Pápai Textilmunkás, 1989 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Küldöttértekezletet tartott a KISZ Megtartotta küldöttértekez­letét az üzemi KISZ-bizottság, a hagyományoknak megfele­lően, művelődési házunk nagy­termében. Báli Zoltán titkár, a tavalyi munkájukról szóló beszámolójában utalt rá, hogy a rohamosan változó gazda­sági és politikai viszonyok mi­lyen hatással voltak a fiata­lok életére. A küldöttértekezletet meg­előzték az alapszervezetek be­számolói és vezetőségválasz­­tó taggyűlései, melyek aktívak voltak, a megjelenés 87 száza­lékos. Lényegesen kedvezőbb ez az év közbeni taggyűlése­kénél. A hozzászólások jól tükrözték az ifjúság munkáról és közéletről alkotott vélemé­nyét, s összességében előre­mutató szándék, jellemezte a megnyilvánulásokat. Bár a korábbi években min­dig előkelő helyet foglalt el a városban működő ifjúsági szervezetek között a textile­seké, jelenleg már csak 114 tagot számlálnak, s ez erőtel­jes fogyatkozást jelent, habár a vállalatnál is csökkent a fiatalok száma. Az alapszer­vezetek vezetősége viszont sta­bilizálódott, 2 alapszervezet élén titkárcsere volt. Kitért Báli Zoltán a 6 alap­szervezetnél folyó munka mél­tatására. A szövődés József Attilánál kiemelkedő munkát végeztek, ami annál inkább becsülendő, mivel 3 műszak mellett teszik ezt. Az egy mű­szakosokat, illetve a fiatal mű­szaki értelmiséget tömörítő Keszeg József érdeme legin­kább, hogy a KISZ-en kívül számtalan tömegszervezeti megbízatást látnak el, ered­ményesen. Hanyatlás következett be a szövő­ ll-beli Dobó István alap­szervezet munkájában, az ugyancsak szövő 11-es Ságvá­­ri Endrénél viszont, bár lét­számuk csökkent, példamuta­tóan tevékenykedtek. A műhely alapszervezeténél minőségi javulásról adtak szá­mot, itt a vezetőség megfele­lően irányított, s az ered­mény sem maradt el. Sajnos, elég kis létszámmal működik a fonoda egyetlen önálló alapszervezete. Itt legfonto­sabb teendő az lesz, hogy mi­nél több fiatalt nyerjenek meg ügyüknek. Szólt az előadó a káder­­utánpótlásról, a fiatalok poli­tikai képzéséről, és a taggyű­lések színvonalasabbá tételé­vel kapcsolatos szándékukról. Külön kitért rá, hogy a jö­vőben a gazdasági munka hatékonyabb végzésére irá­nyítják a figyelmet, arra, hogy megfelelő mennyiségben, de még inkább minőségben oldja meg kUki feladatát. A bizott­ság véleménye szerint az el­múlt évben a fiatalok meg­állták helyüket, és részesei voltak annak, hogy a válla­lat eredményes évet zárha­tott. Kiemelt feladataik között szerepel az­­ ipari tanulókkal, valamint a pályakezdőkkel való kapcsolattartás. Szép ha­gyományokkal rendelkezik az FMKT is. A párttaggá nevelő tevékenységgel összefüggésben azt hangsúlyozták, hogy a párt belső életében mutatko­zó ellentmondások, a több­pártrendszer kialakulása bi­zonytalanságot szült a fiata­lok körében. De fokozottan számítanak a KISZ-ben dolgo­zó párttagokra, valamint az ifjúsági mozgalomban koráb­ban tapasztalatot szerzettek segítségére. A szabadidős programokat illetően szerényebb eredmé­nyekről tudtak számot adni, ami főleg a gazdasági mun­kából következő nagyobb le­terhelés következménye. A művelődési házzal való kap­csolattartás szoros, a döbren­­tei turistaház adta lehetősége­ket is kihasználták az alap­szervezetek, és felajánlották további közreműködésüket a turistaház környékének szépí­tésénél. Szerveztek bécsi ki­rándulást, két KISZ-esküvőt, egy névadót, képviseltették magukat sportrendezvényeken. Végezetül hangsúlyozta a titkár, hogy eredményeik mellett