Pápai Textilmunkás, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt! Ismét eltelt egy év és ezzel egy évtizednek is vége szakadt. Ilyenkor akaratlanul arra gondolunk, hogy mennyi minden történt az elmúlt 10 esztendőben. Hosszú volna felsorolni mindazt, amit tettünk és alkottunk. Nem is az a cél, hogy most számadatokat soroljunk fel és azon keresztül bizonyítsuk fejlődésünket. Mindenki, aki nyitott szemmel jár, láthatja azt a nagy fejlődést, amelyen vállalatunk átesett az elmúlt 10 évben. Régi gépeinket folyamatosan kicseréltük és ma már túlnyomórészt új, modern gépek üzemelnek. Termékösszetételünk is jelentősen megváltozott, a régi hagyományos cikkeinknek csak egy kis hányadát állítjuk elő. Változtak a műszaki, technológiai előírások, az alapanyag-összetétel és mindez megkövetelte, hogy dolgozóink szakmai műveltsége is fejlődjön. Fejlődésünk az elmúlt 10 évben töretlen volt. Mindig teljesítettük terveinket és eleget tettünk szállítási kötelezettségeinknek. Sikerült lépést tartani a piac igényeivel ,és minden évben teljesítettük mindkét relációjú exportkötelezettségeinket. Nyereségünk minden évben a tervezettnek megfelelően alakult.Eredményeink mellett természetesen voltak gondjaink is. Sokszor zavarták munkánkat a munkaerő-problémák, az alap- és segédanyagok minősége és több ízben kellett hathatós intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy az egyre nehezedő külgazdasági helyzetben sikeresen helyt tudjunk állni. Engedjék meg, hogy az új év küszöbén köszönetet mondjak a vállalat valamennyi dolgozójának azért az odaadó munkáért, amit végeztek. E köszönet mellett csak az elismerés hangján lehet beszélni a sok áldozatvállalásról, politikai és társadalmi munkáról. A munkasikerekért keményen meg kellett dolgozni és ennek meg is volt az eredménye. Most lezártuk az elmúlt évtizedet. Egy új évnek, egy új évtizednek nézünk elébe. Ilyenkor mindig tele vagyunk reményekkel, szorongásokkal. Ezeket az érzéseket nem a jövőtől való félelem váltja ki bennünk, hanem annak a felismerése, hogy a következő években sokkal keményebben kell dolgoznunk, ha eredményeket akarunk felmutatni. Az 1980-as évnek óriási politikai és gazdasági jelentősége lesz, kemény próbatétel elé állítja vállalatunk valamennyi dolgozóját. Nem csupán sima folytatása az előző éveknek, hanem gondolkodásban, akaratban, tettekben, szemléletben egész másra van szükség, ha megfelelően igazolni akarunk a megváltozott körülményekhez. Olyan kiemelkedő politikai események előtt állunk, mint a XII. pártkongresszus, a felszabadulásunk 35. évfordulója, az országgyűlési és tanácsi választások. Gazdasági vonatkozásban pedig sikeresen be kell fejeznünk az V. ötéves tervünket és egyben felkészülnünk a VI. ötéves terv időszakára. Január 1-től módosult a szabályozó rendszer, ezen belül a vállalat jövedelem- és bérszabályozói, az érdekeltségi alapok, a termelői árrendszer, a beruházások rendje, az adózás módja és mértéke. Alaposan meg kell ismerni és a gyakorlatban megfelelően igazodni kell e megváltozott rendszerhez, melynek alapvető célja, hogy az országot ért külpiaci hatások terheit, az egyensúlyi helyzet romlását a vállalatok jobban érzékeljék és gazdálkodásukban jobban lássák a valóságos gazdasági viszonyokat. Nem járható tovább az az út ugyanis, hogy az ország viselje csak a terheket, ugyanakkor a vállalatok közötti különbségeket támogatásokkal, mentesítésekkel, egyedi elbírálásokkal és elvonásokkal eltüntessük. Arra lehet számítani, hogy a vállalatok a népgazdaság tényleges érdekei, a piacok értékítélete alapján differenciálódnak. Ez megszabja a fejlesztési lehetőségeket, a személyi jövedelmek alakulását, a vállalat jövőbeni egész tevékenységét. Úgy fogalmazhatunk tehát, hogy a