Pápai Textilmunkás, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-09 / 1. szám
Hogy változik a Hungarotex? Külkereskedelemről, reklámról és kapcsolatainkról beszélgetve A Hungarotex pártbizottságának titkára Barna Istvánná, illetve Korda Györgyné, a külkereskedelmi vállalat vszt-titkára, valamint Vályi Sándor főosztályvezető személyében kedves vendégeket köszöntöttünk az ünnepek előtt, s megbeszéltük velük kölcsönös dolgainkat, elsősorban a jövőbeni kapcsolatok fejleszitésének lehetőségei utána megtekintették új üzemcsarnokunkat. Ez alkalmat ragadtuk meg arra, hogy véleményüket kérjük a vállalatunkkal való együttműködésről: mit jelent nekik Pápa az össztevékenységükben, s milyennek tartják az évek során kialakult kapcsolatokat? — Az összforgalmunkat tekintve — mondja Vályi Sándor —, mintegy 2 százalékot jelent Pápa. De az együttműködés a lehető legideálisabb. A közös érdekeltség elvén nyugszik, így sok vitát megelőzünk. Elmondhatom, nincs is különösebb problémánk, mert ha valami adódik, leülünk, megbeszéljük, megoldjuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen gondtalanok vagyunk, hisz a külső tényezők, némely állam váratlan intézkedései, s a világpiaci helyzet gyors változásai gyakorta kényszerítenek bennünket ilyen vagy olyan intézkedésre. Ezeket bizony meg kell tárgyalni. Szerencsénkre a pápaiak megértése, segítőkészsége igen sokat jelent ilyenkor, erre példákat is említhetnék. Barna Istvánná derűsen megjegyzi: — Itt nincsenek viharos csatajelenetek, bár a legjobb családban is előfordulhatnak vélemény-eltérések. Én például most, mielőtt elindultam, valamennyi osztályra benéztem, kértem, mondják el esetleges problémájukat Pápával. Bevallom, üresen maradt a tarsolyom, maradt a puszta dicséret. Meg is ragadom az alkalmat ennek tolmácsolására. Orvosi hírmozaik KEVESEBB SŐT W. B. Kannel, amerikai professzor szerint a vese működéséhez elegendő lenne naponta egy gramm konyhasó, az emberek átlag 16—20 grammot vesznek magukhoz, ami nagyon sok cukorral A RÁK ELLEN? Vajon a rák ellen sikerrel használható fel egyfajta cukor? R. Whistler, amerikai vegyész megállított rákos sejtek növekedését egy olyan anyag segítségével, amely véleménye szerint a normál glukóz „ikertestvére.” A NYÁL A HASNYÁLMIRIGY Árulója A nyál analíziséből pontosan lehet következtetni a hasnyálmirigy működésére. Erre a megállapításra jutott az Akita University School of Medicine egy japán gasztroenterológus csoportja. Módszerük minden eddig használt elemzésnél biztosabbnak bizonyult. VESZÉLYES MÉREG Megállapítást nyert, hogy a Paraquat nevű gyomirtó különösen veszélyes méreg. Egy evőkanálnyi, halálos. Kisebb mennyiségben a tüdők fokozatos roncsolása következtében áll be a halál, többnyire több napon át tartó agónia után. AZ ÜLŐ ÉLETMÓD Ártalmas Fiziopatológiai kísérletek bebizonyították, hogy a mozgáshiány nemcsak a szervezet korai elöregedését vonja maga után, hanem olyan állapotot idéz elő, amely már betegségnek számít. Ez az úgynevezett hipokinetikus betegség. Kifejlődése lassú, a kezdeti időszakban szinte észrevétlen, de a későbbiek során nemcsak a mozgásszerveket támadja meg, hanem a szívet, az emésztőszerveket, a belső elválasztású mirigyeket is. Számos változata ismert, van akit ágyba kényszerít, sőt halálos végű is lehet. E kitérő után ismét Vályi elvtársnak tesszük fel a kérdést: — A jelenlegi