Papíripar és Magyar Grafika - (1948-1958)

Zárszámadás Amióta közérték „ . . . a nagy mecénás, ki betűivel hinte fényt. . találmánya, a sokszo­rosító művészet egyre nagyobb és szerteágazóbb igények kielégítését tűzte ki céljául. A hírközlés alakulása idézte elő e szakma műszaki fejlesztését is. Ez a fejlődés azonban nem terebélyesedhetett ki az egyéni, illetőleg a tőkés termelés korában. Ahhoz, hogy a nyom­dai termék minden ember napi szükséglete legyen és ezt az igényét kielégítse , a sajtónak a köz birtokába kellett jutni. A párt irányítása alatt így s ezért került sor arra, hogy a köz­tulajdonba került magyar nyomdaipar első decen­­niumát ünnepli. Joggal és megérdemelten. S ha most írásban is szó esik az elmúlt tíz év alatt történtekről, ez azért szükséges, mert ez a becsü­lettel elvégzett munka a szocializmus építésének egyik — nem kevésbé fontos — része. Mem a mi feladatunk azonban, hogy az ipar egészéről számot adjunk, s ezért csak az Athe­naeum Nyomda megtett útjáról szólunk. Felelős­ségteljes működéséről, hasznos és jó eredményű fejlődéséről, amely igazol s önbizalommal tölt el. A felfelé ívelés szemléltetését megkönnyíti, ha előbb néhány mondatban ismertetjük a vállalat két fő tényezőjét : keletkezését és múltját. Emich Gusztávnak az 1848. évben létesült könyvkiadó, majd nyomdaipari vállalata 1868. július 4-én alakult részvénytársasággá. Az ala­pítók rendelkezése szerint az „Athenaeum Iro­dalmi és Nyomdai Részvény-Társulat” ; célja : „ . . . irodalmi vállalatok által az irodalmat gya­rapítani és a nyomdai műipart mellékágaival együtt gyakorolni”, így szól az alapító levél. A vállalat a magyar kapitalizmus kibontakozá­sával párhuzamosan fejlődött. Majd az 1897. március 28-án megtartott közgyűlésen a részvé­nyesek elhatározták az alaptőke felemelését és egy nagy nyomdaépület építését. Az új nyomdaépület azonban nem minden tekintetben felelt meg a követelményeknek. Az egyes részlegek elhelye­zése tervszerűtlenül történt, mert az akkori tulaj­donosok tartózkodtak az olyan befektetéstől, amely nem a legrövidebb időn belül térült meg, vagy nem hozott elég profitot. S ezért pl. a dolgo­zók egészségügyi követelményeire, a szociális és kulturális szempontokra nem­igen voltak tekintet­tel, illetőleg, ha mégis, az csak hiúságukat szolgálta. Az 1898. évben a Magyar Ipar- és Kereske­delmi Bank is résztulajdonosa lett az Athenaeum Nyomda RT-nek. Ez lényegében azt jelentette, hogy az ipari tőke egyesült a banktőkével, és ez a tranzakció elősegítette kisebb vállalatok be­olvasztásával egy hatalmas kapitalista konszern kialakulását. Az 1911. évben a vállalat megvá­sárolta a Grafikai Intézet és Számlakönyvek Gyára Részvénytársaságot, valamint az Újságüzem Rész­vénytársaságot, 1912-ben pedig a Riegler József Ede Papírneműgyárat is. A banktőke gazdaságpolitikájának eredménye­képpen ekkor lett az Athenaeum Nyomda RT az ország legnagyobb nyomdaipari vállalata. A vállalat kezdettől fogva főképpen lapok és könyvek előállításával foglalkozott. Ismert, hogy számos kiadványa kulturális, nyomdai, irodalmi és politikai szempontból történelmi jelentőségű. A lapok közül elsősorban a Pesti Naplót említjük meg, amely már 1868-ban itt készült. I

Next