Pápai Textilmunkás, 1987 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Napirenden: múlt évi gazdálkodásunk és az 1987-es feladatok _________Pingitzer József vállalatunk vezérigazgatója________ Az üzemi párt-vb és a szakszervezeti bizottság után, a vállalati tanács tűzte napirendjére múlt évi gazdasági feladataink teljesítését, valamint az 1987-es tervet. Ismeretes, hogy 1986-ban különös jelentőséggel bírt a VII. ötéves terv indítása. Teendőinket a népgazdasági célokkal összhangban szabtuk meg, így a bázisévben értékesített 19 765 000 négyzetméterrel szemben 20 300 000 négyzetmétert. Külön figyeltünk a konvertibilis export árbevétel realizálására, a szocialista exportnál pedig a szovjet árualap vonatkozásában tett vállalásunkra. Termelési elképzeléseink alapvetően mindhárom gyáregységünknél, valamint a „kisszövödénél" megvalósultak. A fonoda, az ismert zavaró körülmények ellenére, több fonalat gyártott a tervezettnél. Bár a IV. negyedévben időközönként csak a gazdasági munkaközösségek igénybevételével sikerült megoldaniuk a szövődő ellátását. Az I—II. osztályú fonal minősége viszont javult a bázishoz és a tervhez viszonyítva egyaránt, de nem egészen a várt mértékben. A szövődő tervét megvalósította, azonban az előírtnál lényegesen magasabb túlmunkákkal. Kedvezőtlen, hogy a minőségi hibák miatt kiesett termékek aránya magasabb a bázisénál. A kikészítő mennyiség vonatkozásában túlteljesített. Tervezett összárbevételünk az értékesítés túlteljesítése ellenére sem valósult meg a kívánt szinten. Fő oka a konvertibilis exportárbevétel elmaradása. Elért eredményeink, valamint az igénybe vehető támogatásokkal célul tűzött 85,6 millió forintos nyereségünk megvalósul. Nagy erőfeszítéseket tettünk annak érdekében is, hogy némi pluszt realizálhassunk, hiszen az létkérdésünk. De csakis akkor várható eredmény, ha a mennyiségi túlteljesítés megfelelő minőséggel párosul. Enyhített volna a feszültségeken, ha legalább 90 milliós eredményt realizálhatunk, de ennek sajnos nem voltak meg a piaci feltételei sem többek között. Szerencsés, hogy a hitelvisszafizetési kötelezettségeinknek ez ideig eleget tettünk, bár a feltételek többször változtak, hátrányunkra. Az 1986-ra tervezett 66 316 forintos átlagkereset tartalmazza a központi szabályozás révén kapott lehetőségeket, valamint a konvertibilis export teljesítése esetén igényelhető bérpreferenciát. Ez utóbbival azonban nem számolhatunk, így a keresetszint várhatóan 65 516 forintban valósul meg. A Pápai Textilgyár 1987-es gazdaságpolitikai céljainak előirányzatánál figyelembe vette a VII. ötéves tervi elképzeléseket, valamint a Központi Bizottságnak a gazdasági munka javítására vonatkozó határozatát. Ebből következően, a bázishoz viszonyítva értékesítésünk jelentős emelkedését és kedvező eladási árakat kell realizálnunk. A megvalósítás érdekében, meglévő termelőkapacitásunk maximális kihasználása, valamint gyártmányaink minőségének számottevő javítása szükséges. Csakis így számolhatunk árbevétel-növekedéssel. Mivel 1986-os várhaható termelékenységi adatai elmaradnak az előirányzattól, ez évre jelentős mértékű termelékenység-javulással számolunk, hogy megvalósulhasson értékesítési tervünk. A fonoda feladata a bázisévnél 175 tonnával több fonal gyártása, azonos fizikai létszám mellett, a rekonstrukció révén elért termelékenységemelkedéssel. A szövődében ismét létszámcsökkenéssel számolunk, így valamennyi gépcsoportban a hatékonyság számottevő javulásától vár eredményt a vállalat