Pápai Textilmunkás, 1987 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! PAPAI Boldog új évet! Néhány napja még megihi­tt családi körben díszítettük a fenyőfát, búcsúztattuk az óévét és köszöntöttük az újait. A kikapcsolódáson, az ünnepi hangulaton túl, egy-egy év befejezése mérlegelésre is­ alkalom egyben. Ilyenkor szám­ba vesszük, mit sikerült megvalósítanunk elképzeléseink­ből a magánéletben és a munkahelyen egyaránt. 1986 küszöbén - bár tudva, hogy feladataink minden korábbinál nagyobbak — optimizmussal, bizakodással fog­tunk hozzá terveink megvalósításához. Jó közérzetünkhöz hozzájárult, hogy városi viszonylatban tisztes jövedelem­ben részesíthettük az arra érdemes dolgozókat. Ám az ismert, rajtunk kívülálló okok - a piac tartózkodó maga­­tartá­sa, a késedelmes konvertibilis exportrendelések, a fi­zikai létszámgondok -, valamint belső problémáink is nehezítették helyzetünket. Nem sikerült előbbre lépnünk termékeink minőségének javításában, a tervezettnél na­gyobb készletekkel dolgoztunk, és sorolhatnám belső gondjain­kat, melyeknek kívánt szinten tartása egyértel­műen rajtunk múllt és minket terhel a felelősség. Mind­ezek ellenére úgy vélem, vállalatunk dolgozói megtették kötelességüket. Rendkívül feszített munkával, sok áldozat­tal, túlórák és vgm-ek igénybevételével, végül is teljesí­tettük főbb gazdaságpolitikai feladatainkat. S minden reményünk megvan arra, hogy a tervezett nyereségtömeg realizálása megtörténjen. Azonban mégsem lehetünk elégedettek: minden­eke­lőtt említeném a fentebb már jelzett gondokon túl, hogy konvertibilis export-árbevételünk a tervezettől elmaradt, adósaik maradtunk a népgazdaságnak, önmagunknak. Ki kell emelni viszont azon tényt, hogy gazdaságpolitikai­ célkitűzéseink megvalósításával megteremtődtek a szük­séges érdekeltségi alapok, a jövőbeni zavartalan gazdál­kodás feltételei. Eleget teszünk hitelvisszafizetési kötele­zettségeinknek, az eredeti időben meghatározottak sze­rint. Ezt csakis egy felelősségteljes, közös munka tette lehetővé, ezért elismerés, köszönet jár azoknak a dolgo­zóknak, akik egész évben tudták kötelességüket. Annak a stratégiának­­ megfelelően dolgoztunk, amelyet közösen határoztunk­­ meg. Nem titkoltuk, hogy a VII. öt­éves terv első két évében tűztük célul a legnagyobb ter­melésnövekedést. Ennek teljesítése után számolhatunk ugyanis árbevételünk­­ növekedésével. Az elmúlt évben eh­hez megkaptuk kollektívánk támogatását, a társadalmi szervek aktiviisták­­nak közreműködését úgyszintén. Hozzá­járult eredményeinkhez az igénybe vett két kommunista műszak teljesítménye is, hiszen a k­özben folyó beruházá­sok mellett, enél­kül képtelenek lettünk volna helytállni. Amikor mindezeket visszaidézzük, a tanulságokat le­vonva, most már előre kell tekintenünk. Hiszen az új esztendő beköszöntött, a munkás hétköznapok mindegyike maximális erőfeszítést kíván tőlünk ez éviben is. Felada­taink, a követelmények a jövőben sem kisebbek, de nem lehet kétséges maradéktalan megvalósításuk. Rendelke­zünk a megfelelő műszaki, technikai felkészültséggel, de az is szükséges, hogy a több mint 100 millió forintos be­ruházás hatása érződjön a gyártás minden keresztmetsze­tén, és olyan feltételeket teremtsünk, hogy mind mennyi­ségi­, mind minőségi feladataink megvalósuljanak. E