Pápai Textilmunkás, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1976-02-06 / 3. szám

Dicséret a kongresszusi verseny legjobbjainak A kongresszusi munkaverseny bi­zonylatai között lapozgatva, igen sok brigád, még több egyéni ver­senyző lenne érdemes neve, termelé­si eredménye publikálására, az elis­merés e formában való kifejezésére is. De — szerencsénkre — igen hos­­­szú a sor, így csak a legjobbakról, a legrangosabb helyet megszerző bri­gádokról és egyéni versenyzőkről szólhatunk. A fonodai brigádok közül a Valen­­tyina Tyereskova, a Ratkó Anna és a Kállai Éva, egyénileg Muli Ti­­borné, Nagy Imréné, Illés Ferencné, Horváth Emília és Abert Istvánná eredményei a legjobbak. Az előkészítőbeli brigádok közül Kamondi Jánosné, Vajda Lászlóné, Márffi Józsefné, Lengyel István és Polgár Lászlóné kollektívája telje­sítette túl vállalásait. A szöve­g­ben első helyre Fekete László brigádja került, majd sor­rendben a következők teljesítették mind mennyiségi, mind minőségi vállalásaikat: Nagy Károly, Nemes Ilona, Ruska Sándor, Rendes Borbá­la, Limperger Károlyné és Fejes Dé­nes csoportja. A munkabrigádok kö­zül csak Jákli Ferenc, Kovács József és Balogh József kollektívájának si­került mindkét vonatkozásban túl­teljesítenie vállalásait. A szakmányversenyben első az Ódor, majd a Kernya és Baumann következik. A szövő II-ben mindössze három brigád teljesítette túl mennyiségi és minőségi vállalásait: Csukárdi Ist­ván, Horváth Zoltán és Kovács Gyu­la kollektívája — a munkabrigádok közül Horváth József és Dari Miklós csoportja. A szakmányverseny a következő­képpen alakult: Varga, Réti, Polgár. Az egyéni versenyzők közül a tőle megszokott bravúros teljesítményt produkálta, s ezzel az élre került Hekker Miklósné 126 és 100 százalék­kal. Szorosan követi a mezőnyben Szabó Sándorné 120,6 és 100 száza­lékos évi átlagteljesítményével. Egész évben hibátlanul és 100 szá­zalék feletti teljesítménnyel dol­goztak még: Pozsgai Rezsőné, Ven­­czeli Ferencné, Takács Gyuláné, Ká­­lóczi Ferencné, Török Anna; a szö­vő II-ben egyedül Csete Istvánná! Minőség vonatkozásában ugyan­csak megközelítették a 100 százalé­kot, viszont mennyiségben 110 felett produkáltak egész évben: Konczos Gyuláné, Tóth Éva, Antal Pálné, Né­meth Józsefné, Meleg Lászlóné, Zsemle Józsefné, Lentner Lajosné, Baumann Magda, Szabó Jánosné, Árvai Sándorné, Kapcsándi Mária, Rendes Zsuzsa, Soós Lajosné, Döbrön­­tei Sándorné, Piszkei­ Lajosné, Mé­száros Sándorné, Császár Kálmánná, Böröczkei Árpádné, Cseke Attiláné, Nyári Ibolya, Vég­h Ferencné, Tóth Istvánná, Szalai Zoltánné, Csuti La­josné, Tóth Ferencné, Nagy Józsefné I., Gera Róza, Fodor Jolán, Farkas Ferencné, Bóka Istvánná, Polgár Jó­zsefné, Gulyás Erzsébet, Tomolák Sa­rolta, Kondrák Mária és Mondovics Ilona. Valamennyiüknek gratulálunk! Mit produkálhat a központi előkészítő? A munkáról, tervekről beszélgetve Megszokott, mozgalmas napjait éli a központi előké­szítő, megérkezett és mun­kába állt a második autóco­­ner automata orsózógép is. Egy fölöslegessé vált, ha­gyományos M 150-es