Pápai Textilmunkás, 1980 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt! Ismét eltelt egy év és ez­zel egy évtizednek is vége szakadt. Ilyenkor akaratla­­nul arra gondolunk, hogy mennyi minden történt az elmúlt 10 esztendőben. Hosszú volna felsorolni mindazt, amit tettünk és al­kottunk. Nem is az a cél, hogy most számadatokat so­roljunk fel és azon keresz­tül bizonyítsuk fejlődésün­ket. Mindenki, aki nyitott szemmel jár, láthatja azt a nagy fejlődést, amelyen vál­lalatunk átesett az elmúlt 10 évben. Régi gépeinket fo­lyamatosan kicseréltük és ma már túlnyomórészt új, modern gépek üzemelnek. Termékösszetételünk is je­lentősen megváltozott, a ré­gi hagyományos cikkeinknek csak egy kis hányadát állít­juk elő. Változtak a műsza­ki, technológiai előírások, az alapanyag-összetétel és mindez megkövetelte, hogy dolgozóink szakmai művelt­sége is fejlődjön. Fejlődésünk az elmúlt 10 évben töretlen volt. Mindig teljesítettük terveinket és eleget tettünk szállítási kö­telezettségeinknek. Sikerült lépést tartani a piac igényei­vel ,és minden évben telje­sítettük mindkét relációjú exportkötelezettségeinket. Nyereségünk minden évben a tervezettnek megfelelően ala­kult.­Eredményeink mellett ter­mészetesen voltak gondjaink is. Sokszor zavarták mun­kánkat a munkaerő-problé­mák, az alap- és segédanya­gok minősége és több ízben kellett hathatós intézkedése­ket tenni annak érdekében, hogy az egyre nehezedő kül­gazdasági helyzetben sikere­sen helyt tudjunk állni. Engedjék meg, hogy az új év küszöbén köszönetet mondjak a vállalat vala­mennyi dolgozójának azért az odaadó munkáért, amit végeztek. E köszönet mellett csak az elismerés hangján le­het beszélni a sok áldozat­­vállalásról, politikai és tár­sadalmi munkáról. A mun­kasikerekért keményen meg kellett dolgozni és ennek meg is volt az eredménye. Most lezártuk az elmúlt évtizedet. Egy új évnek, egy új évtizednek nézünk elébe. Ilyenkor mindig tele va­gyunk reményekkel, szoron­gásokkal. Ezeket az érzése­ket nem a jövőtől való féle­lem váltja ki bennünk, ha­nem annak a felismerése, hogy a következő é­vekben sokkal keményebben kell dolgoznunk, ha eredménye­ket akarunk felmutatni. Az 1980-as évnek óriási politi­kai és gazdasági jelentősége lesz, kemény próbatétel elé állítja vállalatunk valamen­­­nyi dolgozóját. Nem csupán sima folytatása az előző éveknek, hanem gondolko­dásban, akaratban, tettekben, szemléletben egész másra van szükség, ha megfelelően igazolni akarunk a megvál­tozott körülményekhez. Olyan kiemelkedő politikai események előtt állunk, mint a XII. pártkongresszus, a felszabadulásunk 35. évfor­dulója, az országgyűlési és tanácsi választások. Gazda­sági vonatkozásban pedig si­keresen be kell fejeznünk az V. ötéves tervünket és egy­ben felkészülnünk a VI. öté­ves terv időszakára. Január 1-től módosult a szabályozó rendszer, ezen belül a vál­lalat jövedelem- és bérsza­bályozói, az érdekeltségi ala­pok, a termelői árrendszer, a beruházások rendje, az adó­zás módja és mértéke. Ala­posan meg kell ismerni és a gyakorlatban megfelelően igazodni kell e megváltozott rendszerhez, melynek alap­vető célja, hogy az országot ért külpiaci hatások terheit, az egyensúlyi helyzet romlá­sát a vállalatok jobban érzé­keljék és gazdálkodásukban jobban lássák a valóságos gazdasági viszonyokat. Nem járható tovább az az út ugyanis, hogy az ország viselje csak a terheket, ugyanakkor a vállalatok kö­zötti különbségeket támoga­tásokkal, mentesítésekkel, egyedi elbírálásokkal és el­vonásokkal eltüntessük. Ar­ra lehet számítani, hogy a vállalatok a népgazdaság tényleges érdekei, a piacok értékítélete alapján differen­ciálódnak. Ez megszabja a fejlesztési lehetőségeket, a személyi jövedelmek alaku­lását, a vállalat jövőbeni egész tevékenységét. Úgy fogalmazhatunk tehát, hogy a probate­lel