Parlando, 1989 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Összefoglaló a művészeti szakszervezetek országos értekezletéről

Összefoglaló a művészeti szakszervezetek országos értekezletéről 1988. november 14-én a művészeti szakszervezetek országos értekezletet tartottak az ÉDOSZ székházában. A tanácskozáson részt vett Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár. Vass Imre elnöki megnyitója után Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szö­vetségének főtitkára mondott vitaindító beszédet. Bevezetőjében kiemelte, erre a ta­nácskozásra a művészeti szakszervezetek felelős tisztségviselői azért gyűltek össze, hogy szembenézzenek önmagukkal és a tagságukkal, a szövetség több évtizedes múltjával, s a legutóbbi, három évvel ezelőtt rendezett kongresszus óta lényegesen megváltozott körülményekkel. — Kertelés nélkül ki kell mondanunk: nem ott tartunk, ahová el akartunk jutni — hangsúlyozta a főtitkár. — Kongresszusi céljaink megvalósulásától ma sok vo­natkozásban messzebb vagyunk, mint 1985 decemberében. Sok kezdeményezésünk hiábavalónak bizonyult. Ennek okait elemezve Simó Tibor kitért a szakszervezeti munka önkritikus vizs­gálatára, de úgy fogalmazott, hogy a kulturális területen dolgozók élet- és munka­­körülményeinek romlását nem a szakszervezeti mozgalom idézte elő, hanem a ked­vezőtlen társadalmi, politikai, gazdasági helyzet. A nehezebbé váló gazdasági felté­telekre, a növekvő költségvetési deficitre hivatkozva vált lehetetlenné a művészeti szakszervezetek legtöbb javaslatának elfogadása. Mindez pedig hozzájárul a tagság körében a szakszervezettel szembeni bizalomvesztéshez, a fokozódó türelmetlenség­hez.­­ Ilyen körülmények között érthető, hogy a szakszervezeti tagok keményen szá­mon kérik, mit tesz értük a szakszervezet. Egyúttal határozottan igénylik, hogy töb­bet tegyen érdekükben. Ezért szükséges a művészeti szakszervezeteknek is gyöke­resen megújulniuk, a tartalmi munkában, a szervezeti felépítésben és a munka­­módszerben egyaránt, hogy meg tudjanak felelni érdekvédelmi feladataiknak. Simó Tibor utalt arra, hogy a művészeti szakszervezetek megújításának előké­szítése, az elvek, célok és módszerek testületi és tagsági vitája gyakorlatilag az év eleje óta folyik. Az országos értekezlet feladata abban áll, hogy összefoglalja a vi­tasorozat tapasztalatait, s ezek alapján levonja a következtetéseket, és programba foglalja a tennivalókat. Szakítva a szokásos félidős beszámolókkal, most két doku­mentumot készítettek az országos értekezletre. Az egyik a tagsági vita tapasztala­tainak és a tagság által leginkább szükségesnek tartott tennivalóknak az össze­foglalója (a zenei területe megjelent a Parlando 1988/12. számában), a másik pedig a művészeti szakszervezetek programja a szakszervezeti munka megújítására. A főtitkár elmondta, hogy a szövetségi jellegre azért tartja fontosnak az MSZSZ elnöksége nyomatékkal felhívni a figyelmet, mert ez idáig a művészeti szakszerve­zetek alkotják az egyetlen működő szakszervezeti szövetséget Magyarországon. Igaz, ez idő szerint több ipari, ágazati szakszervezet foglalkozik a szövetséggé alakulás gondoltával, ugyanakkor az MSZSZ-t alkotó szakszervezetek is — artistaművészek, filmművészek és filmalkalmazottak, a képző- és iparművészek, a színházi dolgo­zók, a zeneművészek, a rádiós, a televíziós dolgozók, valamint a szabadfoglalkozású írók, költők és műfordítók — minőségileg új, önálló alapszabállyal rendelkező szak­mai szakszervezetek szövetségévé akarnak válni. Olyan konföderációt igényelnek, amely maximálisan biztosítja a szakmai szakszervezetek önállóságát, ugyanakkor a közös érdekek alapján megteremtik a közös fellépés, a hatékony érdekvédelem le­hetőségét is. A főtitkár kifejtette, hogy a tagsági vitában kialakult többségi vélemény a szö­vetség fenntartása és megújítása mellett foglalt állást, oly módon, hogy az érdek­­közösség felismerésével jöjjön létre az önálló és egyenjogú művészeti és tájékoz­tatási tágakban fogalmazva: a kulturális szakszervezetek szövetsége. Ugyanakkor az is közismert, hogy a kulturális területen dolgozók körében is jelentkeztek kü­lönválást illetőleg új szakszervezetek létrehozására irányuló törekvések.­­ A szakszervezetek önszerveződése együtt jár bizonyos mozgással, egyesüléssel és szétválással, párhuzamos szervezetek alakulásával, illetve azok egyesülésével. Ez­zel a helyzettel szembe kell néznünk, de ettől nem kell megijednünk. Célszerű tu­domásul venni, hogy a monolitikus egység ideje lejárt, s a szakszervezeti tagság .

Next