Pápai Textilmunkás, 1988 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A vállalati tanács jóváhagyta a szerkezetátalakítási program indítását A vállalati tanács decemberi ülésére azt a javaslatot vitatta meg, amely a termékeink strukturális változását alapvetően befolyásoló technológiai keresztmetszetek fejlesztésére készült. Az Állami Fejlesztési Intézet pályázatot hirdetett a textilipari szerkezetátalakítási programban való részvételre, melynek célja a társadalmi tőkével és az élőmunkával való hatékony gazdálkodás elősegítése, a szerkezet- és szervezetátalakítás gyorsítása. Vállalatunk ehhez csatlakozva készítette el pályázatát, mely elsődlegesen a fonó, valamint a kikészítő fejlesztésére vonatkozik. A beruházás segíti a VII. ötéves tervben megfogalmazott elképzeléseink megvalósítását, a finomabb szövetek gyártását és a szabadidő-ruházati termékek választékának bővítését. A szükséges berendezések egy része szocialista gépimportból valósítható meg. Forrásai hitelből és saját alapból termelhetők elő, így 2 darab Textima fésülőgép, 3 darab Textima gyűrűsforrógép, valamiint 2 Textima bolyhozó beszerzését tervezzük, összesen 22,4 millió forint értékben. Lízingszerződéssel pedig 3 fonalfestő berendezést, 1 selyemfény-kalandert, 2 Rieter kártológépet, valamint 1-1 Rieter keverő-bontót, illetve metálkiválasztót fogunk üzembe állítani. Ez utóbbiak értéke 854 ezer dollár. A megtérülést tekintve, a számítások szerint igen kedvező eredmény várható, ugyanis már 1989-ben többlet devizát eredményez ez a rekonstrukció. A beruházás a tervek szerint 1988. június 1-gyel kezdődik, és 1989. március 31-gyel fejeződik be. A vállalati tanács tagjai közül többen elmondták véleményüket a pályázattal kapcsolatban, s javaslataikkal kiegészítették azt, végül, sokrétű vita után egyhangúlag jóváhagyták a program indítását. Ezután, tájékoztató jelleggel, a jelenlévőkkel Pingitzer József, vállalatunk vezérigazgatója ismertette az 1987-es várható eredményeket, illetve az 1988-as tervek meghatározására vonatkozó elképzeléseket. Jól dolgozott a Martos brigád Az SZTE háromszoros aranykoszorús Martos Flóra szocialista brigádja — Ihász Zoltánná, Hőgye Vendelné, Óvári Sándorné, Birkás Gézáné, Lukács László és Szabó Imre — szövődés vonatkozásban szép eredménnyel zárta az elmúlt évet. A brigádvezető így beszél erről: — Annak ellenére, hogy elég nehéz körülmények között dolgoztunk, jól alakult végül is. Termelési tervünket minden hónapban nem sikerül hozni, de éves szinten jó helyen állunk. Szakítottunk időt arra is, hogy a partunkban dolgozó fiatal szövőket segítsük. A létszámhiány miatt rendszeresen több gépet kezelünk, amit természetesen a jövőben is vállalunk, a tervteljesítés érdekében. Bosszantó viszont, hogy a sok jelzés ellenére, fújatással tisztítják a gépeket, amitől bekerül az olajos pihe a szálak közé. A jövőre vonatkozólag nagyon szeretnénk, ha a feltételek tovább javulnának, mert akkor többet és jobb minőségben tudnánk szőni. Nekünk is az lenne érdekünk. A másik szempont, ha nem fárad ki annyira az ember, akkor van kedve mással is foglalkozni, mert a brigádmunka nem csak termelésből áll. A tagok igénylik, hogy évente legalább egy alkalommal rendezzünk családi összejövetelt. Szeretünk színházba menni, felejthetetlen élmény volt számunkra a brigádklubban a Jókai Annával való találkozás. Nyáron a pápai művészeti hetek rendezvényeit is látogatjuk. Hasonló programokra a jövőben is szükségünk lesz, mert ez művelődés és kikapcsolódás egyben. Felvételünkön a brigádból hárman, Ihász Zoltánná, Birkás Gézáné és Lukács László láthatók munka közben. (Fotó: B. J.) A cséplőgéptől a modern technikáig Egy olyan ember kopogtatott be a szerkesztőségbe az ünnepek előtti héten, aki több mint 45 éven át dolgozott egyetlen helyen a fonodában, még partit sem váltott - ahogy