Pápai Textilmunkás, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-01-19 / 1. szám
Feladataink a KISZ-ben A tavaszi hónapok eseménydús időszakának számítanak KISZ-szervezeteink életében a mozgalmi év tervezési feladatai miatt. A KISZ KB határozata értelmében február 1 és április 30 között kell megtartani alapszervezeteinknek az értékelő-vezetőségválasztó-, valamint az új mozgalmi évet kezdő taggyűléseket. Az üzemi küldöttgyűlésre április végén kerül sor. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy e fórumok sikerei alapvetően meghatározzák az alapszervezetek további tevékenységét. Az értékelő-választó taggyűlésein az elmúlt év munkáját teszik mérlegre, leszűrik a tapasztalatokat. Személy szerint értékelik minden fiatal tevékenységét, a vállalások teljesítését, s döntenek arról, hogy ki maradhat továbbra is tagja az ifjúsági szervezetnek, vagy kik azok, akiket kifogásolható munkájuk, életmódjuk, passzivitásuk miatt kizárnak. Ma már nem elég a tagsági díjat befizetni, hanem a közösségért végzett, képesség és érdeklődés szerinti munka alapján ítéljük meg a tagokat. Fontos a vezetőség megválasztása, szerepe meghatározó. Az előkészítés is rendkívül lényeges. Az újonnan megbízott vezetőség valamennyi KISZ- taggal beszélgetéseket folytat, tudakolja, mit várnak az alapszervezettől az elkövetkezendő időszakban, és mit kíván tenni a testület ennek érdekében. Így alakulnak ki az egyéni vállalások, valamint az akcióprogram, melyet az új mozgalmi évet kezdő, úgynevezett második taggyűlés fogad el. Szeretnénk elérni, hogy alapszervezeteink reális, hasznos célokat tűzzenek maguk elé. Színes, vonzó, fiatalos programok kialakítását várjuk, melyek találkoznak a művelődési-, sportolási-, szórakozási igényekkel. A politikai képzést továbbra is kiemelt feladatként kezeljük, és ösztönözzük fiataljainkat a munkafegyelem javítására. A tavaszi feladatok sikeres megvalósítása érdekében bizottságunk nagy gondot fordít a két taggyűlés előkészítésére. Ezt szolgálja a KISZ-vezetők döbrentei felkészítése, ahol a taggyűléseken kívül egyéb események szervezésével foglalkozunk. Hiszen a Forradalmi Ifjúsági Napok városi rendezvényeibe az idén aktívan bekapcsolódunk, de helyi programok is lesznek. A jó idő beköszöntével az Edzett ifjúságért akció keretében több versenyen veszünk részt és tömegsport-napokon igyekszünk népszerűsíteni a mozgás fontosságát. Méltóképpen akarunk megemlékezni a Tanácsköztársaság 60. évfordulójáról, és Ifjú Gárda szakaszunk munkájának javítását is tervezzük. Ebben az évben városunk ad otthont a megyei Ifjú Gárda szemlének. Cselekvési lehetőség tehát bőven akad minden fiatalnak. Reméljük, önmaguk és a közösség érdekében egyre többen élnek is vele. Pingiczer Sándor KETTEN A LÁNCCSÉVELŐBŐL (Fotó: Surányi Vera) Fönt: Németh Lászlóné, aki 10 éve dolgozik a lánccsévelőben. Elégedett mindennel, csupán a fonal minőségével nem, mivel szerinte rosszabb, mint korábban. — Lent: Ifjú Józsefné, 15 éve lánccsévelő gépes, élenjáró, 110—112 százalék körül ér el, kiváló dolgozó. Jobban dolgozni, mint tavaly Hallhattuk a rádióból, írják az újságok és beszédtéma is: ha jobban akarunk élni, gazdálkodni, hatékonyabban kell munkálkodni! Barabás Árpád termelési főmérnököt kértük meg, hogy egy kicsit konkretizálja nekünk, főképpen hol lehetne, kellene javítani, és miben, figyelemmel a múlt évi tapasztalatokra. Igen jó termelési eredményekkel zártunk, gazdálkodásunkat is kielégítőnek tartjuk, mégis elég