Parlando, 1991 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Honegger, Arthur: 1991 - Mozart év: Vallomás Mozartról - Kedves Tamás: A magyar zenészképzés alternatívái
elérése. (Közben ugyanezen iskolavárosok zeneszerető közönsége nem növekedett.) A belterjesség jegyei a helyi és országos összemérettetési lehetőségek ellenére gyarapodtak a különböző zenei nevelési intézményekben. Különösen veszélyes az a fordított értékrendet erősítő vonás, amikor a vidéki zenetanárok többsége erején felül vállal — kényszerből — feladatot, kompetenciáját meghaladó tevékenységet folytat. A többletteljesítmény kényszere és elismerése nagy veszélyeket hordoz! Különösen a fiatal zenésztanárok sorsában jelennek meg a 28-36 órás tanítási feladatvállalások, ezen kívül zenekar, énekkar és még sok minden, amire helyi vezetők kényszerítik. Néhány év alatt elherdálható az a szellemi tőke, amit a felsőoktatás adhatott, amit gyorsan gyarapítani kellene. 3. A főiskolai tagozatok egyenlőtlenül fejlődtek. 1974-ben Debrecenben létrehozott új épület megkülönböztetett dimenziókat és feladatokat teremtett. Itt kezdődött el 1981-től először a társadalmi igények kényszere miatt a Budapesten kívüli egyetemi szintű képzés. Folyamatosan a főiskolai képzésre épült ki a Zeneakadémiával való együttműködésben a középfokú tanárképzés szintje. E minőségi változás Szegeden is létrejött azzal a különbséggel, hogy ott előkészítő tagozat alakult (a Zeneakadémia mintájára). A vázolt struktúra minden eredménye ellenére nem tűnik minden elemében örök érvényűnek. A változások szükségességének felismerése miatt vetődik fel olyan kérdés, hogy milyen döntési szituáció jött létre a 90-es évek kezdetén? Kényszerpályán mozog-e a zenésznevelés, vagy lehetnek reális alternatívái? Kétségek A nyolcvanas években hazánk gazdasági és politikai problémáinak kiéleződő megnyilatkozása sokkoló hatásúvá vált a zenészek körében. Borúlátó művész-tanárok a — világban oly nagy becsben álló — magyar zenei nevelés és zenészképzés értékeinek gyors megsemmisülését jósolják. Nem véletlen, hogy az ország különböző zenészképző intézményeiben a jövő perspektívái eltűntek, mivel a manipulált és a szellemi értékeket háttérbe szorító értékrend, valamint a kultúrpolitika csődjelensége miatt csak kényszerpályán való sodródás tapasztalható. Eszerint a zenei intézmények halmaza a politikai szervezetek partikuláris érdekeinek kiszolgáltatott, a maradék költségvetésből vegetáló rendszer. Az intézmények terveiben jellegzetes vonás, hogy a számok objektívnek látszó formájával elrejtse a valódi intézményi problémákat. A zenészképzés specifikumainak feladásával kimondott cél lett a közoktatási intézményekhez való hasonlóság minél erőteljesebb érvényesítése. Rontja a zenészek közérzetét, hogy évtizedeken keresztül az értelmiség ellenes ideológia hivatalos rangra emelkedve, általános hiedelemmé tette, hogy a fizikai munkások tartják el a művészeket és tanárokat. A felvételiztetésben kötelezően alkalmazott származási preferencia és a politikai vezetők részéről gyakran alkalmazott protekciós ajánlás a kontraszelekciót erősítette. A zenészek helyzetértékelését a külföldi kapcsolatok gyors bővülése is jelentősen alakította. A magyar zenészeket megbecsülik a fejlett országokban. 3