mondja -, háromszakmányos volt végig. Kocsis Ferenc leszedő csoportvezető nyugdíjba ment, s azért jött, hogy az újságon keresztül mondja el, mennyire jólesett a figyelmesség, ahogy elköszöntek tőle a vezetők, a munkatársai. - Mindenki ismert a gyárban, a legnehezebb időszakot éltem át itt - eleveníti fel az élményeket. — Sosem tudom elfelejteni, mi volt a bombázáskor, betörtek a fonóablakok, égett a szárító... Ma már mindenki megmosolyog, ha azt emlegetem, mennyit változott a helyzet. Negyven éve az udvaron tépegettük a kendert cséplőgépekkel, tudja, milyen nehéz volt ez? Nem lehet ezeket elfelejteni. Ezért nem bírtam soha közömbösen végignézni, ha ráléptek egy csévére. Ugyanígy nem viseltem el a fegyelmezetlenséget. Soha nem késtem, nem hiányoztam. A munkaidő 6-kor, 2-kor, este 10-kor kezdődik. Én így tartottam, és nem értettem azzal sem egyet, hogy sokan, tisztelet a kivételnek, azzal foglalkoztak órákig, mi történt előző nap. Ellenben, jó dolog volt valamikor az a 10 perces mozgalom. Amikor hétfőnként annyival korábban kezdtünk, és ez országos szinten, de vállalati viszonylatban is sokra ment, bármily kevésnek tűnik. A társadalmi munkából ugyancsak kivettem a részem, 18 évig főbizalmiként ténykedtem, vagy 3 évtizeden át pedig önkéntes tűzoltó voltam. Szerencsére most már nincs annyi tűz, mint akkoriban, ne is legyen, azt kívánom. Sosem felejtem el, amikor a kazánház teteje égett, kiabálták, menjen el onnan. De azt tartottam, hogy el kell azt oltani, nem pedig otthagyni. Szerencsére sikerült. Rengeteg ünnepen jöttem vigyázni a gyárra. Büszkék lehetnek a textilesek arra, ahová elértek. Hiszen annak idején dupla létszámmal is lényegesen kevesebbet termelt a fonoda, mint ma, a modern berendezésekkel. Arra biztattam az ittmaradókat, amikor búcsúzásnál a partiból mindenkitől kaptam egy puszit, hogy a jó hozzáállás, az összefogás a legfontosabb, csak úgy lehet előbbre lépni. Mert igaz, most sem könnyű, de régebben azért sokkal nehezebb volt, viszont több a lelkesedés, lett is eredménye. A gépeseknek kőlapot emelek, annyit mondhatok, férfiak nem bírnak, amit ezek az asszonyok megtesznek. Szívósak, kitartóak. Tudom, hisz köztük voltam állandóan. Szóvá is tették sokan: Feri bácsi, maga mindig a teremben van? Ráfeleltem viccesen: a jó pásztornak a nyáj mellett a helye.. . Furcsa lesz otthon, biztos, főleg a téli hónapokban, amikor tétlenségre ítéltetik az ember. De pihenésre szükségem van, erős reumás vagyok, ígértek még melegfürdőt, ha megadnák, nagyon szeretném. Úgy tervezem, hogy nem hajtok tovább, beérem azzal, amit elértünk. Sokat spóroltunk életünkben, de értelme volt. Építkeztünk, a gyerekeinket taníttattuk. Nyugdíj alatt nem dúskálunk az anyagiakban, de a biztos megélhetésünk meglesz. Nem értek egyet azokkal, akik szapulják a gyárat. Akármit is mondanak, a város egyötöde innen él. Meg kell ezt becsülni, s véleményem szerint kölcsönösen így van, hiszen a vezetőség értékeli a jó munkást. Végezetül az ittmaradóknak jó egészséget és nagyon eredményes új évet, sőt éveket kívánok. Hozzátehetjük: hasonlókat Feri bácsinak is. (K. L.-né) Tartalmas pályát vált fel a pihenés Fehér asztal mellett köszönt el vezetőtársaitól és közvetlen munkatársaitól Rozsnyói Gézáné dr., aki januártól a gazdasági igazgatói munkakört a nyugdíjas életmóddal váltja fel. Az aktív munkát továbbfolytatók nevében Joó Lászlóné főosztályvezető szólt arról, hogy szinte hihetetlen, aki eddig mások munkáját méltatta, most maga is elköszön. Küzdelmes életútra tekinthet vissza, hisz már 15 éves korában kenyérkereső volt. Sok kemény csatát vívott az életben, de erős akarata és kitartása eredményeképpen szép pályát járt be. A felelősségteljes munka, a családja ellátása, a példamutató közéleti tevékenység mellett, mindig fontosnak tartotta a tanulást, lépést tartani az