vezetősége. Különösen, ha megteremti ehhez a feltételeket a rekonstrukció alapján javuló fonal. A kikészítő készszövet-termelése várhatóan 360 ezer négyzetméterrel lesz több, de mintegy 200 ezer négyzetméter nyersszövetimport feldolgozása is feladatuk. Végül is 350 ezer négyzetméterrel több szövetet kívánunk értékesíteni, mint 1986-ban. S terveink szerint, árbevételünk is magasabb lesz, mintegy 10 százalékkal. Az eredmény alakulását illetően, a terv 20 650 000 négyzetméter késztermék értékesítése mellett, közel 10 százalékkal magasabb vállalati nyereséggel, 93 978 000 forinttal számol. Ennek alapján 4 százalékos bérfejlesztéssel, amennyiben a vállalatra érvényes szabályozás lehetővé teszi, valamint, ha exportkötelezettségeinket teljesíteni tudjuk. 1987-es feladataink sem könnyebbek az előzőeknél, azonban teljesíthetők, reálisak. Ám csakis akkor, ha minden területen érvényt tudunk szerezni a technológiai előírásoknak, a gyártási egyszeregy betartásának. Ha a főmunkaidőben végzett tevékenységet jobban megszervezzük, szellemi tartalékainkat jobban kihasználjuk és eladható, megfelelő minőségű termékeket készítünk, s valamennyien tulajdonosi szemlélettel gondolkodunk. Némi bizakodásra pedig okot ad, hogy a konvertibilis piacon jobban alakult a helyzet, rendelkezünk az első negyedévi diszpozíciókkal, és szocialista vonatkozásban sincs gondunk. Nem megnyugtató még a létszámkérdés, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy lehetőleg belföldi munkaerőt tudjunk szerezni. Mindezeken túl, a textiles kollektíva eddig tanúsított megértésére, helytállására is számít a vállalat vezetősége ahhoz, hogy a tervekben megfogalmazódottakból valóság legyen. A napirenddel kapcsolatban több kérdést tettek fel a jelenlévők, majd hozzászólásaikban a hiányosságokra mutattak rá, illetve több hasznos javaslatot adtak a hatékonyság, a termelékenység növelése, valamint a minőség javítására. Ezután az érdekeltségi alap megelőlegezési hitel igénybevételével kapcsolatos kérelmet ismertette a testülettel Rozsnyói Gézáné dr., gazdasági igazgató. A 13 673 000 forintos hitel igénybevételére - amelyet a Magyar Nemzeti Banktól kértünk — azért van szükség, mert az 1986. évi beruházásokból származó fizetési kötelezettségeket saját erőből nem tudjuk rendezni. Az igényelt összeget 1990. március 31-ig törlesztjük le. A jelenlévők a hitel igénybevételét jóváhagyták. Ezután a vállalati tanács elnöke egy javaslatot terjesztett a testület elé, a Pápai Textilgyár igazgatójának címhasználatára. Eszerint a jövőben vállalatunk igazgatóját a vezérigazgatói cím illeti meg. A testület tagjai a javaslatot - egy tartózkodással - elfogadták. Munkásgyűlései a legfontosabb teendőinkről Már hagyományosan, ezúttal is munkásgyűlésen tájékoztatta a kollektívát Pingitzer József, vállalatunk vezérigazgatója az év indításakor. Az 1986-os feladatok teljesítéséről szólva kiemelte, hogy bár külső és belső problémák egyaránt nehezítették helyzetünket, rendkívül feszített munkával, végül is teljesítettük főbb gazdaságpolitikai célkitűzéseinket, így minden reményünk megvan rá, hogy a tervezett nyereségtömeget realizálhassuk. Bővebben az idei teendőkkel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy rendelkezünk megfelelő műszaki, technikai felkészültséggel, és a több mint 100 millió forintos beruházás hatásának is érződnie kell már. S az ehhez hozzáadott emberi tényezőkkel olyan feltételeket szükséges teremtenünk, hogy mennyiségi, de főleg minőségi feladatainkat az eddiginél