keresik az új formá­kat, az új­­ kapcsolatokat, mód­szereket a hiányosságok meg­szüntetésére. Szimpatizálnak mindenkivel, aki ötletekkel, ja­vaslatokkal segít, hogy szer­vezetük megújuljon és hajda­ni fényében ragyogjon. A vitában többen mondtak véleményt, Bárdosi Nándor is új utak keresését tartja szükségesnek, jó programok készítését az érdeklődés fel­keltésére, valamint az ipari tanulókkal való hatékonyabb foglalkozást és a legfiatalabb szakmunkások aktivizálását. Papp Gábor a szabadidős te­vékenységekről beszélt, ame­lyek még akkor is nagyon fontosak, ha a túlórák, a pluszműszakok miatt egyre ke­vesebb fiatalnak van kedve részt venni. Ehhez a sportpálya és az elkészült kondicionáló­terem jó lehetőséget ad. Kovács István, az üzemi pártbizottság titkára szólt ar­ról a helytállásról, amit a fia­talok tanúsítottak, nagy részük van abban, hogy a vállalati eredmény megfelelően allakult. Majd a napjainkban zajló mi­nőségi változásokról beszélt, hangoztatta, a fiatalokra a jö­vőben is számít a párt, a vál­lalat egyaránt. Hegyiné Bö­­röcz Adél a városi KISZ-bizott­­ság nevében köszöntötte a megjelenteket. A KISZ-ben zajló változásokról szólva, ön­­álló munkára bátorította a fia­talokat, amihez ígérte a vá­rosi bizottság segítségét is. Kelemen Ferenc, a Pápai Hús­kombinát KISZ-bizottságának titkára, az évek óta ápolt, ha­gyományosan jó kapcsolatuk­ról tájékoztatta a jelenlévőket. Németh Károlyné, a vállala­ti szakszervezeti bizottság tit­kára azt a jó hozzáállást mél­tatta, amelyet a KISZ-esek ta­núsítottak a Pápán rendezett textiles területi olimpián, majd a szakszervezet további támo­gatásáról biztosította a fiata­lokat. Varga Géza egy aktí­van politizáló KISZ-tagságot tartana alkalmasnak arra, hogy az óhajtott megújulást megvalósítsák.­ Király Tibor hiá­nyolta, hogy nem tudnak a fiatalok mit kezdeni az egyre nagyobb önállósággal, füg­getlenséggel. Korpits Ferenc, a KISZ megyei bizottsága ne­vében üdvözölte az értekez­letet. A nagyobb aktivitást, a jó programok szükségességét, a cselekvés fontosságát emel­te ki, majd további sikereket kívánt a textileseknek. Az értekezlet újjáválasztot­ta a KISZ-bizottságot. Titkár továbbra is Báli Zoltán. Ta­gok: Bárdosi Nándor, Csu­hák Tamásné, Kenyeres Julian­na, Király Tibor, Nemesné Do­monkos Anna és Présingerné Nagy Teréz. A városi értekezletre kül­döttek: Báli Zoltán, Kenyeres Julianna és Tar Zoltán. A me­gyei értekezleten pedig Báli Zoltán képviseli majd a Pá­pai Textilgyár fiataljait. Valaha természetes volt, ma már egyre ritkább, hogy az embereket minden oda kösse, ahol először jegyeztek be a mun­kakönyvükbe. Pedig több­nyire ők azok, akik amellett, hogy mindig, minden poszton helytálltak, erőt, energiát nem kímélve, fáradhatatlan köz­életi tevékenységükkel is kitűn­tek. Közülük való Földing Ottó termelési főosztályvezető, akit a nyugdíjazása előtti napok egyikén sikerült szóra bírnunk. - Átképzős szövőtanulónak léptem be 1946. október 1-jén — emlékezik vissza. - Mintegy másfél évig dolgoztam szövő­ként, mindenféle géptípuson. - Mert utána fokról fokra előre rukkolt, - így is lehet mondani — veszi vissza a szót —, a mi­nőségi ellenőri megbízatástól kezdve a darabátvevői mun­kakörig sok mindent csináltam, míg visszakerültem segédmes­ternek. Aztán később, miután már leszereltem, mester let­tem. - Az ötvenes években ko­moly versenyzés folyt a partik között. A magáé hogy szere­pelt? - Nem szeretném, ha di­csekvésnek hatna, de nyugod­tan állíthatom, hogy mindig az élbolyba tartoztunk, átlag­ban 110 százalék körül produ­káltunk. - Sikerei voltak, mégis vál­toztatott ... - Közben elvégeztem a textiltechnikumot, utána más területen számítottak a mun­kámra. Először a kalkuláció­ba kerültem, majd egy ideig osztályvezetőként tevékenyked­tem a közgazdasági vonalon. Horváth Imre mellett dolgoz­ Szép emlékű 40 év tam, és az itt töltött évek igen emlékezetesek számomra.