Pápai Textilmunkás, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1979-01-19 / 1. szám

Feladataink a KISZ-ben A tavaszi hónapok eseménydús idő­szakának számítanak KISZ-szerveze­­teink életében a mozgalmi év terve­zési feladatai miatt. A KISZ KB hatá­rozata értelmében február 1 és április 30 között kell megtartani alapszerveze­teinknek az értékelő-vezetőségválasz­­tó-, valamint az új mozgalmi évet kezdő taggyűléseket. Az üzemi kül­döttgyűlésre április végén kerül sor. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy e fórumok sikerei alapvetően meghatározzák az alap­szervezetek további tevékenységét. Az értékelő-választó taggyűlésein az el­múlt év munkáját teszik mérlegre, le­szűrik a tapasztalatokat. Személy sze­rint értékelik minden fiatal tevékeny­ségét, a vállalások teljesítését, s dön­tenek arról, hogy ki maradhat tovább­ra is tagja az ifjúsági szervezetnek, vagy kik azok, akiket kifogásolható munkájuk, életmódjuk, passzivitásuk miatt kizárnak. Ma már nem elég a tagsági díjat befizetni, hanem a kö­zösségért végzett, képesség és érdeklő­dés szerinti munka alapján ítéljük meg a tagokat. Fontos a vezetőség megválasztása, szerepe meghatározó. Az előkészítés is rendkívül lényeges. Az újonnan meg­bízott vezetőség valamennyi KISZ- taggal beszélgetéseket folytat, tuda­kolja, mit várnak az alapszervezettől az elkövetkezendő időszakban, és mit kíván tenni a testület ennek érdeké­ben. Így alakulnak ki az egyéni vál­lalások, valamint az akcióprogram, melyet az új mozgalmi évet kezdő, úgynevezett második taggyűlés fogad el. Szeretnénk elérni, hogy alapszerve­zeteink reális, hasznos célokat tűzze­nek maguk elé. Színes, vonzó, fiatalos programok kialakítását várjuk, me­lyek találkoznak a művelődési-, spor­tolási-, szórakozási igényekkel. A po­litikai képzést továbbra is kiemelt fel­adatként kezeljük, és ösztönözzük fia­taljainkat a munkafegyelem javítá­sára. A tavaszi feladatok sikeres megva­lósítása érdekében bizottságunk nagy gondot fordít a két taggyűlés előké­szítésére. Ezt szolgálja a KISZ-veze­­tők döbrentei felkészítése, ahol a tag­gyűléseken kívül egyéb események szervezésével foglalkozunk. Hiszen a Forradalmi Ifjúsági Napok városi ren­dezvényeibe az idén aktívan bekap­csolódunk, de helyi programok is lesz­nek. A jó idő beköszöntével az Ed­zett ifjúságért akció keretében több versenyen veszünk részt és tömeg­sport-napokon igyekszünk népszerűsí­teni a mozgás fontosságát. Méltókép­pen akarunk megemlékezni a Tanács­köztársaság 60. évfordulójáról, és Ifjú Gárda szakaszunk munkájának javí­tását is tervezzük. Ebben az évben vá­rosunk ad otthont a megyei Ifjú Gár­da szemlének. Cselekvési lehetőség tehát bőven akad minden fiatalnak. Reméljük, ön­maguk és a közösség érdekében egy­re többen élnek is vele. Pingiczer Sándor KETTEN A LÁNCCSÉVELŐBŐL (Fotó: Surányi Vera) Fönt: Németh Lászlóné, aki 10 éve dol­gozik a lánccsévelőben. Elégedett minden­nel, csupán a fonal minőségével nem, mi­vel szerinte rosszabb, mint korábban. — Lent: Ifjú Józsefné, 15 éve lánccsévelő gé­pes, élenjáró, 110—112 százalék körül ér el, kiváló dolgozó. Jobban dolgozni, mint tavaly Hallhattuk a rádióból, ír­ják az újságok és beszédté­ma is: ha jobban akarunk élni, gazdálkodni, hatéko­nyabban kell munkálkodni! Barabás Árpád termelési fő­mérnököt kértük meg, hogy egy kicsit konkretizálja ne­künk, főképpen hol lehetne, kellene javítani, és miben, figyelemmel a múlt évi ta­pasztalatokra.