magasabb szinten tudjuk teljesíteni. Mindezek megvalósításához kérte az egész vállalati kollektíva támogatását, valamint a társadalmi szervek aktivistáinak hatékony közreműködését. Az elhangzottakat következő számunkban részletesebben is közreadjuk. Minden eddiginél nagyobb feladatot kellett megoldaniuk 1986-ban a készáruraktárban, illetve a bálázóban dolgozóknak. Az év végi nagy összefogás eredményeképpen exportkötelezettségeinknek valamennyi relációban sikerült eleget tenni, illetve a belföldi igényeket is időben kielégítettük. Felvételeink a helyszíneken készültek. (Fotó: B. J.) A KB-határozat szellemében „Társadalmi életünk minden területén, az irányításban és a végrehajtásban egyaránt elengedhetetlen a céltudatos, a követelményeknek megfelelő, jól szervezett, fegyelmezett munka. Javítani kell a vállalatok és a dolgozók érdekeltségét a teljesítmény növelésében. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy többet használunk fel, mint amennyit megtermelünk." (A KB múlt év november 19—20-i ülésének határozatából.) Fejlődésünk nem konfliktusmentes, tudott. De melyik ország dicsekedhet ma az ellenkezőjével? Egyik sem. Még a legfejlettebbeknek is megvan a maguk gondja, baja. És túlhullámoznak azok határaikon, nyomasztóan hatnak az egész világgazdaságra, így ránk is. Kádár elvtárs a decemberi tévéinterjúban említette, mennyi gondunk van a cserearányok romlásából, külpiaci bevételeink fogyatkozásából. Kényszerpályán vagyunk, visszavonulásra sincs mód, hisz nemzeti jövedelmünk mintegy felét külföldön csipegetjük össze, változatlanul. A KB most arra ösztönöz bennünket, hogy jobban álljunk a talpunkra, feszítsük meg erőnket, s küzdjük le a bajokat. Ez egyáltalán nem lehetetlen, hisz nehezebb helyzetben is voltunk már. Nem kerülgetni, szembenézni a valósággal és szívós politikai munkával mindenkivel megértetni: e kemény nemzetközi gazdasági versenyben csak magunkra számíthatunk! Fejleszteni kell munkánk hatékonyságát, gyártmányaink minőségét, megbízhatóságát. Ugyanazon nyersanyagból több és értékesebb terméket kell előállítani, a lehető legkisebb ráfordítással. Lendületesebb előrehaladást, javítani külkereskedelmi mérlegünket, azon keresztül hazánk anyagi erejét, építésünk folytatását! E tevékenység jobbítása aligha volna lehetséges a párttagság felrázása és példamutatása nélkül, a határozat erre is utal. Minden szinten - így taggyűléseken is - téma volt a KB helyzetelemzése, s egyetértés alakult ki a tennivalókat illetően is. Kedvező fogadtatásra találtak ama kritikai észrevételek, amelyek az irányító szervek felelősségére utaltak, másrészt az olyan nemkívánatos jelenségekre, mint a tehetetlenség, a protekció, a korrupció és egyéb visszahúzók, hangulatrontók. Maga a tény, hogy a KB testülete tud ezekről, ismeri valóságunkat, s szigorú fellépést követel az elvtelenség minden fajtája ellen, bizonyos reményt csillant fel, erősíti a hitet, miszerint képesek leszünk megszabadulni ezektől és tisztább, egészségesebb légkörben munkálkodni ! Sokan elmondták azt is a taggyűléseken, hogy a mai gondok és bajok mellett sem kell azért szégyenkezni a pártnak; aki dolgozik, az biztonságban van, családjával együtt! Új házak sora épül majdnem minden településen, többségükben már a garázs is ott húzódik! Szaporodnak, cserélődnek az autók, a televíziók (beléptünk a színes korszakba), magnók, a legkülönbözőbb háztartási kisgépek - mind arra utalva, hogy ilyen élet soha nem volt még hazánkban! És ezzel a kijelentéssel nem leplezzük