becslések alapján milyen igény mutatkozik külföldön gyártmányaink iránt? — Abból indulnék ki, hogy a múlt évben komoly pangás tanúi lehettünk. Most viszont úgy ítéljük meg, hogy kissé stabilizálódott a helyzet. Nem áll ugyan vissza teljesen a korábbi kereslet, de legalább nem is romlik és az árak sem zuhannak tovább, eléggé stabilizálódtak. Ez nekünk, így Pápának is jó, hisz a korábbi időszak igen súlyosan érintett bennünket, s csak áldozatok árán tudtuk átvészelni. Sokat jelentett számunkra ,itt is az egyetértés. Ezen most már túl vagyunk, legalábbis úgy látjuk és normális helyzet van kialakulóban. Sikerült megfelelő szerződéseket kötnünk, s szinte biztosnak látszik, hogy a tavalyi szint alá már nem kerülünk. Sőt, egy kicsit felette leszünk a jelek szerint. Mondhatnánk, igen óvatos vagyok. Valóban. De hosszabb prognózisra azt hiszem senki sem vállalkozna a helyemben. Mindinkább közbeszólnak a fejlődő országok törekvései, nem egy versenytársként is jelentkezett, közbeszólhat a divat alakulása, de még a politikai helyzet is. Egy azonban világos: az igények mindinkább eltolódnak a jobb és egyre jobb minőségű termékek felé, s az ilyent lehet sikeresebben eladni. — E konkurrenciaharcnak valóban vesztesei is voltunk. Hadd kérdezzük hát meg: van-e komolyabb lehetősége lavírozásra a külkereskedelmi vállalatnak? — Ha a kapitalista cégek manőverezési szokásaira gondol, ilyenre nekünk nincsen módunk. Túl sok a kötöttség. — És még kockázat árán sem tudnának rugalmasabban igazodni? — Olykor talán tudnánk, de a kötöttségek nemigen teszik lehetővé. Ez az igazság. Sokszor olyan tényezőkkel kell szembenéznünk, amelyekkel korábban egyáltalán nem találkoztunk. Például hirtelen változás egy-egy ország belső helyzetében, s lezárják a sorompókat. Előfordult már, hogy egy, a szerződésben kikötött nemzetiségű hajó hiánya (amihez partnerünk körömszakadtáig ragaszkodott), majdnemhogy felborította tervünk tekintélyes hányadát. Igen zavaró számunkra a libanoni helyzet, még Szíriába sem tudtunk rendesen szállítani. Ilyen okok miatt sokszor elidőznek árucikkeink egy-egy kikötőben, hajót, rakodóteret foglalva, végül nem hogy a bérleti, illetve kamatköltségek egy részét tudnánk megtéríttetni, örülünk a puszta értékesítés lehetőségének is. Szóval igen sok tényező közrejátszik, sok mindenre kell figyelni, nem könnyű a dolgunk. — Ez erős nemzetközi mezőnyben, mint hírlik egyre nagyobb a reklámtevékenység. Mit tehet itt a Hungarotex? — Hátrányban vagyunk, bár önköltségünk kb. 10 százalékát mi is ilyen célra fordítjuk. Ennek fele a vásárokon való megjelenés, árubemutató, kiállítás, a másik fele a különböző nemzetközi szaklapokban való mutatkozás, hirdetés és egyebek céljára szolgál. Egyegy komoly kiállításon való részvételünk 1,5—2 millió forintba kerül. Ez már eleve behatárolja lehetőségeinket. Egy 10—12 oldalas reklámszöveg nemzetközi lapban, majd annak 3—4 ezer példányos különlenyomata, melyet elterjeszthetünk, ugyancsak horribilis összegbe kerül. Ezzel már megmondtam azt is, hogy szívesen tennénk többet a reklám terén, de lehetőségeink végesek. — Mennyivel járulnak hozzá ehhez a partnerek? — Igen csekély mértékben, bár előfordul, hogy egy szövetkezet márkáztat, s az ez irányú propaganda nagyobb részét vállalja. De az ilyen dolgok nem jellemzők. — Az anyagiakon kívül, más gátja nincs a propagandának? — De