Pápai Textilmunkás, 1986 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Lassan negyedszázada már, hogy Kertész Gábor, az Odor szakmány I­ 2-blokk mestere eljegyezte magát a mozgalmi munkával.­­ 1952-ben kerültem be a gyárba, szövőnek — emléke­zik vissza. — Munka mellett végeztem el a textiltechniku­mot és lépcsőről lépcsőre lépve jutottam el a mostani beosztásomig. 1962-ben vá­lasztottad meg műhelytitkár­nak azóta végzem az ezzel járó feladatokat, jelenleg fő­bizalmiként. Ennyi év után az ember sok tapasztalattal ren­delkezik, jobban el tud iga­zodni a bonyolult feladatok­ban is. Nekem az a véle­ményem, hogy mostanság, amikor úgy mondjuk, hogy mindenki jobban áll anya­gilag, mint a hatvanas évek­ben, mégis nagyobb agitá­­cióra van szükség egy-egy szolidaritási akció alkalmával. Komoly gondunk az akti­vitás hiánya, a befelé fordu­lás, az érdektelenség. Ami még fájóbb, az utánpótlás­nál, a fiataloknál ez hat­ványozottan így van. A lét­­biztonság, amelybe beleszü­lettek, nekik természetes, pe­dig már tőlük várnánk a kez­deményezést, az aktivitást. Az­után nem is kötődnek úgy a gyárhoz, mint annak idején mi. A Brigádmozgalomban is kevesen ténykednek, a társa­­dalmimunka-akciókban szin­tén. Ezek a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk. Megpróbálunk ezen a szem­léleten változtatni, de már az indításnál kellene jobban odafigyelni. Régen több tagunk volt, mégis jobban ki tudtuk elé­gíteni az igényeket, üdülés, segély és egyéb vonatkozás­ban. A beutalókat a csalá­dosok érthetően nyáron, vagy­is az iskolaszünetre kérik. Er­re az időszakra kellene ilyen­ből több. Az egyéniekkel nincs problémánk. Nagy gon­dunk a munkaruha, mert ma már 200 forintért nem lehet kapni. Régen a gyár besze­rezte, a dolgozó a raktáron keresztül megkapta, ez elő­nyösebb volt. Ugyanilyen ré­gi sérelem a D terem ros­­­szul elkészített padlózata, amely havonta tönkreteszi a drága cipőket. Ezeket már meg kellene végérvényesen oldani, mert soha nem lesz jobb az emberek közérzete, ha egy-egy ilyen téma több évig elhúzódik. A gazdasági vezetőkkel egyetértésben azon vagyunk, hogy változtassunk, javítsunk az ilyen helyzeten, mert ak­kor felelnénk meg igazán az érdekvédelmi feladatainknak. Egyébként partnernek tekintik a szakszervezeti tisztségvise­lőket, de a jogkörük nem ter­jed ki mindenre. Sok esetben csak közbenjárhatunk, de azt mindig meg is tesszük. Egyházi Józsefné Mit és hol sportoljunk télen? Sokan ez­t tartják, nálunk nincs igazi sportolási lehető­ség télen. Valóban, ha a ha­gyományosan, szabadban űz­hető sportágakra gondolnak, kevés a lehetőség. Sőt, még egyes labdajátékokról - mint a kézilabda, kosárlabda, röp­labda, melyekre teremben le­hetőség lenne - is le kell mondani, a helyiségek hiá­nya, vagy magas bére miatt. Az igazi téli spo­rtokat, mint a sízés, korcsolyázás, szánkó­zás, ródlizás is ritkán művel­hetjük a hó mennyiségének s nem utolsósorban minőségé­nek hiánya miatt. Igaz, a szomszéd országok magasabb, 1500 méteren felüli hegyei hónapokon át jó sportolási lehetőséget kínálnak, de a hétvégi kiruccanásokat, vagy netán 1-2 hetes utakat csak kevesen engedhetik meg ma­guknak. Sajnos, a téli sport­cikkek magas ára is riasztó­­lag hat az átlagember szá­mára. Mi marad akkor nekünk? — tesszük fel jogosan a kér­dést. A legősibb sport a fu­tás, vagy, ha úgy tetszik, a kocogás, még pár fokos fagy­ban is büntetlenül végezhető. S aki ettől viszolyog, járjon el a fedett uszodába, minél többször. Mert az egykor oly nagyon áhított és hiányolt fürdőben nagyon