Pápai Textilmunkás, 1985 (22. évfolyam, 1-18. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Rudolf Márta második osztályos szövőtanulót kaptuk lencsevégre gyakorlati foglalkozás közben, a legújabb SZTB gép mellett az 1-es telepen. (Fotó: B. J.) Törzsgárdistákkal beszélgetve A nem ritka 40 évi jubileumok tanúsítják, hogy vállalatunk még számtalan olyan törzsgárdataggal bír, akik majdhogynem a felszabadulás óta tevékenykednek nálunk. Ezúttal ismét közülük váltottunk szót néhánnyal. Beszélgetésünket kezdhetném azzal, hogy régen volt, talán igaz sem volt — mondja Balogh Józsefné termelés-nyilvántartó. — 1947-ben, amikor 16 évesen nagy nehezen bekerültem a gyárba, a szövődébe, boldogan és örömmel vetettem bele magam mindenbe, amit rám bíztak. Egyrészt azért, mert tudtam, milyen nehezen kaptam munkát, másrészt, volt egy gyerekem és a férjem, mint annyian mások, munka nélkül. Tulajdonképpen 3 ember léte függött tőlem, ehhez tartottam magam. Később aztán a férjemnek is sikerült itt a gyárban álláshoz jutni. Nagy volt a hitünk, reménykedtünk az új világ eljövetelében, amely jobb körülményeket hoz mindenkinek. 1949-ben párttagok lettünk és ettől fogva mind a ketten ott álltunk helyt, ahol szükség volt ránk. Később kiemeltek, jött a tanulás, társadalmi munka a földeken, a parasztság támogatására. Sokáig voltam műhelytitkár, majd pártcsoportbizalmi. A kulturális életből is kivettem a részemet. Évekig tagja voltam az énekkarnak, sőt a férjem, később a fiam, az apósom, sógornőim, egyszóval az egész család énekelt. Sok szép és felejthetetlen emlékem maradt ebből az időből. Azok a gyönyörű helyek, ahol megfordultunk egy-egy dalostalálkozó alkalmával, Szegeden, Balatonfüreden, szinte az ország minden részében jártunk. A versenyek előtti izgalmak és az azt követő öröm, amikor jó helyezést értünk el .. . De épp ilyen maradandóak azok a napok, amikor próbáltunk. Mennyi gond, aggodalom volt mindannyiunkban, hogy szép legyen, amit csinálunk, sőt, még a színjátszással is próbálkoztunk. De a késő éjszakába nyúló próbák után frissen, vidáman tettük másnap a dolgunkat a munkahelyen. A családban sem okozott gondot a kimaradás, mert mind a ketten egy ügyet szolgáltunk: tenni az emberekért tudásunk és képességük szerint. — Középiskolai tanulmányaim befejeztével, 1948 decemberében úgy alakult a sorsom, hogy kenyérkeresőnek kellett mennem, bár én nagyon szerettem volna továbbtanulni — kezdi a beszélgetést Debreceni Mária. — így azután, némi ismeretséggel felvettek szövőtanulónak. Sokáig nem szőttem, mert az áruátvevőhely megüresedett és elfoglalhattam. Ezt a pontosságot, jó állóképességet igénylő munkakört 13 évig töltöttem be. Szerettem, mert önálló embert kívánt, de a darabok emelgetése miatt ínhúzódást kaptam. Ezután kerültem fel ide az árutisztítóba, ahol a mai napig meósként dolgozom, de most már csoportvezetői beosztásban. Ha a kezdetre gondolok, meg az eltelt évekre, azt mondhatom, örülhetek, hogy így alakult. Könnyen beilleszkedtem, mert mindenki segített. Akkor még működött itt egy jó brigád, melynek tagja, később vezetője lettem. Nagyon kedves emlékeim vannak ez időből. Ott voltunk a döbrentei turistaház építésénél, munka után téglát tisztítottunk, raktunk, este meg jó hangulatban sütöttük a szalonnát, bolondoztunk. Másnap pedig mindenki friss erővel tette a dolgát a gyárban. Nem maradt el senki sem, bár többeket várt otthon a család, gyerekek, de valahogy mások voltak az emberek egymáshoz, türelmesebbek, megértőbbek. — Frissen felszabadult lakatosként, 1947-ben jutottam be nagy nehezen az akkori Dunántúli Szövőgyárba - mondja Tax Ferenc lakatos csoportvezető. - Ez idő tájt még csak az A terem létezett 80 szövőgéppel, de később elkészült a B terem, s az ide hozott gépek fogadása és mielőbbi üzembe helyezése volt az elsődleges feladatunk. Ezt határidő előtt úgy oldottuk meg, hogy éjszaka hoztuk a berendezéseket, nappal megszereltünk, vagy átalakítottuk revolveresre, mert csak simák voltak. E munka folyamán