probatelel éve következik, s lesznek vállalatok, amelyek megfelelnek ennek és olyanok is, amelyek távlatokban sem képesek arra. Nekünk úgy kell dolgozni a jövőben is, hogy mindenben megfeleljünk azoknak a követelményeknek, amelyeket jogosan elvárnak a Pápai Textilgyár dolgozóitól. Az új évben fokozzuk az igényességet mindenki munkájával szemben. Meg kell érteni ugyanis, hogy a külső és belső feltételek nehezedése nem átmeneti, hanem tartós jelenség, s az új körülményekhez csak akkor leszünk képesek alkalmazkodni, ha nagyfokú céltudatossággal, szívós, kitartó munkával gyökeresen megjavítjuk eddigi gazdálkodásunkat! Több ilyen intézkedést tervezünk, amely talán szokatlan nálunk, de a fejlődés megköveteli. Legyen mindenki meggyőződve célunk helyességéről, intézkedéseink jó szándékáról és ennek tudatában hajtsuk végre feladatainkat. Mindig, így a jövőben is számítunk dolgozóink akaraterejére, áldozatos munkájára. Ha valaha, most igen nagy szükség van a kollektíva teljes összefogására, s nincs helye a sértődöttségnek, széthúzásnak, a régiekhez való merev ragaszkodásnak, az újtól való félelemnek. Bátorítani akarunk minden újító szándékot és kritikai szellemet. Nagyon nehéz év előtt állunk, a közeljövőben terveinket megvitatás céljából dolgozóink elé terjesztjük. Mindenkitől azt várjuk, hogy jó javaslatokkal, ésszerű megoldásokkal, szorgalmas munkával segítsék elő terveink végrehajtását, hatékonyabb gazdálkodásunkat. Kívánok az új évben a vállalat minden dolgozójának eredményes munkát, családi életükben sok-sok boldogságot. Boncz István igazgató Újabb lehetőség a 7-8 osztály elvégzésére Februártól ismét mód nyílik az általános iskola 7-8. osztályának elvégzésére, jelentkezni lehet az I. számú iskolában. A vállalat a korábbihoz hasonló kedvezményeket nyújt azoknak, akik vállalják a tanulást. Felvételünkön Kasza Judit látható, a kártológép melletti munka közben. Vezetője a 4 éve alakult Hámán Kató ifjúsági brigádnak és évek óta élenjár a termelésben. (Fotó: Surányi V.) Több terméket az igényesebb piacokra Korai lenne a mérlegről beszélni, bár legfőbb számai jobbára ismertek, inkább azok mögé szeretnénk visszatekinteni egy kicsit és az idei feladatainkról hallani néhány szót. Barabás Árpád termelési főmérnök szívesen válaszol néhány kérdésünkre: — Hogy összegezné véleményét a mögöttünk hagyott esztendőről? — Rendkívül sok tényező zavarta munkánkat, legalábbis a gyártást, ami kihatott az értékesítésre is. Ez utóbbiról csak annyit: a megszokottnál igényesebb cikkek előállításával próbálkoztunk, gondolván, ilyen piacokon már helyt tudunk állni. Utólag viszont kénytelenek vagyunk elismerni, hogy e tekintetben tévedtünk, s csak részben tudtunk igényesebb fogyasztóknak megfelelő cikkeket gyártani, s mivel képtelenek voltunk jobbat produkálni, itt lemaradtunk. Ami pedig a gyártásban előforduló problémákat írott azok részben a rekonstrukcióból fakadók, például a fonó és a tisztító gép cseréjéből. Hiába volt bármilyen igyekezet, a régi gép kiesése és az új üzembe helyezése közötti kapacitáshiányt nem tudtuk pótolni. Ennek következtében zavarok keletkeztek az összhangban, így számolnunk kellett a termelés bizonyos fokú visszaesésével, a minőség átmeneti romlásával egyaránt. Főleg a fonoda fogyatékosságai gyűrűződtek, terjedtek át, végig az egész vertikumon, bár leginkább az előkészítőben és a szövődében okoztak gondot a gyengébb minőségű fonalak. A lánccsévélőben viszont egész évben létszámhiánnyal küszködtünk, ami kihatott a végzett munkára, közte a minőségre, gyakori zavarokat okozva. Többször gátolta munkánkat a festék- és vegyszerhiány. E tény magának a fonalfestőnek is gondot okozott, nem volt könnyű a kényszerű helyettesítés más tulajdonságú