ritkán van olyan táblás ház, hogy ne le­hetne zavartalanul úszkálni. Gáti László Jubilálok A közelmúltban vehette át 40 év után járó jubileumi ju­talmát Balogh Józsefné terme­lési statisztikus, Döbrönte Fe­renc SZTE darabátvevő, Döb­rönte Ferencné fűző, Lázár István árutisztító méterező, Mészáros Katalin fonó admi­nisztrátor csoportvezető, Muli Tiborné előfonó, Nagy Zoltán normás, Orbán Endre üzem­vezető, Polgár István techni­kus, Szili Antalné adminisztrá­tor, Varga Józsefné fonalrak­táros és Varga Sándor laka­tos. 25 év után Farkas Sándor­­né szövő, Horváth Pál se­gédmester, Kránitz Józsefné szövő, Negyedes István gép­kocsivezető, Negyedes István­­né gyűrűsfonó és Kohlmann Miklós elektrikus. Munkásgyűlésen a gazdaságpolitikai feladatokról Brigádok kezdeményezése Az év első hétköznapján tartott munkásgyűlésen Pin­­gitzer Józef igazgató az új évi jókívánságok után először az 1985-ös eredményekről szólt - bár még nem végle­ges adatok alapján. Kiemel­te, hogy minden vonatkozás­ban túlteljesített a kollektí­va, s a vállalat időben eleget tett exportkötelezettségeinek. A jó eredmény elismerésekép­pen közel 6,5 millió forint év végi jutalomban részesülhet­tek a dolgozók. Részletesebben az idei ter­veket ismertette, melyek ismét nagyobbak az előző évinél. Jelentős termelésnövekedést tűztünk ki célul, s összességé­ben 20,3 millió négyzetméter textília értékesítését. Legfon­tosabb feladatunk lesz a mi­nőség javítása, a fajlagos anyagfelhasználási, valamint a feldolgozási költségek csök­kentése, a termelékenység fo­kozása, a szigorú létszám- és bérgazdálkodás, valamint a technológiai és a munkafe­gyelem javítása. A gyáregy­ségekre lebontott adatok is­mertetése után a jelenlévő­kön kereszt­ük azt kérte vál­lalatunk igazgatója, hogy mindenki maximális helytál­lást tanúsítva, legjobb tudá­sával munkálkodjon e közös célok megvalósításáért. A nagyobb követelmények, a megnövekedett feladatok megoldásának segítéséhez csatlakozott kezdeményezésé­vel két szocialistabrigád-veze­­tő. A Ganz villanyszerelő bri­gád tagjai, abból kiindulva, hogy a 40. évforduló és a XIII. kongresszus tiszteletére indított munkverseny 1986. ta­vaszáig folytatódik, felhívták a gyár többi kollektíváját, hogy vállaljanak egy év eleji szombati műszakot, amelynek ellenértékéből a döbrentei tu­ristaház felújítása történhetne meg. A szövődében működő Radnóti brigád vezetője pe­dig az SZKP XXVII. kongres­­­szusa tiszteletére tett felaján­lást, miszerint olyan teljesít­ményeket produkálnak, amely­nek révén lehetővé válik a szovjet export 55 százalék­ban való teljesítése az első félévre. Mindkét felhíváshoz csatlakoztak a jelenlévő bri­gádok képviselői. Akik valóra váltották vállalásaikat Fáy András aranykoszorús brigád 1985 - adja tudtul a brigádnapló első oldala. Il­lusztrálva, hogy büszkén vise­li e címet a kollektíva, mely a pénzügyön és a számlázá­son dolgozókat fogja össze. A brigádszerződés tartalma már sejteti, hogy a követke­zőkben sem akarnak érdem­telenek lenni a címre, s a továbbiakból kiderül, hogy milyen széles körű politikai, társadalmi munkát végeztek, amellett, hogy a gazdasági területen maximálisan helyt­álltak. Ez utóbbi vonatkozásában nem kevesebbről van szó, mint a vállalattól kiszállított export- és belföldi tételek számláinak pontos elkészíté­séről, a tőkés és baráti or­szágokba küldött áruk forint­­fedezetéről készült jelentések­ről,­­ a hitelkérelemhez szük­séges adatok vezetéséről, aminek nem kisebb tétje van, többek között, mint hogy a munkabér fennakadás n­él­­k­ü­l