é­ve kö­vetkezik, s lesznek vállala­tok, amelyek megfelelnek ennek és olyanok is, amelyek távlatokban sem képesek ar­ra. Nekünk úgy kell dol­gozni a jövőben is, hogy mindenben megfeleljünk azoknak a követelmények­nek, amelyeket jogosan el­várnak a Pápai Textilgyár dolgozóitól. Az új évben fokozzuk az igényességet mindenki mun­kájával szemben. Meg kell érteni ugyanis, hogy a kül­ső és belső feltételek nehe­zedése nem átmeneti, hanem­ tartós jelenség, s az új kö­rülményekhez csak akkor leszünk képesek alkalmaz­kodni, ha nagyfokú céltuda­tossággal, szívós, kitartó munkával gyökeresen meg­javítjuk eddigi gazdálkodá­sunkat! Több ilyen intézke­dést tervezünk, amely talán szokatlan nálunk, de a fej­lődés megköveteli. Legyen mindenki meggyőződve cé­lunk helyességéről, intézke­déseink jó szándékáról és en­nek tudatában hajtsuk végre feladatainkat. Mindig, így a jövőben is számítunk dolgozóink akarat­erejére, áldozatos munkájá­ra. Ha valaha, most igen nagy szükség van a kollek­tíva teljes összefogására, s nincs helye a sértődöttség­nek, széthúzásnak, a régi­ekhez való merev ragaszko­dásnak, az újtól való féle­lemnek. Bátorítani akarunk minden újító szándékot és kritikai szellemet. Nagyon nehéz év előtt ál­lunk, a közeljövőben terve­inket megvitatás céljából dolgozóink elé terjesztjük. Mindenkitől azt várjuk, hogy jó javaslatokkal, ésszerű megoldásokkal, szorgalmas munkával segítsék elő ter­veink végrehajtását, haté­konyabb gazdálkodásunkat. Kívánok az új évben a vállalat minden dolgozójá­nak eredményes munkát, családi életükben sok-sok boldogságot. Boncz István igazgató Újabb lehetőség a 7-8 osztály elvégzésére Februártól ismét mód nyílik az általános iskola 7-8. osz­tályának elvégzésére, jelentkezni lehet az I. számú iskolá­ban. A vállalat a korábbihoz hasonló kedvezményeket nyújt azoknak, akik vállalják a tanulást. Felvételünkön Kasza Judit látható, a kártológép mellett­i munka közben. Vezetője a 4 éve alakult Hámán Kató ifjú­sági brigádnak és évek óta élenjár a termelésben. (Fotó: Surányi V.) Több terméket az igényesebb piacokra Korai lenne a mérlegről be­szélni, bár legfőbb számai jobbára ismertek, inkább azok mögé szeretnénk visszatekin­teni egy kicsit és az idei fela­datainkról hallani néhány szót. Barabás Árpád termelési főmérnök szívesen válaszol néhány kérdésünkre: — Hogy összegezné véle­ményét a mögöttünk hagyott esztendőről? — Rendkívül sok tényező zavarta munkánkat, legalább­is a gyártást, ami kihatott az értékesítésre is. Ez utóbbiról csak annyit: a megszokottnál igényesebb cikkek előállítá­sával próbálkoztunk, gon­dolván, ilyen piacokon már helyt tudunk állni. Utólag vi­szont kénytelenek vagyunk el­ismerni, hogy e tekintetben tévedtünk, s csak részben tudtunk igényesebb fogyasz­tóknak megfelelő cikkeket gyártani, s mivel képtelenek voltunk jobbat produkálni, itt lemaradtunk. Ami pedig a gyártásban előforduló problémákat írott azok részben a rekonstrukció­ból fakadók, például a fonó és a tisztító gép cseréjéből. Hiába volt bármilyen igye­kezet, a régi gép kiesése és az új üzembe helyezése kö­zötti kapacitáshiányt nem tudtuk pótolni. Ennek követ­keztében zavarok keletkeztek az összhangban, így számol­nunk kellett a termelés bizo­nyos fokú visszaesésével, a minőség átmeneti romlásával egyaránt. Főleg a fonoda fo­gyatékosságai gyűrűződtek, terjedtek át, végig az egész vertikumon, bár leginkább az előkészítőben és a szövődé­ben okoztak gondot a gyen­gébb minőségű fonalak. A lánccsévélőben viszont egész évben létszámhiánnyal küszködtünk, ami kihatott a végzett munkára, közte a minőségre, gyakori zavarokat okozva. Többször gátolta munkánkat a festék- és vegy­szerhiány. E tény magának a fonalfestőnek is gondot oko­zott, nem volt­­ könnyű a kényszerű helyettesítés más tulajdonságú anyagokkal. Ugyancsak