­­ Igen jó termelési ered­ményekkel zártunk, gazdál­kodásunkat is kielégítőnek tartjuk, mégis elég sok za­varó tényező akadt tavaly, amelyeket ugyan áthidal­tunk, de szívesen elkerültük volna. Kezdem a munkaerő­­helyzettel: a szövődéből nem tudtunk elég gyorsan átcso­portosítani a fonodába, így ott egész évben nehézségek­kel küszködtek. Akadályoz­ta ez a durvább fonalra va­ló átállást, mivel azzal csak nőtt a leszedések gyakorisá­ga, viszont kevés volt hozzá a munkaerő. Hasonló problé­mákkal találkoztunk gya­korta a lánccsévelőben, ahol egész évben gátolta a gépek, berendezések teljes kapaci­tásának kihasználását a szű­kös létszám. Nem tudták időben ledolgozni a kopszok­­ról a fonalat, s emiatt a fo­nodában is hüvelyhiány adó­dott. Ennek következtében bérorsózásra, illetve cérná­­zásra kényszerültünk. Foly­tathatnám tovább, a kikészí­tőben és a fonalfestőben sok­szor csak túlórázással tudtuk megoldani dolgainkat. A fentiekből logikusan következik az igény a haté­konyabb munkára, úgyszin­tén az ésszerűbb elosztás, gazdálkodás. Valamennyi üzemünkben arra kell töre­kedni, hogy jól érezzék ma­gukat a dolgozók, olyan lég­kör legyen, hogy ne kíván­kozzanak el máshova. Ezen keresztül stabilizálni a terv­hez, az igényekhez szabott létszámot. Ez alapvető ah­hoz, hogy a megnövekedett feladatoknak eleget tudjunk tenni, hogy minden üzem kapacitása maximumát ad­ja, s jó összhang alakuljon ki, vagyis gördülékenyen gyárthassunk. Ugyancsak fontos kérdés a minőség szüntelen fejlesz­tése. Ebben az évben termé­keink több mint 60 százalé­kát SZTB automata gépeken gyártjuk, ez önmagában ga­rancia a javuló minőségre is. Persze szükséges ehhez az egész előkészítés jobbítása, főleg a technológiai előírá­sok maradéktalan betartása. Igen következetesen kell például elvégezni a fonalak tisztítását, javítani a felve­tés és ívezés minőségét. Ez mind elengedhetetlen ahhoz, hogy az automata szövőgé­pek kihasználása teljes le­hessen. Mint általában, most is tervezzük profilunk korsze­rűsítését, de ez egyre na­gyobb szakértelmet és fi­gyelmet igényel. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a köve­telményszinteket mindenütt magasabbra emeltük, akkor egyértelműen kitűnik, hogy az idei feladatok teljesítése nehezebb. Fonodánk például tavaly 614 kilométer/orsóóra teljesítményt ért el, most 620-at várunk tőle. De néz­hetjük a szövődét is. Az SZTB-gépek fajlagos telje­sítménye 8978 vetés/gépóra volt, a mostani tervben 9050-et kell elérniük. A ha­gyományos gépekre ugyan­csak nagyobb feladat vár. Folytathatom a kikészítővel. Naponta 5000 kilométerrel több készárut kell produkál­niuk. Nem lesz könnyű dol­guk, hisz nőtt a poliészter termékek aránya, s az mun­kaigényesebb. Mind olyan dolgok ezek, amelyekkel szá­molnunk kell. Villáminterjú a termelési főmérnökkel Van-e még más? — Bizonyára, de ismertek az üzemekben is. Én inkább azt mondanám még el, hogy változik a piacunk, egyre igényesebb helyekre törünk be. Ez talán kevésbé jön szó­ba, bár lényeges. Más köve­telményeket támasztottak ve­lünk szemben például Afri­kában, mint Nyugat-Európá­­ban, vagy a szocialista or­szágokban. Amellett nagy a konkurrencia és rendkívül lényeges a pontosság, a szál­lítási határidők pontos betar­tása. Mindezek a körülmé­nyek precíz munkát követel­nek, esetleg rugalmas átál­lásokat, újabb vevőmintá­kat, szóval bonyolultabbak a körülmények. Ha jól aka­runk gazdálkodni továbbra is, már eleve számítani kell a bekövetkezhető események­re. — Mégis, milyen esélyeink vannak? — Szerintem jók. Ezt azért merem mondani, mert a mi kollektívánk eléggé összefor­rott, főleg a törzsgárda. S ha a helyzet úgy