Parlando, 1987 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Követendő munkamódszer

Követendő munkamódszer­é vt­. A Zeneművészek Szakszervezete Elnöksége 1986. október 8-án megtárgyalta a Fő­városi Állami Zeneiskolák Szakszervezeti Bizottságának munkájáról szóló beszámo­lót. Az elnökség úgy ítélte meg, hogy a jelentés nagyon reális, hű képet tükröz a fő­városi zeneiskolák alapszervezeti munkájáról, az elért eredményekről és a még meg­oldásra váró feladatokról. Eddig a hír, amely így leírva semmi rendkívülit nem tartalmaz. Hogy mégis miért szólunk róla, sőt miért tulajdonítunk a beszámolónak kiemelt jelentőséget? Erre a kérdésre a Bizottság munkamódszere adja meg a választ, amelynek lényege a terv­szerű munkán kívül a partnerkapcsolatokban tanúsított tolerancia, a képviselt terü­letek eredményeinek és gondjainak naprakész ismerete, a folyamatos tettrekészség, a közügyek mellett az egyes emberek gondjaival való törődés, az aktuális esemé­nyekre reagáló továbbképzések szervezése. Pedig a képviselt terület nem csekély. Több mint 1000 a zenetanárok száma és kö­zel 19 000 a növendékeké. A zenetanítás majdnem 300 épület kb. 800 termében-szo­­bájában történik. A kerületi tanácsok MES-osztályaival és a Pedagógusok Szakszer­vezete kerületi és fővárosi bizottságaival kialakított munkakapcsolat annak a bizto­sítéka, hogy előbb-utóbb ott is életre kelnek majd az oly sokszor emlegetett „1049-es” rendeletben foglaltak és javulnak az élet- és munkakörülmények még a kritikusnak tartott helyeken is. Ezek szerepelnek egyébként az első helyen abban az 5 éves feladattervben, amely­nek megvalósításán fővárosi kollégáink tovább fáradoznak.­ ­ XXIX. ÉVF. 1. szám 1987. JANUÁR

Next