Pápai Textilmunkás, 1987 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Napirenden: múlt évi gazdálkodásunk és az 1987-es feladatok _________Pingitzer József vállalatunk vezérigazgatója________ Az üzemi párt-vb és a szak­­szervezeti bizottság után, a vállalati tanács tűzte napirend­jére múlt évi gazdasági fel­adataink teljesítését, valamint az 1987-es tervet. Ismeretes, hogy 1986-ban különös jelentőséggel bírt a VII. ötéves terv indítása. Te­endőinket a népgazdasági cé­lokkal összhangban szabtuk meg, így a bázisévben értéke­sített 19 765 000 négyzetméter­rel szemben 20 300­ 000 négy­zetmétert. Külön figyeltünk a konvertibilis export árbevétel realizálására, a szocialista ex­portnál pedig a szovjet áru­alap vonatkozásában tett vál­lalásunkra. Termelési elképzeléseink alapvetően mindhárom gyár­egységünknél, valamint a „kis­­szövödénél" megvalósultak. A fonoda, az ismert zavaró kö­rülmények ellenére, több fona­lat gyártott a tervezettnél. Bár a IV. negyedévben időközön­ként csak a gazdasági munka­­közösségek igénybevételével si­került megoldaniuk a szövődő ellátását. Az I—II. osztályú fo­nal minősége viszont javult a bázishoz és a tervhez viszo­nyítva egyaránt, de nem egé­szen a várt mértékben. A szö­vődő tervét megvalósította, azonban az előírtnál lényege­sen magasabb túlmunkákkal. Kedvezőtlen, hogy a minőségi hibák miatt kiesett termékek aránya magasabb a bázisénál. A kikészítő mennyiség vonat­kozásában túlteljesített. Tervezett összárbevételünk az értékesítés túlteljesítése ellené­re sem valósult meg a kívánt szinten. Fő oka a konvertibilis exportárbevétel elmaradása. Elért eredményeink, valamint az igénybe vehető támogatá­sokkal célul tűzött 85,6 millió forintos nyereségünk megvaló­sul. Nagy erőfeszítéseket­­ tet­tünk annak érdekében is, hogy némi pluszt realizálhassunk, hi­szen az létkérdésünk. De csak­is akkor várható eredmény, ha a mennyiségi túlteljesítés meg­felelő minőséggel párosul. Enyhített volna a feszültsége­ken, ha legalább 90 milliós eredményt realizálhatunk, de ennek sajnos nem voltak meg a piaci feltételei­­ sem többek között. Szerencsés, hogy a hi­telvisszafizetési kötelezettsé­geinknek ez ideig eleget tet­tünk, bár a feltételek többször változtak, hátrányunkra. Az 1986-ra tervezett 66 316 forintos átlagkereset tartalmaz­za a központi szabályozás ré­vén kapott lehetőségeket, va­lamint a konvertibilis export teljesítése esetén igényelhető bérpreferenciát. Ez utóbbival azonban nem számolhatunk, így a keresetszint várhatóan 65 516 forintban valósul meg. A Pápai Textilgyár 1987-es gazdaságpolitikai céljainak előirányzatánál figyelembe vet­te a VII. ötéves tervi elképze­léseket, valamint a Központi Bizottságnak a gazdasági mun­ka javítására vonatkozó hatá­rozatát. Ebből következően, a bázishoz viszonyítva értékesíté­sünk jelentős emelkedését és kedvező eladási árakat kell realizálnunk. A megvalósítás érdekében, meglévő termelőka­pacitásunk maximális kihasz­nálása, valamint gyártmánya­ink minőségének számottevő javítása szükséges. Csakis így számolhatunk árbevétel-növe­kedéssel. Mivel 1986-os várha­­ható termelékenységi adatai el­maradnak az előirányzattól, ez évre jelentős mértékű termelé­kenység-javulással számolunk, hogy megvalósulhasson értéke­sítési tervünk. A fonoda feladata a bázis­évnél 175 tonnával több fonal gyártása, azonos fizikai lét­szám mellett, a rekonstrukció révén elért termelékenység­emelkedéssel. A szövődében is­mét létszámcsökkenéssel számo­lunk, így valamennyi gépcso­portban a hatékonyság szá­mottevő javulásától vár ered­ményt