Pápai Textilmunkás, 1986 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Lassan negyedszázada már, hogy Kertész Gábor, az Odor szakmány I 2-blokk mestere eljegyezte magát a mozgalmi munkával. 1952-ben kerültem be a gyárba, szövőnek — emlékezik vissza. — Munka mellett végeztem el a textiltechnikumot és lépcsőről lépcsőre lépve jutottam el a mostani beosztásomig. 1962-ben választottad meg műhelytitkárnak azóta végzem az ezzel járó feladatokat, jelenleg főbizalmiként. Ennyi év után az ember sok tapasztalattal rendelkezik, jobban el tud igazodni a bonyolult feladatokban is. Nekem az a véleményem, hogy mostanság, amikor úgy mondjuk, hogy mindenki jobban áll anyagilag, mint a hatvanas években, mégis nagyobb agitációra van szükség egy-egy szolidaritási akció alkalmával. Komoly gondunk az aktivitás hiánya, a befelé fordulás, az érdektelenség. Ami még fájóbb, az utánpótlásnál, a fiataloknál ez hatványozottan így van. A létbiztonság, amelybe beleszülettek, nekik természetes, pedig már tőlük várnánk a kezdeményezést, az aktivitást. Azután nem is kötődnek úgy a gyárhoz, mint annak idején mi. A Brigádmozgalomban is kevesen ténykednek, a társadalmimunka-akciókban szintén. Ezek a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk. Megpróbálunk ezen a szemléleten változtatni, de már az indításnál kellene jobban odafigyelni. Régen több tagunk volt, mégis jobban ki tudtuk elégíteni az igényeket, üdülés, segély és egyéb vonatkozásban. A beutalókat a családosok érthetően nyáron, vagyis az iskolaszünetre kérik. Erre az időszakra kellene ilyenből több. Az egyéniekkel nincs problémánk. Nagy gondunk a munkaruha, mert ma már 200 forintért nem lehet kapni. Régen a gyár beszerezte, a dolgozó a raktáron keresztül megkapta, ez előnyösebb volt. Ugyanilyen régi sérelem a D terem rosszul elkészített padlózata, amely havonta tönkreteszi a drága cipőket. Ezeket már meg kellene végérvényesen oldani, mert soha nem lesz jobb az emberek közérzete, ha egy-egy ilyen téma több évig elhúzódik. A gazdasági vezetőkkel egyetértésben azon vagyunk, hogy változtassunk, javítsunk az ilyen helyzeten, mert akkor felelnénk meg igazán az érdekvédelmi feladatainknak. Egyébként partnernek tekintik a szakszervezeti tisztségviselőket, de a jogkörük nem terjed ki mindenre. Sok esetben csak közbenjárhatunk, de azt mindig meg is tesszük. Egyházi Józsefné Mit és hol sportoljunk télen? Sokan ezt tartják, nálunk nincs igazi sportolási lehetőség télen. Valóban, ha a hagyományosan, szabadban űzhető sportágakra gondolnak, kevés a lehetőség. Sőt, még egyes labdajátékokról - mint a kézilabda, kosárlabda, röplabda, melyekre teremben lehetőség lenne - is le kell mondani, a helyiségek hiánya, vagy magas bére miatt. Az igazi téli sportokat, mint a sízés, korcsolyázás, szánkózás, ródlizás is ritkán művelhetjük a hó mennyiségének s nem utolsósorban minőségének hiánya miatt. Igaz, a szomszéd országok magasabb, 1500 méteren felüli hegyei hónapokon át jó sportolási lehetőséget kínálnak, de a hétvégi kiruccanásokat, vagy netán 1-2 hetes utakat csak kevesen engedhetik meg maguknak. Sajnos, a téli sportcikkek magas ára is riasztólag hat az átlagember számára. Mi marad akkor nekünk? — tesszük fel jogosan a kérdést. A legősibb sport a futás, vagy, ha úgy tetszik, a kocogás, még pár fokos fagyban is büntetlenül végezhető. S aki ettől viszolyog, járjon el a fedett uszodába, minél többször. Mert az egykor oly nagyon áhított és hiányolt fürdőben nagyon ritkán van olyan táblás ház, hogy ne lehetne zavartalanul úszkálni. Gáti László Jubilálok A közelmúltban vehette át 40 év után járó jubileumi jutalmát Balogh Józsefné termelési statisztikus, Döbrönte Ferenc SZTE darabátvevő, Döbrönte Ferencné fűző, Lázár István árutisztító méterező, Mészáros Katalin fonó adminisztrátor csoportvezető, Muli Tiborné előfonó, Nagy Zoltán normás, Orbán Endre üzemvezető, Polgár István technikus, Szili Antalné adminisztrátor, Varga Józsefné fonalraktáros és Varga Sándor lakatos. 