Parlando, 1989 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám - Összefoglaló a művészeti szakszervezetek országos értekezletéről
Összefoglaló a művészeti szakszervezetek országos értekezletéről 1988. november 14-én a művészeti szakszervezetek országos értekezletet tartottak az ÉDOSZ székházában. A tanácskozáson részt vett Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár. Vass Imre elnöki megnyitója után Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára mondott vitaindító beszédet. Bevezetőjében kiemelte, erre a tanácskozásra a művészeti szakszervezetek felelős tisztségviselői azért gyűltek össze, hogy szembenézzenek önmagukkal és a tagságukkal, a szövetség több évtizedes múltjával, s a legutóbbi, három évvel ezelőtt rendezett kongresszus óta lényegesen megváltozott körülményekkel. — Kertelés nélkül ki kell mondanunk: nem ott tartunk, ahová el akartunk jutni — hangsúlyozta a főtitkár. — Kongresszusi céljaink megvalósulásától ma sok vonatkozásban messzebb vagyunk, mint 1985 decemberében. Sok kezdeményezésünk hiábavalónak bizonyult. Ennek okait elemezve Simó Tibor kitért a szakszervezeti munka önkritikus vizsgálatára, de úgy fogalmazott, hogy a kulturális területen dolgozók élet- és munkakörülményeinek romlását nem a szakszervezeti mozgalom idézte elő, hanem a kedvezőtlen társadalmi, politikai, gazdasági helyzet. A nehezebbé váló gazdasági feltételekre, a növekvő költségvetési deficitre hivatkozva vált lehetetlenné a művészeti szakszervezetek legtöbb javaslatának elfogadása. Mindez pedig hozzájárul a tagság körében a szakszervezettel szembeni bizalomvesztéshez, a fokozódó türelmetlenséghez. Ilyen körülmények között érthető, hogy a szakszervezeti tagok keményen számon kérik, mit tesz értük a szakszervezet. Egyúttal határozottan igénylik, hogy többet tegyen érdekükben. Ezért szükséges a művészeti szakszervezeteknek is gyökeresen megújulniuk, a tartalmi munkában, a szervezeti felépítésben és a munkamódszerben egyaránt, hogy meg tudjanak felelni érdekvédelmi feladataiknak. Simó Tibor utalt arra, hogy a művészeti szakszervezetek megújításának előkészítése, az elvek, célok és módszerek testületi és tagsági vitája gyakorlatilag az év eleje óta folyik. Az országos értekezlet feladata abban áll, hogy összefoglalja a vitasorozat tapasztalatait, s ezek alapján levonja a következtetéseket, és programba foglalja a tennivalókat. Szakítva a szokásos félidős beszámolókkal, most két dokumentumot készítettek az országos értekezletre. Az egyik a tagsági vita tapasztalatainak és a tagság által leginkább szükségesnek tartott tennivalóknak az összefoglalója (a zenei területe megjelent a Parlando 1988/12. számában), a másik pedig a művészeti szakszervezetek programja a szakszervezeti munka megújítására. A főtitkár elmondta, hogy a szövetségi jellegre azért tartja fontosnak az MSZSZ elnöksége nyomatékkal felhívni a figyelmet, mert ez idáig a művészeti szakszervezetek alkotják az egyetlen működő szakszervezeti szövetséget Magyarországon. Igaz, ez idő szerint több ipari, ágazati szakszervezet foglalkozik a szövetséggé alakulás gondoltával, ugyanakkor az MSZSZ-t alkotó szakszervezetek is — artistaművészek, filmművészek és filmalkalmazottak, a képző- és iparművészek, a színházi dolgozók, a zeneművészek, a rádiós, a televíziós dolgozók, valamint a szabadfoglalkozású írók, költők és műfordítók — minőségileg új, önálló alapszabállyal rendelkező szakmai szakszervezetek szövetségévé akarnak válni. Olyan konföderációt igényelnek, amely maximálisan biztosítja a szakmai szakszervezetek önállóságát, ugyanakkor a közös érdekek alapján megteremtik a közös fellépés, a hatékony érdekvédelem lehetőségét is. A főtitkár kifejtette, hogy a tagsági vitában kialakult többségi vélemény a szövetség fenntartása és megújítása mellett foglalt állást, oly módon, hogy az érdekközösség felismerésével jöjjön létre az önálló és egyenjogú művészeti és tájékoztatási tágakban fogalmazva: a kulturális szakszervezetek szövetsége. Ugyanakkor az is közismert, hogy a kulturális területen dolgozók körében is jelentkeztek különválást illetőleg új szakszervezetek létrehozására irányuló törekvések. A szakszervezetek önszerveződése együtt jár bizonyos mozgással, egyesüléssel és szétválással, párhuzamos szervezetek alakulásával, illetve azok egyesülésével. Ezzel a helyzettel szembe kell néznünk, de ettől nem kell megijednünk. Célszerű tudomásul venni, hogy a monolitikus egység ideje lejárt, s a szakszervezeti tagság .