nagy volt az összefogás, s valóban érvényesült az egy mindenkiért, mindenki egyért elv. Előfordult, hogy csak hetente egyszer mentünk haza a családhoz, itt a gyárban találkozott ki-ki a hozzátartozójával. Közreműködtem ezután a C és a D terem betelepítésében, s már mintegy 600 géppel termelhetett a szövődő. Sőt nemrég, kicsit fájó szívvel, de ott voltam ezeknek a leszerelésénél is. Én mindig arra törekedtem, hogy a fejlődést szolgáljam, és személyes példát mutassak a fiataloknak, s annak megfelelően végzem a munkámat mind a mai napig. Az újítómozgalomban kisebbnagyobb sikerrel 1950 óta veszek részt. Ebben az vezérelt, hogy minél több pénzt takarítsunk meg és megkönnyítsük, meggyorsítsuk a munkát általuk. Kifejtett tevékenységemért megkaptam a kiváló újító bronz és ezüst fokozatot. A brigádmozgalomban is aktívan dolgoztam és szép sikereket tudhatunk magunkénak. Szinte el sem akarom hinni, hogy hamarosan elérem a nyugdíjas kort, mert még mindig töretlen akarattal és lelkesedéssel tudom végezni a rám bízott feladatokat. Az eljövendő időre vonatkozólag, csak egészséget kívánok, s hogy békén élhessünk. E. J-né 2 - PAPAI TEXTILMUNKÁS , 1885. január (1.) MSZ-szervezetek beszámoló taggyűlései Január 21-től február 19-ig tartják meg beszámoló taggyűléseiket a KISZ-alapszervezetek. Az ezzel kapcsolatos felkészítés döbröntei turistaházunkban volt, közösen az Elekthermax KISZ-aktivistáival. Érdekes újdonság üzemcsarnokok tetőszerkezetéhez gyárt faelemeket a csehszlovák faipar ragasztott homogenizált rétegekből. Hosszúságuk 90 méter, így labdarúgópálya méretű csarnokokat támaszték nélkül befedhetnek velük. Az új szerkezeti elemek tűzbiztosabbak, mint az acél. Egy brigád dicsérete Számomra nagyon fontos, hogy kérésemet teljesítsék, s férjemmel együtt boldogok lennénk. A bölcsődei Hámán Kató brigádról szeretnék szólni. Annak idején falusi kollektívából kerültem közéjük, szorongással tele. Ám igen hamar befogadtak, megbecsültek és szerettek, sőt segítettek, amire nagy szükségem volt, mert férjem beteg, a fiam vidéken tanult, s magam is kórházban voltam. Sokat tettek értem. Igen hálás vagyok az összes munkatársnak, de elsősorban a brigádnak. Ez úton is szeretném megköszönni fáradozásukat és minden szépet, jót kívánok nekik az új évre. Ugyanúgy a gyár valamennyi vezetőjének és dolgozójának, sikereket munkájukban, magánéletükben egyaránt. Két éve vagyok nyugdíjas, 3 gyermekünk már elhagyta a szülői házat, 5 unokának örülhetünk. Emellett igen jólesik, hogy a Hámán Kató brigád sosem feledkezik el rólunk, ajándékokkal, jókívánságokkal kedveskednek névnapomra, széppé teszik nyugdíjas éveimet. Ezt én már aligha tudom viszonozni, de örülnék, ha az egész kollektíva előtt nyilvánosan, így az újságon keresztül részesülnének dicséretben. Idős Boldizsár Gáborné Homokbödöge „Lakóhelyükről azonnali hatállyal kitiltom” — avagy: leventék gyalogmenete és kitelepítések Németországba Negyven évvel ezelőtt, 1945. január 19-i dátummal jelent meg Veszprém vármegye főispánjától ad 32/1945. szám alatt egy falragasz (hirdetmény), amely a 10 nappal előbb publikált „Kitelepülési tudnivalók"-hoz adott kiegészítést. Első pontja 2 havi fejadagnak megfelelő élelmiszert, az útra szükséges tüzelőanyagot, ruhát, lábbelit és egyebek kiadását rendeli el az önként távozóknak, s felhívja a hatóságok figyelmét az utazáshoz szükséges kényelem biztosítására. Hogy megyénkből hányan mentek így el meghalni Hitler őrültségéért, azt nem tudom, lényegesebbnek tűnik a plakát 2. pontja, amely az 1926 -1930 évfolyamokban született fiúk németországi kitelepítését rendeli el. És ezt szüleiktől függetlenül, zárt alakulatokban, a levente parancsnokságok által kijelölt vezetőkkel végrehajtani, akik ez időre mentesülnek a bevonulási kötelezettség alól. Nézzük tovább a jól megsárgult papírt, amely fiatalok és családok ezreinek életét bolydította fel, keserítette meg, vitte tragédiába: „A kitelepítendő ifjak a helyi hatóságok által a szükséges felszerelési tárgyakkal (cipő, takaró, ruhanemű stb.) és élelemmel kifogástalanul ellátandók úgy, hogy kitelepítésük esetleg gyalogmenetben fog megtörténni. A veszprémi, zirci és devecseri járásokban és Veszprém megyei városban az ifjúság kitelepítése azonnal beszervezendő, míg a pápai járás és Pápai megyei város ifjúságának kitelepítése érdekében a szükséges összeírásokat a jegyzők (polgármester) azonnal megkezdik. Gyalogmenet esetén megfelelő távolságokban pihenő és üdítő állomások állíttatnak fel. Mindazokat, akik kitelepülésre jelentkeztek és az elindítási felhívásnak nem tesznek eleget, az 1500/1944 M. E. sz. rendelet 7. § alapján lakóhelyükről azonnali hatállyal kitiltom és eltávolítása iránt az illetékes hatóság útján haladéktalannul intézkedem. Ugyanígy járok el mindazokkal szemben, akik valamely helységben már menekültként tartózkodnak, ha kitelepülésre nem jelentkeznek. A bevonultak hozzátartozóinak kényszerkitelepítésére is rövidesen rendelkezés várható, ennek végrehajtására is a polgármesterek és főszolgabírók az előkészületeket megteszik.” Az aláíró: Dr. Schiberna Ferenc főispán. Mindez szerves egységben más hasonló rendelkezésekkel, amelyek együttesen tették hazánkat a náci Németország „utolsó csatlósává", miközben nemzetünk színe-java pusztult el Szálasiék mészárszékében. S vajon ennyi év után mit lehet, lehetne erről mondani? Sokat, nagyon sokat. És ami különösen fontos, az emlékezés, a tanulság levonása! (h.) Babári Tibor, a széles fehérítősor első gépese 1973-tól dolgozik a kikészítőben. Különböző munkakörökben tevékenykedett: rövid ideig fonalfestő, majd perzselőgépesként, később a fehérítőbe került, végül itt van huzamosabb ideje. Ez a drága, több mint 10 millió forintos NSZK gép percenként 100 méteres sebességgel dolgozik — magyarázza, s közben nem veszi le szemét az áruról —, így a kezelőjétől állandó figyelmet kíván. Vele végezzük a textíliák impregnálását, a fehérítést. Valamennyi poliészter- és pamuttermék átmegy rajta, még a bolyhozott is, bár ez utóbbi más technológiai folyamattal. Szép munka, szívesen csinálom, az üzem vezetői kellő megbecsülésben részesítenek, 2 éve például kiváló címmel tüntettek ki. Igyekszem a továbbiakban ugyanúgy helytállni, a vállalat érdekeit figyelembe venni. Ha szükséges, mint legutóbb november-decemberben, túlórát is vállalok. Tudom, hogy nagy értékeket bíznak ránk, hiszen mintegy 30 ezer méter megy át nálam műszakonként, ezért tartozom felelősséggel. Tudósok javasolják a cukorbetegeknek A táplálkozástudomány tudósai már régebben azt tanácsolták a cukorbetegeknek, hogy táplálékuknak lehetőleg nagy hányada legyen úgynevezett ballasztanyag. Ezt a javaslatot most tudományos kutatások eredményei is alátámasztják, amelyeket nemrég a Washingtonban megtartott táplálkozástudományi szimpóziumon ismertettek. A szimpózium témája A gyomor és a belek feladata a táplálékfelvételnél. A John Hopkins Egyetem tudósai kifejtették, hogy a cukorbetegeknek sokkal kevesebb inzulinra van szükségük, vagy egyes esetekben teljesen nélkülözhetik az inzulint, ha viszonylag nagy mennyiségű rosttartalmú ételeket esznek, amelyek többnyire különböző élesztőgombákat és nagy molekulájú poliszaharidokat is tartalmaznak. A kutatások során kitűnt, hogy a rostszerű poliszaharidok a vékonybélben csak igen kis mértékben épülnek le és válnak tápanyaggá. Ezáltal az emésztés során csak csekély olyan cukormennyiség válik szabaddá, amelyet a cukorbetegek az inzulinhiány miatt nem tudnak elég gyorsan „feldolgozni". Munkásgyűlés a nagytanácsteremben (Folytatás az 1. oldalról) ak szerint alakuljanak: 1 pályás gépek vetés/gépórája 8791, 2 pályásoké 8286, 3 pályásoké 6224, végül a hagyományosoké 5700 legyen. A kikészítő termelési előirányzata 19 400 000 négyzetméter. Ebből szintetikus termék 44,2 műgyantás kikészítés 6,2, mercerezett 7,2, avatott zsugorított 53,9, darab festett 1, bolyhozott 20,5 százalék. Külön és nyomatékosan szólt vállalatunk igazgatója a tervezett minőségről: a fonodában 95,4 százalék legyen az