Pápai Textilmunkás, 1987 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! PAPAI Boldog új évet! Néhány napja még megihitt családi körben díszítettük a fenyőfát, búcsúztattuk az óévét és köszöntöttük az újait. A kikapcsolódáson, az ünnepi hangulaton túl, egy-egy év befejezése mérlegelésre is alkalom egyben. Ilyenkor számba vesszük, mit sikerült megvalósítanunk elképzeléseinkből a magánéletben és a munkahelyen egyaránt. 1986 küszöbén - bár tudva, hogy feladataink minden korábbinál nagyobbak — optimizmussal, bizakodással fogtunk hozzá terveink megvalósításához. Jó közérzetünkhöz hozzájárult, hogy városi viszonylatban tisztes jövedelemben részesíthettük az arra érdemes dolgozókat. Ám az ismert, rajtunk kívülálló okok - a piac tartózkodó magatartása, a késedelmes konvertibilis exportrendelések, a fizikai létszámgondok -, valamint belső problémáink is nehezítették helyzetünket. Nem sikerült előbbre lépnünk termékeink minőségének javításában, a tervezettnél nagyobb készletekkel dolgoztunk, és sorolhatnám belső gondjainkat, melyeknek kívánt szinten tartása egyértelműen rajtunk múllt és minket terhel a felelősség. Mindezek ellenére úgy vélem, vállalatunk dolgozói megtették kötelességüket. Rendkívül feszített munkával, sok áldozattal, túlórák és vgm-ek igénybevételével, végül is teljesítettük főbb gazdaságpolitikai feladatainkat. S minden reményünk megvan arra, hogy a tervezett nyereségtömeg realizálása megtörténjen. Azonban mégsem lehetünk elégedettek: mindenekelőtt említeném a fentebb már jelzett gondokon túl, hogy konvertibilis export-árbevételünk a tervezettől elmaradt, adósaik maradtunk a népgazdaságnak, önmagunknak. Ki kell emelni viszont azon tényt, hogy gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításával megteremtődtek a szükséges érdekeltségi alapok, a jövőbeni zavartalan gazdálkodás feltételei. Eleget teszünk hitelvisszafizetési kötelezettségeinknek, az eredeti időben meghatározottak szerint. Ezt csakis egy felelősségteljes, közös munka tette lehetővé, ezért elismerés, köszönet jár azoknak a dolgozóknak, akik egész évben tudták kötelességüket. Annak a stratégiának megfelelően dolgoztunk, amelyet közösen határoztunk meg. Nem titkoltuk, hogy a VII. ötéves terv első két évében tűztük célul a legnagyobb termelésnövekedést. Ennek teljesítése után számolhatunk ugyanis árbevételünk növekedésével. Az elmúlt évben ehhez megkaptuk kollektívánk támogatását, a társadalmi szervek aktiviistáknak közreműködését úgyszintén. Hozzájárult eredményeinkhez az igénybe vett két kommunista műszak teljesítménye is, hiszen a közben folyó beruházások mellett, enélkül képtelenek lettünk volna helytállni. Amikor mindezeket visszaidézzük, a tanulságokat levonva, most már előre kell tekintenünk. Hiszen az új esztendő beköszöntött, a munkás hétköznapok mindegyike maximális erőfeszítést kíván tőlünk ez éviben is. Feladataink, a követelmények a jövőben sem kisebbek, de nem lehet kétséges maradéktalan megvalósításuk. Rendelkezünk a megfelelő műszaki, technikai felkészültséggel, de az is szükséges, hogy a több mint 100 millió forintos beruházás hatása érződjön a gyártás minden keresztmetszetén, és olyan feltételeket teremtsünk, hogy mind mennyiségi, mind minőségi feladataink megvalósuljanak. E cél érdekében rendkívül nagy felelősség hárul a műszaki kollektívára, hogy „kihozzuk” berendezéseinkből a szükséges optimumot, ami az ügyet szolgálja. Egyértelműen hozzá kell tenni ehhez azt a szellemi tevékenységet, s mindazokat az emberi tényezőket, amelyek munkánkat a kívánt szintre emelik. Biztos vagyok abban, ha a vállalatunknál dolgozó, jó hírnevet magáénak mondható, szorgalmas, nagy szakismerettel rendelkező kollektíva - úgy mint az eddigiekben - ezúttal is megérti kérésünket, azonosul e célkitűzésekkel, akkor az eredmény sem marad el. Terveink feszítettek, de teljesíthetők. Sőt, kelll is teljesítenünk, hogy a Pápai Textilgyár szilárd bázison állhasson, hogy innovációs képességét megtartva, azt fokozva, tovább tudjon lépni, és így a jövőben is biztos kenyeret adhasson az itt dolgozóknak, s ezzel hosszú távon számolhasson a kollektíva. Ez nem lesz könnyű feladat, de valamennyiünk boldogulását jelenti. Ezek megvalósításához kívánok az új évre jó erőt, egészséget és nagyon sok boldogságot minden vállalatunknál dolgozónak. Pingitzer