Pápai Textilmunkás, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1976-02-06 / 3. szám

RÁKÓCZI EMLÉKÉNEK ADÓZVA Ki a jó hazafi ma? Háromszáz évvel ezelőtt, 107« március 2?-én született II. Rákóczi Ferenc fejede­­lem, a magyar tüsszetlenség és a haladás eszméit meg­testesít«. kimagasló .szemé­lyiség. kinek ..emléke tisz­ta és éltető forrása a mai szocialista hazafi»ág nak, az internacionalizmusnak, a kö­zösségért való tenni akarás­­nak, a tántoríthatatlan ha­za- és népszeretetnek" . — olvashatjuk többek között a Rákóczi emlékbizottság ál­­lásfoglalásából. E gondola­tok jegyében készülünk a 800. évforduló ünnepségére mi is és indítjuk e cikksorozatun­kat. KISZ-esek, lányok, fi­úk, munkások, technikusok, mérnökök mondják el eb­ben véleményüket a címben feltett kérdésre, végül ,,A szocialista hazafiság és in­ternacionalizmus helye, sze­repe, tükröződése ifjúságunk szemléletében, cselekvésé­ben" című ankéton beszél­jük meg a témát — a forra­­dalmi ifjúsági napok üzemi rendezvényeként, a cikkso­rozathoz kapcsolódó vitaindí­tó alapján. E beszélgetések, majd a vita során arra a kérdésre is szeretnénk választ kapni, hogy milyen gondolatokat ébreszt, vált ki ma ifjúsá­gunk köreiben a fogalom (hazafiság) milyen tettek, cselekedetek lehetnek ennek bizonyságai. És örömmel hallanánk beszélgető partne­reinktől (persze a folémá­­hoz fűződően), olyan fontos társadalmi problémákról is, mint a­­ szocialista erkölcs, a kollektivizmus, a barátság, a magányosság és egyebek. Mennyiben vélik igaznak, ha nincs kiért, miért ag­gódni, drukkolni, megszakad a kapocs, mely a másik em­berhez, rajta keresztül a kö­zösséghez, azaz a társadó­fontosnak tartom a politikai érdeklődést, mert az évek múlásával mi kerülünk azokra a posztokra, ahonnan az életet irányítják nálunk. Ha képzetlenek leszünk, ugyan hogy csináljuk azt? Ács Valériának szól a kér­dés : — Jó hazafinak tartja magát? — Igen, annak. — Miért? — Mert egyetértek álla­munk berendezkedésével, tisztelem, becsülöm amit ed­dig építettek és minden erőmmel azon vagyok, hogy magam is hozzájárulhassak ehhez a nagy munkához. — A hazafiság és a kol­lektivizmus között lát va­lami összefüggést? — Látok. Hisz egyedül, egy szál magában nemigen lehet jó hazafi senki. Én legalábbis nem tudom el­képzelni. És szerintem a fia­talok többsége ugyanígy vé­lekedik. — Mit gondol, hol kezdő­dik a hazaszeretet? — Ahol születik, nevel­kedik az ember. A ház, a kert, a község... És igen fontos ebben az iskola, hisz ott bővül a fiatal értelme, ott tárulkozik ki a világ. Ezután a munkahely követ­kezik, szerintem. Hisz ké­sőbb bárhova kerül az em­ber, ide vonzódik, ide kö­tik az emlékek, melyek egy életen át elkísérik. — Járt már külföldön? — Igen, Jugoszláviában, Bulgáriában, gyönyörű tá­jakat láttam. — Egy kicsit a témánkra gondolva; mi ragadta meg leginkább? — Egy bulgáriai presszó­ban a felszolgáló mellén a hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára kiadott em­lékérmet fedeztünk fel. Ki­mondhatatlanul jó érzés töl­tött el bennünket, hasonló­ban csak akkor volt ré­szünk, amikor visszaútban megpillantottuk a magyar határállomást, a mi zászlón­kat és katonáinkat. — Ki lehet ma jó haza­fi? — de erre már Szalai Antaltól fonodánk üzemmér­nökétől kapjuk a választ. — Én nem gondolok nagy, kiemelkedő tettekre, szerin­tem hétköznapi dolgokkal is lehet valaki jó hazafi. Hisz mindig egy adott kor, idő­szak követelményei neveltek