­­ Mégsem maradt hű eh­hez sem, hiszen átkerült a technológiára. — Valóban, de nem sajnál­tam, mivel az állt közelebb hozzám. Műszaki dolgokkal foglalkozhattam, hasznosíthat­tam korábbi ismereteimet, szö­vő, illetve kikészítő technoló­gusként. Másrészt rendkívül jó iskola volt, hogy a későbbiek­hez szükséges tudnivalókat megszerezhessem. - Legtovább itt, a közvetlen termelés sűrűjében, a gyártási osztályon dolgozott, igaz? — Huszonegy éven át. De gyorsan szaladtak az évek, ta­lán, mert nagyon szívesen csináltam, kedvemre való mun­ka volt.­­ Ez az a terület, ahol rendkívül lényeges, hogy a műszaki dolgok ismeretén túl, az emberekkel is szót értsen a vezető. Úgy tudom, ez szin­tén sikerült.­­ Jó egyetértést alakítottunk ki a gyáregységekkel, soha senkivel nem volt konfliktu­som, nemcsak az osztályon, de más területeken is mindig támogattak. Ezt rendkívül lé­nyegesnek tartom, sőt elen­gedhetetlennek ahhoz, hogy előbbre lehessen lépni, és hogy a feladatokat megfele­lően megoldhassuk.­­ Azon kevesek közül való, a­ki­k sosem számolták, de an­nál nagyobb odaadással tet­ték a különféle megbízatáso­kat. - Több pártmunkát végez­tem, főleg az alapszervezet­nél. Hosszú éveken át voltam propagandista, de mondha­tom, hogy igen szívesen csi­náltam. Ugyancsak sokáig, 20 évig láttam el a vállalati munkaügyi döntőbizottság el­nöki tisztét, amit a megyei bíróság hagyott jóvá, és eskü­tétellel járt. Szerencsére, a mi vállalatunk mindig jól szer­vezett volt, így messzemenően kevesebb üggyel voltunk kény­telenek foglalkozni, mint a megyében mások. Sok esetben találtunk­­ kompromisszumos megoldást. Szót értettünk a dolgozókkal és a vállalat ve­zetőivel is, abból kiindulva, hogy amit lehet, házon belül oldjunk meg, ne­­ kelljen a bí­rósághoz fordulni. - Akkor hát az eredményes 42 év után, elégedetten te­kint a kötetlenebb időszak elé? - Pontosan. Ráadásul a munkaviszonyom is folyamatos lesz - mondja nevetve, aztán gyorsan hozzáteszi­k, csakhogy eddig a gyárban dolgoztam, ezután meg az öreghegyi kis­kertemben fogok. Már nagyon csábít a közelgő tavasz. Bí­zom benne, hogy találok el­foglaltságot. Meg aztán több időm jut a kisunokámra . .. Elégedett vagyok mindazzal, amit elértem, s ahogy a vál­lalatnál megbecsültek. Remé­lem, hasonló jól alakulnak a nyugdíjasévek is. Kívánjuk, hogy így legyen! (K. L.-né) jubilálok A közelmúltban vehette át jubileumi jutalmát 40 év után: Balazatics Istvánné lánccsévé­lő gépes, Császár Béláné áru­tisztító csoportvezető, Gom­bás Ferenc szövőmester, Ondó József esztergályos, Riba János portás, Szabó László technikus és Tóth László szövő segéd­mester. 