I—II. osztályú termék részaránya, ezen belül az előbbi 70 százalék éves átlagban! A szövődés I. osztályú részarány érje el a 95,8 százalékot, úgyszintén a kikészítőé. Ez utóbbi gyáregységben jelentősen csökkenteni kell a belső retourt. Ha arra gondolunk, hogy ez irányú terveinket tavaly nem sikerült teljes egészében megvalósítani, akkor ezúttal tétovázás nélkül, s minél előbb cselekedni kell a siker érdekében. Elengedhetetlen a technológiák szigorú betartása - betartatása -, s a gyártásközi ellenőrzés területén esetleg a jelenlegi szervezeti felépítés módosításával lehet javítani. Vannak már elgondolások és a vezetőség arra törekszik, hogy ezek mielőbb kamatozzanak. A műszaki fejlesztésről: lehetőségeink a hitelvisszafizetési kötelezettségek miatt beszűkültek, 1985-ben 16 SZTB 330 típusú szövőgép vásárlását tervezzük. Egyéb fontosnak ítélt gépi berendezések beszerzését pedig lising konstrukcióban kíséreljük meg. Állóeszköz-fenntartásra 65 millió forintot használunk fel, jobbítani kívánjuk a gépek működőképességét, csökkenteni az állóórákat. A gyártmányfejlesztési tevékenység kiszélesítésével, hatékonyságának fokozásával növelni kell a választék bővítését, a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást, kísérleteket folytatni a luxuskivitelű árucikkek tervezésével, gazdaságos gyártásával kapcsolatosan. Együttműködünk társvállalatokkal (Centrum áruházak, Konzumex, Fékon) a gyártmányfejlesztési stúdió létrehozásában, a divatirányzatok megismerése céljából. Az értékesítésről: tőkés exportra 5 800 000, export konfekcióra 1 100 000, szocialista exportra 5 500 000, egyéb belföldre 7 000 000, összesen 19 400 000 négyzetméter textíliát tervezünk, az össztevékenység árbevételét pedig 786 126 000 forintban határoztuk meg, ami 9,4 százalékkal magasabb a bázisév eredményénél. Ennek megfelelően a nyereség is több lesz 9,3 százalékkal, 72,9 millió forint. Ezután a tervezett nyereség felosztásáról hallhattak a jelenlévők, s meggyőződhettek arról, hogy legfontosabb kötelezettségeinknek - közte az adók és a hitelek törlesztése - ezúttal is eleget tudunk tenni. Ám továbbra is létszámcsökkenéssel kell számolnunk, mintegy 1,6 százalékkal. Éppen ezért, az eddiginél is fontosabb az emberek megtartása és az utánpótlás biztosítása érdekében történő hatékony tevékenység. A témához többen hozzászóltak, Léránt Károlyné elmondta, hogy a fiatalok tavaly is helytálltak minden területen, 1985-ben hasonlóan ki akarják venni részüket a munkából, hogy céljai eléréséhez segítsék a vállalatot. És a KISZ-szervezetek az eddiginél több fiatalt mozgósítsanak a munkaversenybe, a vgm-ekbe, a felszabadulási és kongresszusi társadalmimunka-akciókba. Mózes Gáborné a fonó meóban működő Martos Flóra brigád nevében ígérte helytállásukat, s hogy társadalmi munkát is gyáron belül végeznek. Legtöbbet pedig a jó minőség érdekében munkálkodnak, és abban segítenek. Janus Tiborné az SZTE-s létszámhiányról szólt, kérve, azon legyen a vezetőség, hogy az mielőbb rendeződjön. Ugyancsak rontotta körülményeiket esetenként a nehéz profil, a sűrű, sötét áruk, s az írezési gondok. Reméli, hogy az idén kevesebb ilyen problémájuk lesz. Vállalatunk igazgatója örömét fejezte ki a véleményekért, amelyek arra utalnak, hogy az üzemekben dolgozók általában szívügyüknek tekintik a gyár sorsát. Szerinte is meg kell találni a megoldást a létszámhiány enyhítésére, s mindent el kell követni a tanulókkal, s a fiatalokkal való olyan kapcsolatteremtés, törődés megvalósításáért, hogy a kezdő szakmunkások, itt maradjanak, ne hagyják el olyan könnyen az üzemeket. Varga Sándor zárta be az év első, de annál jelentősebb testületi ülését, ígérve a szakszervezeti tagság támogatását, a vállalati tervek megvalósításának elősegítésére. Az életmentő hideg A Szovjetunió számos városának transzplantációs központjaiban már több mint ezer veseátültetést végeztek a kriogén technika segítségével. Konzervált, átültetett szerveket is cseréltek már NDK-beli és amerikai kollégáikkal.