valakit hazafivá, elsődlege­sen azokat, akik felismerték a szükségszerűséget. Ez utób­bit alapvetőnek tartom. Meg annak hangsúlyozását, hogy önmagában, bázis nélkül nem lehetett volna hazafi II. Rákóczi Ferenc sem. Rákóczinak nemcsak bá­torsága, de önkritikája is volt, ezt is rendkívül lénye­gesnek tartom. Túllátott ko­ra horizontján, felismerte a népek, nemzetiségek egy­­másrautaltáságát, összefogá­sának szükségességét, szóval tettei, szándékai emelték történelmünk nagyjai közé. — Kit, kiket tart még nagy hazafiaknak? — A 48-asokat, Petőfit, Kossuthot, Aranyt, Jókait, ez utóbbiak a harc bukása után is hosszan élesztgették a szabadság tüzét, szívébe nőttek az embernek. Ha nem is látványosan, dobra verve tették ezt. — Lépjünk ki honunkból, Hemingwayt hazafinak tart­ja? —■ Aki oly együttérzéssel tudta megénekelni a spa­nyol köztársaságiak hősi harcát, azt én jó hazafinak tartom. Még akkor is, ha életére csak műveiből kö­vetkeztethetek. Emellett szól az is, hogy a forra­dalmi Kubába költözött. —• Szavaiból ítélve, szereti az írót. Mint vélekedik hát az öreg halász „diadaláról”, úgy a témánkhoz emelve? — A diadalban látom, az emberi erőfeszítést, a hősi küzdelmet, végül a partra vonszolt csontvázat, utána a halált. Az ilyen bátor és erős ember is gyenge ma­gában, összefogással művel­­hetők a nagy tettek, ha erre gondol. Nekem ezt mondja az öreg halász. — Apropó, az összefogás, említene egy mai témát er­re? — Angola. Ezt a fiatal köztársaságot az egész hala­dó világ, ezen belül mi is segítjük. Mert tulajdonkép­pen eddig terebélyesedik az igazi hazafiság, vagyis a szocialista internacionaliz­mus. Ez nekünk fiataloknak, a legtermészetesebb. Én nemrégen szereltem le a ka­tonaságtól, ez a szellem élt és él bennünk, mondhatom. (Folytatjuk) KISZ-esekkel beszélgetve •• : ~ " :/ lomhoz fut, végül is a hazá­hoz köt. S vajon hol tartunk ma a hazafiságra való nevelés­ben, az azonos síkú gondol­kodásban — mennyire be­csüljük nagyjaink, vértanú­ink ilyetén hagyatékait, — hogy milyennek képzeljük el a jövőt? Kezdjük hát e beszélgeté­seket a szövődés József At­tila KISZ alapsz­ervezet két aktivistájával, két fiatal munkáslánn­yal, Magyar Pi­roskával és Ács Valériával. Majd ugorjunk át a fonodá­ba és folytassuk Szalai An­tal üzemmérnökkel. — Mikor hallott először e fogalomról, hazafiság? — Még kisdobos voltam, úgy emlékszem — mondja Magyar Piroska. — De csak az úttörőben tudtam egy át­fogóbb képet alkotni róla. — És kit, kiket tart jó hazafinak? — Mindenkit, aki a haza védelmében elesett, aki a hazáért harcolt bármily for­mában. Ezek példaképei a fiataloknak. — De most békében élünk mire serkenthet e hazafiak példája? — Nagy, látványos dolgo­kat mi nem produkálhatunk csakugyan. Én inkább a munkára gondolok, igen ko­moly szerepe van, hisz az biztosítja a létet. Tulajdon­képpen nagyjaink is a lé­tért, helyesebben a jobb lé­tért szálltak harcba. Szerin­tem ez közös vonás. Más az, hogy az ő cselekedeteik na­gyobb bátorságot, áldozatot követeltek. Ezek az emberek jól tudták, hogy a harcban az életüket is elveszíthetik, de harcoltak. Ezért csak tiszteletet ébresztenek ben­nem. Nekem is, más fiatal­nak is példaképei. —■ Mire serkenti ez a pél­da? — Én, mint KISZ-vezető, a rám bízott feladatot a le­hető legjobban igyekszem el­végezni. Erre ösztönzök má­sokat is, legyen az társadal­mi munka, termelés a gyár­ban, vagy más feladat. Mert tulajdonképpen nekünk ma a munka a