Pápai Textilmunkás, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Akik nem dolgozhatnak éjszakai műszakban Ismert a rendelkezés, miszerint idén januártól a 18 év alattiak nem dolgozhatnak éjszakai műszakban. Habár, az érintett üzemeknek nem kis gondot okozott ez, a vezetőik mégis helyeselték, mivel véleményük szerint az éjszakai műszak nagyon igénybe veszi a fiatal szervezetet. Eléggé furcsa viszont, hogy éppen az érdekeltek véleménye megoszlik ebben a kérdésben, nem örülnék egyértelműen. Vállalatunknál a fonodában dolgozott 3 műszakban a legtöbb fiatalkorú, itt az A szakmányban például 10, a B-ben 6, a C-ben pedig 9 18 éven aluli nem vesz részt már az éjszakai műszakban. Hogyan sikerült ezt megoldani? — Idősebb dolgozók vállalták plusz anyagi elismerés ellenében, hogy többet éjszakáznak — mondja Barth Ferenc gyáregységvezető. — Van aki állandóan ilyen műszakba jön, van aki 2 hétig így, 1 hétig pedig délelőtt, illetve délután dolgozik. Megértést tanúsítottak az idősebbek szerencsére, mert csak így tudtuk megoldani, hogy ne legyen problémánk a termelésben. Egyébként gépes nagyon kevés volt az érintettek között, zömében leszedőik. És nézzük, mi a fiatalok véleménye? — Én örülök, hogy hamarosan betöltöm a 18 évet - mondja Magdics Ibolya, aki leszedő a gyűrűsben -, mert jobban szeretek éjszakára jönni. Miért? Nagyon egyszerű. Ganináról járok be, reggeles héten fél 5-lkor kelek, és az olyan korán van, hogy legszívesebben a délelőttös műszóikról mondanék le. Éjszakás héten már háromnegyed 7-re otthon vagyok, aludhatok még 3- ig is, utána szabad az egész délutánom, csak este 9-kor indulok a gyárba. Ez nekem sokkal kényelmesebb. És nem vettem észre, hogy különösebben fárasztott volna az éjjelezés, hisz jól tudtam aludni nappal. iuhánz Ibolya mondja: — Szintén bejáró vágyaik, Salamonból, és ugyancsak fél 5-kor indulok reggel és héten. Ezért nem szeretem és jobban fáraszt, mint az éjszakázás. Októberben betöltöm a 18-át, nem is bánom, mert addig valószínűleg 2 héten át jövök délelőtt, 1 hétig meg délután. Anyagilag is hátrányosabb, hisz ha két éjszakás hét jutott egy hónapra, akkor 400- 500 forinttal is több volt a pénzem. A szövő gyáregységben 20 fiatalkorú helyettesítését kellett megoldani. — Gondos előkészítés, szervezés előzte meg nálunk az áttérést — mondja Tóth Tibor —, így különösebb problémát egyik üzemünkben sem jelentett. Az előkészítőben egyáltalán nincs gond, hisz annyi orsózógéppel rendelkezünk, hogy egy vagy két műszakban tudjuk alkalmazni a fiatalokat. A szövő 1-ben van több, pontosan 12 személy, akiket most már csak 2 műszakban foglalkoztatunk. Viszont ők eddig is tartalékgépesek voltak, ezután is azok maradnak. Éjszakás héten általában kevesebb a szabadság, s ki tudja miért, még a beteg is. Emellett vállalta néhány idősebb szövő a több éjszakés műszakot. Az SZTE-ben pedig már tavaly is úgy igyekeztünk szervezni, hogy újonnan felszabadult ipari tanulót nemigen tettünk oda, tudva a rendeletről, így összesen 8-an vannak érintettek, de az első félév során be is töltik a 18. életévüket. Szerencsére, azt mondhatom, mert ők már állandó gépesek. Ezért, az automatákon úgy igyekeztünk megoldani, hogy az ilyen fiatalok partnerei vállalják el addig a 2-szer éjszakás, 1-szer délelőttös műszakot, valamelyest plusz pénzt is juttatva, amíg a lányok elérik a kívánt kort, így nem kellett a megszokott váltópartnereket bolygatni, együtt maradhattak, s ez megéri nekik is, nekünk is. S itt mit szólnak az érdekeltek? — örülök neki — mondja egyértelműen Reiner Mária tartalékszövő, aki alig múlt 16 éves. — Igaz, hogy kevesebb lesz a pénzem, de nem baj. Annyit megér szerintem, ha nem kell