Pápai Textilmunkás, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Akik nem dolgozhatnak éjszakai műszakban Ismert a rendelkezés, misze­rint idén januártól a 18 év alattiak nem dolgozhatnak éj­szakai műszakban. Habá­r, az érintett üzemeknek nem kis gondot okozott ez, a vezetőik mégis helyeselték, mivel véle­ményük szerint az éjsza­kai műszak nagyon igény­be veszi a fiatal szervezetet. Eléggé fur­csa viszont, hogy éppen az ér­dekeltek véleménye megoszlik ebben a kérdésben, nem örül­nék egyértelműen. Vállalatunk­nál a fonodában dolgozott 3 műszakban a legtöbb fiatalko­rú, itt az A szakmányban pél­dául 10, a B-ben 6, a C-ben pedig 9 18 éven aluli nem vesz részt már az éjsza­kai műszak­ban. Hogyan sikerült ezt meg­oldani?­­ — Idősebb dolgozók vállal­ták plusz anyagi elismerés el­lenében, hogy többet éjszakáz­nak — mondja Barth Ferenc gyáregységvezető. — Van aki állandóan ilyen műszakba jön, van aki 2 hétig így, 1 hétig pedig délelőtt, illetve délután dolgozik. Megértést tanúsítot­tak az idősebbek szerencsére, mert csak így tudtuk megolda­ni, hogy ne legyen problémánk a termelésben. Egyébként gé­pes nagyon kevés volt az érin­tettek között, zömében lesze­­dőik. És nézzük, mi a fiatalok vé­leménye? — Én örülök, hogy hamaro­san betöltöm a 18 évet - mondja Magdics Ibolya, aki le­szedő a gyűrűsben -, mert jobban szeretek éjszakára jön­­ni. Miért? Nagyon egyszerű. Ganináról járok be, reggeles héten fél 5-lkor kelek, és az olyan korán van, hogy legszí­vesebben a délelőttös műszóik­ról mondanék le. Éjszakás hé­ten má­r háromnegyed 7-re ott­hon vagyok, aludhatok még 3- ig is, utána szabad az egész délutánom, csak este 9-kor in­dulok a gyárba. Ez nekem sok­ka­l kényelmesebb. És nem vettem észre, hogy különöseb­ben fárasztott volna az éjjele­­zés, hi­sz jól tudtam aludni nappal. iu­hánz Ibolya mondja: — Szintén bejáró vágyaik, Salamonból, és ugyancsak fél 5-kor indulok reggel és héten. Ezért nem szeretem és jobban fáraszt, mint az éjszakázás. Októberben betöltöm a 18-át, nem is bánom, mert addig va­lószínűleg 2 héten át jövök délelőtt, 1 hétig meg délután. Anyagilag is hátrányosabb, hisz ha két éjszakás hét ju­tott egy hónapra, akkor 400- 500 forinttal is több volt a pénzem. A szövő gyáregységben 20 fiatalkorú helyettesítését kel­lett megoldani. — Gondos előkészítés, szer­vezés előzte meg nálunk az át­térést — mondja Tóth Tibor —, így különösebb problémát egyik üzemünkben sem jelen­tett. Az előkészítőben egyálta­lán nincs gond, hisz annyi or­sózógéppel rendelkezünk, hogy egy vagy két műsza­kban tud­juk alkalmazni a fiatalokat. A szövő 1-ben van több, pontosan 12 személy, akiket most már csak 2 műszakban foglalkoz­tatunk. Viszont ők eddig is tar­talékgépesek voltak, ezután is azok maradnak. Éjszakás hé­ten általában kevesebb a sza­badság, s ki tudja miért, még a beteg is. Emellett vállalta né­hány idősebb szövő a több éj­szakés műszakot. Az SZT­E-ben pedig már ta­valy is úgy igyekeztünk szer­vezni, hogy újonnan felszaba­dult ipari tanulót nemigen tet­tünk oda, tudva a rendeletről, így összesen 8-an vannak érin­tettek, de az első félév során be is töltik a 18. életévüket. Szerencsére, azt mondhatom, mert ők már állandó gépesek. Ezért, az automatákon úgy igyekeztünk megoldani, hogy az ilyen fiatalok partnerei vál­lalják el addig a 2-szer éjsza­kás, 1-szer délelőttös műsza­kot, valamelyest plusz pénzt is juttatva, amíg a lányok elérik a kívánt kort, így nem kellett a megszokott váltópartnereket bolygatni, együtt maradhattak, s ez megéri nekik is, nekünk is. S itt mit­ szólnak az érdekel­tek? — örülök neki — mondja egyértelműen Reiner Mária tartalékszövő, aki alig múlt 16 éves. — Igaz, hogy kevesebb lesz a pénzem, de nem baj. Annyit megér szerint­em, ha nem kell