Pápai Textilmunkás, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-02-06 / 3. szám
Dicséret a kongresszusi verseny legjobbjainak A kongresszusi munkaverseny bizonylatai között lapozgatva, igen sok brigád, még több egyéni versenyző lenne érdemes neve, termelési eredménye publikálására, az elismerés e formában való kifejezésére is. De — szerencsénkre — igen hosszú a sor, így csak a legjobbakról, a legrangosabb helyet megszerző brigádokról és egyéni versenyzőkről szólhatunk. A fonodai brigádok közül a Valentyina Tyereskova, a Ratkó Anna és a Kállai Éva, egyénileg Muli Tiborné, Nagy Imréné, Illés Ferencné, Horváth Emília és Abert Istvánná eredményei a legjobbak. Az előkészítőbeli brigádok közül Kamondi Jánosné, Vajda Lászlóné, Márffi Józsefné, Lengyel István és Polgár Lászlóné kollektívája teljesítette túl vállalásait. A szövegben első helyre Fekete László brigádja került, majd sorrendben a következők teljesítették mind mennyiségi, mind minőségi vállalásaikat: Nagy Károly, Nemes Ilona, Ruska Sándor, Rendes Borbála, Limperger Károlyné és Fejes Dénes csoportja. A munkabrigádok közül csak Jákli Ferenc, Kovács József és Balogh József kollektívájának sikerült mindkét vonatkozásban túlteljesítenie vállalásait. A szakmányversenyben első az Ódor, majd a Kernya és Baumann következik. A szövő II-ben mindössze három brigád teljesítette túl mennyiségi és minőségi vállalásait: Csukárdi István, Horváth Zoltán és Kovács Gyula kollektívája — a munkabrigádok közül Horváth József és Dari Miklós csoportja. A szakmányverseny a következőképpen alakult: Varga, Réti, Polgár. Az egyéni versenyzők közül a tőle megszokott bravúros teljesítményt produkálta, s ezzel az élre került Hekker Miklósné 126 és 100 százalékkal. Szorosan követi a mezőnyben Szabó Sándorné 120,6 és 100 százalékos évi átlagteljesítményével. Egész évben hibátlanul és 100 százalék feletti teljesítménnyel dolgoztak még: Pozsgai Rezsőné, Venczeli Ferencné, Takács Gyuláné, Kálóczi Ferencné, Török Anna; a szövő II-ben egyedül Csete Istvánná! Minőség vonatkozásában ugyancsak megközelítették a 100 százalékot, viszont mennyiségben 110 felett produkáltak egész évben: Konczos Gyuláné, Tóth Éva, Antal Pálné, Németh Józsefné, Meleg Lászlóné, Zsemle Józsefné, Lentner Lajosné, Baumann Magda, Szabó Jánosné, Árvai Sándorné, Kapcsándi Mária, Rendes Zsuzsa, Soós Lajosné, Döbröntei Sándorné, Piszkei Lajosné, Mészáros Sándorné, Császár Kálmánná, Böröczkei Árpádné, Cseke Attiláné, Nyári Ibolya, Végh Ferencné, Tóth Istvánná, Szalai Zoltánné, Csuti Lajosné, Tóth Ferencné, Nagy Józsefné I., Gera Róza, Fodor Jolán, Farkas Ferencné, Bóka Istvánná, Polgár Józsefné, Gulyás Erzsébet, Tomolák Sarolta, Kondrák Mária és Mondovics Ilona. Valamennyiüknek gratulálunk! Mit produkálhat a központi előkészítő? A munkáról, tervekről beszélgetve Megszokott, mozgalmas napjait éli a központi előkészítő, megérkezett és munkába állt a második autóconer automata orsózógép is. Egy fölöslegessé vált, hagyományos M 150-es csévélőgép pedig Pápateszérre került, ott dolgoznak rajta. Ugyanakkor, egy másik gép terembeni áthelyezése is szükségessé vált. S hiába dolgozott az üzem műszaki- és munkásgárdája munkaszüneti napokon is, a hétvégi túlórára még egy ideig szükség van, hiszen megnövekedett az orsózatlan fonalkészlet. Bár a helyzet gyorsan változhat, jelenleg mintegy 30 tonna (kb. 430 láda) fonal külső tárolásáról kell gondoskodni. Ugyanakkor az orsózott készlet 4,5—5 tonnára csökkent. Egy-egy szabad szombati túlóra, sokat javíthatna ezen az arányon. — Mikorra várható a helyzet stabilizálódása? — kérdezem Tóth Sándor üzemvezetőt. — Hogy a jelenlegi helyzetben ne kelljen túlórázni, ahhoz legalább 8 orsózóval többre lenne szükségünk. Igaz, mostanában is előfordult, hogy nem volt orsóállás, mert senki sem hiányzott. .Viszont a betegeket, s a szabadságon lévőket helyettesíteni kell, mert a távolmaradások jó idő közeledtével egyre komolyabb kiesést okozhatnak. Igazán csak akkor javul a helyzet, ha