anyagokkal. Ugyancsak rontotta a helyzetet az év végén a felvetőben történő gépcsere, majd az új gép bejáratás közbeni gyakori elromlása nehezítette a szövődés ellátást. Csak az SZTB-termekben nem voltak problémák, mondhatnánk, de ennél több az I-es üzemben, a hagyományos gépeknél. Ezek állapota erősen kifogásolható ma is, de más egyéb problémák is voltak. Ezért a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk erre az üzemre. Mindezekhez társult az a tény, hogy a rekonstrukció ez időszakára a kikészítő lett vállalatunk legelmaradottabb gyáregysége. Berendezései elöregedtek, munkájuk kifogásolható, gyakori a géphiba is. Ezek voltak a főbb gondok, melyekhez tucatszám kapcsolódtak kisebbek, apróbbak és így együtt jól behatárolták lehetőségeinket a gyártás terén. Mindezek ellenére sikerült szinten maradnunk és kötelezettségeinknek eleget tenni. — Mennyiben más a helyzet jelenleg és mikorra remélhető nagyobb változás? — Indulásunk bizony nem a legjobb, de én optimista vagyok, bízom abban, hogy hamar úrrá tudunk lenni a nehézségeken. Megnyugtató például az, hogy túl vagyunk a fonodai rekonstrukción, s annak hatása érzékelhető lesz a gyártás során. Szövödénkben az első negyedév végére a tervidőszakra ütemezett valamennyi, összesen 334 SZTB-gép üzemel, s össztermelésünk háromnegyed részét állítja elő. Ez különösen lényeges, mert ezeknél a gépeknél sokkal kevesebb minőségi probléma adódott, így munkájuk pozitívan hat ki egész tevékenységünkre. És itt nagyobb minőségi követelményt támaszthatunk a szövőkkel szemben, aminek eredménye végső soron jól eladható termék. Előbbrelépésnek számít az is, hogy több figyelmet fordíthatunk a kikészítőre, az ottani gépek tervszerű megelőző karbantartására. Sőt, az eredeti elképzelésektől eltérően új eszközöket is üzembe helyezünk itt, például a kinyomó berendezést, amely növeli a kikészítő áteresztő képességét, ráadásul energiát is megtakarítunk. És ebben az évben érkezik (reméljük az első felében) az új zsugorító, amely rendkívül fontos a gyártási profilunkhoz, elengedhetetlenül szükséges ma már az inganyagok méretálló képességéhez. Ezek után remélem jobban megteremthetjük az üzemek közötti összhangot, növelni tudjuk a termelést és gyártmányaink színvonalát egyaránt, ami ugyancsak fontos a jelenlegi piaci kapcsolataink miatt. — Mit mondhat az idei tervről? — Mennyiségileg hasonló a tavalyihoz, de nagyobb arányban tervezünk igényesebb cikkeket, amelyek több hasznot hoznak a piacon. És nagyobb mértékben szeretnénk élni külpiacokon a már megkezdett kooperációs lehetőségekkel, konfekciós vállalatokkal. Ettől függetlenül természetesen növelni tervezzük tőkés exportunkat, elsősorban a nyugati piacokon jól értékesíthető puplin-féleségekkel. Ehhez viszont az is kell, hogy mindenkinek nagyobb szívügye legyen a minőségi munka. Szemléletbeli változás kell történjen e tekintetben, elengedhetetlen például a technológiai előírások maradéktalan betartása, a munkaidő jó kihasználása, a takarékosság. — Készül-e valami anyagi ösztönző e célok elősegítésére? — Igen, szükségesnek tartjuk a jelenleginél ösztönzőbb premizálást és ennek módját hamarosan megtaláljuk, úgy gondolom. Hadd említsem meg azt is, hogy az adminisztratív eszközök nem lesznek elégségesek céljaink kivitelezéséhez, jobban szeretnénk támaszkodni az emberek öntudatára, kezdeményezésére egyaránt. Elsődlegesen a munkaversenyt, a szocialista brigádokat szeretnénk erre felhasználni, mivel e mozgalomban látjuk azt az erőt, amely hozzásegíthet minket olyan összefogáshoz, amelyhez egyébként aligha juthatnánk el. Én úgy vélem, e fontos szempontot valamiképpen figyelembe kell venni a majdani elbírálásoknál, s megfelelőképpen jutalmazni, elismerni azoknak a brigádoknak a