igen. Ha egy kapitalista cég bemutat, kínál egy mintát, két hét után már az anyagot is produkálja. Mi örülünk, ha két hónapra szolgálhatunk ezzel. Attól újra két hónap, amire elkészül a rendelt mennyiség. Ha ilyen vonatkozásban rugalmasabban, gyorsabban cselekedhetnénk, a hírünk is nagyobb lenne, hisz e tény önmagában is reklám. ízelítőül, legfőbb partnerünk tevékenységébe való betekintésül talán elég lesz ennyi, így megköszönjük a szíves információt, sőt érdemes volna elgondolkodnunk, hol, miben, mikor tehetnénk többet a közös érdekeltségből kiindulva, gondolva arra is, hogy ami ott majdnem 2 százalék, az nálunk több mint 98! (h) — Pápai Textilmunkás — 1976. január 9. Erzsi néni ama kevés nyugdíjasaink egyike, akit még ma, 11 évvel nyugdíjba vonulása után is sokan ismernek. Népszerűségét — mert így is mondhatom —, a bérelszámolóban eltöltött 23 év csak megalapozta, de hogy még napjainkban is ismeri az I-es telep szinte valamennyi dolgozója, az már a Bakony Gast háromféle menüjének tudható be. Erzsi nénit, özvegy Nagy Ferencnét ugyanis minden hét két napján ott láthatjuk az ízlések beteljesülését jelentő bélyegzőkkel, s ha nincs tömeg, akkor egy-egy kedves, érdeklődő szó hangzik el kölcsönösen. Mert Erzsi nénit mi „veteránok”, mindig is ilyennek ismertük. A szíve, hiszékenysége, a mindenkiről csak a jó feltételezése juttatta oda ahol van. Erről én is csak látogatásomkor győződtem meg. A 10—12 négyzetméteres szoba, mely nappali és háló, valamint függönnyel leválasztva konyha, vagy ha úgy tetszik mosókonyha és fürdő is, egy jómódban nevelkedett lánynak, majd a Perutz cég tisztviselője hitvesének, hadiözvegynek és az ő munkában előtöltött 23 éve után vajmi kevés. — Nem unatkoztam soha magányomban sem — mondja. — Az első években a nyarakat a serdülő és ifjúsági korban levő unokaöcséimre való felügyelet és háztartási gondok töltötték ki. Sajnos az unokáim, gyerekeim messze, idegenben vannak, így őket ritkán látom és ezért is esik oly jól unokaöcséim, ragaszkodása, bizalma. Későbbi években a kisker vállalatnál, majd két év óta immár a gyárban vagyok, ahol jelenlegi munkám mellett van időm társadalmi munkára is. A gyermeküdültetéseknél kísérő feladatot vállaltam. De marad idő másra is. Kézimunka, olvasás, régi szenvedélyem és sok idő elmegy a könyvtárban, mire olyan olvasnivalót találok, amelyik még új. Szinte azt gondolná a gyanútlan szemlélő, hogy ebben a kis szobában a magányosság ellenére is gondtalanul, békésen teltek a napok, évek. Aztán megtudom, a látszat csal. Nem mindenki tölti napjait szeretetben, békében, mint ő Háziasszonya vélt sérelmeket, tulajdonjogi hatalmát perek garmadával zúdította rá. Éveken keresztül még a tüzelőjét is 200 méterről kellett naponta hoznia, s mikor végre elkészült a saját széntároló, a szemétdomb helyén, az újabb kellemetlenségek elkerülése ms „Erzsiké— a bélyegzős” azt a kész tárolót máshol kellett felállítani. Az újabb költség, fáradság, már-már a kétségbeesésbe kergette az idei nyáron. — S ekkor valami történt — mondja Erzsi néni — Panaszomat a gyárban meghallották udvari, műhelyes férfiak. Olyanok, akik közül név szerint alig-alig ismerek valakit. Fáradozásukért, segítőkészségükért, mellyel újból meggyőztek, hogy a szeretet, a segíteni akarás ma sem veszett ki minden emberből, nem fogadtak el semmit. Így aztán nem csoda, hogy az évek múlása