rendelkezésünkre álljon. Ezen­kívül van a társosztályok ré­szére történő pontos adatszol­gáltatás és egyéb pénzügyi, számlázási teendők elvégzése, valamint sok egyéb feladat, melyek bemutatására itt most nem lehet vállalkozni. A be­tegség vagy szabadság miatt hiányzó kollégák helyettesíté­se mindig az osztályon belül megoldódott, a munkafegye­lem ellen nem vétettek, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. A politikai és szakmai to­vábbképzést szívesen vállal­ják, szinte valamennyiüknek van a pártnál, KISZ-nél, szak­­szervezetnél és különféle tes­tületeknél megbízatásuk. So­kat tesznek a művelődés érde­kében, rendszeresen járnak rendezvényekre, színházba, egyik brigádtagjuk éppen kö­zönségszervező. S mitől brigád a brigád? — kérdezhetnék sokan, hiszen a gazdasági munka pontos elvégzése mindenkinek fel­adata, a művelődésre való igény pedig magánügy, így igaz. De nálunk megtalálha­tó, az a plusz, amitől már az egyes kollektívák összeha­sonlításánál van mit „értékel­ni”. Ezen túl, leglényegesebb a jelszónak az a pontja, hogy szocialista módon élni. Mert ilyen vonatkozásban az öt év alatt igen nagy változás tör­tént nálunk, hiszen az össze­fogás és közösségi szellem, amely napjainkra kialakult a Fáy brigádban, azelőtt nem volt fellelhető. Az évről év­re végzett üdülőnkbeli taka­rítások, vagy az alsóvárosi pártalapszervezet vezetőségé­nek köszönete, melyet segít­ségünkért nyilvánítottak, szin­tén ezt példázza. Kevés bri­gád dicsekedhet azzal, hogy a mai rohanó életben folya­matosan szakít energiát a fontosabb politikai esemé­nyekről való megemlékezésre. Ők ilyenek. Társadalmi munkát rendsze­resen a lánccsévélőben vé­geztek, az idén először 64, majd 72 órában, szabad szombaton, amikor hüvelyvá­logatás, maradék fonal levá­gása, polcok rendezése, a fel­vetőben állványrakás szerepelt a programban. És az üzem művezetője szerint ritka be­csületesen dolgoztak. A szo­ciális otthon gondozottjai kö­rében is régi ismerősök, leg­utóbb a Mikulás-estet tették emlékezetessé a család nélkül maradt idős embereknek. Kis csomagokkal, folyóiratokkal kedveskedtek 17 személynek. A teljesség igénye nélkül, a napló alapján, valamint a brigád önértékeléséből adtuk mindezeket közre, azzal, hogy talán reális azon elképzelé­sük, miszerint célkitűzésük: az eddigi cím megtartása. K. L.-né kitüntették Franci Ferencné 50-szeres véradót. PAPAI TEXTILMUNKAS - 1986. január - 3 Csak az idegennek szokatlan a fel-felszálló gőz, pára, amint belép a darabfestőbe. A nedves talaj, a vizes anyagok nem a legbarátságosabb képet nyújtják, ám az ott dolgozóknak ez természetes. Varga István több mint 25 évet lehúzott már itt. — Lehet, hogy hihetetlen, de én megtaláltam a vonzót eb­ben a szakmában, pedig a hely nem tartozik a legideálisabbak közé — magyarázza. - Nyirkos levegő, nagy meleg, főleg nyá­ron, állandóan gumicsizma-használat, és így nézünk ki — mutat vé­gig magán. - Viszont nagyon érdekes munka, sok figyelmet igé­nyel, főleg, ha festünk. — Miért, mást is csinálnak itt? — Hát persze, javítgatjuk a retúrt. Ez a kevésbé kedvünkre való feladat. Különben mi nemcsak indantrénnal és narthollal dolgozunk, mint a fonalfestők, hanem indigosolokkal is, amiből a szép, világos pasztellszíneket nyerjük. Ezek viszont rendkívül kényesek, nagy-nagy figyelmet igényelnek, ezért a technológiai előírások betartása a legfontosabb. — Látom, tornyosulnak itt az anyagok, győzik? — Muszáj. A 6 gépre ketten maradtunk, holott valaha még Fiatalok a szövőben Három kislány az SZTE-ből, akikben közös, hogy egy-két éve cserélték fel az iskolapa­dot, s valamennyien vidékről járnak be, és megszerették a szövő szakmát. Gulyás Izolda a csarnokban dolgozik. — Nemrégen szakmányt cse­réltem, mert a barátnőmmel akarok együtt lenni. Annak el­lenére, hogy most a termelés­­semmel elégedetlen vagyok, na­gyon jól érzem magam ebben a légkörben. A valamikori Ódor, ma Réti szakmányban valahogy megértőbbek, segítő­készebbek a munkatársaik, nem szólva a mesterről, aki azon van, hogy fennakadás ne legyen. 