hozza, ta­lán erején túl is produkál, mint máskor, ha megszorul­tunk. Ezért vagyok optimis­ta, a várható nehezebb vi­szonyok ellenére is. Somogyiéknál a 22­ A épület I. emeletén Nagy érdeklődés fogadta nálunk is a munkáslakás-ak­­ciót Eddig textilesek közül 6-an jutottak ilyen formá­ban lakáshoz, további 10-et 1978-ban kellett volna átad­ni, s bár ez elmaradt, előre­láthatólag tavaszig elfoglal­hatják. Az első jelentkezők egyike volt, s az elsők közt kapta meg a lakáskulcsot So­mogyi Tibor művezető, ná­luk jártunk látogatóban, a Vajda Péter lakótelep 22/A épület I. emelet 6 szám alatt. A kemény hideggel ellenté­tes napsütötte szobák igen­csak barátságosak. ■— Épp most értem haza munkából — magyarázza az asszonyka, aki szövő, az SZTE-teremben dolgozik. In­vitálnak, nézzek csak szét. Ragyogó rend, tisztaság min­denütt, nem látszik, hogy a feleség délelőtt dolgozott. — A férjem éjszakás, bese­gít... — Szerint­em így van rend­jén — vélekedik a családfő —, hisz feleségem éppoly ne­héz munkát végez, mint én. — Meddig vártak lakásra? — kanyarodom vissza a té­mához. — Tíz évig. Addig a Csil­lag utcában, komfort nélküli szoba-konyhában laktunk. Rögtön az esküvőnk után be­adtuk kérelmünket a tanács­hoz, szorgalmasan érdeklőd­tünk is, de szinte reményte­lennek látszott. S mikor már a 2 gyerek is megvolt, szö­vetkezetivel próbálkoztunk, benn állt 2 évig 30 000 forin­tunk. — Így hát a legjobbkor jött ez az akció, igaz? — Mi nagyon örültünk. Műhelytitkár vagyok, s az elsők közt értesültem róla. Megbeszéltük itthon, jelent­keztünk. De így is eltelt vagy 2 év, mire összhangban volt minden, kezdődhetett az építkezés. Végül, mivel mindketten „régi” textilesek vagyunk, az első 3 közt kap­tuk meg a lakást. — Mennyibe került? — A mai építkezés lehető legkedvezőbb formája. Be­költözéskor 21 000 forintot kellett fizetnünk, a vállalat 43-at kölcsönzött. A lakás összértéke 350 000, de 60 000 -et elengedtek a 2 gyerek után, s mivel munkáslakás, további 90 000-el csökkentet­ték a fennmaradó összeget, így nekünk 200 000-ben lesz. A vállalat kamatmentesen adta a kölcsönt, 15 évig fi­zetjük, havi 240 forintonként, az OTP-től is mindössze 1 százalékos kamatra, 30 évre kaptuk, havi 550-et fizetünk vissza. — Szépen berendezkedtek, látom minden helyiségben új modern bútorok, szőnyegek. — Igyekeztünk. Tíz évig takarékoskodtunk, hogy szép otthonunk legyen. Persze a bútorok többségét is kölcsön­nel vettük, tavaly például havi 2000 forintot fizettünk vissza. Épp most fogyott le, így karácsonyra a televízión­kat cseréltük ki. — Tágas szobák, sok be­épített szekrény, gondolom jól elférnek? — Igen, jó az elosztás. A mlagyszobát mi használjuk, a kisebben Ági és Tibi alszik, 10 és 8 évesek. Az étkezőben tartózkodik legtöbbet együtt a család. Ott tanulnak a gye­rekek — ezt a két kis íróasz­tal is szemlélteti —, és ott étkeznek, mert a konyha, il­letve főzőfülke túl kicsi ah­hoz. Egyébként mindennel nagyon elégedettek vagyunk, és szerencsénk van abban is, hogy műszaki hibákat sem találtunk, mint a szomszéda­ink többen, csupán a bejára­ti ajtót kellett kétszer cse­rélni, mert vetemedett. — So­kan laknak, alul, fö­lüli, oldalt szomszédok. Re­mélem nem olyan rossz szomszédság, mint a török átok? — Egyáltalán nem. Csupa jó szomszédaink vannak. Mellettünk például Horváth Béláék laknak. Sok a fiatal házaspár, apró gyerekekkel, ennek ellenére igen csendes ház. Egyetértés van a lakók között, hamar megszoktunk, bár a gyerekek emlegetik néha a régit, az udvar hi­ányzik. Aztán ott volt kö­zelben futballpálya, játékra