ellenére is szívesen megyek a régi munkatársak, ismerősök közé az üzembe. Persze egy kis lakás tenne igazán boldoggá, s ezért kísértem a szerencsét ugyanazokkal a számokkal évek óta, de eddig még nem mosolygott rám Fortuna istenasszony. Ami késik nem múlik, búcsúzóul kívánjuk, hogy Erzsi néni jó erőben, egészségben még sok-sok évet töltsön köztünk.Gáti László Ki mit kapott az óévtől— és mit vár 1976-től? Ezekben a napokban tervez az ország, a vállalat, az intézmény és az egyén, így természetes. Ezúttal vállalatunk dolgozói közül kértünk meg hármat, mondják el, valóra váltak-e 1975-ös terveik, s mit várnak az új évtől, a munkahelyen és a magánéletben? — Nekem jó év volt 1975. Nem történt ugyan különösebb, de minden sikerült, amit terveztem. Itt a munkahelyen is, ahol ifjúsági brigádban dolgozom, voltunk kirándulni, rendezvényeket tartottunk, jó eredményt értünk el a termelésben. A magánéletben is nagy esemény történt, menyasszony lettem, s ebből következik az idei tervezés, nemsokára megtartjuk az esküvőt. Még csak azt szeretném, ha minden olyan jól sikerülne ebben az évben is, mint tavaly. — Tavaly született meg a harmadik kislányom. Négy évig otthon voltam a gyerekkel, Beáta 4, Anita 3, a legkisebb Melinda 7 hónapos. Februárban szándékoztam csak visszajönni, de kért a vezetőség, így már decemberben dolgoztam. Kell a pénz, 1976-ra igen nagy terveink vannak. A régi házunkat szeretnénk felújítani, építkezés előtt állunk. S mindezt úgy, hogy a gyerekeket is szépen neveljük. Adásztevelről járok be, anyósom vigyáz rájuk, míg dogozom. Csak azt kívánom, sikerüljön újra beilleszkedni és jól kereshessek, ne bánjam meg, hogy megszakítottam a gyermekgondozásit. — Különösebb esemény nem történt itt tavaly, hacsak az nem, hogy nőtt, nagyobb lett a termelés, nem érünk rá unatkozni. De így is van rendjén, 8 órát fizetnek, annyit kell dolgozni. Kaptunk 70 fillér béremelést, jó lenne, ha legalább annyit az idén is kaphatnánk. Nagy terveim ez évre sincsenek, feleségem már nyugdíjas, zökkenőmentesek a napjaink. Legfontosabb, hogy béke legyen az egész világon, hogy nyugodtan élhessünk, amit eddig elértünk, megteremtettünk, annak gyümölcseit élvezhessük. (—r.) Cseke Zsuzsanna, gyűrűsfonó leszedő: Böröczki Dezsőné, vetülékcsévélő gépes: Szabó Ernő, fonalgőzölő: Jól sikerült klubdélután A múlt év utolsó — műhely- és általános KISZ- alapszervezet — közös klubdélutánja rácáfolt azokra, akik az utóbbi hónapokban már szinte megkérdőjelezték az ilyen rendezvények jogosultságát. A vetélkedővel és egyéb szórakozással tarkított klubdélutánon 50 fiatal érezte jól magát, köztük az alapszervi titkárokkal, kiknek nem kis érdeme a siker. Persze tenni kell manapság mindenért, még egyegy klubnap sikeréért is. Legyen ez a tanulság, s reméljük e kezdeményezés követőkre is talál. (K. E.) Teri néni karácsonya A Kisfaludy utcai munkásházban él egymagában Kárász Teréz nyugdíjasunk. Az ünnepek alkalmával a magányosoknak nemigen kerül ajándék a fenyőfa alá. Nem úgy Teri néninél, aki örömmel mutatja az édességcsomagot, a dísztárgyat, amit kapott: — Nem felejtkeztek meg rólam — hajtogatja —, meglátogattak, a KISZ-bizottságtól és a Vöröskereszttől kaptam ezt az ajándékot. Igaz, én is sokáig dolgoztam a Vöröskeresztben. Talán 15 évig is voltam alapszervi titkár... Aztán meg benn voltam másban is, mikor hol volt rám szükség; szakszervezeti