József vezérigazgató 1987. január Ára: 1,30 forint XXIV. évfolyam, 1. szám A szövés története látható a Textil- és Ruhaipari Múzeumban Élenjárók I A kinti, Ion. Számos szakember lelkes közreműködése során új otthont kapott a Textil- és Ruhaipari Múzeum Budapesten, a Gogol utca 9-11. szám alatt. Az épület beruházási költségeinek jelentős részét az Ipari Minisztérium fedezte, működtetéséhez, fenntartásához pedig a TMTE és az INNOVATEXT kezdeményezésére jelentősen hozzájárultak az ágazat vállalatai is. E széles körű összefogás nyomán új lendületet kapott a hazai ipartörténet feltárása. Az ünnepélyes megnyitón dr. Cseh József miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy olyan ipar hagyományait, emlékeit kezelő múzeum létesült, melynek múltja évszázadokra nyúlik vissza. Már kezdettől meghatározó volt a textiles szakma és ma ugyancsak rendkívüli jelentőségű feladatai vannak. De a legnehezebb időszakban is fontos visszatekinteni. Hisz aki a múltját nem becsüli, a jelenét sem érdemli, így különösen örvendetes, hogy megvalósulhatott a régóta dédelgetett ötlet, elkészült e reprezentatív épület. Az összegyűjtött régi textiles gépek, eszközök, tárgyak itt kiállítva nemcsak a megőrzésre hivatottak, hanem az ifjúság érdeklődését is felkelthetik a szakma iránt. A létesítményben egyelőre a leendő állandó kiállításnak csupán egy része nyílik meg, a szövés története kísérhető végig. A későbbiekben elkészítik a fonást, a kikészítést és a konfekcionálást bemutató anyagot is. Sőt időszakos kiállításoknak is helyet ad majd a múzeum. A IV-es blokk legjobb szövői közül kaptuk lencsevégre Exner Lászlónét, Pék Gyulánét és Kránitz Józsefnét. Mindhárman több mint negyedszázada hűségesek a textilgyárhoz, ez az első munkahelyük. Alakulása óta tagjai a Hámán Kató brigádnak. A munkában és fegyelemben egyaránt példásak, nagyban hozzájárulnak a kollektíva eredményeihez. (Fotó: Babos János) Dr. Kapolyi László ipari miniszter és dr. Cseh József jókívánságai Dr. Kapolyi László ipari miniszter vállalaltunik igazgatójaihoz küldött levélben köszönte meg a pápai textileseik múlt évi tevékenységét, mellyel hozzájárultak az ipar fejlesztéséhez, népgazdasági rendeltetésének betöltéséhez. (Hasonló levelet küldött dr. Cseh József miniszterhelyettes, kiemelve, hogy az 1987-es év változatlanul nagy feladatokat tartalmaz a könnyűipar részére. Megfelelő vezetői munkával és mozgósítással el kell érni a meglévő munkásgárda és eszközök hatékonyabb foglalkoztatását, az egyén és a társadalom boldogulására. Mindketten békés ünnepeket, az új esztendőben előrelépést, eredményes munkát és jó egészséget kívántak vállalatunk valamennyi dolgozójának. A párthatározatok végrehajtását segítő tevékenységről számolt be az üzemi pb-titkár A városi párt-végrehajtó bizottság tűzte napirendre a Pápai Textilgyár pártbizottságának az MSZMP XIII. kongresszusa határozataiból adódó, gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását segítő és ellenőrző tevékenységét. A beszámolót Kovács István titkár terjesztette megvitatásra, először az üzemi párt-vb elé. Arra törekedtünk — szögezi le a beszámoló -, hogy a kongresszusra való felkészülés hangulatát, az élénk politikai és gazdasági pezsgést, az ezt követő időszakra és a határozatok végrehajtására is átvezessük. Az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtásához segítséget jelentett a megyei, illetve a városi pártbizottságon szervezett előadássorozat, több írásos anyag, de különösen a titkári értekezleteken ismertetett módszerek és tapasztalatok, valamint a propagandisták felkészítése. A textilgyárban dolgozók elfogadták a kongresszus határozatát, a vállalat gazdaságpolitikai, illetve a VII. ötéves tervi célkitűzéseit. Nagy érdeklődés nyilvánult meg már az irányelvek, valamint saját munkánk értékelése során, több észrevétel, javaslat, kritika adódott, amelyeket a küldöttértekezletünkön elhangzott javaslatokkal együtt feldolgoztunk, s hasznosítjuk napi munkánkban. A beszámoló taggyűlések észrevételeire és az azokra történt intézkedések tapasztalataira már testületi ülésen is visszatértünk. Nagy érdeklődés kísérte a határozatban megfogalmazott életszínvonalat befolyásoló tényezőket, valamint a pártélet gyengeségeiről szóló megállapításokat. Ezen túl, saját gazdasági, majd politikai tennivalóink és