25 év után: Bátai Istvánné malőrfűző, Csordás Sándorné szövő, Kovácsi Dénesné ma­lőrfűző, Nagy Lajosné szövő, Nagy Péterné kollekciókészítő, Takács Gézáné árutisztító, Ta­kács László kikészítő, Tomózer Jánosné és Vörös Jánosné szö­vő. Nyugdíjba mentek januárban és februárban a fonó gyáregységből Melzer Jó­zsefné - a szövődéből: Frantz Ferenc, Gombás Ferenc és Kovács Sándorné - a kikészí­tőből Légrádi Kálmánné — a lánccsévélőből Balazatics Ist­vánné — a készáruból Lam­pért Ferenc - a központi műhely­ből Szilas Kálmán - az ener­giától Takács Zsigmond - az árutisztítóból pedig Császár Béláné. Az általános területről Tóth Tibor, műszaki igazgató és Földing Ottó, termelési fő­osztályvezető. Valamennyiüknek jó pihenést kívánunk! Gyógyítás és rákszűrés - felvilágosító előadások • családtervezés a nőgyógyászati rendelőnkben Pápán, elsőként a textil­gyárban szervezték meg az üzemi nőgyógyászati szakren­delést, 1964. március 1-től kezdődően. A kerek évforduló ürügyén dr. Vizer Miklós fő­orvos — aki kezdettől látja el itt a teendőket — készséggel vállalkozott egy rövid vissza­­tekintésre.­­ Ahhoz az egészségügyi programhoz kapcsolódva kezd­tük el a működést a gyárban, hogy az ellátást minél köze­lebb vigyük a munkahelyek­hez, így ugyanis lényegesen jobb eséllyel tudjuk figyelembe venni a körülményeket, a kü­lönböző hajlamosító tényező­ket, betegségeket, s a gyó­gyítás is sokkal eredményesebb lehet. Annál is inkább, mivel a létszám ekkorra 4000 körüli volt, és a többsége nő. Az eltelt negyedszázad te­vékenysége három fő időszak­ra osztható. Az első 6 évben a gyulladásos betegségek vol­tak túlsúlyban, ezenkívül a koraszülés és a terhességmeg­szakítás jelentett sok felada­tot. Kitartó munkával szép eredményeket értünk el a kró­nikus gyulladások kezelésé­ben. A terhesek gondozását illetően jó partnernek bizo­nyultak a gazdasági vezetők. Mindjárt az első években ren­deztük, hogy akiknek többszö­ri vetélésük vagy koraszülésük volt, megfelelő munkahelyet kapjanak, s végül sikeresen szülhettek. A második fő időszakban, ami mintegy 10 évet ölel át, a tanácsadások szakorvosi szintre emelését oldottuk meg. Tudni kell ehhez, hogy nem­csak helyből, hanem a járás­ból, sőt a környező városok­ból, Cell­ből is hozzánk jártak, akkor, amikor a centrális ter­hesgondozásra még jószerével példa sem akadt. Sőt. Olyan adattal is büszkélkedhetünk, hogy egy időben 430 asszony volt gyesen a vállalattól, köz­tük ketten olyanok, akik bár rövid ideig, de egyszerre 3 gyerek után kaptak gyermek­­gondozási segélyt. A koraszülések csökkentéséért kitűnik talán, hogy milyen rendkívüli forgalommal járt ez a rendelőben, s a lakhely sze­rint illetékes védőnővel való kapcsolattartás sem volt kön­­­nyű, de megoldottuk. Pontos statisztikát vezettünk, s or­szágos fórumon is beszámol­tunk eredményeinkről. A mér­ce azonban mindig a koraszü­lések arányának csökkentése. Sikerült elérnünk, hogy lé­nyegesen kevesebb volt, majd­nem fele azoknak a körében, akik idejártak tanácsadásra, mint akik ugyanabban az idő­szakban otthon voltak gyesen. Nem azt jelenti ez természe­tesen, hogy a körzetekben nem folyt hatékony tanács­adás, de rendkívül sokat ért, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezet támogatásával sikerült megfelelő könnyű mun­kát adni a veszélyeztetett kis­mamáknak. Itteni működésünk harmadik szakaszában elsődlegesen a daganatos betegek kiszűrését és mielőbbi csökkentését tűz­tük célul. Ma már folyamato­san történik a rákszűrés, min­den hétfőn, hívás nélkül, bár­kit fogadunk. De aki más na­pokon, egyéb ügyben keres meg bennünket, amennyiben még nem szűrtük, a követke­ző hétfőre őt is behívjuk. Ezen túlmenően, rendszeres az el­lenőrzés és az ezzel kapcso­latos kezeléseket is elvégez­zük. A Vöröskereszttel karöltve Mindezeket a feladatokat, bármily nagy is az igyekezet, a rendelő magára hagyva nem lenne képes megoldani. A textilgyár vezetői mindig he­lyesen ismerték fel, hogy csak össztársadalmi és munkahelyi összefogással valósíthatók meg. Nagyon jelentős