csévé­lőgép pedig Pápateszérre került, ott dolgoznak rajta. Ugyanakkor, egy másik gép terembeni áthelyezése is szükségessé vált. S hiába dolgozott az üzem­ műsza­ki- és munkásgárdája mun­kaszüneti napokon is, a hét­végi túlórára még egy ideig szükség van, hiszen megnö­vekedett az orsózatlan fo­nalkészlet. Bár a helyzet gyorsan változhat, jelenleg mintegy 30 tonna (kb. 430 láda) fonal külső tárolásá­ról kell gondoskodni. Ugyan­akkor az orsózott készlet 4,5—5 tonnára csökkent. Egy-egy szabad szombati túlóra, sokat javíthatna ezen az arányon. — Mikorra várható a helyzet stabilizálódása? — kérdezem Tóth Sándor üzemvezetőt. — Hogy a jelenlegi hely­zetben ne kelljen túlórázni, ahhoz legalább 8 orsózóval többre lenne szükségünk. Igaz, mostanában is előfor­dult, hogy nem volt orsóál­lás, mert senki sem hiány­zott. .Viszont a betegeket, s a szabadságon lévőket he­lyettesíteni kell, mert a tá­volmaradások jó idő köze­ledtével egyre komolyabb kiesést okozhatnak. Igazán csak akkor javul a helyzet, ha munkába áll a másik két autóconer is. Ezeket febru­árban várjuk, reméljük meg is érkeznek, ami napi 1200 kilogramm többlettermelést jelent majd. Ezen kívül ajánlatos lenne a felvető kapacitásának növelése is. Csak így biztosítható meg­nyugtatóan a szövődő elő­­hengerrel való ellátása. Következő kérdésemet Kamondi Jánosnénak, a Pe­tőfi szocialista brigád veze­tőjének teszem fel: — Mit tesz a brigád an­nak érdekében, hogy a re­konstrukció, s a létszámhi­ány okozta problémák mi­nél kisebb mértékben érint­sék a termelést? — Egy-egy brigádtag az elmúlt esztendőben 100 órá­nál is több túlórát teljesí­tett. Ez átlagon felüli. És ami még fontos: a brigádta­gok mindig „kéznél” van­nak, nehéz helyzetben lehet rájuk számítani. A túlórák egy része fizetés nélküli, tár­sadalmi munka volt. Ilyen például az úgynevezett hü­velymentés is, amivel sok hüvelyt visszaadtunk a ter­melésnek. A hulladékcsökkentés ér­dekében ismételten szerző­dést kötöttünk a fonoda Tye­reskova brigádjával. Ha rossz a fonal, reklamálunk, s a fonó brigád a legrövi­debb időn belül igyekszik reagálni. Ami javítható visszaviszik, s ledolgozható­­vá teszik. Teljesítettük a munkaszerződéssel kapcsola­tos vállalásunkat is: két új dolgozót szereztünk, s eme tekintetben is serények vol­tunk — leszünk a jövőben is. Van egy csoport a lánc­­csévelőben, amelynek fősze­rep jutott a rekonstrukció forgatókönyvében. A lakatos brigád ez. Szerény hajlékuk az üzem egyik sarkában hú­zódik meg. Csoportvezetőjük Istenes Sándor, akinek tisz­teletet parancsoló tekinté­lye van nemcsak munkatár­sai, de főnökei előtt is. Ő az első számú tartalékműve­zető. Feleségével együtt 27 éve dolgozik a gyárban, őszinte, nyílt ember hírében áll, ezért is intézem hozzá kérdésem: — Fárasztó volt-e az utóbbi néhány hét, hiszen szabad szombat és vasárnap is dolgoztak? — Kétségtelen, hiszen volt olyan nap, hogy 16 órát is dolgoztunk. Hol itthon, hol Pápateszéren. De szívesen csináltuk, ismerve munkánk jelentőségét. — Mi a véleménye az au­­tócower-gépről? Úgy tudom részt vett a szerelésben. — Nemcsak a szerelés­ben, a hibák elhárításában is részt veszek. Az ehhez szükséges kiképzést Buda­pesten, a Lőrincz Fonóban kaptuk, 2 hetes intenzív tan­folyamon. Az autóconer­­gépről egyébként nagyon jó a véleményem. Szinte min­dent tud. Probléma viszont, hogy egyelőre nem tudunk vele megfelelő hatásfokot el­érni. Talán, ha leszorítjuk az állásidőt és javul a fonal minősége.... Amennyiben az alkatrészellátás folyamatos lesz, sok örömet szerezhet­nek ezek a gépek... Vadász János munka közben Papp Istvánné gyűrűsfo­nó leszedő: — Tíz éve dolgozom itt. — mondja —, csak a két gyerek születésekor szakí­tottam ezt meg egy időre. De véleményem szerint min­dig nehezebb lesz, igen nagy a követelmény. És a fizeté­sünkön nemigen látszik meg hogy most 5-en végezzük azt a munkát, amit korábban fi­án csináltunk, hisz legjobb esetben 200—300 forinttal ke­resek többet. Még az a jó, hogy nekünk túlórázni nem kell, esetleg egy-két szabad szombati munkánkra számí­tanak. Hát, remélem, hogy azért ennél csak jobbak le­hetnek a feltételek a jövő­ben, s akkor elégedettek le­szünk. — Horváth Mária szintén leszedő: — Még csak 2 éve múlt, hogy dolgozom — kezdi —, s az előfonóban voltam elő­ször egy rövid ideig. Itt a gyűrűsben nagyon szeretek, mert jó a kollektíva, bri­gádban vagyunk, jól érzem magam­. KISZ-tag is vagyok a gyárban és elégedett is va­gyok mindennel, bár a lét­számhiány miatt elég nagy a hajtás. De azért megértjük, hogy ez van, és igyekszünk, mert csak így számíthatunk majd mi is többre, jobbra. Kovács Mária a szövő I. Kerny a szakmány VI-os par­tiból : — Tizedik éve dolgozom ezen a helyen — mondja —, miután felszabadultam, 1 évig voltam ipari tanuló. Az 5 gépem közül 4 felsőhen­geres. A baj az, hogy mosta­nában elég buckós a lánc­henger, sokat szakad és gyakran fészek lesz. A ve­tülékfonal sem a legjobb, néha tízszer is újra kell vetélőzni, mert bennszakad. Elsősorban a jó minőségre törekszem, azért mennyiség­ben sem szoktam elmaradni a 100 százaléktól, így a 3500 forintot megkeresem havon­ta. Munkabrigádban dolgo­zom, jó a kollektíva, ami szintén nagyon fontos. Németh Ildikó a Kernya szakmány X-es partijából: — Két évi iparitanuló idő után már két éve dolgozom önállóan. Úgy tűnik belerá­zódtam, néha egész jól men­tek a gépeim, bár közbe­­közbe elveszi az ember ked­vét egy-egy rosszabb hen­ger, vagy hiba. Marcalger­­gelyiből járok be naponta, a közlekedés sem a legjobb, hol busszal, hol vonattal jö­vök, mivel délutános héten este nincs vonatunk. Lehet, hogy megoldódik majd ez a problémám hamarosan, egy hónap múlva férjhez me­gyek, s szeretnénk majd idő­vel Pápán lakáshoz jutni, mivel vőlegényem pápai, s ő is itt dolgozik a textilben. Most már csak az a kívánsá­gom, hogy jó hengereket kapjak, jól kereshessek. (­r.) Ezúttal Schermann Ferencet mutatjuk be a szövő II. műhelyből, aki a gépalkatrészek kisebb meghibáso­dásait javítja, esztergálja ezen a régi „hosszú” padon. Egyébként már 27 éve gyárunk dolgozója, felettesei elégedettek munkájával. (Fotó: S. V.) Központi