Parlando, 1987 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Követendő munkamódszer
Követendő munkamódszeré vt. A Zeneművészek Szakszervezete Elnöksége 1986. október 8-án megtárgyalta a Fővárosi Állami Zeneiskolák Szakszervezeti Bizottságának munkájáról szóló beszámolót. Az elnökség úgy ítélte meg, hogy a jelentés nagyon reális, hű képet tükröz a fővárosi zeneiskolák alapszervezeti munkájáról, az elért eredményekről és a még megoldásra váró feladatokról. Eddig a hír, amely így leírva semmi rendkívülit nem tartalmaz. Hogy mégis miért szólunk róla, sőt miért tulajdonítunk a beszámolónak kiemelt jelentőséget? Erre a kérdésre a Bizottság munkamódszere adja meg a választ, amelynek lényege a tervszerű munkán kívül a partnerkapcsolatokban tanúsított tolerancia, a képviselt területek eredményeinek és gondjainak naprakész ismerete, a folyamatos tettrekészség, a közügyek mellett az egyes emberek gondjaival való törődés, az aktuális eseményekre reagáló továbbképzések szervezése. Pedig a képviselt terület nem csekély. Több mint 1000 a zenetanárok száma és közel 19 000 a növendékeké. A zenetanítás majdnem 300 épület kb. 800 termében-szobájában történik. A kerületi tanácsok MES-osztályaival és a Pedagógusok Szakszervezete kerületi és fővárosi bizottságaival kialakított munkakapcsolat annak a biztosítéka, hogy előbb-utóbb ott is életre kelnek majd az oly sokszor emlegetett „1049-es” rendeletben foglaltak és javulnak az élet- és munkakörülmények még a kritikusnak tartott helyeken is. Ezek szerepelnek egyébként az első helyen abban az 5 éves feladattervben, amelynek megvalósításán fővárosi kollégáink tovább fáradoznak. XXIX. ÉVF. 1. szám 1987. JANUÁR