tagjait, amelyek példásan segítették elő céljaink kivitelezését, s magukkal vittek másokat is. Ezt feltétlenül szükségesnek tartom, hisz csakis ezek a kollektívák képesek olyant nyújtani, amit más módon nem érhetünk el. — Köszönjük a tájékoztatást. egyszeri 6 3 „suFUjene A rekonstrukció és bizonyos alkatrészek előregyártása, valamint a tervszerű karbantartás és az esetenkénti javítások már évek óta szinte egyformává — örökké zsúfolttá — teszik központi műhelyünk hétköznapjait. S igen sok múlik rajtuk a jövőben is, minden tekintetben. Erről váltottunk néhány szót Vasvári Gyula osztályvezetővel, illetve Szalay Istvánnal, a műhely vezetőjével, az év első munkanapján. — Hogy vélekednek a múlt évi tevékenységükről, mit mondhatnak róla? — Nekünk erős volt 1979, rengeteg munkával, nem olyan ellátással, mint kívánatos lett volna. Egészében azért helytálltunk úgy véljük, a legfontosabb fejlesztési munkálatokat elvégeztük, felszereltük az új gépeket és a mi hibánkból gépek sem álltak hosszabb ideig. — És mi a helyzet most az új év első napjaiban? — Tulajdonképpen nem változott semmi, folytatjuk, amit elkezdtünk, az ünnepekben, szilveszterkor csak megpihentünk. Még nem kaptuk kézhez a műszinttervet, de azt tudjuk, hogy legnagyobb munkánk változatlanul a tisztítósor szerelése, vagy másfél, 2 kilométer hosszú csövet kell még készíteni, majd felszerelni. Igen nagy munka lesz az Artos gép szerelése, láttuk Győrben, több vagon vas van benne, úgyszintén az 56 új SZTB szerelése. Számítunk a szaniorizáló érkezésére, mely Győrben ugyancsak működik már, komoly munka, úgy véljük. A szövő II. A teremben a klímaberendezést kell elkészítenünk, s az ehhez kapcsolódó gépházat, ami ugyancsak több hónapig tart. Folyamatos lesz az alkatrész előregyártás, főleg azokat igyekszünk házilag elkészíteni, amelyeken valutát takarítunk meg. Folytatódnak a generálozások, és változatlanul arra törekszünk, hogy minél zavartalanabbul kiszolgálhassuk az üzemeket. Végül, azt is reméljük, hogy amennyiben az idő engedi, építőink hamarosan feljutnak a tetőre, addig viszont a padozatokat próbáljuk rendbe hozatni velük, mindkettő igen időszerű munka. • Várnak-e gépeket, amelyek könnyítenék, vagy gyorsítanák a munkavégzést? — A közeljövőben érkezik egy szovjet gyártmányú vésőgép, amely a házilag gyártott, eléggé kezdetlegeset váltja, s igen jó hatással lesz az alkatrészgyártásra, de általában is. Egy szovjet marógép és műszerész-esztergapad szerepel még rendelésünkben, azok étkezéséről még nem tudunk közelebbit. — Mit mondhatnak a kézi szerszámokról? — Némelyek beszerzése körülményes, főleg a precízebbeké. Habár vonatkozik ez általában is a vasanyagokra. Ez azért is baj, mert nem segíti elő a takarékosságot, nemegyszer nagyobb anyagokból kell kisebb alkatrészt csinálni, ami önmagában is pocsékolás, nem szólva a ráfordított időről, energiáról, s egyebekről. Az év első munkanapján — A létszámmal hogy vannak? — Örökké csökkenő, de a nagyobb baj mégis a szakmai tudás, a begyakorlottság terén van, ebben szeretnénk javulást elsődlegesen. Nem lesz könnyű, hisz legtöbbször a pénznél akadunk el. Mert a mi bérezésünk még a vállalaton belül is aránytalan, éppen a vasipari szakembereink rovására. Holott a város más üzemei és a környező tsz-ek egyre jobban megfizetik az átlagosnál nagyobb tudást és szorgalmat. Ez egyébként régi gondunk és csak egészen apró lépésben tudunk haladni. — Lesz-e valami szervezeti változás? — Nincs, nem tervezünk semmit, marad a csoportjában mindenki, s azon a munkaterületen, melyen begyakorolta magát. És azon leszünk változatlanul, hogy mielőbb megtörténjék az érkező gépek munkába állítása, minél tökéletesebb legyen a megelőző karbantartás, a lehető leggyorsabb a hibaelhárítás.