sok zavaró tényező akadt tavaly, amelyeket ugyan áthidaltunk, de szívesen elkerültük volna. Kezdem a munkaerőhelyzettel: a szövődéből nem tudtunk elég gyorsan átcsoportosítani a fonodába, így ott egész évben nehézségekkel küszködtek. Akadályozta ez a durvább fonalra való átállást, mivel azzal csak nőtt a leszedések gyakorisága, viszont kevés volt hozzá a munkaerő. Hasonló problémákkal találkoztunk gyakorta a lánccsévelőben, ahol egész évben gátolta a gépek, berendezések teljes kapacitásának kihasználását a szűkös létszám. Nem tudták időben ledolgozni a kopszokról a fonalat, s emiatt a fonodában is hüvelyhiány adódott. Ennek következtében bérorsózásra, illetve cérnázásra kényszerültünk. Folytathatnám tovább, a kikészítőben és a fonalfestőben sokszor csak túlórázással tudtuk megoldani dolgainkat. A fentiekből logikusan következik az igény a hatékonyabb munkára, úgyszintén az ésszerűbb elosztás, gazdálkodás. Valamennyi üzemünkben arra kell törekedni, hogy jól érezzék magukat a dolgozók, olyan légkör legyen, hogy ne kívánkozzanak el máshova. Ezen keresztül stabilizálni a tervhez, az igényekhez szabott létszámot. Ez alapvető ahhoz, hogy a megnövekedett feladatoknak eleget tudjunk tenni, hogy minden üzem kapacitása maximumát adja, s jó összhang alakuljon ki, vagyis gördülékenyen gyárthassunk. Ugyancsak fontos kérdés a minőség szüntelen fejlesztése. Ebben az évben termékeink több mint 60 százalékát SZTB automata gépeken gyártjuk, ez önmagában garancia a javuló minőségre is. Persze szükséges ehhez az egész előkészítés jobbítása, főleg a technológiai előírások maradéktalan betartása. Igen következetesen kell például elvégezni a fonalak tisztítását, javítani a felvetés és ívezés minőségét. Ez mind elengedhetetlen ahhoz, hogy az automata szövőgépek kihasználása teljes lehessen. Mint általában, most is tervezzük profilunk korszerűsítését, de ez egyre nagyobb szakértelmet és figyelmet igényel. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a követelményszinteket mindenütt magasabbra emeltük, akkor egyértelműen kitűnik, hogy az idei feladatok teljesítése nehezebb. Fonodánk például tavaly 614 kilométer/orsóóra teljesítményt ért el, most 620-at várunk tőle. De nézhetjük a szövődét is. Az SZTB-gépek fajlagos teljesítménye 8978 vetés/gépóra volt, a mostani tervben 9050-et kell elérniük. A hagyományos gépekre ugyancsak nagyobb feladat vár. Folytathatom a kikészítővel. Naponta 5000 kilométerrel több készárut kell produkálniuk. Nem lesz könnyű dolguk, hisz nőtt a poliészter termékek aránya, s az munkaigényesebb. Mind olyan dolgok ezek, amelyekkel számolnunk kell. Villáminterjú a termelési főmérnökkel Van-e még más? — Bizonyára, de ismertek az üzemekben is. Én inkább azt mondanám még el, hogy változik a piacunk, egyre igényesebb helyekre törünk be. Ez talán kevésbé jön szóba, bár lényeges. Más követelményeket támasztottak velünk szemben például Afrikában, mint Nyugat-Európában, vagy a szocialista országokban. Amellett nagy a konkurrencia és rendkívül lényeges a pontosság, a szállítási határidők pontos betartása. Mindezek a körülmények precíz munkát követelnek, esetleg rugalmas átállásokat, újabb vevőmintákat, szóval bonyolultabbak a körülmények. Ha jól akarunk gazdálkodni továbbra is, már eleve számítani kell a bekövetkezhető eseményekre. — Mégis, milyen esélyeink vannak? — Szerintem jók. Ezt azért merem mondani, mert a mi kollektívánk eléggé összeforrott, főleg a törzsgárda. S ha a helyzet úgy hozza, talán