számos, népgazdaságot, s a társadalmi életünket érintő kérdés vetődött fel, amelyek mindegyikére nem is tudtunk elfogadható választ adni. Ennek ellenére, a textilesek többsége egyetért a megjelölt célokkal, azonban aggodalommal tölti el a termelési gondok, valamint a társadalom negatív jelenségei miatt. De türelmetlenség tapasztalható az életszínvonal jelenlegi körülményeit illetően is. Az 1985-ös gazdaságpolitikai feladatokat az év első napjaiban munkásgyűléseken ismertettük, megvitattuk és nem titkoltuk, hogy komoly erőfeszítésekre lesz szükség. Ennek szellemében indítottuk a munkaversenyt is. Valamennyi munkahelyi kollektíva számára részletesen lebontva adta meg a vállalat vezetősége a feladatokat, a pártalapszervezetek közvetlen működési területükön figyelemmel kísérték, segítették, ellenőrizték a végrehajtást. Az év során felmerült számos akadályoztató tényező ellenére, eredményesen tudtuk megvalósítani elképzeléseinket. Vállalatunk a tervezetten felül járulhatott hozzá a tőkés és szocialista export túlteljesítéséhez egyaránt. E tények tették lehetővé a tisztes bérfejlesztést, melynek egy részét év végi jutalomhoz kapta kézhez a kollektíva. Ez jó hangulatot adott az 1986-os induláshoz, s némileg feledtette az igénybe vett sok-sok túlórát, szombati, valamint vgm-műszakot. Felettes politikai szerveink minden eddiginél alaposabban készítették elő az 1986-os évindítást, amelyet maximálisan támogatott üzemi pártbizottságunk is. A munkásgyűlést követték a gazdaságpolitikai pártnapok, a konkrét gyárrészlegi megbeszélések, a párt alapszervezetek, a KISZ, valamint a szakszervezet ülésein szintén első helyre került a gazdaságpolitikai téma. De a népgazdaság helyzetének romlása, a hitelvisszafizetési kötelezettségünk és más tényezők minden eddiginél nagyobb feladat elé állítottak bennünket, üzemi pártbizottságunk gazdaságpolitikai szervező, irányító, ellenőrző munkáját, a határozatok feldolgozását, a testületi ülésekre került napirendekkel is hangsúlyozni kívánta. Az itt született döntések alapján, valamint gazdaságpolitikai munkabizottságunk ajánlásai nyomán, több fontos belső intézkedést tettünk; a munkaidőalap jobb hasznosítására, a szervezéssel, a káderpolitikával, a hatékonysággal kapcsolatban, valamint az érdekeltségi arányok javítása, a műszaki dolgozók hátrányának ellensúlyozása, a vállalati tanács összetételének kialakítása és más lényeges kérdésekben. S minden bizonnyal, a fentiek hozzájárultak ahhoz, hogy 1986. évi erőfeszítéseink sem voltak hiábavalók, hiszen az eredmény nem maradt el. Ennek ellenére, tudatában vagyunk, hogy javítanivalónk is akad bőven. Legfontosabb teendőnk, hogy mindenkiben tudatosítsuk, az eddiginél másképpen, sokkal jobban, hatékonyabban kell munkálkodnunk. A vállalati terveknek mindenkor összhangban kell lenniük a népgazdasági célokkal, ez a záloga az egyéni boldogulásnak is. Tovább fokozzuk a takarékosságra tett intézkedéseket, különösen az importanyagokra vonatkozólag, emellett a termékek fajlagos önköltségcsökkentésére törekszünk. Konkrét intézkedési tervet készítünk a készletgazdálkodás hatékonyabb javítására, a termékek kiszállításának ütemességére. Nem különben elsődleges termékeink minőségének javítása, az állóeszköz-fenntartási költségkeret szigorúbb betartása. Ez lényeges teendők mellett, ugyanilyen jelentőségű az emberekkel való foglalkozás, egy helyesen politizáló légkör kialakítása. Alapvetőnek tartja az üzemi pártbizottság az érdekek összhangját, a keletkező problémák összefüggéseinek figyelését, mérlegelését. A végrehajtó bizottság tagjai megvitatták az előterjesztett anyagot és elmondták véleményüket a minőséggel, külgazdasági kapcsolatainkkal, a számítógépes programmal, a technológiai- és munkafegyelemmel, a szerkezetváltással, a megelőző karbantartásokkal, a munkaverseny- és újítómozgalommal, a szellemi kapacitás jobb kihasználásával kapcsolatban többek között. Kovács István összefoglalójában hangsúlyozta, hogy az üzemi pártbizottság és valamennyi textiles kommunista azon fáradozik, hogy megfelelően politizálva, elfogadtassa azokat a gazdasági feladatokat, amelyeket a vállalat vezetősége 1987-re meghatározott. Ennek érdekében fejti ki a jövőben segítő, ellenőrző tevékenységét, s mindent elkövet azért, hogy a Pápai Textilgyár megőrizhesse az iparágban megszerzett jó pozícióját.