Parlando, 1993 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 1. szám - Bónis Ferenc: Erkel Ferenc emlékév - 1993

ERKEL FERENC EMLÉKÉV — 1993 Erkel síitánál S­ ZÁZNYOLCVANKÉT esztendeje, 1810-ben, ezen a napon született Erkel Ferenc, kinek tiszteletére ma tavaszba for­dult az ősz. Jövőre lesz száz esztendeje, hogy itt, ahol állunk, végső nyughelyére talált. Sírja sokáig elhagyatott volt, legfeljebb kerek évfordulókon kereste fel a formális kegyelet. Zarándokhellyé két esztendeje vált, amikor az Erkel Társaság programjába iktatta az Erkel-emlékhelyek gondozását, vagy — hadd mondjam így —, programjára tűzte, hogy erőt meríteni rendszeresen eljön névadónkhoz. Nem árva ez a sír azóta, a szó egyszerű és jelképes értelmében sem. Gondozza tiszteletünk és szeretetünk, melyből visszasugárzik ránk Erkel Ferenc egyre jobban érthető, egyre világosabb üzenete. Mit üzen nekünk Erkel, egy évszázad messzeségéből? Egyik üzenete ez: kultúránknak kettős gyökérzete van, egy keleti meg egy nyugati. Nem szakadhatunk el egyiktől sem, mert vagy utánzókká válunk, vagy önmagunkba merülő vidékiekké. A ma­gyar kultúra ünnepnapjai mindig akkor virradtak fel, amikor e kettős gyökérzet növelte gyümölcseit. Ez az éltető kettősség adta a magyarságnak és a nagyvilágnak Bartókot és Kodályt, a múlt században Erkelt, Lisztet és Mosonyit. A másik üzenet pedig ez: a nagy kultúra mindig a teljes nemzeté, sohasem egy részéé. Erkel korának „pártjait” már csak a történészek tartják számon, de a Himnusz ma is mindenkié. Ami azt is jelenti, hogy Erkel tiszteletét nem lehet, nem szabad világnézeti korlátok közé szorítani. Szükséges, hogy cen­tenáriumát az ország egy emberként ünnepelje. Fáradozásunk a zenei műveltség fokozásáért — azért, hogy, Kodállyal szólva, „a zene mindenkié” legyen — gazdag gyümölcsöt hoz: emberebb embert és magyarabb magyart. Ennek megvalósításában bízva, helyezem el a hála és meg­emlékezés koszorúját Erkel Ferenc sírján, megköszönve szelle­mének, hogy megvilágította számunkra az utat, és megerősítette ТЛЯ£ЛШ­0 1 * Elhangzott 1992. november 7-én, az Erkel Ferenc Társaság koszorúzási ünnepségén, a budapesti Kerepesi úti temetőben.

Next