fegyverünk. Ez­zel kell sikert produkálni. — Mit tart a legfonto­sabbnak KISZ-szervezeté­­ben? — A bizalmat. Ha ez nincs, akkor döcögősen men­nek a dolgok. És nagyon Egy brigád — egy őrs Annak idején, mikor az úttörő mozgalom is meghir­dette, hogy az őrsök keres­senek kapcsolatot szocialista brigádokkal, kézenfekvő volt, hogy a Hámán Kató iskolából a mi gyárunk ha­sonló nevű brigádját válasz­tották, így a 6. osztályosok Tulipán és a 8-asok Címea őrsét patronálja. Mostaná­ban - mint a szocialista brigád vezetője mondta -­­igen sok szép közös élmény­ben volt részük, legutóbb együtt készítettek ajándéko­kat a békási gyerekeknek, együtt vitték el a nyolcadi­kosokkal, akik gitár kíséret­tel énekszámokat adtak elő, rögtönzött kedves kis mű­sort, s a gyerekek tátott szemmel, szájjal figyeltek, nagy volt az öröm. A hatodikosokkal a szo­ciális otthon két idős lakó­ját, Bözsi ési Rózsi nénit lá­togatják minden hónapban. Karácsonyra például maguk díszítette kis fenyőt vittek és műsort rögtönöztek. A nyolcadikosokat — való­színűleg március 15-én, mi­kor tanítási szünet lesz — gyárlátogatásra hozza el a brigád, hozzájuk pedig őrsi órára hivatalos, s azt is ter­vezik még, hogy a tavaszi szünetben döbrentei turista­­házunkban közös társadalmi munkát, esetleg takarítást végeznek majd. Mindkét fél véleménye, hogy jó kezdeményezés ez az akció, és a gyerekek pá­lyaválasztásához is sok se­gítséget adhat. (—i.) Február 24. Szakszervezeti aktívaértekezlet Február 24-én délután 14 órakor vszt, stb, illetve mű­helybizottsági titkárok, bi­zalmiak és szocialista brigá­dok vezetőinek részvételé­vel szakszervezeti aktívaér­tekezleten számol be dr. Ba­jor Józsefné, a textilszak­szervezet kulturális­ és agi­­tációs osztályának vezetője a XXIII. kongresszus hatá­rozataiból eredő tennivalók­ról. 2 — PÁPAI TEXTILMUNKÁ­S — 1976. február 6. Néhány szó a társadalmi ellenőrzésről Egy asszony a sok közül, aki ha vásárol, megkülön­böztetett figyelmet fordít az árura és a vele járó egyéb dolgokra. — Hát igen — mondja Ra­­kolczai Lajosné csomagolós. — Már 1965 óta végzem a .­­társadalmi ellenőri” fela­datot, és szinte véremmé vált a figyelem, az óvatos­ság. Persze némi hozzáér­tést igényel, szakelőadásokat hallgatunk, olvasom a Tár­sadalmi Ellenőrt, amelyből szintén sokat lehet tanulni. Ezen kívül, ha ellenőrizni indulunk, eligazítást kapunk. Csopakon 1 hetes tovább­képzés is volt, sok mindent elsajátítottunk. A munkánk legtöbbször 1, vagy fél napot vesz igénybe, attól függően, hogy helyben, vagy vidéken ellenőrizünk Gyakran hárman megyünk egy helyre. Egyszer próba­­vásárlást végzünk, máskor a tisztaságot, az áruk fris­sességét, a raktári készletet, a választék bőségét (olcsóbb és a drágább áruk arányát), vizsgáljuk. Zöldségboltok­ban figyelemmel vagyunk arra, hogy a termék a szál­lító által írásban meghatá­rozott áron legyen eladva. Továbbá fontos tényező az árak kiírása, a nyitvatartási idő betartása. Az észlelt hiányosságot jegyzőkönyvbe rögzítjük és annak alapján intézkednek a felsőbb szervek. Legtöbb­ször rendben találjuk a dol­gokat, ritkábban akad nem­törődömségből eredő hiá­nyosság. De kiterjed figyel­münk a bolti dolgozók szoci­ális körülményeire is, meg­nézzük van-e megfelelő hely az öltözködéshez, szóval se­gítő szándékkal vagyunk, rávilágítunk a hibákra, hogy azokat valamennyiünk ér­dekében mielőbb kiküszö­bölhessék, hisz végső soron valamennyi eladó, vásárló is és nem