Parlando, 1997 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 1. szám - Beszámoló a Zenetanárok Társasága közgyűléséről

BESZÁMOLÓ A ZENETANÁROK TÁRSASÁGA KÖZGYŰLÉSÉRŐL A ZETA őszi rendezvényei gazdag kínálatot hoztak a Társaság tagjainak és minden zenetanárnak, aki érdeklődést tanúsít bizonyos szakmai kérdé­sek iránt. Szeptember 23-26 között az amerikai zenepszichológust, zenepeda­gógus kutatót, Edwin E. Gordont hallgathattuk 4 napos kurzus keretében. Három hét múlva pedig a „Metszet 2 1/2" c. Földes Imre tanár úr vezette program következett, amelynek keretében a mai magyar zeneszerzést, ezen belül is sze­mélyesen 11 mai magyar zeneszerzőt mutatott be. A cím a harmadik októberi hétvégéből szánt napok számára utalt. Miért éppen kettő és fél, s mi van még egy maradék fél nappal, ha nem töredék napokban számolunk. Ez a bizonyos fél nap ékelődött a Földes kurzus folyamatába. 1996. október 19-én délelőttjéről van szó, amikorra is a Választmány összehívta a Zenetanárok Társasága köz­gyűlését. őszintén szólva a ZETA tagsága nem kényeztette el érdeklődésével a vezetőséget, s mindazokat, akik rendkívüli idő, pénz, energiabefektetéstől sem riadva vissza­szervezték a már említett rendezvényeket. A közgyűlésen a mint­egy 380 fős tagság 13%-a jelent meg. Mondják, Magyarországon ma ez az átla­gos aktivitás és részvételi arány hasonló alkalmakon. Jobban szervezett helye­ken már 15%-os részvételről is beszámolnak. Ez azonban még nem volt ok arra, hogy ezen örvendezzünk. A közgyűlést feloszlatása után ismét összehívta a közgyűlés levezetésére felkért Zelinka Tamás, hogy az alapszabályban is rögzí­tett formaságoknak is eleget tegyünk, s szavazatképessé váljon a közgyűlés. Gonda János őszinte szavakkal ecsetelte a jelenlegi helyzetet. Beszélt a Tár­saság nehéz anyagi helyzetéről, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetétől való anyagi függetlenedési törekvésekről, a pályázatokról, amelyek nem mindig hozzák az általunk remélt összegeket. Realista beszámo­lója eloszlatta azokat a hiedelmeket, amelyek szerint esetleg jelentősnek kellene magát tartani a ZETA-nak a magyar zeneélet egészében. Ugyanakkor utalt arra, hogy a Társaság működésképességének az, és kizárólag az a feltétele, ha olyan programokat szervezünk, amelyek hozzájárulnak a tagság szakmai gazdago­dásához. Ehhez viszont jó, ha a tagság oldaláról is érkeznek kezdeményezések. Tény, hogy az eltelt egy esztendőnek voltak fontos eseményei, mint pl. a Chapuis­­kurzus, a pécsi improvizációs találkozó, részvétel a kaposvári Tanítóképző ál­tal rendezett „Adria" nemzetközi zenepedagógiai konferencián és még több részvétel több társszervezetünk egyéb rendezvényein. Zárszavában hangsú­lyozta, hogy a mai nehéz időkben passzív és visszhangtalan egyesületesdit ját­szani­­ luxus. A megújulásnak az igények felébredésében, felébresztésében kel­lene megnyilvánulni, az önként vállalt tagság aktív részvételével. Kedves Tamás gondolatai bizonyos pontokon rezonanciát mutattak Gonda János felvetéseivel, többek között abban, hogy véleménye szerint a kollégák nem szavakkal, hanem tettekkel szavaznak nagyon sok kérdésben, akár szán­dékosan teszik ezt, akár a véletlenre bízva. Megoldatlan kérdések, feladatok is állnak a hátunk mögött. Ezek körébe utalta a szolnoki csellóversenyt, a már történelminek minősülő debreceni tanfolyamok feltámasztására tett kísérletet, az ESTA bizonyos szervezeti, a nemzetközi kapcsolódással járó kérdéseit.

Next