lehetőség. Jó lenne itt is hasonló, hisz a telepen sok az érdekelt. — Még milyen kívánságuk volna? — Jó ideig fizetjük még a részleteket, a gyerekek is nőnek, szeretnénk egy kicsit jobban élni Az otthonunk­nak nagyon örülünk, van egy kis Trabantunk, hétvégeken, ha jó az idő,­­kirándulunk, országjárásra indulunk. Nincs most más kívánsá­gunk, legfőbb vágyaink tel­jesültek. (K. L-né) Jönnek a 3 pályás SZTB gépek A múlt évi beruházási feladatainkat szinte maradék nélkül teljesítettük, örven­detes ezekre visszagondolni, hisz vállalatunk gépparkja tovább korszerűsödött majd­nem minden üzemrészünk­ben. Igen kedvező ez, hisz megnövelt termelési felada­tainkat már korszerű terme­lő berendezésekkel sikerült megoldani. S a mennyiségi teljesítés mellett termékeink minőségi jellemzői is javul­tak, így jobb adottságokkal láthatunk hozzá idei felada­tunkhoz. Műszaki fejlesztési ter­vünk végrehajtására saját erőből 7 200 000 forint áll rendelkezésre, hitelből pe­dig 110 031 000 forint fel­­használását tervezzük. A színt­artó beruházások kap­csán folytatjuk a már meg­kezdett belső úthálózat kor­szerűsítését, melyre 1 100 000 forintot költünk. Megoldjuk a szövő II, A és D terem vi­lágításának korszerűsítését több mint 1 200 000 forintból. A kazánüzemi rekonstruk­cióhoz kapcsolódó berende­zésekre közel 2 000 000 forin­tot használunk fel. Ezzel környezetvédelmi szempont­ból is előbbre lépünk. Jóváhagyott hitelkérel­münk lehetőséget ad a meg­kezdett rekonstrukció foly­tatására. Belföldi géprova­ton 6 580 000 forint összegű felhasználást tervezünk. Ezen belül a fonodának ren­delt 11 gyűrűsfonó-gép be­szerelését, valamint egy újabb egyedi klímaberende­zést az első emeletre. A szö­vő II. A terem klimattizálá­­sámnak korszerűsítését tervez­zük, 84 SZTB gép üzemel majd itt, melyből 28 már 3 pályás lesz. A szállítás kor­szerűsítését tervezzük még e rovaton, valamint további kisgépesítési a műhelyben. Baráti géprova­ton 46 174 000 forintot használunk fel. Be­érkezik 28 kétpályás, meg­annyi hárompályás SZTB szövőgép, melyek az A te­remibe kerülnek a B terem­ből áttelepített 28 géppel együtt. Remélhetőleg végle­gesen megoldhatjuk a boly­­hozási problémákat a Texti­­ma cégtől vásárolt kétpályás géppel. Vásárolunk egy ef­­fekt célnázógépet, így lehe­tőség lesz a mai piaci igé­nyeknek megfelelő áruféle­ségek gyártására is. Tőkés géprovaton 51 103 000 forintból vásárolunk a fonó tisztító üzemi rekonstrukció­hoz szükséges új, teljesen automatizált — bálától a kártolóetetésig — gépegysé­geket. Egy időben megold­juk a hulladék elszívását mind a tisztító, mind a kár­toló üzemrészekben. Ugyan­csak a fonodában fogjuk fel­szerelni a sivalagszabályozó berendezéseket, melyek üzembe helyezés­étől fonala­ink minősége tovább javul. A szövő gyárrészlegnek egy Benninger típusú felve­tőgépet vásárolunk, hasonlót, mint a már üzemelő 2 új gép, de a jelenlegi felvető áll­ványnál korszerűbb, úgyi­nevezett V rendszerű áll­vánnyal. Továbbá, 48 nyüs­­tösgép beszerzését is tervez­zük, melyek várhatóan az év második felében érkeznek meg. A fonalak korszerű technológiával történő gőzö­lésére egy váfeuumgőzölő berendezést kívánunk besze­rezni, majd üzembe helyez­ni. Főbb vonalaiban vázoltam a hitelből megvalósuló intéz­kedéseinket, melyekre ös­­­szességében 110 031 000 forin­tot kívánunk felhasználni. Mindebből kitűnik, hogy rendkívül nehéz feladatokat kell megoldanunk a meglévő berendezések üzemeltetése mellett. Egyértelműen kö­vetkezik ebből, hogy a ko­rábbinál is nagyobb felelős­séggel kell