szeretné, ha bárki megkárosítaná. Fontos a mérlegek ellenőrzése, sőt olykor a vásárló figyelmez­tetése sem marad el. Ilyen munkám akkor is van, ha nem voltam ellenőrzésen, számos ismerősöm fordul hozzám ide vonatkozó prob­lémákkal. Ha jogos a pa­nasz, intézkedem. Két év múlva nyugdíjba megyek, de ha továbbra is igénylik ezirányú munká­mat és egészségem engedi, szívesen végzem a társada­lom javára. (E. J-né) Halló, itt textilgyári Halló, itt textilgyári — is­métli szinte percenként a te­lefonba a piros gomb ki­gyulladására Pitzer Pálné, s a 26 év alatt már ki tudja hányadszor. — Még soha ki nem szá­moltam, hogy naponta hon­nan, hány helyről kereshet­nek bennünket — mondja. — De nem lehet unatkozni. Főleg mostanában, hogy elég terheltek a vonalak. Van amikor egyszerre minden lámpa ég. Sok a hívás, hisz amerre csak üzleti kapcsola­tunk van, mindenhonnan keresnek benünket, még külföldről is. — És a telefonálás min­denkinek sürgős, igaz? — Általában így van. De ha várni kell, akkor is a központosnak kell türelmes­nek lenni. Mert a hívó el­várja, hogy kedvesen adják azt tudtára. — Milyen érdekesebb eset fordulhat elő itt a központ­ban? — Elég gyakori, hogy csak a nevét tudják annak, akit kérnek, hogy hol dolgozik, már nem. Van itt több ha­sonló nevű egyén is, bizony nemegyszer három-négy üzemet is felhívok, mire rá­akadnak. — Negyedszázad egy mun­kahelyen, csak a géppel, nem túl egyhangú? — Eleinte nehezen szok­tam meg. Nem a munkát, hanem inkább az egyedüllé­tet. Hisz tíz évig a gyűrűs­­fonóban dolgoztam, embe­rek között. Ha nem is lehe­tett beszélgetni, mégis inte­gettünk, szóltunk néha egy­máshoz. Itt nagyon hiány­zott a közösség. Azért már megszoktam, sőt mondha­tom, meg is szerettem ezt a munkát, mint mindegyik­nek, ennek is vannak szép­ségei. Pláne, most már sok­kal jobb körülmények között dolgozhatom, mint amikor kezdtem. Hisz akkor a 4 gyerek kicsi volt, hoztam mindegyiket a gyári bölcső­débe, óvodába. Most már mind családot alapított, van 6 unokám. (—1.) Orvosi hírmozaik SZIKE HELYETT — NITROGÉN Harkov egyik kórházában megnyílt a Szovjetunió el­ső mélyhűtéses sztomatoló­­giai osztálya. Az orvosok itt az állkapocssebészetben a szikék helyett folyékony nitrogént használnak, mely után nem marad sebhely, forradás. A JÉGHIDEG VÍZ MEGNYUGTATJA A SZIVET Aki tachycardiában, azaz szabálytalan, túlságosan erős szívdobogásban szen­ved, mossa le arcát jéghi­deg vízzel és máris meg­nyugszik a szíve. De figye­lem! A víz valóban jéghideg legyen. Nem lehet 2 Celsius foknál melegebb! KÁVÉ az ideges GYEREKNEK? Francia pszichiáterek megállapították, hogy egy­fajta enzimhiány miatt a gyermek szervezete más­képp reagál a kávéra, mint a felnőtté. VÉRKERINGÉST SERKENTŐ MÓDSZER A kaunasi orvosi egye­tem professzora, Bredikisz, olyan készüléket talált fel, amely villamos árammal serkenti a lábizom működé­sét. A szovjet orvos szerint a készülék serkenti a végta­gok vérkeringését, és mega­kadályozza, hogy a hosszasan ágyban fekvő betegeknél trombózis lépjen fel. ÉTELSZÍNEZŐ ANYAGOK KÁROS hatása ötmillió amerikai gyer­mek szenved kisebb-na­­gyobb fokú elmegyengeség­ben. A betegség oka az ételszínező anyagok hatásá­ban keresendő. Ez a véle­ménye a San Francisco-i allergológusnak, Benjamin Feingoldnak. AKUPUNKTURA­­NARKÓZIS A müncheni szívklinika Orvospublicisztikai Munka­körnek tájékoztatóján Jo­sef Richter altató­orvos bejelentette, hogy egyedül a müncheni klinikán 