a vállalat vezetősége. Különösen, ha megteremti eh­hez a feltételeket a rekonstruk­ció alapján javuló fonal. A kikészítő készszövet-termelése várhatóan 360 ezer négyzetmé­terrel lesz több, de mintegy 200 ezer négyzetméter nyers­­szövetimport feldolgozása is feladatuk. Végül is 350 ezer négyzetméterrel több szövetet kívánunk értékesíteni, mint 1986-ban. S terveink szerint, árbevételünk is magasabb lesz, mintegy 10 százalékkal. Az eredmény alakulását ille­tően, a terv 20 650 000 négy­zetméter késztermék értékesíté­se mellett, közel 10 százalék­kal magasabb vállalati nyere­séggel, 93 978 000 forinttal számol. Ennek alapján 4 szá­zalékos bérfejlesztéssel, amen­­­nyiben a vállalatra érvényes szabályozás lehetővé teszi, va­lamint, ha exportkötelezettsé­­geinket teljesíteni tudjuk. 1987-es feladataink sem könnyebbek az előzőeknél, azonban teljesíthetők, reálisak. Ám csakis akkor, ha minden területen érvényt­­ tudunk sze­rezni a technológiai előírások­nak, a gyártási egyszeregy be­tartásának. Ha a főmunkaidő­ben végzett tevékenységet job­ban megszervezzük, szellemi tar­talékainkat jobban kihasznál­juk és eladható, megfelelő mi­nőségű termékeket készítünk, s valamennyien tulajdonosi szemlélettel gondolkodunk. Né­mi bizakodásra pedig okot ad, hogy a konvertibilis piacon jobban alakult a helyzet, ren­delkezünk az első negyedévi diszpozíciókkal, és szocialista vonatkozásban sincs gondunk. Nem megnyugtató még a lét­számkérdés, de minden erőnk­kel azon leszünk, hogy lehető­leg belföldi munkaerőt tudjunk szerezni. Mindezeken túl, a textiles kollektíva eddig tanú­sított megértésére, helytállásá­ra is számít a vállalat vezető­sége ahhoz, hogy a tervekben megfogalmazódottakból való­ság legyen. A napirenddel kapcsolatban több kérdést tettek fel a jelen­lévők, majd hozzászólásaikban a hiányosságokra mutattak rá, illetve több hasznos javaslatot adtak a hatékonyság, a terme­lékenység növelése, valamint a minőség javítására. Ezután az érdekeltségi alap megelőlegezési hitel igénybe­vételével kapcsolatos kérelmet ismertette a testülettel Rozs­nyói Gézáné dr., gazdasági igazgató. A 13 673 000 forintos hitel igénybevételére - ame­lyet a Magyar Nemzeti Bank­tól kértünk — azért van szük­ség, mert az 1986. évi beruhá­zásokból származó fizetési kö­telezettségeket saját erőből nem tudjuk rendezni. Az igé­nyelt összeget 1990. március 31-ig törlesztjük le. A jelenlé­vők a hitel igénybevételét jó­váhagyták. Ezután a vállalati tanács el­nöke egy javaslatot terjesztett a testület elé, a Pápai Textil­gyár igazgatójának címhasz­­nálatára. Eszerint a jövőben vállalatunk igazgatóját a ve­zérigazgatói cím illeti meg. A testület tagjai a javaslatot - egy tartózkodással - elfogad­ták. Munkásgyűlései a legfontosabb teendőinkről Már hagyományosan, ezúttal is munkásgyűlésen tájékoztatta a kollektívát Pingitzer József, vállalatunk vezérigazgatója az év indításakor. Az 1986-os fel­adatok teljesítéséről szólva ki­emelte, hogy bár külső és bel­ső problémák egyaránt nehezí­tették helyzetünket, rendkívül feszített munkával, végül is tel­jesítettük főbb gazdaságpoliti­kai célkitűzéseinket, így minden reményünk megvan rá, hogy a tervezett nyereségtömeget rea­lizálhassuk. Bővebben az idei teendők­kel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy rendelkezünk megfelelő műszaki, technikai felkészült­séggel, és a több mint 100 millió forintos beruházás hatá­sának is érződnie kell már. S az ehhez hozzáadott emberi tényezőkkel olyan feltételeket szükséges teremtenünk, hogy mennyiségi, de főleg minőségi feladatainkat