bizalmi, sőt műhelytitkár is voltam, egészen a nyugdíjig. — Teri néni a szövőben dolgozott? — Ott ám, 37 évig egyfolytában. Azaz egyszer, még a Diamant idejében, elvittek a kikészítőbe meósnak. De hamar visszakéredzkedtem a szövőbe. Mondták is, mit lehet azon úgy szeretni, nemhogy örülnék, hogy megszabadulok a gépektől. De én nem örültem. Igen szerettem a szakmámat. El nem tudtak volna csalni onnan. — Látta-e mostanában a gyárat Teri néni? — Sajnos nem, a 75. évfordulóra hivatalos voltam, készültem is, hogy végignézem a megfiatalodott fonót, meg a többi üzemet, de sajnos beteg lettem, nem tudtam elmenni. De mindenképpen bemegyek egyszer, legalább a szövő II-be, megnézem az új szövőcsarnokot, az új gépeket, mert igen kíváncsi vagyok rá. Hallottam már, hogy az automata gépek gombnyomásra indulnak és olyan kicsi vetélővel mennek... Hát, nagyszerű lehet! Feltétlen megnézem. — És különben hogy telnek a napok? — Teljesen egyedül élek, a nővérem is messze lakik, Pesten. Itthon a háztartásomban teregetek, anyagi gondjaim nincsenek, megélek a nyugdíjamból. A nyugdíjas találkozókon mindig részt vettem, ott is, és ha bárhol az utcán összetalálkozunk a régi munkatársakkal, mindig a gyár a téma. Mert igen szerettünk oda járni, tényleg a második otthonunk volt. Szerettük egymást, a vezetők is jók, rendesek voltak. Nekem csak szép emlékeim vannak. A mai fiataloknak is azt mondhatom, hogy becsüljék meg a munkát, pláne, hogy most már mindig könnyebb is lesz, meg a sok juttatást, támogatást megkapja az ifjúság, mert hiszen minél jobb eredményt érnek el, annál több jut belőle. És igen köszönöm az ajándékot, a megemlékezést. Az ünnepek előtt, immár hagyomány, hogy a Vöröskereszt és a KISZ-bizottság megajándékozza az idős, egyedül élő nyugdíjasainkat — ezúttal is tíz helyen jártak. (—i.) Tudakozó PESTEN — Tudakozó? — Igen. — Szíveskedjék megmondani, igaz-e az, hogy I. Ferenc József császárnak 83 éves korában jutott eszébe, hogy neki kell Bosznia. — Egy pillanat... Igen kérem, valóban, ugyanis 1914-ben, amikor Szerbiának hadat üzent, már a taposta. 84. évét — És mondja csak, volt bajusza az aggnak? császár— Igen, sőt pofaszakálla is. Mondjak bővebbet róla? Esetleg a szokásairól is? — Nem, köszönöm. Inkább azt tessék megmondani, hogy Montecuccoli tábornok mikor volt Győr parancsnoka és milyen viszonyban volt a császárral? — 1660-ban volt parancsnok, ami pedig I. Lipót császárhoz való viszonyát illeti, a feljegyzések szerint ő sugalmazta elnyomó rendszabályait. EGY KISVÁROSBAN — Tudakozó? — Igen. — Szíveskedjék megmondani a helyi idegszanatórium telefonszámát. — Egy pillanat ... (Három perc elmúlt, a vonal megszakadt, tárcsázás.) — Tudakozó? — Igen. — Szíveskedjék megmondani a helyi idegszanatórium telefonszámát! — Egy pillanat ... (és mintha pincéből jönne a hang; hol is lehet ez a könyv? Hova tették ezek a lányok... Aztán szétkapcsolás.) — Halló, tudakozó ? Már ötödször kérdezem, szíveskedjék végre megmondani az idegszanatórium számát... (így tovább, majd vagy három órával később) — Halló, tudakozó? — Igen. — Ne tessék már keresni az idegszanatóriumot, itt vagyok. De nem akarnak kiengedni.! Szíveskedjék kiszórni a 10-222-re, kérem a papucsomat, a pizsamámat, fogkrémet, fogkefét... Feleségem a hátsó ajtón osonjon be, s akkor a szembeni rácson átdughatja a holmikat. — Egy pillanat ... (—orv—)