munkába áll a másik két autóconer is. Ezeket februárban várjuk, reméljük meg is érkeznek, ami napi 1200 kilogramm többlettermelést jelent majd. Ezen kívül ajánlatos lenne a felvető kapacitásának növelése is. Csak így biztosítható megnyugtatóan a szövődő előhengerrel való ellátása. Következő kérdésemet Kamondi Jánosnénak, a Petőfi szocialista brigád vezetőjének teszem fel: — Mit tesz a brigád annak érdekében, hogy a rekonstrukció, s a létszámhiány okozta problémák minél kisebb mértékben érintsék a termelést? — Egy-egy brigádtag az elmúlt esztendőben 100 óránál is több túlórát teljesített. Ez átlagon felüli. És ami még fontos: a brigádtagok mindig „kéznél” vannak, nehéz helyzetben lehet rájuk számítani. A túlórák egy része fizetés nélküli, társadalmi munka volt. Ilyen például az úgynevezett hüvelymentés is, amivel sok hüvelyt visszaadtunk a termelésnek. A hulladékcsökkentés érdekében ismételten szerződést kötöttünk a fonoda Tyereskova brigádjával. Ha rossz a fonal, reklamálunk, s a fonó brigád a legrövidebb időn belül igyekszik reagálni. Ami javítható visszaviszik, s ledolgozhatóvá teszik. Teljesítettük a munkaszerződéssel kapcsolatos vállalásunkat is: két új dolgozót szereztünk, s eme tekintetben is serények voltunk — leszünk a jövőben is. Van egy csoport a lánccsévelőben, amelynek főszerep jutott a rekonstrukció forgatókönyvében. A lakatos brigád ez. Szerény hajlékuk az üzem egyik sarkában húzódik meg. Csoportvezetőjük Istenes Sándor, akinek tiszteletet parancsoló tekintélye van nemcsak munkatársai, de főnökei előtt is. Ő az első számú tartalékművezető. Feleségével együtt 27 éve dolgozik a gyárban, őszinte, nyílt ember hírében áll, ezért is intézem hozzá kérdésem: — Fárasztó volt-e az utóbbi néhány hét, hiszen szabad szombat és vasárnap is dolgoztak? — Kétségtelen, hiszen volt olyan nap, hogy 16 órát is dolgoztunk. Hol itthon, hol Pápateszéren. De szívesen csináltuk, ismerve munkánk jelentőségét. — Mi a véleménye az autócower-gépről? Úgy tudom részt vett a szerelésben. — Nemcsak a szerelésben, a hibák elhárításában is részt veszek. Az ehhez szükséges kiképzést Budapesten, a Lőrincz Fonóban kaptuk, 2 hetes intenzív tanfolyamon. Az autóconergépről egyébként nagyon jó a véleményem. Szinte mindent tud. Probléma viszont, hogy egyelőre nem tudunk vele megfelelő hatásfokot elérni. Talán, ha leszorítjuk az állásidőt és javul a fonal minősége.... Amennyiben az alkatrészellátás folyamatos lesz, sok örömet szerezhetnek ezek a gépek... Vadász János munka közben Papp Istvánné gyűrűsfonó leszedő: — Tíz éve dolgozom itt. — mondja —, csak a két gyerek születésekor szakítottam ezt meg egy időre. De véleményem szerint mindig nehezebb lesz, igen nagy a követelmény. És a fizetésünkön nemigen látszik meg hogy most 5-en végezzük azt a munkát, amit korábban fián csináltunk, hisz legjobb esetben 200—300 forinttal keresek többet. Még az a jó, hogy nekünk túlórázni nem kell, esetleg egy-két szabad szombati munkánkra számítanak. Hát, remélem, hogy azért ennél csak jobbak lehetnek a feltételek a jövőben, s akkor elégedettek leszünk. — Horváth Mária szintén leszedő: — Még csak 2 éve múlt, hogy dolgozom — kezdi —, s az előfonóban voltam először egy rövid ideig. Itt a gyűrűsben nagyon szeretek, mert jó a kollektíva, brigádban vagyunk, jól érzem magam. KISZ-tag is vagyok a gyárban és elégedett is vagyok mindennel, bár a létszámhiány miatt elég nagy a hajtás. De azért megértjük, hogy ez van, és igyekszünk, mert csak így számíthatunk majd mi is többre, jobbra. Kovács Mária a szövő I. Kerny a szakmány VI-os partiból : — Tizedik éve dolgozom ezen a helyen — mondja —, miután felszabadultam, 1 évig voltam ipari tanuló. Az 5 gépem közül 4 felsőhengeres. A baj az, hogy mostanában elég buckós a lánchenger, sokat szakad és gyakran fészek lesz. A vetülékfonal sem a legjobb, néha tízszer is újra kell vetélőzni, mert bennszakad. Elsősorban a jó minőségre törekszem, azért mennyiségben sem szoktam elmaradni a 100 százaléktól, így a 3500 