az eddiginél ma­gasabb szinten tudjuk teljesí­teni. Mindezek megvalósításához kérte az egész vállalati kollek­tíva támogatását, valamint a társadalmi szervek aktivistáinak hatékony közreműködését. Az elhangzottakat következő számunkban részletesebben is közreadjuk. Minden eddiginél nagyobb feladatot kellett megoldaniuk 1986-ban a kész­áruraktárban, illetve a bálázóban dolgozóknak. Az év végi nagy össze­fogás eredményeképpen exportkötele­­zettségeinknek valamennyi relációban sikerült eleget tenni, illetve a belföldi igényeket is időben kielégítettük. Felvételeink a helyszíneken készültek. (Fotó: B. J.) A KB-határozat szellemében „Társadalmi életünk minden területén, az irányításban és a végrehajtásban egyaránt elengedhetetlen a céltuda­tos, a követelményeknek megfelelő, jól szervezett, fegyel­mezett munka. Javítani kell a vállalatok és a dolgozók érdekeltségét a teljesítmény növelésében. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy többet használunk fel, mint amennyit megtermelünk." (A KB múlt év november 19—20-i ülésének határozatá­ból.) Fejlődésünk nem konfliktusmentes, tudott. De melyik ország dicsekedhet ma az ellenkezőjével? Egyik sem. Még a legfejlettebbeknek is megvan a maguk gondja, baja. És túlhullámoznak azok határaikon, nyomasztóan hatnak az egész világgazdaságra, így ránk is. Kádár elvtárs a decemberi tévéinterjúban említette, mennyi gondunk van a cserearányok romlásából, külpiaci bevételeink fogyat­kozásából. Kényszerpályán vagyunk, visszavonulásra sincs mód, hisz nemzeti jövedelmünk mintegy felét külföldön csipegetjük össze, változatlanul. A KB most arra ösztönöz bennünket, hogy jobban áll­junk a talpunkra, feszítsük meg erőnket, s küzdjük le a bajokat. Ez egyáltalán nem lehetetlen, hisz nehezebb helyzetben is voltunk már. Nem kerülgetni, szembenézni a valósággal és szívós politikai munkával mindenkivel megértetni: e kemény nemzetközi gazdasági versenyben csak magunkra számíthatunk! Fejleszteni kell munkánk hatékonyságát, gyártmányaink minőségét, megbízhatóságát. Ugyanazon nyersanyagból több és értékesebb terméket kell előállítani, a lehető leg­kisebb ráfordítással. Lendületesebb előrehaladást, javítani külkereskedelmi mérlegünket, azon keresztül hazánk anyagi erejét, építésünk folytatását! E tevékenység jobbítása aligha volna lehetséges a párttagság felrázása és példamutatása nélkül, a hatá­rozat erre is utal. Minden szinten - így taggyűléseken is - téma volt a KB helyzetelemzése, s egyetértés alakult ki a tennivalókat illetően is. Kedvező fogadtatásra találtak ama kritikai észrevételek, amelyek az irányító szervek fe­lelősségére utaltak, másrészt az olyan nemkívánatos je­lenségekre, mint a tehetetlenség, a protekció, a korrup­ció és egyéb visszahúzók, hangulatrontók. Maga a tény, hogy a KB testülete tud ezekről, ismeri valóságunkat, s szigorú fellépést követel az elvtelenség minden fajtája ellen, bizonyos reményt csillant fel, erő­síti a hitet, miszerint képesek leszünk megszabadulni ezektől és tisztább, egészségesebb légkörben munkálkod­ni ! Sokan elmondták azt is a taggyűléseken, hogy a mai gondok és bajok mellett sem kell azért szégyenkezni a pártnak; aki dolgozik, az biztonságban van, családjával együtt! Új házak sora épül majdnem minden településen, többségükben már a garázs is ott húzódik! Szaporod­nak, cserélődnek az autók, a televíziók (beléptünk a szí­nes korszakba), magnók, a legkülönbözőbb háztartási kis­gépek - mind arra utalva, hogy ilyen élet soha nem volt még hazánkban! És ezzel a kijelentéssel nem leplezzük a társadalmunk­ban