erején túl is produkál, mint máskor, ha megszorultunk. Ezért vagyok optimista, a várható nehezebb viszonyok ellenére is. Somogyiéknál a 22 A épület I. emeletén Nagy érdeklődés fogadta nálunk is a munkáslakás-akciót Eddig textilesek közül 6-an jutottak ilyen formában lakáshoz, további 10-et 1978-ban kellett volna átadni, s bár ez elmaradt, előreláthatólag tavaszig elfoglalhatják. Az első jelentkezők egyike volt, s az elsők közt kapta meg a lakáskulcsot Somogyi Tibor művezető, náluk jártunk látogatóban, a Vajda Péter lakótelep 22/A épület I. emelet 6 szám alatt. A kemény hideggel ellentétes napsütötte szobák igencsak barátságosak. ■— Épp most értem haza munkából — magyarázza az asszonyka, aki szövő, az SZTE-teremben dolgozik. Invitálnak, nézzek csak szét. Ragyogó rend, tisztaság mindenütt, nem látszik, hogy a feleség délelőtt dolgozott. — A férjem éjszakás, besegít... — Szerintem így van rendjén — vélekedik a családfő —, hisz feleségem éppoly nehéz munkát végez, mint én. — Meddig vártak lakásra? — kanyarodom vissza a témához. — Tíz évig. Addig a Csillag utcában, komfort nélküli szoba-konyhában laktunk. Rögtön az esküvőnk után beadtuk kérelmünket a tanácshoz, szorgalmasan érdeklődtünk is, de szinte reménytelennek látszott. S mikor már a 2 gyerek is megvolt, szövetkezetivel próbálkoztunk, benn állt 2 évig 30 000 forintunk. — Így hát a legjobbkor jött ez az akció, igaz? — Mi nagyon örültünk. Műhelytitkár vagyok, s az elsők közt értesültem róla. Megbeszéltük itthon, jelentkeztünk. De így is eltelt vagy 2 év, mire összhangban volt minden, kezdődhetett az építkezés. Végül, mivel mindketten „régi” textilesek vagyunk, az első 3 közt kaptuk meg a lakást. — Mennyibe került? — A mai építkezés lehető legkedvezőbb formája. Beköltözéskor 21 000 forintot kellett fizetnünk, a vállalat 43-at kölcsönzött. A lakás összértéke 350 000, de 60 000 -et elengedtek a 2 gyerek után, s mivel munkáslakás, további 90 000-el csökkentették a fennmaradó összeget, így nekünk 200 000-ben lesz. A vállalat kamatmentesen adta a kölcsönt, 15 évig fizetjük, havi 240 forintonként, az OTP-től is mindössze 1 százalékos kamatra, 30 évre kaptuk, havi 550-et fizetünk vissza. — Szépen berendezkedtek, látom minden helyiségben új modern bútorok, szőnyegek. — Igyekeztünk. Tíz évig takarékoskodtunk, hogy szép otthonunk legyen. Persze a bútorok többségét is kölcsönnel vettük, tavaly például havi 2000 forintot fizettünk vissza. Épp most fogyott le, így karácsonyra a televíziónkat cseréltük ki. — Tágas szobák, sok beépített szekrény, gondolom jól elférnek? — Igen, jó az elosztás. A mlagyszobát mi használjuk, a kisebben Ági és Tibi alszik, 10 és 8 évesek. Az étkezőben tartózkodik legtöbbet együtt a család. Ott tanulnak a gyerekek — ezt a két kis íróasztal is szemlélteti —, és ott étkeznek, mert a konyha, illetve főzőfülke túl kicsi ahhoz. Egyébként mindennel nagyon elégedettek vagyunk, és szerencsénk van abban is, hogy műszaki hibákat sem találtunk, mint a szomszédaink többen, csupán a bejárati ajtót kellett kétszer cserélni, mert vetemedett. — Sokan laknak, alul, fölüli, oldalt szomszédok. Remélem nem olyan rossz szomszédság, mint a török átok? — Egyáltalán nem. Csupa jó szomszédaink vannak. Mellettünk például Horváth Béláék laknak. Sok a fiatal házaspár, apró gyerekekkel, ennek ellenére igen csendes ház. Egyetértés van a lakók között, hamar megszoktunk, bár a gyerekek emlegetik néha a régit, az udvar hiányzik. Aztán ott volt közelben