műhelyünk feladatai A már régen kialakult gyakorlat szerint, műhe­lyünk feladata: a vállalati termelőberendezések és épületeink karbantartása, felújítása, célgépek tervezé­se és készítése, a saját vál­lalkozásban végzett beruhá­zások kivitelezése, a terme­lőeszközök váratlan meghi­básodásának gyors kiküszö­bölése. A teljesség igénye nélkül csak néhány nagyobb mun­káról szólnék: befejeztük a szövő II-es csarnok második ütemének építési- és épület­­gépészeti munkálatait. Elké­szült egy korszerű bádogos- és csőszerelő műhely. Üzem­be helyeztünk 10 darab kár­tológépet és fonalszárítógé­pet. Szinte egész évben fo­lyamatosan történt a perfo­rált festőhengerek, gmöb­­ling ládák, nickelin hüve­lyek javítása. Megoldottuk az SZTB-gépek nyüstemelő előcentereinek házilagos le­gyártását. És a termelő üze­mek gépállásait erőnkhöz mérten igyekeztünk azonnal megszüntetni. Vonatkozik ez főképp az egyedi gépekre. Bekapcsolódtunk a válla­lati takarékossági mozga­lomba — tervünket teljesí­tettük —.11 brigádunk küzd a szocialista cím elnyerésé­ért, munkájukra mindig számíthatunk, bár kisebb fogyatékosságoktól nem mentesek. Változatlanul problémánk van a munkain­tenzitással, munkafegyelem­mel. Habár az utóbbi in­kább apró bosszúságokra korlátozódik. Nem dicseked­hetünk a baleseti statiszti­kával sem, csak közös össze­fogással tudjuk javítani a helyzetet. Mindent összevetve, ha nem is zökkenőmentesen és maradéktalanul, de felada­tainkat megoldottuk, mégpe­dig az előző évihez viszo­nyítva 22 fővel kevesebben. Idei feladataink már is­mertek. Minden üzemrész­ben folytatnunk kell a gene­rálozásokat, sürgősen be kell fejeznünk a szövő II-es te­lepen egy 680 négyzetméter gyapottároló szín építését. Ezt követi a C-terem bon­tása." Az SZTB-csarnok III. ütemét a IUhoz hasonlóan szintén építőbrigádunknak kell elkészíteni. Komoly gépáttelepítések várnak ránk a fonodában. Ezzel párhuza­mosan géprövidítések és pi­­helőfúvó-elszívó berendezés szerelése válik szükségessé. Ugyancsak a fonodában fel kell szerelnünk 7 kártoló- és 6 előfonógépet. Előre látha­tólag 90 új SZTB-szövőgép beszerelése is műhelyünk feladata lesz. Meg kell szer­veznünk az új gépek rend­szeres kisjavításához egy ütőképes lakatos csoportot. Szeretnénk előre lépni az al­­katrész-előregyártás terüle­tén is. És változatlanul fela­datunknak tartjuk a taka­rékosságot, idővel, anyaggal, szerszámmal. A rendelkezésünkre álló célprémium igénybevételével kívánunk javítani a munka­­fegyelmen. Különböző kizá­ró okokat dolgoztunk ki, s termelési tanácskozáson is­mertettük azokat dolgozó­inkkal. Különböző intézke­déseket tettünk a balesetek csökkentésére, a közeljövő­ben megkötjük a szocialista brigád szerződéseket. Reméljük ez évben is ma­radéktalanul meg tudjuk ol­dani feladatainkat, hiszen mindig volt lendület nálunk, na nagy munkákról volt szó. Ezt kérjük és várjuk min­denkitől a jövőben is, mert szeretnénk még jobban elő­segíteni az üzemek termelő tevékenységét. Vasvári Gyula mechanikai osztályvezető TEXTILMUNKÁS — 1976. február 6. 3 PÁPAI

Next