rontotta a helyze­tet az év végén a felvetőben történő gépcsere, majd az új gép bejáratás közbeni gyakori elromlása nehezítette a szövődés ellátást. Csak az SZTB-termekben nem voltak problémák, mondhatnánk, de ennél több az I-es üzemben, a hagyomá­nyos gépeknél. Ezek állapo­ta erősen kifogásolható ma is, de más egyéb problémák is voltak. Ezért a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk erre az üzem­re. Mindezekhez társult az a tény, hogy a rekonstrukció ez időszakára a kikészítő lett vállalatunk legelmaradottabb gyáregysége. Berendezései elöregedtek, munkájuk kifo­gásolható, gyakori a géphiba is. Ezek voltak a főbb gon­dok, melyekhez tucatszám kapcsolódtak kisebbek, ap­róbbak és így együtt jól be­határolták lehetőségeinket a gyártás terén. Mindezek elle­nére sikerült szinten marad­nunk és kötelezettségeinknek eleget tenni. — Mennyiben más a hely­zet jelenleg és mikorra re­mélhető nagyobb változás? — Indulásunk bizony nem a legjobb, de én optimista va­gyok, bízom abban, hogy ha­mar úrrá tudunk lenni a ne­hézségeken. Megnyugtató például az, hogy túl vagyunk a fonodai rekonstrukción, s annak hatása érzékelhető lesz a gyártás során. Szövödénk­­ben az első negyedév végére a tervidőszakra ütemezett va­lamennyi, összesen 334 SZTB-gép üzemel, s összter­melésünk háromnegyed ré­szét állítja elő. Ez különösen lényeges, mert ezeknél a gé­peknél sokkal kevesebb mi­nőségi probléma adódott, így munkájuk pozitívan hat ki egész tevékenységünkre. És itt nagyobb minőségi kö­vetelményt támaszthatunk a szövőkkel szemben, aminek eredménye végső soron jól eladható termék. Előbbrelépésnek számít az is, hogy több figyelmet for­díthatunk a kikészítőre, az ottani gépek tervszerű meg­előző karbantartására. Sőt, az eredeti elképzelésektől el­térően új eszközöket is üzem­be helyezünk itt, például a kinyomó berendezést, amely növeli a kikészítő áteresztő képességét, ráadásul energiát is megtakarítunk. És ebben az évben érkezik (reméljük az első felében) az új zsugorító, amely rendkívül fontos a gyártási profilunkhoz, elen­gedhetetlenül szükséges ma már az inganyagok méretálló képességéhez. Ezek után re­mélem jobban megteremthet­jük az üzemek közötti össz­hangot, növelni tudjuk a ter­melést és gyártmányaink színvonalát egyaránt, ami ugyancsak fontos a jelenlegi piaci kapcsolataink miatt. — Mit mondhat az idei tervről? — Mennyiségileg hasonló a tavalyihoz, de nagyobb arányban tervezünk igénye­sebb cikkeket, amelyek több hasznot hoznak a piacon. És nagyobb mértékben szeret­nénk élni külpiacokon a már megkezdett kooperációs le­hetőségekkel, konfekciós vál­lalatokkal. Ettől függetlenül természetesen növelni tervez­zük tőkés exportunkat, első­sorban a nyugati piacokon jól értékesíthető puplin-félesé­­gekkel. Ehhez viszont az is kell, hogy mindenkinek na­gyobb szívügye legyen a mi­nőségi munka. Szemléletbeli változás kell történjen e te­kintetben, elengedhetetlen például a technológiai elő­írások maradéktalan betar­tása, a munkaidő jó kihasz­nálása, a takarékosság. — Készül-e valami anyagi ösztönző e célok elősegítésé­re? — Igen, szükségesnek tart­juk a jelenleginél ösztönzőbb premizálást és ennek módját hamarosan megtaláljuk, úgy gondolom. Hadd említsem meg azt is, hogy az admi­nisztratív eszközök nem lesz­nek elégségesek céljaink ki­vitelezéséhez, jobban szeret­nénk támaszkodni az embe­rek öntudatára, kezdeménye­zésére egyaránt. Elsődlegesen a munkaversenyt, a szocialis­ta brigádokat szeretnénk er­re felhasználni, mivel e moz­galomban látjuk azt az erőt, amely hozzásegíthet minket olyan összefogáshoz, amelyhez egyébként aligha juthatnánk el. Én úgy vélem, e fontos szempontot valami­képpen figyelembe kell ven­ni a majdani elbírálásoknál, s megfelelőképpen jutalmazni, elismerni azoknak a brigá­doknak a tagjait, amelyek