éjszakára jönnöm. Legjobban a délelőttös hetet szeretem és most legalább még 2 évig könnyebb sorom lesz. — Én is örülök egyrészt - mondja Róka Zsuzsanna, de rögtön hozzáteszi —, másrészt nem. Hogy miért nem, egy­szerű, mert kevesebb lesz a pénzem. Már legutóbb sem volt sok, hisz csak 800 forintot kaptam elszámoláskor. De nemcsak én, a többiek is elé­gedetlenek voltak. És mivel al­bérletet is fizetek, nekem nem mindegy, hogy mennyit kere­sek. Másrészt viszont örülök a rendelkezésnek, jó, hogy most csak nappal kell dolgoznom, hisz én is csak 16 éves múl­tam és szerintem szükségünk van az éjszakai alvásra. Mert nappal bármennyit pihenek, azt nem tudom pótolni, így in­kább lemondok néhány száz forintról, mert szerintem meg­éri. Mint a beszélgetésekből ki­tűnik, eléggé eltérőek a vé­leményeik az érdekeltek köré­ben is. Ettől függetlenül, a fi­atalok éjszakai foglalkoztatása ellentétes volt elveinkkel, csu­pán kényszerből történt eddig is. Most viszont kormányzatunk úgy látta, hogy az ifjúság vé­delme fontosabb, mi­int az el­érhető gazdasági haszon. Mindannyian értsünk egyet ezzel. Kerekes Lá­szl­óné Berecz Sándorné gyűrűsfonó, többszörös kiváló, 3 évtizede dolgozik vállalatunknál. A Werner-i módszerrel a legelső csoportban ismerkedett meg, most 6 gép gazdája, így be­szél munkájáról: — Én voltam a legidősebb is a csoportban és bizony nem keveset aggályoskodtunk, fél­tünk is, hogy boldogulunk. Most már valamivel bizako­dóbb vagyok, javult a fonal, s ha a leszed­ők ráérnek és se­gítenek, cikkek­ elbírok ennyi géppel. Persze teljes egészé­ben ki kell használnom az időt, nem lehet egy pillanatra sem megállni. De azért most már látom, ha a klíma, a fo­nal és a gép jó, akkor eleget tudok tenni. Anyagilag hogy jártunk? Korpótlékot, műszak- és szak­munkáspótlékot is kapok, ezekkel együtt 5200 forintot­­ kerestem novemberben. Szerin­tem a pótlékok nélkül elég kevés lett volna a pénzem. De mostanában már inkább az foglalkoztat, hogy 8 hónap múlva nyugdíjba mehetek. Na­gyon várom, 32 év lesz mögöt­tem. Azért marad a családban textillel, hiszen a férjem a fo­­nalfestőben, a fiam pedig az erőtelepen dolgozik. A nyugdíj alatt sem fogok unatkozni, nem is tudna az, a­ki ennyi ideig futott a mű­szakban. De am­i­re leg­inkább készülök, hogy többet tudok majd foglalkozni a kisunokám­­m­al. Stubán Kálmánná gyűrűsfonó közel 30 évi munka után ha­marosan korkedvezménnyel nyugdíjba megy. Fotó: Babos J. Forgácsolás, forgás nélkül Az anyagok hidrosztatikus megmunkálása, amellyel folyadék­nyomás alatt, szükséges formájú félkész árukat lehet előállítani, új lehetőségeket tár fel a hulladék nélküli fémforgácsoló üzemek létrehozásához. A Donyecki Fizikai-Technikai Intézet tudósai, több éves mun­kájuk eredményeként megalkották azt a fizikai elméletet, misze­rint a nyomás befolyást gyakorol a megmunkálandó anyagra, s feltárták azokat a körülményeket, amelyeknél a törékeny anyagok új tulajdonságokra tesznek szert és képlékennyé válnak. Az elméleti következtetések alapján kidolgozták a hulladék nél­küli technológiát, valamint a berendezéseket a gyorsacélból ké­szült szerszámok gyártásához. Egyetlen gramm fém sem kerül a forgácshulladékba, a gyártmányok élettartama pedig megduplá­zódik. A hidrosztatikus megmunkálás egyben lehetővé teszi a munka termelékenységének jelentős növekedését a gépgyártás­ban. (APN) Nem könnyű megtalálni Si­mon Gyulát a fonodában, de nem azért, mintha nem buzgól­­kodna, serénykedne eleget. El­lenkezőleg, Geschitz György művezető igen elégededett szorgalmával. Hanem Simon Gyula többnyire helyettesít, mindig ott, ahol szükség van rá. — Mi mindent csinált már itt az elmúlt 3 év alatt? — kérde­zem tőle. — Most fonalat készítek a gyűrűsgépekre — mondja —, igyekszem