25 év után Farkas Sándorné szövő, Horváth Pál segédmester, Kránitz Józsefné szövő, Negyedes István gépkocsivezető, Negyedes Istvánné gyűrűsfonó és Kohlmann Miklós elektrikus. Munkásgyűlésen a gazdaságpolitikai feladatokról Brigádok kezdeményezése Az év első hétköznapján tartott munkásgyűlésen Pingitzer Józef igazgató az új évi jókívánságok után először az 1985-ös eredményekről szólt - bár még nem végleges adatok alapján. Kiemelte, hogy minden vonatkozásban túlteljesített a kollektíva, s a vállalat időben eleget tett exportkötelezettségeinek. A jó eredmény elismeréseképpen közel 6,5 millió forint év végi jutalomban részesülhettek a dolgozók. Részletesebben az idei terveket ismertette, melyek ismét nagyobbak az előző évinél. Jelentős termelésnövekedést tűztünk ki célul, s összességében 20,3 millió négyzetméter textília értékesítését. Legfontosabb feladatunk lesz a minőség javítása, a fajlagos anyagfelhasználási, valamint a feldolgozási költségek csökkentése, a termelékenység fokozása, a szigorú létszám- és bérgazdálkodás, valamint a technológiai és a munkafegyelem javítása. A gyáregységekre lebontott adatok ismertetése után a jelenlévőkön keresztük azt kérte vállalatunk igazgatója, hogy mindenki maximális helytállást tanúsítva, legjobb tudásával munkálkodjon e közös célok megvalósításáért. A nagyobb követelmények, a megnövekedett feladatok megoldásának segítéséhez csatlakozott kezdeményezésével két szocialistabrigád-vezető. A Ganz villanyszerelő brigád tagjai, abból kiindulva, hogy a 40. évforduló és a XIII. kongresszus tiszteletére indított munkverseny 1986. tavaszáig folytatódik, felhívták a gyár többi kollektíváját, hogy vállaljanak egy év eleji szombati műszakot, amelynek ellenértékéből a döbrentei turistaház felújítása történhetne meg. A szövődében működő Radnóti brigád vezetője pedig az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére tett felajánlást, miszerint olyan teljesítményeket produkálnak, amelynek révén lehetővé válik a szovjet export 55 százalékban való teljesítése az első félévre. Mindkét felhíváshoz csatlakoztak a jelenlévő brigádok képviselői. Akik valóra váltották vállalásaikat Fáy András aranykoszorús brigád 1985 - adja tudtul a brigádnapló első oldala. Illusztrálva, hogy büszkén viseli e címet a kollektíva, mely a pénzügyön és a számlázáson dolgozókat fogja össze. A brigádszerződés tartalma már sejteti, hogy a következőkben sem akarnak érdemtelenek lenni a címre, s a továbbiakból kiderül, hogy milyen széles körű politikai, társadalmi munkát végeztek, amellett, hogy a gazdasági területen maximálisan helytálltak. Ez utóbbi vonatkozásában nem kevesebbről van szó, mint a vállalattól kiszállított export- és belföldi tételek számláinak pontos elkészítéséről, a tőkés és baráti országokba küldött áruk forintfedezetéről készült jelentésekről, a hitelkérelemhez szükséges adatok vezetéséről, aminek nem kisebb tétje van, többek között, mint hogy a munkabér fennakadás nélkül rendelkezésünkre