkel — hogy csak néhányat említsek a pozitívumainkból. Azonban van egy sajnálatos tapasztalatom és tulajdonképpen ez az, amiért tollat ragadtam. Szinte rendszeresen ugyanazokkal az arcokkal találkozunk egy-egy közös összejövetelen, színházlátogatáson, politikai rendezvényen, a klubban és a különféle fórumokon, és sajnos ez a kör is egyre szűkül. Pedig a körülmények, a lehetőségek nemhogy romlottak volna, sőt ellenkezőleg. El kell mondanunk, hogy eddig még soha ekkora anyagi és erkölcsi támogatásban nem részesültek fiataljaink, mint az utóbbi években. Nem kívánom most felsorolni a különféle anyagi juttatásokat, az odaadó törődést és a törvény biztosította jogokat, amelyeket ma fiataljaink élvezhetnek, de éppen ezért nem tudom megérteni a KISZ-ből sorozatosan kilépő és rendezvényeinktől rendszeresen távolmaradó fiatalokat. Az érdektelenség, a kapzsiság, a felelősségérzet hiánya nem biztosíték jogaink megtartására. Sokan megkérdezhetik, miért nem vonja felelősségre ezeket a fiatalokat a KISZ, hisz főleg most, amikor a „derékszíját szorosabbra húztuk”, lenne lehetőségünk megszorítani az ilyen fiatalokat. De kérdezhetem is: képes-e fegyelmezni bármely KISZ-vezetőség, ha a gazdasági vezetésnek is választani kell; vagy felelősségre vonom s akkor veszi a kalapját, vagy finoman beszélek vele s talán itt marad. Sajnos — úgy látszik —, a létszámgondok a mi munkánkat is befolyásolják. Ez persze nem azt jelenti, hogy erre mindent ráfoghatunk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a létszámgondok, a fluktuáció miatt hogyan alakult a textilgyár fiataljainak összetétele. Nem nyújt vigaszt az a tény sem, hogy alaposan felhígult az utóbbi években az emberanyagunk. S a faluról bejött fiatalok, bár ugyanúgy a XX. század szülöttei, magukkal hoztak nagyon sokat a kispolgári nézetekből, s hiányzik az igazi munkásszív, amely az embereket a gyárhoz kötötte. S utoljára említem, de ez sem mellékes, lebecsülendő tényező, a három műszak mellett oly mértékben megnövekedett a gazdasági munkát tekintve a mennyiségi és a minőségi követelmény is, hogy nem csoda, ha kissé eluralkodik néha rajtuk a fásultság és a közöny. Úgy vélem, fel kell figyelnünk ezekre a jelenségekre és megtalálnunk a megoldást ezekre a problémákra, mielőtt a KISZ egy-egy aktíva réteg szervezetévé válna. Kocsis József