a társadalmunkban fennálló visszásságokat, amelyek gyakorta zavart okoznak emberek fejében. Elítéljük az ügyeskedőket, akik munka nélkül tollasodnak és jópofáskodva hajtogatják, aki pénzt akar keresni, nem ér rá dolgozni! Hasonlóan a társadalmi és gazdasági életünket egyformán sanyarító, afféle hajdani urambátyám kapcsolatrendszer mai formáját, a „szocialista összeköttetéseket", amennyiben az valakinek (vagy kiknek) előnyt jelent. Csakis ezzel magyarázható, hogy olyan egyének is polcokon ülhetnek ittott, akik képességük (ez még a jobbik eset), vagy egyéb okok miatt semmiképpen sem felelhetnek meg a követelményeknek, a bizalomnak! Ezek és a hasonló jelenségek ugyan a politikai oldalra tartoznak, de kihatnak a gazdálkodás területére, főleg az elosztásra és jövedelmekre, ami nem csupán magyar jelenség a szocialista táborban. És felszámolásuk azért sem tűr halasztást, mert rombolja a párt politikája iránti hitet, bizalmat, szűkíti tömegbefolyását. Az eddiginél sokkalta politizálóbb légkört kell kialakítanunk, minden állampolgárt meggyőzni arról, hogy a párt, a kormány, de más társadalmi szervek is, a legőszintébben és komolyabban akarják a szocialista demokrácia kifejlesztését, terebélyesedését, azon keresztül olyan közszellemet, amely irtja a fertőt, és mind egészségesebb körülményeket alakít ki a jövő építéséhez! PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1987. január 3 Megbízatása: főbizalmi Eltelt egy év a szakszervezeti választások óta. A tisztségviselők sok tapasztalatot gyűjtöttek a munka gyakorlati megvalósítását illetően. A fonók szakmányában spontán érdeklődtem, tudják-e ki a főbizalmijuk. — Igen, persze — így a többség. — És hogyan végzi a munkáját, érdemes volt megválasztani? — Ő is gépes, de mindig készséggel intézi az ügyeinket. Mikor meghalt az apám, kérés nélkül igényelt segélyt részemre — mondja egyikük. Amikor beteg voltam, jöttek meglátogatni. Nagyon jólesett ez a gondoskodás. Egy fiatal fonónő kérdésemre rögtön válaszolta: — Én ugyan még nem dolgoztam itt a választáskor, de jól döntött a szakmány, mert ő valóban képviseli a dolgozókat és szól az érdekünkben. Ezek után kerestem meg Kapa Istvánnét, mert hiszen róla van szó. — Megtiszteltetésnek vettem a munkatársaim bizalmát és elfogadtam a megbízatást, mert elég erőt éreztem magamban ahhoz,ogy képviselni tudjam az érdekeiket a megfelelő fórumokon. 1960-tól dolgozom a fonóban, azóta vagyok szakszervezeti tag. Korábban már voltam bizalmi, és a szocialista brigádmozgalomban is részt vettem, a kiváló Rakéta brigád tagjaként. Ez utóbbitól azonban már megváltam, mert a család rovására nem akarok elfoglaltságokat halmozni. Persze hűtlen nem lettem a mozgalomhoz, mert patronálom a szakmányunkban dolgozó kollektívákat. Most, az első év után felelősséggel mondhatom, hogy nem könnyű a főbizalmi reszort. Annak ellenére, hogy lelkiismeretesen törődünk a tagsággal, mégis több vád éri a mozgalmat. Sajnos, még olyan esetben is, ha nem a szakszervezet tehet róla. Mint a munkaruha ügye. Mi szóvá tesszük, sürgetjük az intézkedést, de a többi nem rajtunk múlik. Hiányosságok vannak az informálás és a tájékoztatás területén is. A tömegpolitikai oktatást kellene kiszélesíteni és felhasználni e cél érdekében. Mindezek ellenére szívesen végzem ezt a munkát, mert látom, ha nem is olyan könnyen, de érünk el eredményeket. És ma már nem kell azért harcolni, hogy a gazdasági vezetők partnernek tekintsenek minket. Hiszen a helyi döntéseknél mindig ott vagyunk. E. J-né