gyorsan kielégíteni mindenkit, így hamar megy az idő. Aztán, ha a sza­lagvarró hiányzik, őt is helyet­tesítem. Bár varrni sosem tud­tam, de 3 nap alatt megtanul­tam és most már egészen jól megy. Persze utána még fel is kell raknom a gépekre a sza­lagot. Van olyan nap, amikor az olajozó helyén dolgozom, ezt a munkakört már ismertem, mert másfél évig voltam olajo­zó. Aztán néha be kell ugya­nem kötözni, a gyűrűsgépesek­nek segíteni, ha nehezebb nap­juk van, de voltam már leszedő is. — És hol dolgozott eddig? ,­­ Kártalan még nem voltam önállóan, csak tanultam. De nyújtógépen már dolgoztam és a tisztítón is. — Jó vagy rossz ez, hogy mindennap mást csinál? — Szeretem a változatossá­got, szerintem jó. Jobban tet­szik, mintha egy gépnél len­nék lekötve. — Brigádvezető is, úgy tu­dom. — Valóban, Stromfeld Aurél néven alakítottunk brigádot, 9-en, a nem gépesek közül. Van közöttünk fonálhordó, ola­jozó, egyszóval vegyesen, ki­segítők. Ez az első évünk so­kat még nem mondhatok róla, de vezetőink szerint jól indultunk, elégedettek velünk. Igyekszünk majd továbbra is. — Úgy tűnik, jól érzi magát a fonodai kollektívában? — Igen, ez így van. Szeretek itt dolgozni, a munkatársaim­mal igen jó a kapcsolatunk, s ez abban is megmutatkozott, hogy 2 évvel ezelőtt szakszer­vezeti bizalmivá választottak meg. Szeretném, ha nem csa­lódnának bennem. Babos János felvételén Si­mon Gyula fonalat készít a gyűrűsgépekre. K. L.-né PAPAI TEXTILMUNKÁS - 1982. január (I.) 3 Brigádvezetők tavalyi munkájukról és terveikről Körkérdést intéztünk néhány brigádvezetőn­khöz, kinek, ho­gyan sikerült 1981-es vállalá­sait teljesítenie és milyen ter­vei vannak. íme a válaszok: — Nemrég kaptam értesítést a negyed­i­k átszervezésről — mondja Nagy Károly a szöve I-es Jókai brigád vezetője. — Ez sajnos a közös munka rová­sára megy, így nagyon nehéz bármi­re is szervezni, mert a válasz az, hogy nem tudom meddig maradok ezen a he­lyen és hiába nem dolgozom. Ettől eltekintve, még legutóbbi vállalása­in­kat sikerült teljesíte­nünk. Bár a minőség alatta maradt a vállaltnak, de ennek külső tényezői is voltak, a rossz fonal és hengerek. Az anyag­takarékosság terén viszont szép eredményt értünk el. A mun­kaerőhelyzetet is figyelem­be vettük és a több gép kezelését mindenkor vállaltuk. Társadalmi mun­kából sincs hiány, a lehetőségeket igye­keztünk kihasználni, így 100 órát teljesítettünk, üzemláto­­gatáss alm­­iket a szakmány többi brigádjával­ közösen szervez­tük, így jutottunk el Győrbe a Keksz- és Ostyagyárba, a hús­kombinátba és a tejüzembe. A közös­­ látogatás arra is jó volt, hogy közelebb kerültünk egy­máshoz és ez a kapcsolat to­vább is folytatódott a minden­napok mun­kájáiban, mert bát­rabban kértünk egymástól se­gítséget, tanácsot. Az iskolások patroná­lását is folytattuk, igaz, már nem a r­égi szinten és aktivitással. A jövőre vonatkozólag még semmit nem ígérhetünk, mert ahogy ez az utolsó átszervezés mutatja, teljesen új szövők­höz kerülök, akik talán még sohasem dolgoztak brigádban, így folytatni 16 éves sikeres múlt után, nem látok semmi biztatót. A DH MHSZ néven verseny­ző gyűrűsfonó brigád vezetője is gondterhelt, mikor a múlt év eredményeiről kérdezem. — Többet akartunk elérni, mint ami sikerült — mondja Mező Győző. - De sajnos na­gyon sok külső tényező befo­lyásolta közös munkáinkat. A Werner-módszer bevezetése miatt 2-en sokáig Pesten ta­nultak, 1 személy pedig kilépett a vállalattól. Akik maradtunk, azért igyekeztünk, így gazdasá­gi vállalásainkat teljesítettük. Azon voltunk, hogy minél több orsóval dolgozzunk, hogy keve­sebb legyen a fonalhiány. Po­litikai oktatásokra is rendsze­resen eljártunk. Legnagyobb gondot a délelőttös hét zsúfolt­sága okozott, mert csak ilyen­kor tudtunk