álljon. Ezenkívül van a társosztályok részére történő pontos adatszolgáltatás és egyéb pénzügyi, számlázási teendők elvégzése, valamint sok egyéb feladat, melyek bemutatására itt most nem lehet vállalkozni. A betegség vagy szabadság miatt hiányzó kollégák helyettesítése mindig az osztályon belül megoldódott, a munkafegyelem ellen nem vétettek, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. A politikai és szakmai továbbképzést szívesen vállalják, szinte valamennyiüknek van a pártnál, KISZ-nél, szakszervezetnél és különféle testületeknél megbízatásuk. Sokat tesznek a művelődés érdekében, rendszeresen járnak rendezvényekre, színházba, egyik brigádtagjuk éppen közönségszervező. S mitől brigád a brigád? — kérdezhetnék sokan, hiszen a gazdasági munka pontos elvégzése mindenkinek feladata, a művelődésre való igény pedig magánügy, így igaz. De nálunk megtalálható, az a plusz, amitől már az egyes kollektívák összehasonlításánál van mit „értékelni”. Ezen túl, leglényegesebb a jelszónak az a pontja, hogy szocialista módon élni. Mert ilyen vonatkozásban az öt év alatt igen nagy változás történt nálunk, hiszen az összefogás és közösségi szellem, amely napjainkra kialakult a Fáy brigádban, azelőtt nem volt fellelhető. Az évről évre végzett üdülőnkbeli takarítások, vagy az alsóvárosi pártalapszervezet vezetőségének köszönete, melyet segítségünkért nyilvánítottak, szintén ezt példázza. Kevés brigád dicsekedhet azzal, hogy a mai rohanó életben folyamatosan szakít energiát a fontosabb politikai eseményekről való megemlékezésre. Ők ilyenek. Társadalmi munkát rendszeresen a lánccsévélőben végeztek, az idén először 64, majd 72 órában, szabad szombaton, amikor hüvelyválogatás, maradék fonal levágása, polcok rendezése, a felvetőben állványrakás szerepelt a programban. És az üzem művezetője szerint ritka becsületesen dolgoztak. A szociális otthon gondozottjai körében is régi ismerősök, legutóbb a Mikulás-estet tették emlékezetessé a család nélkül maradt idős embereknek. Kis csomagokkal, folyóiratokkal kedveskedtek 17 személynek. A teljesség igénye nélkül, a napló alapján, valamint a brigád önértékeléséből adtuk mindezeket közre, azzal, hogy talán reális azon elképzelésük, miszerint célkitűzésük: az eddigi cím megtartása. K. L.-né kitüntették Franci Ferencné 50-szeres véradót. PAPAI TEXTILMUNKAS - 1986. január - 3 Csak az idegennek szokatlan a fel-felszálló gőz, pára, amint belép a darabfestőbe. A nedves talaj, a vizes anyagok nem a legbarátságosabb képet nyújtják, ám az ott dolgozóknak ez természetes. Varga István több mint 25 évet lehúzott már itt. — Lehet, hogy hihetetlen, de én megtaláltam a vonzót ebben a szakmában, pedig a hely nem tartozik a legideálisabbak közé — magyarázza. - Nyirkos levegő, nagy meleg, főleg nyáron, állandóan gumicsizma-használat, és így nézünk ki — mutat végig magán. - Viszont nagyon érdekes munka, sok figyelmet igényel, főleg, ha festünk. — Miért, mást is csinálnak itt? — Hát persze, javítgatjuk a retúrt. Ez a kevésbé kedvünkre való feladat. Különben mi nemcsak indantrénnal és narthollal dolgozunk, mint a fonalfestők, hanem indigosolokkal is, amiből a szép, világos pasztellszíneket nyerjük. Ezek viszont rendkívül kényesek, nagy-nagy figyelmet igényelnek, ezért a technológiai előírások betartása a legfontosabb. — Látom, tornyosulnak itt az anyagok, győzik? — Muszáj. A 6 gépre ketten maradtunk, holott valaha még Fiatalok a szövőben Három kislány az SZTE-ből, akikben közös, hogy egy-két éve cserélték fel az iskolapadot, s valamennyien vidékről járnak be, és megszerették a szövő szakmát. Gulyás Izolda a csarnokban dolgozik. — Nemrégen szakmányt cseréltem, mert a barátnőmmel akarok együtt lenni. Annak ellenére, hogy most a termeléssemmel elégedetlen vagyok, nagyon jól érzem magam ebben a légkörben. A valamikori Ódor, ma Réti szakmányban valahogy megértőbbek, segítőkészebbek a munkatársaik, nem szólva a mesterről, aki azon van, hogy fennakadás ne legyen. 