cél érdekében rendkívül nagy felelősség hárul a műszaki kol­lektívára, hogy „kihozzuk” berendezéseinkből a szükséges optimumot, ami az ügyet szolgálja. Egyértelműen hozzá kell tenni ehhez azt a szellemi tevékenységet, s mind­azokat az emberi tényezőket, amelyek munkánkat a kí­vánt szintre emelik. Biztos vagyok abban, ha a vállalatunknál dolgozó, jó hírnevet magáénak mondható, szorgalmas, nagy szakis­merettel rendelkező kollektíva - úgy mint az eddigiek­ben - ezúttal is megérti kérésünket, azonosul e célkitű­zésekkel, akkor az eredmény sem marad el. Terveink fe­szítettek, de teljesíthetők. Sőt, kelll is teljesítenünk, hogy a Pápai Textilgyár szilárd bázison állhasson, hogy inno­vációs képességét megtartva, azt fokozva, tovább tudjon lépni, és így a jövőben is biztos kenyeret adhasson az itt dolgozóknak, s ezzel hosszú távon számolhasson a kol­lektíva. Ez nem lesz könnyű feladat, de valamennyiünk boldo­gulását jelenti. Ezek megvalósításához kívánok az új évre jó erőt, egészséget és nagyon sok boldogságot minden vállalatunknál dolgozónak. Pingitzer József vezérigazgató 1987. január Ára: 1,30 forint XXIV. évfolyam, 1. szám A szövés története látható a Textil- és Ruhaipari Múzeumban Élenjárók I A kinti, Ion.­ Számos szakember lelkes közreműködése so­rán új otthont kapott a Textil- és Ruhaipari Múzeum Budapesten, a Gogol utca 9-11. szám alatt. Az épület beruházási költségeinek jelen­tős részét az Ipari Minisztérium fedezte, mű­ködtetéséhez, fenntartásához pedig a TMTE és az INNOVATEXT kezdeményezésére jelentősen hozzájárultak az ágazat vállalatai is. E széles körű összefogás nyomán új lendületet kapott a hazai ipartörténet feltárása. Az ünnepélyes megnyitón dr. Cseh József miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy olyan ipar hagyományait, emlékeit kezelő múzeum létesült, melynek múltja évszázadokra nyúlik vissza. Már kezdettől meghatározó volt a texti­les szakma és ma ugyancsak rendkívüli jelen­tőségű feladatai vannak. De a legnehezebb időszakban is fontos visszatekinteni. Hisz aki a múltját nem becsüli, a jelenét sem érdemli, így különösen örvendetes, hogy megvalósul­hatott a régóta dédelgetett ötlet, elkészült e reprezentatív épület. Az összegyűjtött régi tex­tiles gépek, eszközök, tárgyak itt kiállítva nemcsak a megőrzésre hivatottak, hanem az ifjúság érdeklődését is felkelthetik a szakma iránt. A létesítményben egyelőre a leendő állandó kiállításnak csupán egy része nyílik meg, a szövés története kísérhető végig. A későbbiek­ben elkészítik a fonást, a kikészítést és a kon­fekcionálást bemutató anyagot is. Sőt idősza­kos kiállításoknak is helyet ad majd a mú­zeum. A IV-es blokk legjobb szövői közül kaptuk lencse­végre Exner Lászlónét, Pék Gyulánét és Kránitz József­nét. Mindhárman több mint negyedszázada hűsé­gesek a textilgyárhoz, ez az első munkahelyük. Ala­kulása óta tagjai a Hámán Kató brigádnak. A munká­ban és fegyelemben egy­aránt példásak, nagyban hozzájárulnak a kollektíva eredményeihez. (Fotó: Babos János) Dr. Kapolyi László ipari miniszter és dr. Cseh József jókívánságai Dr. Kapolyi László ipari miniszter vá­llalaltunik igazgató­jaihoz küldött levélben­­ köszönte meg a pápai textileseik múlt évi te­vékenységét, mellyel hozzájárultak az ipar fejlesztéséhez, nép­gazdasági rendeltetés­én­ek