anyagiakat is áldozott a vállalat a rendelő felszereltségének javítására, vásárolt gépet, műszert. Bár­mit kértünk, a gyár soha meg nem tagadta a segítséget. A szakszervezet, a pártbizottság ugyancsak jó partnernek bi­zonyult. Ami a munka konkrét részét illeti, abban pedig az itt mű­ködő Vöröskereszt szervezettől kaptunk támogatást. Volt olyan év, hogy 50 felvilágosító elő­adást szerveztek, aztán kis­mamák, nagylányok iskoláját és hasonlókat. Jó érzéssel töltenek el ben­nünket az eddigi eredmények. De ezen a területen egy pil­lanatig sem szabad megállni. Igaz, hogy nagy változás ér­zékelhető a kezdetektől idáig, hogy a nők bátrabban és rendszeresebben keresik fel a szakorvost. Azonban változat­lanul napirenden lévő felada­tunk az egészséges életmód, ezen belül a fiatalok érdeké­ben történő felvilágosító mun­ka, a daganatos betegségek elleni küzdelem. Kiemelten kezeljük a családtervezés mi­nél magasabb szintre emelé­sét, a genetikai problémákkal való foglalkozást, az ártalom­­mentes terhességért, végső so­ron az egészséges utódokért. Ha lehet úgy mondani, ez az egyik, amit most zászlónkra tűztünk. De hogy terveinket valóra válthassuk, továbbra is kérjük az eddigiekhez hasonló jó együttműködést. Béremelés március 1-től Az idei bérfejlesztési tervet, s az üzemrészek közötti ará­nyok kialakításáról szóló elképzeléseket terjesztette a vállalati bizalmi testület március 13-i ülése elé Pingitzer József vezér­­igazgató. Elöljáróban elemezte elmúlt évi bérgazdálkodásunkat is. Mint ismeretes, tavaly, a bértömeg-szabályozás vonatkozott ránk. A maximális lehetőséggel, a 2,5 százalékos növeléssel számolva, adómentesen 157 millió 764 ezer forintot használhat­tunk­ volna fel. Ezzel szemben, ténylegesen 151 millió 820 ezer forintot vettünk igénybe. Az eltérés abból adódik - fogalmazza meg a jelentés -, hogy vállalatunk nyeresége nem bírta már el a ténylegesen felhasználton túli kifizetéseket. A nyereséget be­folyásoló tényezők ismertek, legfontosabb a készáruminőség nem megfelelő volta miatti szállítási határidők be nem tartása. A tavalyi egy főre jutó átlagbér vállalatunknál 82 862 forint­ra alakult. (Az 1987. évi bruttósított 80 493). Az elmúlt évben a fizikai dolgozóknál 3,4, a nem fizikaiaknál 1,63, vállalati szin­ten pedig 2,94 százalékos a növekedés. Az 1989. évi bérfejlesztési javaslatot illetően a kormány, bár figyelembe vette a szakszervezetek követelését, hogy a bérfel­használás tartozzon vállalati hatáskörbe, a bértömeg növekedé­sét a hozzáadott értékhez kötötte. Vállalatunk vezetősége, gazdaságpolitikai feladataink meg­valósítására három tervvariációt dolgozott ki, a termelés, az értékesítés, s az eredménnyel összefüggésben. A hozzáadott ér­ték függvénye a bértömegnövelés. A koncepció kialakításakor figyelemmel voltak rá, hogy március 1-től a minimális alapbér 3700 forint, illetve 21,3 forint az órabéreseknél, október 1-től pedig 4000 forint, illetve 23 forint lesz. Az előbbi 150, az utób­bi pedig 337 személyt érint. E felhasználásokat is beleértve, az ez évi átlagbértervet 85 350 forintban határozta meg. A béremelés végrehajtása március 1-jével történik úgy, hogy a vállalatunknál dolgozók alapbére 3 százalékkal emelkedik, azokét kivéve, akik 1988. december 1-jével már részesültek bér­emelésben, vagy azóta új munkakörbe kerültek. A vállalati bizalmi testület az idei főbb tervfeladatokat is megvitatta - a lapzárta miatt ennek részletezésére következő számunkban tudunk visszatérni. PAPAI TEXTILMUNKÁS - 1989. március - 3

Next