Parlando, 1984 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - A Parlando negyedszázados jubileuma
2 Kedves elvtársak! Szakszervezeti szövetségünk elnöksége nevében őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm ünnepi ülésünk minden résztvevőjét, ha szabad így mondanom, a Parlando kibővített szerkesztő bizottságát, mindazokat, akik valamilyen módon kapcsolatban voltak és vannak a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének azzal a folyóiratával, amely most ünnepli negyedszázados jubileumát. Szeretném köszönteni a jelenlevőket saját nevemben is, úgy is, mint a Magyar Újságírók Szövetségének tagja, mint hajdani pedagógus, és természetesen úgy is, mint szakszervezeti tisztségviselő. Én úgy gondolom, hogy abban a gondokkal, fordulatokkal és veszélyekkel teli korban, amelyben élünk, az is fontos, hogy szóljunk eredményeinkről és megvalósult terveinkről, és legyünk büszkék arra a tisztességes munkára is, amely értelmet ad erőfeszítéseinknek, önbecsülésünknek. A tények ismeretében senki nem vonhatja kétségbe, hogy a Parlando negyedszázados múltja fényesen bizonyítja a kezdeményezők javaslatának helyességét, a zenepedagógusok érdeklődését és elismerését, és a folyóirat további létjogosultságát. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a Parlando hiánypótló szerepet tölt be zenepedagógiai életünkben, mert egyetlen más folyóirat sem foglalkozik fő feladatként ilyen elmélyülten és célratörően a zenetanárok szakmai problémáival. Az sem vitatható, hogy a folyóirat — a gondos szerkesztés eredményeként — az elmúlt 25 esztendőben hű krónikása és befolyásolója volt zenepedagógiánknak, s bízom benne, hogy ez így lesz a jövőben is. A Parlando egyik szép példája annak, hogyan kapcsolódhat össze az újságírás, a pedagógusi hivatás és a szakszervezeti mozgalomhoz való tartozás. Kiadványok gondozása, újságok, folyóiratok alapítása, könyvtárak létesítése és általában a művelődés előmozdítása kezdettől fogva egyik célja volt a szakszervezeteknek. És az is régi jelszava a munkásmozgalomnak, hogy „a tudás hatalom”, amely természetesen nemcsak az elemi ismeretek terjesztését, hanem mai szóhasználattal élve, a permanens művelődést, azaz a már megszerzett tudás ezernyi formában történő szüntelen gazdagítását jelenti. És talán az sem véletlen, hogy a Parlando kiadására nem sokkal a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének megalakulása után került sor, felismerve és elismerve a zenepedagógusok jogos igényét és elfogadva a Zeneművészek Szakszervezete elnökségének erre vonatkozó javaslatát. A jelenlevők közül sokan személyes élményeik alapján minden bizonnyal nálam részletesebben tudnak szólni vagy írni az elmúlt 25 esztendő munkájáról, tervekről, vitákról, sikerekről egyaránt. Nem akarok visszaélni az Önök türelmével, ezért itt és most mindössze két személyes élményemet szeretném távirati stílusban felidézni. Egyik: elolvastam a lap egyik számát és abban a „szakszervezet” szóra mindössze az impresszumban találtam rá. Ennek persze nem örültem túlságosan, bár hozzáteszem, a folyóirat szakmai jellegét nagyra értékelem és tiszteletben tartom. De véleményem szerint éppen a lap szakmai jellegéből joggal adódik az az igény is, a folyóirat szerkesztősége találja meg a módját, hogy a szakmai szakszervezet tevékenységéről is gazdagabb információt adjon. Úgy tapasztalom, hogy észrevételem megértésre talált. A másik élményem a FIM, azaz a Zeneművészek Nemzetközi Szövetségének legutóbbi kongresszusához kapcsolódik, amely mint ismeretes, Budapesten volt ez év szeptemberében.