éjszakára jönnöm. Legjobban a délelőttös hetet szeretem és most legalább még 2 évig könnyebb sorom lesz. — Én is örülök egyrészt - mondja Róka Zsuzsanna, de rögtön hozzáteszi —, másrészt nem. Hogy miért nem, egyszerű, mert kevesebb lesz a pénzem. Már legutóbb sem volt sok, hisz csak 800 forintot kaptam elszámoláskor. De nemcsak én, a többiek is elégedetlenek voltak. És mivel albérletet is fizetek, nekem nem mindegy, hogy mennyit keresek. Másrészt viszont örülök a rendelkezésnek, jó, hogy most csak nappal kell dolgoznom, hisz én is csak 16 éves múltam és szerintem szükségünk van az éjszakai alvásra. Mert nappal bármennyit pihenek, azt nem tudom pótolni, így inkább lemondok néhány száz forintról, mert szerintem megéri. Mint a beszélgetésekből kitűnik, eléggé eltérőek a véleményeik az érdekeltek körében is. Ettől függetlenül, a fiatalok éjszakai foglalkoztatása ellentétes volt elveinkkel, csupán kényszerből történt eddig is. Most viszont kormányzatunk úgy látta, hogy az ifjúság védelme fontosabb, miint az elérhető gazdasági haszon. Mindannyian értsünk egyet ezzel. Kerekes Lászlóné Berecz Sándorné gyűrűsfonó, többszörös kiváló, 3 évtizede dolgozik vállalatunknál. A Werner-i módszerrel a legelső csoportban ismerkedett meg, most 6 gép gazdája, így beszél munkájáról: — Én voltam a legidősebb is a csoportban és bizony nem keveset aggályoskodtunk, féltünk is, hogy boldogulunk. Most már valamivel bizakodóbb vagyok, javult a fonal, s ha a leszedők ráérnek és segítenek, cikkek elbírok ennyi géppel. Persze teljes egészében ki kell használnom az időt, nem lehet egy pillanatra sem megállni. De azért most már látom, ha a klíma, a fonal és a gép jó, akkor eleget tudok tenni. Anyagilag hogy jártunk? Korpótlékot, műszak- és szakmunkáspótlékot is kapok, ezekkel együtt 5200 forintot kerestem novemberben. Szerintem a pótlékok nélkül elég kevés lett volna a pénzem. De mostanában már inkább az foglalkoztat, hogy 8 hónap múlva nyugdíjba mehetek. Nagyon várom, 32 év lesz mögöttem. Azért marad a családban textillel, hiszen a férjem a fonalfestőben, a fiam pedig az erőtelepen dolgozik. A nyugdíj alatt sem fogok unatkozni, nem is tudna az, aki ennyi ideig futott a műszakban. De amire leginkább készülök, hogy többet tudok majd foglalkozni a kisunokámmal. Stubán Kálmánná gyűrűsfonó közel 30 évi munka után hamarosan korkedvezménnyel nyugdíjba megy. Fotó: Babos J. Forgácsolás, forgás nélkül Az anyagok hidrosztatikus megmunkálása, amellyel folyadéknyomás alatt, szükséges formájú félkész árukat lehet előállítani, új lehetőségeket tár fel a hulladék nélküli fémforgácsoló üzemek létrehozásához. A Donyecki Fizikai-Technikai Intézet tudósai, több éves munkájuk eredményeként megalkották azt a fizikai elméletet, miszerint a nyomás befolyást gyakorol a megmunkálandó anyagra, s feltárták azokat a körülményeket, amelyeknél a törékeny anyagok új tulajdonságokra tesznek szert és képlékennyé válnak. Az elméleti következtetések alapján kidolgozták a hulladék nélküli technológiát, valamint a berendezéseket a gyorsacélból készült szerszámok gyártásához. Egyetlen gramm fém sem kerül a forgácshulladékba, a gyártmányok élettartama pedig megduplázódik. A hidrosztatikus megmunkálás egyben lehetővé teszi a munka termelékenységének jelentős növekedését a gépgyártásban. (APN) Nem könnyű megtalálni Simon Gyulát a fonodában, de nem azért, mintha nem buzgólkodna, serénykedne eleget. Ellenkezőleg, Geschitz György művezető igen elégededett szorgalmával. Hanem Simon Gyula többnyire helyettesít, mindig ott, ahol szükség van rá. — Mi mindent csinált már itt az elmúlt 3 év alatt? — kérdezem tőle. — Most fonalat készítek a gyűrűsgépekre — mondja —, igyekszem gyorsan kielégíteni mindenkit, így hamar megy az idő. Aztán, ha a szalagvarró hiányzik, őt is helyettesítem. Bár varrni sosem tudtam, de 3 nap alatt megtanultam és most már egészen jól megy. Persze utána még fel is kell raknom a gépekre a szalagot. Van olyan nap, amikor az olajozó helyén dolgozom, ezt a munkakört már ismertem, mert másfél évig voltam olajozó. Aztán néha be kell ugyanem kötözni, a gyűrűsgépeseknek segíteni, ha nehezebb napjuk van, de voltam már leszedő is. — És hol dolgozott eddig? , Kártalan még nem voltam önállóan, csak tanultam. De nyújtógépen már dolgoztam és a tisztítón is. — Jó vagy rossz ez, hogy mindennap mást csinál? — Szeretem a változatosságot, szerintem jó. Jobban tetszik, mintha egy gépnél lennék lekötve. — Brigádvezető is, úgy tudom. — Valóban, Stromfeld Aurél néven alakítottunk brigádot, 9-en, a nem gépesek közül. Van közöttünk fonálhordó, olajozó, egyszóval vegyesen, kisegítők. Ez az első évünk sokat még nem mondhatok róla, de vezetőink szerint jól indultunk, elégedettek velünk. Igyekszünk majd továbbra is. — Úgy tűnik, jól érzi magát a fonodai kollektívában? — Igen, ez így van. Szeretek itt dolgozni, a munkatársaimmal igen jó a kapcsolatunk, s ez abban is megmutatkozott, hogy 2 évvel ezelőtt szakszervezeti bizalmivá választottak meg. Szeretném, ha nem csalódnának bennem. Babos János felvételén Simon Gyula fonalat készít a gyűrűsgépekre. K. L.-né PAPAI TEXTILMUNKÁS - 1982. január (I.) 3 Brigádvezetők tavalyi munkájukról és terveikről Körkérdést intéztünk néhány brigádvezetőnkhöz, kinek, hogyan sikerült 1981-es vállalásait teljesítenie és milyen tervei vannak. íme a válaszok: — Nemrég kaptam értesítést a negyedik átszervezésről — mondja Nagy Károly a szöve I-es Jókai brigád vezetője. — Ez sajnos a közös munka rovására megy, így nagyon nehéz bármire is szervezni, mert a válasz az, hogy nem tudom meddig maradok ezen a helyen és hiába nem dolgozom. Ettől eltekintve, még legutóbbi vállalásainkat sikerült teljesítenünk. Bár a minőség alatta maradt a vállaltnak, de ennek külső tényezői is voltak, a rossz fonal és hengerek. Az anyagtakarékosság terén viszont szép eredményt értünk el. A munkaerőhelyzetet is figyelembe vettük és a több gép kezelését mindenkor vállaltuk. Társadalmi munkából sincs hiány, a lehetőségeket igyekeztünk kihasználni, így 100 órát teljesítettünk, üzemlátogatáss almiket a szakmány többi brigádjával közösen szerveztük, így jutottunk el Győrbe a Keksz- és Ostyagyárba, a húskombinátba és a tejüzembe. A közös látogatás arra is jó volt, hogy közelebb kerültünk egymáshoz és ez a kapcsolat tovább is folytatódott a mindennapok munkájáiban, mert bátrabban kértünk egymástól segítséget, tanácsot. Az iskolások patronálását is folytattuk, igaz, már nem a régi szinten és aktivitással. A jövőre vonatkozólag még semmit nem ígérhetünk, mert ahogy ez az utolsó átszervezés mutatja, teljesen új szövőkhöz kerülök, akik talán még sohasem dolgoztak brigádban, így folytatni 16 éves sikeres múlt után, nem látok semmi biztatót. A DH MHSZ néven versenyző gyűrűsfonó brigád vezetője is gondterhelt, mikor a múlt év eredményeiről kérdezem. — Többet akartunk elérni, mint ami sikerült — mondja Mező Győző. - De sajnos nagyon sok külső tényező befolyásolta közös munkáinkat. A Werner-módszer bevezetése miatt 2-en sokáig Pesten tanultak, 1 személy pedig kilépett a vállalattól. Akik maradtunk, azért igyekeztünk, így gazdasági vállalásainkat teljesítettük. Azon voltunk, hogy minél több orsóval dolgozzunk, hogy kevesebb legyen a fonalhiány. Politikai oktatásokra is rendszeresen eljártunk. Legnagyobb gondot a délelőttös hét zsúfoltsága okozott, mert csak