Parlando, 1970 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1970 / 1. szám - N. Pásztor Zsuzsa: Zenei testnevelési konferencia: Budapest, 1969. január 2-4.

Parlando Zenepedagógiai folyóirat 1970. JANUÁR 1– XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM II. Pásztor Zsuzsa ZENEI TESTNEVELÉSI KONFERENCIA Budapest, 1969. január 2 — 4. Az elmúlt év elején az MTI, az OKOSZ, valamint a muzsikusok közül azok, akik a zeneművészet előrehaladásának emberi, lelki és fizikai vo­natkozásait vizsgálták, háromnapos konferenciát rendeztek az eddigi ta­pasztalatok összesítésére. Erről adunk beszámolót a zenei szakemberek részére. Bevezetés. A zene és a testnevelés kapcsolata Ez a különös című konferencia, régóta megoldatlan problémákra irányította rá a muzsikus közvélemény figyelmét. A zenének és testnevelésnek számunkra szokatlan találkozása nem új gondo­lat, közel 3000 éves. Az athéni nevelésben központi helyet foglalt el mindkettő, és elválaszthatatlan volt a görög társadalom életétől. Platon ezt írja Protagorasában, az ifjúság neveléséről: Miután a gyermek meg­tanult írni-olvasni és jó költőket olvasott, „a kithara tanítói veszik gondjaikba a növendékeket, hogy tudjon mértékletes lenni és rosszat ne tegyen; ezenkívül mikor megtanították kithara-játékra, bevezetik a lírai költők műveibe; ezeket aztán meg­zenésítik és összhangzatos ritmusaikban otthonossá teszik a gyermeki lelket, mert azt akarják, hogy a gyermekek­ nemesebben érezzenek, harmonikusabbak, rutrai­­kusabbak legyenek, s ekként megállják helyüket ott, ahol beszélni és cselekedni kell, mert az egész emberi élet rászorul a ritmusra és a harmóniára. De még a test­­gyakorlás mesteréhez is elküldik őket, hogy testök ki legyen képezve és engedel­meskedjék nemes lelküknek, s hogy testi gyengeség miatt háborúban és más al­kalommal ne kelljen a gyáva ember szerepére vállalkozniok.” A rabszolgatartó görög társadalom nevelési rendszerének harmonikusan fejlett embereszménye a középkor kezdetével feledésbe merült, s csak a marxi egyén­koncepcióban támadt új életre, mint az osztálynélküli társadalom sokoldalúan kép­zett, magas erkölcsiségű ember ideálja. Ez a távoli célkitűzés megszabja közvetlen, legközelebbi céljainkat is. A neve­lés legfontosabb feladata ma az, hogy a társadalom minden tagja a lehető legjobban megközelítse saját optimumát, képességei legmagasabb fejlettségét. Ez a követelmény önmagában is kényszerítő szükségszerűséggel indokolja a test­nevelés és a zene problémakörének együttes felvetését. De van még egy ennél súlyosabb körülmény, mely pillanatnyilag is alig­ha- 1

Next