dolgozni, s jól hasznosítani az eddigi ta­pasztalatokat. Pingitzer József fejlesztési főmérnök 1979 január 19. - ^ PÁPAI TEXTILMUNKÁS - Épületkarbantartók Szokatlan hideggel kö­szöntött ránk az új év, az első napokban még azok is fagyoskodtak a kihűlt mun­katermekben, akiknek fedél volt a fejük felett. Nagyobb erőfeszítést kíván a téli idő­járás azoktól, akiket mun­kájuk nemritkán a szabad­ba, vagy fűtetlen helyiségek­be szólít. Ilyenek az épület­karbantartók is. Ezúttal a komplex csoport vezetőjével, Szabó Andrással beszélget­tünk munkájukról. — Hozzánk kőművesek, ács, tetőfedő, üveges és se­gédmunkások tartoznak. Saj­nos, az utóbbi időben egyre kevesebben vagyunk, bár munka elég lenne, gyakran nem is győzzük. — Mi most a legjelentő­sebb feladatuk? — A szövő II-ben a közel­jövőben érkező 56 új SZTB- gépnek kell kialakítani a volt A és D termet. Jelenleg ott dolgozunk, a meghajtó­rendszerek tartóit bontjuk, amíg a gépek is bent van­nak az A teremben. Bár már megkezdték a leszerelésüket. Akkor jön majd a tetővilá­gítás leszedése, álmennyezet kialakítása, majd új pado­zat készül, szóval teljes fel­újítása a teremnek, a szom­szédosé ugyancsak.­­ Ez tehát betart egy da­rabig. És tavaly mi volt az, amit a csoportvezető legje­lentősebb munkának tart? — Tudott, hogy bármilyen létesítmény készül, vagy fel­újításra szorul, gép érkezik, vagy hasonló, mi ott közre­működünk. Sok a javítás, az évről évre visszatérő rend­szeres munka, mint nyaran­ként a szokásos tetőjavítás a szövőknél. De tavaly mégis a 6 munkáslakás építésénél való közreműködés volt a legjelentősebb, amit a másik kőműves csoporttal közösen végeztünk. Az összes válasz­falat mi húztuk fel a 6 la­kásban, jó egy hét alatt. A pucolást, mindennemű bur­kolást mi csináltuk, ez szeptember 25-től december 6-ig tartott. S ha a körülmé­nyek jobbak lettek volna, akkor talán még előbb is végzünk. Mert sok minden nem rajtunk múlott. Pél­dául hiába kezdtünk mi reg­gel 6-kor, a kivitelező válla­lat dolgozói csak fél 7 felé jöttek, s délben 1 óra ebéd­időt­­ is tartottak. Az is késleltette a munkát, hogy 6 centis aljzatbeton he­lyett egyes helyiségekben 14 centis is kellett, olyan ferde volt a padozat. Aztán 2 cen­tis vakolás helyett 5 centis is ráment, ha a panelek fer­dék voltak. Ráadásul ide másnap, harmadnap újra vissza kellett menni, hogy véglegesen lesimíthassuk. Előfordult az is, hogy egy­­egy lakáshoz csak jobbos aj­tókat hoztak, balosat nem. Megint csak időhúzást jelen­tett, míg átvasalták. És ezek a hiányosságok nemcsak azért bosszantóak, mert ké­sőbb készültek el a lakások, drágábbak is letek a felesle­gesen elhasznált anyaggal. — Felettesük a csoport munkájával elégedett. El­mondható-e ez viszont is? — Az emberek többsége sokoldalú, érti a szakmáját. Elégedett mindennel még akkor is, ha a körülmények nálunk úgy kívánják, hogy az ács betonozzon, vagy a te­tőfedő más munkát végezzen néha. Egyetlen dolog amivel nem elégedettek, ez a fize­tés. Mert itt egy jó szak­munkásnak csak 14—15 fo­rint az órabére, míg az épí­tőipari vállalatnál 20—25 fo­rint körül van. Ez a legfőbb oka annak, hogy a jó szak­embert igen nehéz megtar­tani. És ezért leszünk egyre kevesebben. A valamikori 16-ról éppen felére, 8-ra zsugorodott nálunk a lét­szám. Ennek ellenére, akik maradnak, igyekvők, szorgal­masak. Igen jó az egyetér­tés Döbrentei István csoport­jával is. És bár kevesebben, de arra törekszünk, hogy a jövőben is megfeleljünk a követelményeknek, s a ránk­bízott munkákat rendben és határidő módosítás nélkül el­végezzük.

Next