futballpálya, játékra lehetőség. Jó lenne itt is hasonló, hisz a telepen sok az érdekelt. — Még milyen kívánságuk volna? — Jó ideig fizetjük még a részleteket, a gyerekek is nőnek, szeretnénk egy kicsit jobban élni Az otthonunknak nagyon örülünk, van egy kis Trabantunk, hétvégeken, ha jó az idő,kirándulunk, országjárásra indulunk. Nincs most más kívánságunk, legfőbb vágyaink teljesültek. (K. L-né) Jönnek a 3 pályás SZTB gépek A múlt évi beruházási feladatainkat szinte maradék nélkül teljesítettük, örvendetes ezekre visszagondolni, hisz vállalatunk gépparkja tovább korszerűsödött majdnem minden üzemrészünkben. Igen kedvező ez, hisz megnövelt termelési feladatainkat már korszerű termelő berendezésekkel sikerült megoldani. S a mennyiségi teljesítés mellett termékeink minőségi jellemzői is javultak, így jobb adottságokkal láthatunk hozzá idei feladatunkhoz. Műszaki fejlesztési tervünk végrehajtására saját erőből 7 200 000 forint áll rendelkezésre, hitelből pedig 110 031 000 forint felhasználását tervezzük. A színtartó beruházások kapcsán folytatjuk a már megkezdett belső úthálózat korszerűsítését, melyre 1 100 000 forintot költünk. Megoldjuk a szövő II, A és D terem világításának korszerűsítését több mint 1 200 000 forintból. A kazánüzemi rekonstrukcióhoz kapcsolódó berendezésekre közel 2 000 000 forintot használunk fel. Ezzel környezetvédelmi szempontból is előbbre lépünk. Jóváhagyott hitelkérelmünk lehetőséget ad a megkezdett rekonstrukció folytatására. Belföldi géprovaton 6 580 000 forint összegű felhasználást tervezünk. Ezen belül a fonodának rendelt 11 gyűrűsfonó-gép beszerelését, valamint egy újabb egyedi klímaberendezést az első emeletre. A szövő II. A terem klimattizálásámnak korszerűsítését tervezzük, 84 SZTB gép üzemel majd itt, melyből 28 már 3 pályás lesz. A szállítás korszerűsítését tervezzük még e rovaton, valamint további kisgépesítési a műhelyben. Baráti géprovaton 46 174 000 forintot használunk fel. Beérkezik 28 kétpályás, megannyi hárompályás SZTB szövőgép, melyek az A teremibe kerülnek a B teremből áttelepített 28 géppel együtt. Remélhetőleg véglegesen megoldhatjuk a bolyhozási problémákat a Textima cégtől vásárolt kétpályás géppel. Vásárolunk egy effekt célnázógépet, így lehetőség lesz a mai piaci igényeknek megfelelő áruféleségek gyártására is. Tőkés géprovaton 51 103 000 forintból vásárolunk a fonó tisztító üzemi rekonstrukcióhoz szükséges új, teljesen automatizált — bálától a kártolóetetésig — gépegységeket. Egy időben megoldjuk a hulladék elszívását mind a tisztító, mind a kártoló üzemrészekben. Ugyancsak a fonodában fogjuk felszerelni a sivalagszabályozó berendezéseket, melyek üzembe helyezésétől fonalaink minősége tovább javul. A szövő gyárrészlegnek egy Benninger típusú felvetőgépet vásárolunk, hasonlót, mint a már üzemelő 2 új gép, de a jelenlegi felvető állványnál korszerűbb, úgyinevezett V rendszerű állvánnyal. Továbbá, 48 nyüstösgép beszerzését is tervezzük, melyek várhatóan az év második felében érkeznek meg. A fonalak korszerű technológiával történő gőzölésére egy váfeuumgőzölő berendezést kívánunk beszerezni, majd üzembe helyezni. Főbb vonalaiban vázoltam a hitelből megvalósuló intézkedéseinket, melyekre összességében 110 031 000 forintot kívánunk felhasználni. Mindebből kitűnik, hogy rendkívül nehéz feladatokat kell megoldanunk a meglévő berendezések üzemeltetése mellett. Egyértelműen következik ebből, hogy a korábbinál is nagyobb felelősséggel kell