példásan segítették elő célja­ink kivitelezését, s magukkal vittek másokat is. Ezt feltét­lenül szükségesnek tartom, hisz csakis ezek a kollektívák képesek olyant nyújtani, amit más módon nem érhetünk el. — Köszönjük a tájékozta­tást. egyszeri 6 3 „suFUjene A rekonstrukció és bizo­nyos alkatrészek előregyártá­­sa, valamint a tervszerű kar­bantartás és az esetenkénti javítások már évek óta szin­te egyformává — örökké zsúfolttá — teszik központi műhelyünk hétköznapjait. S igen sok múlik rajtuk a jö­vőben is, minden tekintet­ben. Erről váltottunk né­hány szót Vasvári Gyula osz­tályvezetővel, illetve Szalay Istvánnal, a műhely vezető­jével, az év első munkanap­ján. — Hogy vélekednek a múlt évi tevékenységükről, mit mondhatnak róla? — Nekünk erős volt 1979, rengeteg munkával, nem olyan ellátással, mint kívá­natos lett volna. Egészében azért helytálltunk úgy vél­jük, a legfontosabb fejlesz­tési munkálatokat elvégez­tük, felszereltük az új gépe­ket és a mi hibánkból gépek sem álltak hosszabb ideig. — És mi a helyzet most az új év első napjaiban? — Tulajdonképpen nem változott semmi, folytatjuk, amit elkezdtünk, az ünne­pekben, szilveszterkor csak megpihentünk. Még nem kap­tuk kézhez a műszinttervet, de azt tudjuk, hogy legna­gyobb munkánk változatla­nul a tisztítósor szerelése, vagy másfél, 2 kilométer hosszú csövet kell még ké­szíteni, majd felszerelni. Igen nagy munka lesz az Artos gép szerelése, láttuk Győrben, több vagon vas van benne, úgyszintén az 56 új SZTB szerelése. Számí­tunk a szaniorizáló érkezé­sére, mely Győrben ugyan­csak működik már, komoly munka, úgy véljük. A szövő II. A teremben a klímaberendezést kell elké­szítenünk, s az ehhez kap­csolódó gépházat, ami ugyan­csak több hónapig tart. Fo­lyamatos lesz az alkatrész előregyártás, főleg azokat igyekszünk házilag elkészíte­ni, amelyeken valutát taka­rítunk meg. Folytatódnak a generálozások, és változatla­nul arra törekszünk, hogy mi­nél zavartalanabbul kiszol­gálhassuk az üzemeket. Vé­gül, azt is reméljük, hogy amennyiben az idő engedi, építőink hamarosan feljut­nak a tetőre, addig viszont a padozatokat próbáljuk rend­be hozatni velük, mindkettő igen időszerű munka. • Várnak-e gépeket, ame­lyek könnyítenék, vagy gyor­sítanák a munkavégzést? — A közeljövőben érkezik egy szovjet gyártmányú vé­sőgép, amely a házilag gyár­tott, eléggé kezdetlegeset váltja, s igen jó hatással lesz az alkatrészgyártásra, de általában is. Egy szovjet marógép és műszerész-esz­tergapad szerepel még ren­delésünkben, azok étkezésé­ről még nem tudunk köze­lebbit. — Mit mondhatnak a ké­zi szerszámokról? — Némelyek beszerzése körülményes, főleg a precí­zebbeké. Habár vonatkozik ez általában is a vasanya­gokra. Ez azért is baj, mert­ nem segíti elő a takarékos­ságot, nemegyszer nagyobb anyagokból kell kisebb al­katrészt csinálni, ami önma­gában is pocsékolás, nem szólva a ráfordított időről, energiáról, s egyebekről. Az év első munkanapján — A létszámmal hogy van­nak? — Örökké csökkenő, de a nagyobb baj mégis a szak­mai tudás, a begyakorlott­ság terén van, ebben sze­retnénk javulást elsődlege­sen. Nem lesz könnyű, hisz legtöbbször a pénznél aka­dunk el. Mert a mi bérezé­sünk még a vállalaton be­lül is aránytalan, éppen a vasipari szakembereink ro­vására. Holott a város más­ üzemei és a környező tsz-ek egyre jobban megfizetik az átlagosnál nagyobb tudást és szorgalmat. Ez egyébként ré­gi gondunk és csak egészen apró lépésben tudunk ha­ladni. — Lesz-e valami szervezeti változás? — Nincs, nem tervezünk semmit, marad a csoportjá­ban mindenki, s azon a munkaterületen, melyen be­gyakorolta magát. És azon leszünk változatlanul, hogy mielőbb megtörténjék az ér­kező gépek munkába állítá­sa, minél tökéletesebb le­gyen a megelőző karban­tartás, a lehető leggyorsabb a hibaelhárítás.

Next