forintot megkeresem havonta. Munkabrigádban dolgozom, jó a kollektíva, ami szintén nagyon fontos. Németh Ildikó a Kernya szakmány X-es partijából: — Két évi iparitanuló idő után már két éve dolgozom önállóan. Úgy tűnik belerázódtam, néha egész jól mentek a gépeim, bár közbeközbe elveszi az ember kedvét egy-egy rosszabb henger, vagy hiba. Marcalgergelyiből járok be naponta, a közlekedés sem a legjobb, hol busszal, hol vonattal jövök, mivel délutános héten este nincs vonatunk. Lehet, hogy megoldódik majd ez a problémám hamarosan, egy hónap múlva férjhez megyek, s szeretnénk majd idővel Pápán lakáshoz jutni, mivel vőlegényem pápai, s ő is itt dolgozik a textilben. Most már csak az a kívánságom, hogy jó hengereket kapjak, jól kereshessek. (r.) Ezúttal Schermann Ferencet mutatjuk be a szövő II. műhelyből, aki a gépalkatrészek kisebb meghibásodásait javítja, esztergálja ezen a régi „hosszú” padon. Egyébként már 27 éve gyárunk dolgozója, felettesei elégedettek munkájával. (Fotó: S. V.) Központi műhelyünk feladatai A már régen kialakult gyakorlat szerint, műhelyünk feladata: a vállalati termelőberendezések és épületeink karbantartása, felújítása, célgépek tervezése és készítése, a saját vállalkozásban végzett beruházások kivitelezése, a termelőeszközök váratlan meghibásodásának gyors kiküszöbölése. A teljesség igénye nélkül csak néhány nagyobb munkáról szólnék: befejeztük a szövő II-es csarnok második ütemének építési- és épületgépészeti munkálatait. Elkészült egy korszerű bádogos- és csőszerelő műhely. Üzembe helyeztünk 10 darab kártológépet és fonalszárítógépet. Szinte egész évben folyamatosan történt a perforált festőhengerek, gmöbling ládák, nickelin hüvelyek javítása. Megoldottuk az SZTB-gépek nyüstemelő előcentereinek házilagos legyártását. És a termelő üzemek gépállásait erőnkhöz mérten igyekeztünk azonnal megszüntetni. Vonatkozik ez főképp az egyedi gépekre. Bekapcsolódtunk a vállalati takarékossági mozgalomba — tervünket teljesítettük —.11 brigádunk küzd a szocialista cím elnyeréséért, munkájukra mindig számíthatunk, bár kisebb fogyatékosságoktól nem mentesek. Változatlanul problémánk van a munkaintenzitással, munkafegyelemmel. Habár az utóbbi inkább apró bosszúságokra korlátozódik. Nem dicsekedhetünk a baleseti statisztikával sem, csak közös összefogással tudjuk javítani a helyzetet. Mindent összevetve, ha nem is zökkenőmentesen és maradéktalanul, de feladatainkat megoldottuk, mégpedig az előző évihez viszonyítva 22 fővel kevesebben. Idei feladataink már ismertek. Minden üzemrészben folytatnunk kell a generálozásokat, sürgősen be kell fejeznünk a szövő II-es telepen egy 680 négyzetméter gyapottároló szín építését. Ezt követi a C-terem bontása." Az SZTB-csarnok III. ütemét a IUhoz hasonlóan szintén építőbrigádunknak kell elkészíteni. Komoly gépáttelepítések várnak ránk a fonodában. Ezzel párhuzamosan géprövidítések és pihelőfúvó-elszívó berendezés szerelése válik szükségessé. Ugyancsak a fonodában fel kell szerelnünk 7 kártoló- és 6 előfonógépet. Előre láthatólag 90 új SZTB-szövőgép beszerelése is műhelyünk feladata lesz. Meg kell szerveznünk az új gépek rendszeres kisjavításához egy ütőképes lakatos csoportot. Szeretnénk előre lépni az alkatrész-előregyártás területén is. És változatlanul feladatunknak tartjuk a takarékosságot, idővel, anyaggal, szerszámmal. A rendelkezésünkre álló célprémium igénybevételével kívánunk javítani a munkafegyelmen. Különböző kizáró okokat dolgoztunk ki, s termelési tanácskozáson ismertettük azokat dolgozóinkkal. Különböző intézkedéseket tettünk a balesetek csökkentésére, a közeljövőben megkötjük a szocialista brigád szerződéseket. Reméljük ez évben is maradéktalanul meg tudjuk oldani feladatainkat, hiszen mindig volt lendület nálunk, na nagy munkákról volt szó. Ezt kérjük és várjuk mindenkitől a jövőben is, mert szeretnénk még jobban elősegíteni az üzemek termelő tevékenységét. Vasvári Gyula mechanikai osztályvezető TEXTILMUNKÁS — 1976. február 6. 3 PÁPAI