Parlando, 1972 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 1. szám - Szávai Magda: Nemzeti és nemzetközi elemek az ifjúság zenei nevelésében
A harmadik előadást A. Ameller (Franciaország) tartotta az új notáció jelentőségéről, majd utolsó főreferátumként e sorok írójának felolvasása következett (Nemzeti és nemzetközi elemek az ifjúság zenei nevelésében), melyet a Parlando az alábbiakban ad közre. Szávai Magda Nemzeti és nemzetközi elemek az ifjúság zenei nevelésében Engedjék meg, hogy az adott téma aktualitását a gyakorlatból vett példával támasszam alá. Az elmúlt nyáron nemzetközi Jeunesses Musicales-tábort rendeztünk Pécsett. A különféle zenei tanfolyamok programján a klasszikus zeneirodalom alkotásai mellett régi magyar zeneszerzők művei is szerepeltek, de természetesen helyet kapott a tanulmányi anyagban korunk jónéhány jelentős magyar és külföldi komponistája is. A tanfolyamok befejezése előtt kérdőíveket osztottunk szét a résztvevők között, ezeket úgyszólván valamennyien kitöltötték. Azokra a kérdésekre, hogy a zenekar milyen művekkel foglalkozzék, miként alakuljon a házihangversenyek műsora, milyen legyen az esti klubfoglalkozások programja, milyen zenei és egyéb előadásokat szeretnének hallani — a résztvevők részletesen válaszoltak, s úgy hiszem, ezek a válaszok sokat elárulnak a fiatalok tudásvágyáról, s egyben a mi munkánkhoz is tanulságul szolgálhatnak. Az adatok feldolgozása után az első két kérdésre adott válaszok alapján úgy tűnik, hogy a fiatalok mindent meg szeretnének ismerni. A leggyakrabban felsorolt zeneszerzők: Bach, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Liszt, Csajkovszkij, Dvorak, Hindemith, Prokofjev, Stravinszkij, Milhaud, Poulenc, Bartók, Kodály, 20. századi magyar zeneszerzők és — ezt sokan kérték — írjon egy magyar zeneszerző nekik, a tábor résztvevőinek új művet, lehetőleg kórusra és zenekarra. Mielőtt a harmadik kérdésre adott válaszok összegezésére rátérnék, meg kell jegyeznem, hogy az esti klubprogramok ez ideig teljesen kötetlenek voltak, a műsorokat a megválasztott ifjúsági bizottság állította össze. A válaszok és egyben a kívánságok így hangzottak: nemzeti programok, komoly és könnyű zenével, folklórműsorok, népi táncok, régi magyar zene, 20. századi magyar zene, magyar zeneszerzők beszéljenek műveikről és azok helyéről az egyetemes zenekultúrában, a külföldi részvevők tartsanak rövid előadásokat hazájuk zenetörténetéről, és a magukkal hozott lemezek segítségével illusztrálják mondanivalójukat. A negyedik kérdésre adott válaszok — előadásokra és egyéb, nem zenei programokra vonatkoztak — a következő javaslatokat tartalmazták: vita a jelenkori zene helyzetéről az egyetemes kultúrában, magyar zeneszerzők és zenetudósok vitával egybekötött előadása a legújabb stílusirányzatokról, 3