újjal, a változással, mígnem egy doktori diploma koronázta szorgalmát. Végül, az itt maradó fiatalok nevében megköszönte azt a sok törődést, útmutatást, türelmet, amit tőle kaptak. Kérte, hogy kísérje figyelemmel továbbra is munkájukat, szükség esetén segítse azt. Pingitzer József vezérigazgató, a vállalatvezetőség részéről méltatta Rozsnyói Gézáné dr. tevékenységét, akinek nagy érdeme van abban, hogy a Pápai Textilgyár az elmúlt, nem könnyű esztendőkben, eredményesen tevékenykedett, és a rekonstrukciót sikeresen megvalósította. Kívánjuk, hogy a hátralévő éveket jó egészségben, de ne tétlenül, csak többet pihenve, a tőle megszokott aktivitással töltse el! Bruttósítás A bruttósítás célja, hogy a személyi jövedelemadó bevezetése és a nyugdíjjárulék változása miatt, az 1988-ban kifizetésre kerülő nettó kereset - változatlan teljesítmény mellett - az 1987-ben kézhez kapott nettó keresethez viszonyítva nem csökkenhet. A bruttósítás szabályait a kollektív szerződés 2. számú módosítása tartalmazza, amelyet a január 4-én megtartott bizalmi testületi ülés fogadott el. A bérek személyenkénti bruttósítását, a szabályoknak megfelelően, a munkaügyi osztály végezte, a dolgozókkal munkaszerződés-i módosítás formájában rögzítette, így január 15. előtt mindenki ismerte, hogy mennyi az új alapbére. Békében is a polgári védelemről A megyei polgári védelmi parancsnokságon tartott sajtótájékoztatón Németh Lajos alezredes törzsparancsnok, az elmúlt évi munkáról szólva megállapította, hogy a függetlenített és más szervezetek személyi állománya eredményesen tevékenykedett. Ezt kívánják folytatni 1988-ban is, de néhány, a hatékonyságot növelő változást is elhatároztak. Többek között fokozott figyelmet fordítanak a munkaidő védelmére, a beosztott állomány kiképzése ezentúl munkaidőn kívül történik. Ugyancsak fontos szempont lesz, hogy a gyakorlatok során még inkább figyelembe veszik a gazdaságosságot. 1987-ben tíz üzemi komplex gyakorlaton bizonyíthatták felkészültségüket a polgári védelemben tevékenykedők. Ezek az idén is folytatódnak, a kiképzések ugyancsak. Az egészségügyi alegységek számára pedig felmenő ági versenyt szerveznek, s az ezen részt vevők egyúttal eleget tesznek kiképzési feladataiknak is. A polgári védelmi munkában alapvető — mint nevében is szerepel - az állampolgárok védelme. Ez azt jelenti, hogy békés körülmények között is fontos szerep hárul az ebben tevékenykedőkre. Gondoljunk csak a természeti katasztrófákra, ipari, üzemi balesetekre. Az ezekre való felkészülés, illetve a lakosság mentése ugyancsak kiemelt helyet kap a kiképzési tervekben. (N. S.) Munkaverseny a 70. évforduló tiszteletére Ismét lezárult egy szakasz, hisz 1987-ben a munkaversenyt a NOSZF 70. évfordulója tiszteletére indítottuk. Brigádjaink igyekeztek eleget tenni vállalásaiknak. A gyűrűsfonó 6 tagú Tyereskova kollektíva vezetője, Pipák Jánosné derűlátó: — Mi valamennyien gépes dolgozók vagyunk - mondja. - A termelés terén sikerült túlteljesíteni, a 101 százalékkal szemben 102 százalékot értünk el. Ezenkívül vgsm-ben és túlórákon is részt veszünk. Az anyagtakarékosságot a legmesszebbmenőkig betartjuk. Az ismert létszámhiány a fonodát sem kíméli, ezért több oldal kezelését vállaltuk. Egy gépen 400 körül van az orsók száma, elképzelhető, hogyan kell járni a kezünknek, lábunknak, hogyha azt akarjuk, hogy minden jól menjen. Bár feszített a gazdasági munkánk, azért másra is szakítunk időt. Valamennyien járunk tömegpolitikai oktatásra. Brigádunk minden tagjának van egyéni társadalmi munkája. Ezenkívül részt veszünk az almádi üdülőnk nyitás előtti nagytakarításában. Itt a fonodában pedig több alkalommal hüvelyt válogatunk. Jó viszonyt alakítottunk ki egymás között, és a fiatalokat is segítjük. Betegség esetén a társakat meglátogatjuk, szóval összességében jónak mondhajuk