betöltéséhez. (Hasonló levelet küldött dr. Cseh József miniszterhelyettes, ki­emelve, hogy az 1987-es év változatlanul nagy feladatokat tar­talmaz a könnyűipar részére. Megfelelő vezetői­­ munkával és mozgósítással el kell érni a meglévő munkásgárda és eszközök hatékonyab­b foglalkoztatását, az egyén és a társadalom boldo­gulására. Mindketten békés ünnepeket, az új esztendőben előrelépést, eredményes munkát és jó egészséget­­ kívánta­k vállalatunk vala­mennyi dolgozójának. A párthatározatok végrehajtását segítő tevékenységről számolt be az üzemi pb-titkár A városi párt-végrehajtó bi­zottság tűzte napirendre a Pá­pai Textilgyár pártbizottságá­nak az MSZMP XIII. kongres­­­szusa határozataiból adódó, gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását segítő és ellen­őrző tevékenységét. A beszá­molót Kovács István titkár ter­jesztette megvitatásra, először az üzemi párt-vb elé. Arra törekedtünk — szögezi le a beszámoló -, hogy a kongresszusra való felkészülés hangulatát, az élénk politikai és gazdasági pezsgést, az ezt követő időszakra és a határo­zatok végrehajtására is átve­zessük. Az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtásához se­gítséget jelentett a megyei, illetve a városi pártbizottságon szervezett előadássorozat, több írásos anyag, de különösen a titkári értekezleteken ismerte­tett módszerek és tapasztala­tok, valamint a propagandis­ták felkészítése. A textilgyárban dolgozók el­fogadták a kongresszus határo­zatát, a vállalat gazdaságpo­litikai, illetve a VII. ötéves ter­vi célkitűzéseit. Nagy érdeklő­dés nyilvánult meg már az irányelvek, valamint saját mun­kánk értékelése során, több észrevétel, javaslat, kritika adódott, amelyeket a küldött­­értekezletünkön elhangzott ja­vaslatokkal együtt feldolgoz­tunk, s hasznosítjuk napi mun­kánkban. A beszámoló taggyű­lések észrevételeire és az azok­ra történt intézkedések tapasz­talataira már testületi ülésen is visszatértünk. Nagy érdeklődés kísérte a határozatban megfogalmazott életszínvonalat befolyásoló té­nyezőket, valamint a pártélet gyengeségeiről szóló megálla­pításokat. Ezen túl, saját gaz­dasági, majd politikai tenniva­lóink és számos, népgazdasá­got, s a társadalmi életünket érintő kérdés vetődött fel, amelyek mindegyikére nem is tudtunk elfogadható választ adni. Ennek ellenére, a texti­lesek többsége egyetért a megjelölt célokkal, azonban aggodalommal tölti el a ter­melési gondok, valamint a tár­sadalom negatív jelenségei mi­att. De türelmetlenség tapasz­talható az életszínvonal jelen­legi körülményeit illetően is. Az 1985-ös gazdaságpoliti­kai feladatokat az év első napjaiban munkásgyűléseken ismertettük, megvitattuk és nem titkoltuk, hogy komoly erőfeszítésekre lesz szükség. Ennek szellemében indítottuk a munkaversenyt is. Valamennyi munkahelyi kollektíva számá­ra részletesen lebontva adta meg a vállalat vezetősége a feladatokat, a pártalapszerve­­zetek közvetlen működési te­rületükön figyelemmel kísérték, segítették, ellenőrizték a végre­hajtást. Az év során felmerült számos akadályoztató tényező ellenére, eredményesen tudtuk megvalósítani elképzeléseinket. Vállalatunk a tervezetten felül járulhatott hozzá a tőkés és szocialista export túlteljesítésé­hez egyaránt. E tények tették lehetővé a tisztes bérfejlesz­tést, melynek egy részét év végi jutalomhoz kapta kézhez a kollektíva. Ez jó hangulatot adott az 1986-os induláshoz, s némileg feledtette az igénybe vett sok-sok túlórát, szombati, valamint vgm-műszakot. Felettes politikai szerveink minden eddiginél alaposabban készítették elő az 1986-os év­indítást, amelyet maximálisan támogatott üzemi pártbizottsá­gunk is. A munkásgyűlést kö­vették a gazdaságpolitikai pártnapok, a konkrét gyárrész­­legi megbeszélések, a párt alapszervezetek, a KISZ­, vala­mint a szakszervezet ülésein szintén első helyre került a gazdaságpolitikai téma. De a népgazdaság helyzetének rom­lása, a hitelvisszafizetési köte­lezettségünk és más tényezők minden eddiginél nagyobb fel­adat elé állítottak bennünket, üzemi pártbizottságunk gaz­daságpolitikai szervező, irá­nyító, ellenőrző munkáját, a határozatok feldolgozását, a testületi ülésekre került napi­rendekkel is hangsúlyozni kí­vánta. Az itt született dönté­sek alapján, valamint gazda­ságpolitikai munkabizottságunk ajánlásai nyomán, több fontos belső intézkedést tettünk; a munkaidőalap jobb hasznosí­tására, a szervezéssel, a ká­derpolitikával, a hatékonyság­gal kapcsolatban, valamint az érdekeltségi arányok javítása, a műszaki dolgozók hátrányá­nak ellensúlyozása, a vállalati tanács összetételének kialakí­tása és más lényeges kérdé­sekben. S minden bizonnyal, a fentiek hozzájárultak ahhoz, hogy 1986. évi erőfeszítéseink sem voltak hiábavalók, hiszen az eredmény nem maradt el. Ennek ellenére, tudatában va­gyunk, hogy javítanivalónk is akad bőven. Legfontosabb teendőnk, hogy mindenkiben tudatosítsuk, az eddiginél másképpen, sokkal jobban, hatékonyabban kell munkálkodnunk. A vállalati ter­veknek mindenkor összhang­ban kell lenniük a népgazda­sági célokkal, ez a záloga az egyéni boldogulásnak is. To­vább fokozzuk a takarékosság­ra tett intézkedéseket, különö­sen az importanyagokra vo­natkozólag, emellett a termé­kek fajlagos önköltségcsökken­tésére törekszünk. Konkrét in­tézkedési tervet készítünk a készletgazdálkodás hatéko­nyabb javítására, a termékek kiszállításának ütemességére. Nem különben elsődleges ter­mékeink minőségének javítása, az állóeszköz-fenntartási költ­ségkeret szigorúbb betartása. E­z lényeges teendők mellett, ugyanilyen jelentőségű az em­berekkel való foglalkozás, egy helyesen politizáló légkör ki­alakítása. Alapvetőnek tartja az üzemi pártbizottság az ér­dekek összhangját, a keletkező problémák összefüggéseinek figyelését, mérlegelését. A végrehajtó bizottság tag­jai megvitatták az előterjesz­tett anyagot és elmondták vé­leményüket a minőséggel, kül­gazdasági kapcsolatainkkal, a számítógépes programmal, a technológiai- és munkafegye­lemmel, a szerkezetváltással, a megelőző karbantartásokkal, a munkaverseny- és újítómozga­lommal, a szellemi kapacitás jobb kihasználásával kapcso­latban többek között. Kovács István összefoglaló­jában hangsúlyozta, hogy az üzemi pártbizottság és vala­mennyi textiles kommunista azon fáradozik, hogy megfe­lelően politizálva, elfogadtas­sa azokat a gazdasági felada­tokat, amelyeket a vállalat vezetősége 1987-re meghatá­rozott. Ennek érdekében fejti ki a jövőben segítő, ellenőrző tevékenységét, s mindent el­követ azért, hogy a Pápai Tex­tilgyár megőrizhesse az ipar­ágban megszerzett jó pozíció­ját.

Next