Parlando, 2003 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dombi Józsefné: Az előadói képesség gyökerei Sebők György művészetében
Galsán. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán és a berlini Hochschule für Musik-on végezte Dohnányi Ernő mesteriskolájában. Hangversenyezett Magyarországon és egész Európában. Sebők György Kellner János osztálytársához írt levelében utalt arra, hogy Baranyi János először nem akarta felvenni 5 éves korában azzal, hogy „botfüle" van. „Ha arra gondolok, hogy Liszt Ferencet nem fogadta el a párizsi Conservatoire, és Verdit nem vették fel Milanóban, erre csak büszke lehetek." - írta Sebők. Baranyi bácsi azonban hamarosan revidiálta véleményét, de tanítását először Bartl Ödönnére bízta. Bartl néni vagy „Bella" néni, ahogy a gyerekek nevezték, Sebők visszaemlékezése szerint kedves öreg néni volt - aki ekkor lehetett vagy 25 éves(!) Nagy türelemmel és szeretettel oktatta tanítványait. Sebők zeneelméletet Szögi (Szeghy) Endrétől tanult. Egy éve járhatott a szolfézs órákra, amikor a tanár úr felírt a táblára egy dallamot és azt mondta: „Gyerekek, ezt énekeljétek el, megadom az első hangot." Meg is adta, de a kis Gyuri nem énekelt. Megkérdezte: „Gyurika, te miért nem énekelsz? „Azért nem felelte, mert az első hangnak f-t tetszett felírni, és d-t tetszett énekelni." így derült ki, hogy Sebők Györgynek abszolút hallása van. Ezután ő lepődött meg azon, hogy ezt a jelenséget a többiek miért nem hallják. Sebők György kamarazenei tanulmányait is a Baranyi Magániskolában kezdte el. Gábor Arnoldné hegedűtanárnő növendékeivel kamarázott és kísérte őket. Az iskolai hangversenyeket mindig előre meghirdették az újságban is, és így a városban nagy érdeklődés kísérte azokat. Sebők első szegedi fellépésére 1929-ben találtunk utalást. Lengyel Vilma, a Délmagyarország kritikusa a következőképpen írt erről a hangversenyről: Növendékhangverseny a Baranyi Zeneiskolában A Baranyi Zeneiskola legkisebbjei, a zene újoncai vizsgáztak vasárnap délelőtti hangversenyükön. Bartl Ödönné, a kicsinyek mesteri vezetője a türelem jóságán kívül a pedagógiai szellem szabadságával érte el átlagon felüli jó eredményét. A növendékek között jelentkeztek kifejezett tehetségek, akiket számon kell tartani, az átlag azonban szintén pontos tudással keltett kellemes feltűnést. Egyike a legtehetségesebbeknek a kis 6 éves Sebők Gyuri, a művészlélek szárnybontogatását éreztük játékában. (Délmagyarország, 1929. május. 28., 6. old.) Sebők György zenei fejlődését a család, de különösen az édesapa nagyon a szívén viselte és mindent megtett zenetanulása érdekében. A zenehallgatásra is korán ráirányították a figyelmet. Vasárnaponként a családi ebéd után a rádióhoz ültek, ahol művészlemezeket közvetítettek, így alkalma volt Sebőknek igen sok művel megismerkedni. A zene mellett a tudományos érdeklődését is korán felkeltették. Édesapja magyarázta el, hogyan működik a Naprendszer, és hol vannak a bolygók, ami olyan hatással volt rá, hogy ezután Sebők is megpróbálta kisebb gyermekeknek ugyanezt továbbadni. A nagyapa is igen bölcs ember volt, és ő is táplálta minden szellemi jóval. Ebéd után egy órát sétáltak együtt, ilyenkor a nagyapa kérdéseket tett fel. Majd mesélt anatómiáról, fiziológiáról, fizikáról. Jól tudta, hogyan kell ezt adagolni, és mindebből unokája mennyit tud megérteni. Ez az örökös kíváncsiság a tudományok iránt örökké megmaradt Sebőkben.