fennálló visszásságokat, amelyek gyakorta zavart okoznak emberek fejében. Elítéljük az ügyeskedőket, akik munka nélkül tollasodnak és jópofáskodva hajtogatják, aki pénzt akar keresni, nem ér rá dolgozni! Hasonlóan a társadalmi és gazdasági életünket egyformán sanya­­rító, afféle hajdani urambátyám kapcsolatrendszer mai formáját, a „szocialista összeköttetéseket", amennyiben az valakinek (vagy­­ kiknek) előnyt jelent. Csakis ezzel ma­gyarázható, hogy olyan egyének is polcokon ülhetnek itt­­ott, akik képességük (ez még a jobbik eset), vagy egyéb okok miatt semmiképpen sem felelhetnek meg a követel­ményeknek, a bizalomnak! Ezek és a hasonló jelenségek ugyan a politikai oldalra tartoznak, de kihatnak a gazdálkodás területére, főleg az elosztásra és jövedelmekre, ami nem csupán magyar jelenség a szocialista táborban. És felszámolásuk azért sem tűr halasztást, mert rombolja a párt politikája iránti hitet, bizalmat, szűkíti tömegbefolyását. Az eddiginél sokkalta politizálóbb légkört kell kialakí­tanunk, minden állampolgárt meggyőzni arról, hogy a párt, a kormány, de más társadalmi szervek is, a leg­őszintébben és­­ komolyabban akarják a szocialista de­mokrácia kifejlesztését, terebélyesedését, azon keresztül olyan közszellemet, amely irtja a fertőt, és mind egész­ségesebb körülményeket alakít ki a jövő építéséhez! PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1987. január­­ 3 Megbízatása: főbizalmi Eltelt egy év a szakszerveze­ti választások óta. A tisztség­­viselők sok tapasztalatot gyűj­töttek a munka gyakorlati meg­valósítását illetően. A fonó­k­ szakmányában spontán érdek­lődtem, tudják-e ki a főbizal­mijuk. — Igen, persze — így a több­ség. — És hogyan végzi a mun­káját, érdemes volt megválasz­tani? — Ő is gépes, de mindig készséggel intézi az ügyeinket. Mikor meghalt az apám, kérés nélkül igényelt segélyt részem­re — mondja egyikük.­­ Ami­kor beteg voltam, jöttek meg­látogatni. Nagyon jólesett ez a gondoskodás. Egy fiatal fonónő kérdésem­re rögtön válaszolta: — Én ugyan még nem dol­goztam itt a választáskor, de jól döntött a szakmány, mert ő valóban képviseli a dolgozó­kat és szól az érdekünkben. Ezek után kerestem meg Ka­pa Istvánnét, mert hiszen róla van szó. — Megtiszteltetésnek vettem a munkatársaim bizalmát és elfogadtam a megbízatást, mert elég erőt éreztem ma­gamban ahhoz,­ogy képviselni tudjam az érdekeiket a meg­felelő fórumokon. 1960-tól dol­gozom a fonóban, azóta va­gyok szakszervezeti tag. Ko­rábban már voltam bizalmi, és a szocialista brigádmozga­lomban is részt vettem, a ki­váló Rakéta brigád tagjaként. Ez utóbbitól azonban már meg­váltam, mert a család rovására nem akarok elfoglaltságokat halmozni. Persze hűtlen nem lettem a mozgalomhoz, mert patronálom a szakmányunkban dolgozó kollektívákat. Most, az első év után fele­lősséggel mondhatom, hogy nem könnyű a főbizalmi re­szort. Annak ellenére, hogy lel­kiismeretesen törődünk a tag­sággal, mégis több vád éri a mozgalmat. Sajnos, még olyan esetben is, ha nem a szakszer­vezet tehet róla. Mint a mun­karuha ügye. Mi szóvá tesszük, sürgetjük az intézkedést, de a többi nem rajtunk múlik. Hiá­nyosságok vannak az informá­lás és a tájékoztatás területén is. A tömegpolitikai oktatást kellene kiszélesíteni és felhasz­nálni e cél érdekében. Mindezek ellenére szívesen végzem ezt a munkát, mert lá­tom, ha nem is olyan könnyen, de érünk el eredményeket. És ma már nem kell azért har­colni, hogy a gazdasági veze­tők partnernek tekintsenek minket. Hiszen a helyi dönté­seknél mindig ott vagyunk. E. J-né

Next