1984-ben végeztem, de az első időben, kevesebb gya­korlattal, többet és jobb mi­nőségben szőttem, mint most, és ez elkeserít. Tíz gépet ke­zelek, de ritkán működnek egyszerre. Nagyon idegesítő, hisz' nemcsak látszata nincs a munkáimnak, de a pénz is ke­vesebb. Remélem, ez csak át­menet, és hamarosan ja­vul a helyzet, ahogy ígérik. Rajtam nem fog múlni, én igyekszem jó munkát végezni. Baranyai Mariann a B-te­­remben hat gépet kezel. Sajnos, nem a legjobb most a helyzet, mert itt a sor­ban hirtelen öt pótbéres hen­ger is van. Ezeken lehetetlen­ség eredm­­ényt elérni. Elmegy­ az embernek a kedve, és a kereseten is meglátszik. Rá­adásul itt 4 színnel dolgo­zunk és hárompályás gépek is vannak, amelyek bonyolultab­bak. Bár szeretnék több pénzt keresni, a vgm-ben nem tu­dok dolgozni, mert elkötelez­tem magam­at tanulásnak. Másodikos vagyok a dolgozók esti gimnáziumában, ami a szabad időmet eléggé leköti. Persze, emellett jut a KISZ- ben való elfoglaltságra, mert azért egy kis baráti társaság­ra is szükség van. Nemrég tartottunk jól sikerült Mikulás­estet, ahol egymást megaján­dékoztuk. Visszatérve a mun­kahelyhez, a környezet, főleg a mellékhelyiségek rendeseb­bek lehetnének a jelenleginél. Ez is hozzájárulna, hogy jól érezzük itt magunkat. Gergely Judit 1985 nyarán végzett. Még kevés tapaszta­lattal rendelkezik, de már a jobb szövők közt említik ne­vét. — Igyekszem, bár ahol most vagyok, állítom, a szövődő legrosszabb gépei. Annak elle­nére, hogy a mesterek becsü­letesen mellém állnak, és ja­vítanak eleget. De sajnos itt nincs állandó szövő. Én nem dolgozom éjszaka, de külön­ben stabil helyem ez. A bajo­mat még tetézi, hogy a há­rompályás gépeken a láncfo­­nalsza­kadást jelző lámpák mind elromlottak, pedig nagy segítség volna, ha látnám, hogy melyik hengernél van a szakadás. Munkakezdés előtt mindig átnézem az anyagot, hogy az él­fűzést, dupla szálat kijavítsam, s a tőlem telhetőt megteszem, hogy minél job­bat produkáljak. (E. J.-né) heten dolgoztunk itt egy-egy szakmányban. Most Horváth Béla van velem ebben a partiban, a nyár óta, de ügyes, hamar el­sajátította a tennivalókat. Csak az esik rosszul, hogy a fonal­festőknél jóval alacsonyabb az órabérünk, pedig igencsak meg­szaporodott a munkánk és a felelősségünk is nagy. Igaz, 10 százalék pótlékot kaptunk arra, hogy három gépet kezelünk. A melegségi pótlék pedig csak nyáron jár, s beépült az órabé­rünkbe, de ugyanúgy a szakmunkáspótlék is. Félő, hogy ez idő­vel már meg sem látszik. De más téren nincs okom panaszra, hiszen feletteseim elis­merik a munkámat, s méltányolják, hogy 4 évtizede textiles va­gyok. Többször kaptam jutalmat, kiváló kitüntetésben ugyancsak részesültem. Munkatársaim a harmadik ciklusban választottak bi­zalminak, és bizalmi küldött is vagyok. A csoportunkhoz 20-an tartoznak, rendben mennek a dolgok, jó a kapcsolatunk. Remé­lem, ez már így is marad a néhány évben, ami nekem még hátra van. Felvételünkön Varga István és Horváth Béla látható, amint a szovjet exportra készülő vásárolt szövetet festi.

Next