Parlando, 1974 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 2. szám - Szatmári László: Tizenöt éves a Parlando

Tizenöt éves a PARLANDO Tizenöt esztendő a történelemben nem nagy idő. A magyar zenepedagógia történeté­ben azonban — különösen akkor, ha e tizenöt év a felszabadult Magyarország 30 évének felét teszi ki — jelentős időszak. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanárainak egy lel­kes csoportja örömmel vállalkozott egy szakmai folyóirat létrehozására, szerény esz­közökkel, de teljes odaadással indíthattuk útjára a Fővárosi Zeneiskola Szervezet Híradóját, a PARLANDO-t. Az azóta átszervezett intézmény akkori vezetői Irsai Vera és Váczi Károly, vala­mint a szakszervezeti bizottság támogatásával 1959 májusában stenciles formában megjelent az első szám. (Visszaemlékezéseinkben az ősparlando.) Első szerkesztő bi­zottsága így festett: Dobszay László, Irsai Vera, Péter Miklós, Szatmári László, Till Ottó, és a szakszervezeti bizottság részéről Demcsák­ Géza. Munkatársak voltak: Dr. Bárdos Kornél, Dénes László, Eőry Ede, Kutasi Margit, Rókas Gabriella, Dr. Sol­tész Elekné. Miért is éreztük szükségét egy ilyen lapnak? A beköszöntő ezt így fogalmazta meg: „Régóta nélkülözött segédeszközünk zenepedagógiai harcainkban a zenepedagógiai folyóirat. Ezt a hiányt igyekszik szerény eszközökkel pótolni a PARLANDO. Célja, a zenetanárok tájékoztatása zenepedagógiai, zenepolitikai kérdésekről, zene­­pedagógiai viták kezdeményezése és segítése, az intézményt és a tanárokat érintő legégetőbb kérdések megvitatása, zenepedagógiai és intézményi hírek közlése. A lap címe: PARLANDO arra kíván utalni, hogy a felvetődő problémák a kartársak nyil­vánosság előtt a pro és kontra vélemények meghallgatásával és közlésével kerülje­nek megvitatásra. Bátran kívánunk szólni fontos, sőt kényes kérdésekről is, s nem kis mértékben szerepet vállalni abban a permanens zenekultúránk fejlődése szempontjából kellő­képpen nem is értékelhető folyamatban, amit a zenepedagógusok, a zenei nevelők nevelésének hívunk. Közhely, hogy a pedagógusoknak elsőrendű kötelessége szoci­alista emberek nevelése, s hogy ehhez elsősorban az kell, hogy magának a pedagó­gusnak a gondolkodásmódja, magatartása ne nélkülözze a szocialista jellem ismérveit. Nem kell bővebben fejtegetni, hogy mennyire fontos ez a zenepedagógiában is, és hogy milyen rengeteg itt a tennivaló. Bízunk abban, hogy eddigi eredményeinket a PARLANDO segítségével fokozni tud­ ! XVI. ÉVF. 2. szám 1974. február

Next