dolgozni, s jól hasznosítani az eddigi tapasztalatokat. Pingitzer József fejlesztési főmérnök 1979 január 19. - ^ PÁPAI TEXTILMUNKÁS - Épületkarbantartók Szokatlan hideggel köszöntött ránk az új év, az első napokban még azok is fagyoskodtak a kihűlt munkatermekben, akiknek fedél volt a fejük felett. Nagyobb erőfeszítést kíván a téli időjárás azoktól, akiket munkájuk nemritkán a szabadba, vagy fűtetlen helyiségekbe szólít. Ilyenek az épületkarbantartók is. Ezúttal a komplex csoport vezetőjével, Szabó Andrással beszélgettünk munkájukról. — Hozzánk kőművesek, ács, tetőfedő, üveges és segédmunkások tartoznak. Sajnos, az utóbbi időben egyre kevesebben vagyunk, bár munka elég lenne, gyakran nem is győzzük. — Mi most a legjelentősebb feladatuk? — A szövő II-ben a közeljövőben érkező 56 új SZTB- gépnek kell kialakítani a volt A és D termet. Jelenleg ott dolgozunk, a meghajtórendszerek tartóit bontjuk, amíg a gépek is bent vannak az A teremben. Bár már megkezdték a leszerelésüket. Akkor jön majd a tetővilágítás leszedése, álmennyezet kialakítása, majd új padozat készül, szóval teljes felújítása a teremnek, a szomszédosé ugyancsak. Ez tehát betart egy darabig. És tavaly mi volt az, amit a csoportvezető legjelentősebb munkának tart? — Tudott, hogy bármilyen létesítmény készül, vagy felújításra szorul, gép érkezik, vagy hasonló, mi ott közreműködünk. Sok a javítás, az évről évre visszatérő rendszeres munka, mint nyaranként a szokásos tetőjavítás a szövőknél. De tavaly mégis a 6 munkáslakás építésénél való közreműködés volt a legjelentősebb, amit a másik kőműves csoporttal közösen végeztünk. Az összes válaszfalat mi húztuk fel a 6 lakásban, jó egy hét alatt. A pucolást, mindennemű burkolást mi csináltuk, ez szeptember 25-től december 6-ig tartott. S ha a körülmények jobbak lettek volna, akkor talán még előbb is végzünk. Mert sok minden nem rajtunk múlott. Például hiába kezdtünk mi reggel 6-kor, a kivitelező vállalat dolgozói csak fél 7 felé jöttek, s délben 1 óra ebédidőt is tartottak. Az is késleltette a munkát, hogy 6 centis aljzatbeton helyett egyes helyiségekben 14 centis is kellett, olyan ferde volt a padozat. Aztán 2 centis vakolás helyett 5 centis is ráment, ha a panelek ferdék voltak. Ráadásul ide másnap, harmadnap újra vissza kellett menni, hogy véglegesen lesimíthassuk. Előfordult az is, hogy egyegy lakáshoz csak jobbos ajtókat hoztak, balosat nem. Megint csak időhúzást jelentett, míg átvasalták. És ezek a hiányosságok nemcsak azért bosszantóak, mert később készültek el a lakások, drágábbak is letek a feleslegesen elhasznált anyaggal. — Felettesük a csoport munkájával elégedett. Elmondható-e ez viszont is? — Az emberek többsége sokoldalú, érti a szakmáját. Elégedett mindennel még akkor is, ha a körülmények nálunk úgy kívánják, hogy az ács betonozzon, vagy a tetőfedő más munkát végezzen néha. Egyetlen dolog amivel nem elégedettek, ez a fizetés. Mert itt egy jó szakmunkásnak csak 14—15 forint az órabére, míg az építőipari vállalatnál 20—25 forint körül van. Ez a legfőbb oka annak, hogy a jó szakembert igen nehéz megtartani. És ezért leszünk egyre kevesebben. A valamikori 16-ról éppen felére, 8-ra zsugorodott nálunk a létszám. Ennek ellenére, akik maradnak, igyekvők, szorgalmasak. Igen jó az egyetértés Döbrentei István csoportjával is. És bár kevesebben, de arra törekszünk, hogy a jövőben is megfeleljünk a követelményeknek, s a ránkbízott munkákat rendben és határidő módosítás nélkül elvégezzük.