350 műtétet hajtottak végre az elmúlt másfél év alatt az említett kombinált eljárás­sal. Fonalkihordás közben: Bódai Gyuláné, törzsgárdánk egyik tagja, tele tálcákat visz a szövőknek. (Fotó: Surányi) Emma néni A kis ház, ahol Emma néni évti­zedek óta él az alsóváros perifériá­ján, oly csendes, szinte észrevétlen bújik meg, benn a három nővér, a Böröcz család meleg szava fogad. Ketten már nyugdíjasok, de nem kell bizonygatniuk, hogy lássam, ez náluk csak a gyártól, üzemi mun­kától való elválást jelentette. Pedig, de rég volt 1923, amikor a kis 15 éves Böröcz Emma először lépett be a csattogó, zakatoló szövődő ajta­ján. Az első napok, hetek zavarát, félelmét hamar legyőzte, s 6 hét után már önállóan dolgozott egy gépen, sőt már a nagyobb kenyér remé­nyében másikért ostromolta a fő­mestert. Hamarosan nemcsak ez a kívánsága teljesült, hanem mint igyekvő, szorgalmas fiatalt, az ak­kor érkező nyüstös gépekre tették. — Itt ért az első kellemetlenség a termetem miatt — mondja mosolyog­va —, a nyüstszerkezet kártyahasáb­ját nem értem fel. Már majdnem el­­pityeredtem, de a főművezető jó szívvel volt hozzám. Talán akkor történt az első újítás, egy dobogó al­kalmazásával. A figyelmességet aztán Emma néni is igyekezett meghálálni. Pe­dig, mint kiderült, nem ebből a jó félórai járásra levő utcából járt nap-nap után a munkahelyére. 16 éven át a gyártól 5—6 kilométerre levő kéttornyúlakról jött többedma­­gával esőben, fagyban, kánikulában, természetesen gyalog, mert hol volt akkor még az autóbusz! — Soha nem késtünk, s hiányoz­ni is csak 3 napot voltam kénytelen, de akkor sokan még a városiak közül sem tudtak megjelenni a munkahe­lyen, a húszas évek kemény telének egy-egy hóförgeteges napján. Ily körülmények között „húzott le” Emma néni 32 évet a szövődő „elit” partijában, s ha nem történik vele az a baleset, mely az ujját ron­csolta, bizonyára a 40 munkában el­töltött évet is ott ünnepelte volna. A munkakönyvében bejegyzések a jutalmakról, mégpedig nem is kis összegekről a bizonyság, hogy a legjobbak között volt. A jutalom­üdülésről, melyet az akkori igazgató személyes ajándékának tulajdonít, még most 20 év után is oly boldogan beszél, hogy szinte kedvet érzek a budai reprezentatív üdülő igénybe­vételére. Igaz, sem előtte, sem utána nem járt még hasonlóban. Az utolsó 8 évet már csendesebb munkahelyen, a csomagolóban töltötte. — Meg is látszik a nyugdíjamon, még ma is — mondja. — A kezdő 760 forint, ma 12 év után is csak alig 1100. Talán nem is ez a fájó, hanem, hogy kimaradok az árujutta­tásból, azzal az indokkal, hogy már nem vagyok szakszervezeti tag. Gondolom, én és a többi régi dol­gozó többet, maradandóbbat adtunk valaha a 3 forintos bélyegnél, s ha megszakadt is a tagságunk, melynek előnyeit abban az időben sem vet­tük igénybe, nem lehet kizáró ok er­re... Megígértem, s­em tolmácsolom is a kérést, mellyel Emma néni nem áll egyedül. Aztán a békés, nyugdíjas napokra terelődik a szó. A régi munkatársakkal a nyugdíjas talál­kozókon, no meg a legutóbbi jubi­leumi ünnepségen volt együtt. Igaz, a szövődére már nem futotta az idő, de mint mondja, talán már nem is látna ismerős arcokat. Megtudom, hogy a kis családban mindenkinek megvan a munkaköre. Emma néni a gazdasszonyi teendőket végzi, s hogy feladatát jól látja el, ez a megelégedett arcokon és alakokon látszik. S hogy még soká így le­gyen, ehhez kívánunk további jó erőt, egészséget. Gáti László

Next