Parlando, 2007 (49. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 1. szám - Réfi Zsuzsa: "Van, akinek az a reform, ha kevesebbe kerül az oktatás" Gyimesi László bízik abban, hogy nem csökken jelentősen a pedagógus munkahelyek száma
- A kormányzat azonban reformról beszél, arról, hogy erre a hatalmas rendszerre igazán ráférne már a változtatás... - Ez így, általánosságban igaz, hiszen egyik terület sem tökéletes, szükség volna mindegyiknél igazi átalakításra. Ha azonban a változtatás pénzeszközök kivonásával jár, akkor nem biztos, hogy az eredményt tekintve ugyanarra gondolunk. Van, akinek már az elég reform, ha kevesebbe kerül az oktatás, pedig ha valami olcsóbb, az még nem jelenti azt, hogy jobb minőségű is. De persze nem volt még olyan átalakítási kísérlet, amely nem azt tűzte volna ki a zászlójára, hogy ő jobbat akar, mint amilyen az előző volt... A pedagógusok esetében még nehezebbé teszi a helyzetet az, hogy a munkaidejükre két szabály is vonatkozik. Egyrészt az ő munkaidejük is heti 40 órás, s emellett megvan a heti kötelező óraszámuk. A demagóg érvek mentén a kormány is belesétált abba a csapdába - nem túl helyesen -, hogy úgy vélte, meg kellene nézni, mit csinálnak heti 40 órában a pedagógusok, valóban kitöltik-e a munkaidejüket, így mérhetetlen ostoba számolgatás kezdődött, hogy mennyi ideig tart a felkészülés órákra, mennyi az iskolán belüli elfoglaltság, s hogy a pedagógusok mennyi időt töltenek a szülőkkel és a tanulókkal. Addig jutott mindez, hogy akár a pedagógusoknak ezeknek az elfoglaltságoknak az adminisztrációját is el kellene végezniük... ahelyett, hogy egy közoktatással foglalkozó, felelős politikus azt mondta volna: a pedagógusok teszik a dolgukat, akkor kell rajtuk számon kérni, hogy hogyan töltik el az idejüket, ha az oktatásban hiányok, problémák mutatkoznak. Ráadásul a pedagógusok közalkalmazottakként arra sem számíthatnak, hogy a fizetésük ebben az esztendőben emelkedik. Több a munka, a fizetés pedig ugyanannyi marad... A közalkalmazotti béremelésről még folynak az egyeztetések. A helyzetünket azonban az is nehezíti, hogy a korábban említett, demagóg nyilatkozatoknak „köszönhetően” sokan úgy gondolkodnak, a pedagógusok egyébként sem dolgoznak meg a pénzükért, ráadásul nem is olyan régen, 2002-ben 50 %-kal emelték a fizetésüket. Az infláció azonban ennek az emelésnek reálértékben legalább már a felét elvitte. Nagyjából így van, bár azért az utóbbi években is voltak kisebb, korrekciós lépések. S igaz, hogy ez az 50%-os emelés valóban nagyon jelentősnek számított négy esztendővel ezelőtt, de a fizetések terén az elmaradás is hatalmas volt. Ma egy közepes szolgálati idővel rendelkező, felsőfokú végzettségű pedagógus illetménye körülbelül bruttó 150-180 ezer forint, s úgy vélem, azért ez nem olyan óriási összeg. A nem közalkalmazottak körében egy jól működő szervezetben ennyi pénz a legalacsonyabb beosztású alkalmazottaknak jár. A közalkalmazotti béremelésért nagyon keményen küzdünk a következő hetekben, bár már az is látható, hogy a tárgyalások olyan komoly eredményt nem hozhatnak, de a szakszervezetek legalább a pozíciók megőrzéséért harcolnak. A 2007-es évben ugyanis a kormány 3-4%-os reálbér csökkenést tervezett. Ha 6,5 % -os inflációval számolunk, akkor is legalább 6%-os béremelésre volna szükség. Arról nem is beszélve, hogyha a 6,5%-hoz hozzáadjuk a további terheket, hiszen nő az egészségügyi hozzájárulás mértéke, nőnek az egyéb terhek, az inflációs hatással együtt akár a csökkenés több, mint 10%-os is lehet. Ezért legalább az infláció mértékének megfelelő illetménynövekedésre volna szükség ahhoz, s akkor mondhatnánk azt, hogy elfogadtuk a kormány által tervezett 3-4%-os reálbércsökkenést. Az országos szakszervezeti konföderációk szintjén megalakult már az Egységes Közszolgálati