ilyenkor tudtunk elmenni rendezvényre vagy társadalmi munkára. De egyéni megbízatása (tanácstag, tűzoltó, szakszervezeti bizalmi, gazdasági felelős) mindenkinek van. Az MHSZ-szel való kapcsolatunk sajnos nem úgy alakult, ahogy ellképzeltük, amikor felvettük ezt a nevet. A lövész szakosztályhoz tartozunk és gyakorlatilag csak én merek puskával bánni, a brigád nőtagjai nem. A klubon belül más lehetőséget viszont nem kapunk. Ezért inkább csak a tagsági díjat fizetjük. A jövőben törekszünk arra, hogy még változatosabbá tegyük a brigád - életet. Az Auróra lánccsévélős brigád vezetője, Mező Győzőné szerint nagyon sok és nehéz munkával teli évet zártak. — Azért mondom ezt, mert a Werner-módszer még nálunk is érezteti hatását. Az új, be nem gyakorolt kötözések mind szétbomlannak és nekünk 2-3-szor kell visszatenni, hogy le tudjuk dolgozni az ilyen orsót. Ettől függetlenül a vállalt százalékunkat teljesítettük, társadalmi munkát pedig 105 órában végeztünk. Többször maradtunk hüvelyt tisztítani, ezenkívül a raktár előtti Balkonyér korlátját lefestettük. És a tanácsnak segítkeztünk, amikor a városban családokhoz kihelyezett állami gyerekeknek ajándékot kellett szétmondani, sőt magunk is hozzájárultunk anyagilag. A tanács kérésére jutottunk el egy gyesen lévő fonás asszonyhoz, aki nagyon rendezetlen körülmények között él 3 gyerekével, neki is segítettünk. Brigádunk tagjai igen aktívak, mindenkinek van egyéni tisztsége. Magam a vöröskeresztes mozgalomban tevékenykedem, egy bizalmi helyettes, két bizalmi és egy tagunk pártszemináriumon oktató. Ezenkívül van négy állandó véradónk, összességében mondhatom, sikeres évet zártunk le. A jövőben esetleg a brigádmunkát minőségileg fejleszthetjük még. A készáru raktár Zrínyi Ilona brigádjának az önértékelés szerint sikerült valamennyi vállalását teljesíteni, sőt pluszt is tudtak felmutatni. — Felajánlásaink a határidőre történő kiszámításra épültek — mondja Könyves Zoltánné. — De egyéb vállalásunkat is teljesíthettük, mint hogy a fiatalokat segítjük, hisz sok változás volt nálunk és újak kerültek hozzánk, akikkel nagy türelemmel foglalkoztunk. Az idén valamennyien vöröskeresztes tagok lettünk, meglátogattuk a nálunk dolgozott rokkant szaktársunkat. Jártunk a brigádvezetők klubjába, jó kapcsolatot alakítottuk ki a bölcsődei Hámán Kató brigád tagjaival, akik részünkre éveik óta indigóznak ,társadalmi munkában. Mi viszont takarítottunk a fedett uszodában, paplanhuzatokat varrtunk a balatonfüredi üdülőbe és itt a munkahelyünkön is kihasználtuk a lehetőségeket. Az asztalosműhelyben dolgozik a Vajda Péter brigád 6 tagja, akik mint a tények mutatják, 1981-ben jó eredményt értek el. — Ezt mi is így véljük — mondja Horváth Béla brigádvezető. - Pedig sok tennivalónk volt. A karbantartások mellett dolgoztunk a nagyberuházásaikon az ácsaikkal együtt. Az anyagtakarékosságot mindig a legmesszebbmenőkig betartottuk, új anyagot csak nagyon indokolt esetben használtunk fel, inkább az SZTB-ládáikból nyertük a szükségeset. Az iskolát patronáló tevékenységünk szeptembertől bővült, már nemcsak a sportiskolába járunk, hanem segítjük a Hámán és Kisbéri iskolát is, ahol zömmel szakipari munkáikat végzünk. Ezenkívül voltunk közös kiránduláson a gyerekekkel, ügyködtünk még a Kékfestő Múzeumiban, a kultúrházban és a sporttelepen, valamint üzemi bölcsődénkben. "Kétszer rendeztünk fehér asztal mellett brigádtalálkozót, így még közelebb kerültünk egymáshoz. A rokkantaik évéhez kapcsolódva, soron kívüli kérésnek tettünk eleget, amikor egy speciális széket készítettünk Horváth János részére. Feladatokban nem volt hiány, és örülünk, hogy valamennyit sikeresen elvégeztük. (egyháziné)