elmenni rendez­vényre vagy társadalmi mun­kára. De egyéni megbízatása (tanácstag, tűzoltó, szakszer­vezeti bizalmi, gazdasági fele­lős) mindenkinek van. Az MHSZ-szel való kapcsola­tunk sajnos nem úgy alakult, ahogy ellképzeltük, amikor fel­vettük ezt a nevet. A lövész szakosztályhoz tartozunk és gyakorlatilag csak én merek puskával­­ bánni, a brigád nő­­tagjai nem. A klubon belül más lehetőséget viszont nem ka­punk. Ezért inkább csak a tag­sági díjat fizetjük. A jövőben törekszün­k arra, hogy még vál­tozatosabbá tegyük a b­rigád - életet. Az Auróra lánccsévél­ős bri­gád vezetője, Mező Győzőné szerint nagyon sok és nehéz munkával teli évet zártak. — Azért mondom ezt, mert a Werner-módszer még nálunk is érezteti hatását. Az új, be nem gyakorolt kötözések mind szét­­bomlannak és nekünk 2-3-szor kell visszatenni, hogy le tudjuk dolgozni az ilyen orsót. Ettől függetlenül a vállalt százalé­kunkat teljesítettük, társadalmi munkát pedig 105 órában vé­geztünk. Többször maradtunk hüvelyt tisztítani, ezenkívül a raktár előtti Balkonyér korlátját lefestettük. És a tanácsnak se­­gítkeztün­k, amikor a városban családok­hoz kihelyezett állami gyerekeknek ajándékot kellett szétmondani, sőt magunk is hozzájárultunk anyagilag. A tanács kérésére juto­ttunk el egy gyesen lévő fonás asszony­hoz, a­ki nagyon rendezetlen körülmények között él 3 gye­rekével, neki is segítettün­k. Brigádunk tagjai igen aktí­vak, mindenkinek van egyéni tisztsége. Magam a vöröske­­resztes mozgalomban tevékeny­kedem, egy bizalmi helyettes, két bizalmi és egy tagunk párt­­szemináriumon oktató. Ezenkí­vül van négy állandó véradónk, összességében mondhatom, si­keres évet zártunk le. A jövő­ben esetleg a brigádmunkát minőségileg fejleszthetjük még. A készáru raktár Zrínyi Ilona brigádjának az önértékelés szerint sikerült valamennyi vál­lalását teljesíteni, sőt pluszt is tudtak felmutatni. — Felajánlásaink a határidő­re történő kiszámításra épültek — mondja Könyves Zoltánn­é. — De egyéb vállalásunkat is tel­jesíthettük, mint hogy a fiata­­lokat segítjük, hisz sok válto­zás volt nálunk és újak kerül­tek hozzánk, akikkel nagy tü­relemmel foglalkoztunk. Az idén valamennyien vöröskeresztes ta­gok lettünk, meglátogattuk a nál­un­k dolgozott rokkant sza­k­­társunkat. Jártunk a brigádve­zetők klubjába, jó kapcsolatot alakítottuk ki a bölcsődei Hámán Kató brigád tagjaival, a­ki­k részünkre éveik óta indi­­gózna­k ,társadalmi munkában. Mi viszont takarítottunk a fedett uszodában, paplanhuza­tokat varrtunk a balatonfüredi üdülőbe és itt a munkahelyün­kön is kihasználtuk a lehetősé­geket. Az asztalosműhelyben dol­gozik a Vajda Péter brigád 6 tagja, akik mint a tények mu­tatják, 1981-ben jó eredményt értek el. — Ezt mi is így véljük — mondja Horváth Béla brigád­vezető. - Pedig sok tenniva­lónk volt. A karbantartások mellett dolgoztunk a nagybe­ruházásaikon az ácsaikkal együtt. Az anyagtakarékossá­­got mindig a legmesszebbme­nőkig betartottuk, új anyagot csak nagyon indokolt esetben használtunk fel, inkább az SZTB-ládáikból nyertük a szük­ségeset. Az iskolát patronáló tevékenységünk szeptembertől bővült, már nemcsak a sport­iskolába járunk, hanem segít­jük a Hámán és Kisb­éri isko­lát is, ahol zömmel szakipari munkáikat végzünk. Ezenkívül voltunk közös kiránduláson a gyerekekkel, ügyködtünk még a Kékfestő Múzeumiban, a kultúrházban és a sporttelepen, valamint üzemi bölcsődénk­ben. "Kétszer rendeztünk fehér asztal mellett brigádtalálkozót, így még közelebb kerültünk egymáshoz. A rokkantaik évé­hez kapcsolódva, soron kívüli kérésnek tettünk eleget, ami­kor egy speciális széket készí­tettünk Horváth János részére. Feladatokban nem volt hiány, és örülünk, hogy valamennyit sikeresen elvégeztük. (egyháziné)

Next