1984-ben végeztem, de az első időben, kevesebb gyakorlattal, többet és jobb minőségben szőttem, mint most, és ez elkeserít. Tíz gépet kezelek, de ritkán működnek egyszerre. Nagyon idegesítő, hisz' nemcsak látszata nincs a munkáimnak, de a pénz is kevesebb. Remélem, ez csak átmenet, és hamarosan javul a helyzet, ahogy ígérik. Rajtam nem fog múlni, én igyekszem jó munkát végezni. Baranyai Mariann a B-teremben hat gépet kezel. Sajnos, nem a legjobb most a helyzet, mert itt a sorban hirtelen öt pótbéres henger is van. Ezeken lehetetlenség eredményt elérni. Elmegy az embernek a kedve, és a kereseten is meglátszik. Ráadásul itt 4 színnel dolgozunk és hárompályás gépek is vannak, amelyek bonyolultabbak. Bár szeretnék több pénzt keresni, a vgm-ben nem tudok dolgozni, mert elköteleztem magamat tanulásnak. Másodikos vagyok a dolgozók esti gimnáziumában, ami a szabad időmet eléggé leköti. Persze, emellett jut a KISZ- ben való elfoglaltságra, mert azért egy kis baráti társaságra is szükség van. Nemrég tartottunk jól sikerült Mikulásestet, ahol egymást megajándékoztuk. Visszatérve a munkahelyhez, a környezet, főleg a mellékhelyiségek rendesebbek lehetnének a jelenleginél. Ez is hozzájárulna, hogy jól érezzük itt magunkat. Gergely Judit 1985 nyarán végzett. Még kevés tapasztalattal rendelkezik, de már a jobb szövők közt említik nevét. — Igyekszem, bár ahol most vagyok, állítom, a szövődő legrosszabb gépei. Annak ellenére, hogy a mesterek becsületesen mellém állnak, és javítanak eleget. De sajnos itt nincs állandó szövő. Én nem dolgozom éjszaka, de különben stabil helyem ez. A bajomat még tetézi, hogy a hárompályás gépeken a láncfonalszakadást jelző lámpák mind elromlottak, pedig nagy segítség volna, ha látnám, hogy melyik hengernél van a szakadás. Munkakezdés előtt mindig átnézem az anyagot, hogy az élfűzést, dupla szálat kijavítsam, s a tőlem telhetőt megteszem, hogy minél jobbat produkáljak. (E. J.-né) heten dolgoztunk itt egy-egy szakmányban. Most Horváth Béla van velem ebben a partiban, a nyár óta, de ügyes, hamar elsajátította a tennivalókat. Csak az esik rosszul, hogy a fonalfestőknél jóval alacsonyabb az órabérünk, pedig igencsak megszaporodott a munkánk és a felelősségünk is nagy. Igaz, 10 százalék pótlékot kaptunk arra, hogy három gépet kezelünk. A melegségi pótlék pedig csak nyáron jár, s beépült az órabérünkbe, de ugyanúgy a szakmunkáspótlék is. Félő, hogy ez idővel már meg sem látszik. De más téren nincs okom panaszra, hiszen feletteseim elismerik a munkámat, s méltányolják, hogy 4 évtizede textiles vagyok. Többször kaptam jutalmat, kiváló kitüntetésben ugyancsak részesültem. Munkatársaim a harmadik ciklusban választottak bizalminak, és bizalmi küldött is vagyok. A csoportunkhoz 20-an tartoznak, rendben mennek a dolgok, jó a kapcsolatunk. Remélem, ez már így is marad a néhány évben, ami nekem még hátra van. Felvételünkön Varga István és Horváth Béla látható, amint a szovjet exportra készülő vásárolt szövetet festi.