az elmúlt évi munkánkat. Azt szeretném, ha a továbbiakban is így alakulna, még ha több elfoglaltsággal számolhatunk is. Hisz annyi szép közös élményünk van az eltelt 25 évből, hogy nem szabad hagyni megsemmisülni. Az évforduló tiszteletére alakult a kalkuláció osztályon a 7 tagú Viktória brigád, vezetője Kovács Szabolcsné. — Az indulás lendületét 1987-ben sikerült megtartanunk — mondja. Vállalásunkban elsősorban a gazdasági munkával kapcsolatos teendők pontos, határidőre történő elvégzését tűztük feladatul. Az év folyamán egyik munkatársunk nyugdíjba ment, az ő munkáját felosztottuk, így nem kellett új munkaerő beállításáról gondoskodni. Ez nekünk nagyobb lekötöttséget jelent, de jó szervezéssel meg tudjuk oldani. Az összetartozás javítása érdekében, több közös kirándulást szerveztünk a családtagokkal együtt. Nagyon fontosnak tartjuk a művelődést is. A könyvolvasásra, színházlátogatásra igyekszünk időt szakítani. A társadalmi munkából is kivesszük részünket. Valamennyi brigádtagnak van egyéni megbízatása. Patronáljuk a Jókai Mór Általános Iskola hatodik osztályát, ahol különböző teendőkben közreműködünk. A jövőt illetően, szeretnénk megtartani az elért színvonalat. Továbbra is részt veszünk egyes célfeladatok megoldásában, és ha lehet, tovább bővítjük tevékenységi körünket. Az árutisztítók Barátság brigádja 3 éve alakult. Vezetője, Horváth Károlyné így beszélt a végzett munkáról: — Kemény évet hagytunk magunk mögött. Itt is minden megváltozott a korábbiakhoz viszonyítva. Nőttek a követelmények, így mi is szigorúbban bíráljuk a termékek minőségét. Viszont minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy elmozdulás legyen jó irányba. Ha olyan hibát tapasztalunk, ami több méteren előfordul, mint az eltűzés, azonnal jelezzük a szövőnek, hogy intézkedni tudjanak. Sajnos, sok esetben akkor sem javítják ki. Ilyenkor tehetetlenül nézzük, miként válik osztályossá az egyébként jó minőségben szőtt darab. Sajnos, mi itt csak kozmetikázni tudunk, alapjában sokat tenni már nem. Jó lenne, ha komolyabban vennék a nyersáramlósok jelzéseit. Saját munkánk pontosabb végzését célzó újítást is beadtunk. Kis közösségünk komoly gondot fordít a hármas jelszó mindegyikére. A takarítónk huzamosabb ideig beteg volt. A brigádunk vállalta, hogy munkaidő után rendbe teszi a termet és a mellékhelyiségeket is. Ezenkívül patronáljuk az 1-es számú óvodát, ahol szintén segítünk a takarításban és babaruhákat készítünk. Egy brigádtagunk rendszeres véradó és az ő közbenjárásával a véradóállomáson is segítkeztünk már. Az 1987-es vállalásainkat sikerült maradéktalanul teljesítenünk. Nagyon szeretnénk, ha ez az év is hasonlóan sikerülne, mert a jövőben még nagyobb szükség lesz a patronáló, segítő tevékenységére, hisz mindenütt kevesebb pénzből kell gazdálkodni, de az igények biztosan változatlanok maradnak. (Egyházi Józsefné) PÁPAI TEXTILMUNKÁS - 1988. január 3 A nyersáruraktárban . Nagy halam szövet között serénykedik a nyersáruraktárban Pitzer István. - Még csak fél éve dolgozom itt - magyarázza. - A gyárba már 1980-ban jöttem, itt dolgoztak a szüleim, tőlük mindig jót hallottam, gondoltam, én is megpróbálom. Először a bálázóba kerültem. A munka tetszett, a keresettel is elégedett voltam. Szocialista brigádot alakítottunk és nemet, a kiszállítási határidők pontos tartása érdekében. Igyekeztem beilleszkedni, de csak részben sikerült. Végül, saját kérésemre kaptam ezt a lehetőséget, hogy itt dolgozhatom. Jól érzem magam a nyersáruraktárban, itt teljesen más légkörben végezhetem a dolgomat. A pénzem ugyan jóval kevesebb, igaz, a munka is más jellegű. Az anyagokat rakodjuk több helyre. Nem éppen könnyű, mert 20-50 kiló a súlyuk. Szerencsére van túlóra-lehetőség, ez a fizetést kiegészíti. A legjobb persze az lenne, ha főmunkaidőben kereshetnénk többet. Egy percre: