Parlando, 2010 (52. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 1. szám - Réfi Zsuzsanna: Költségvetési kérdések - Dr. Gyimesi László a finanszírozásról, a békéről és a zamárdi tanácskozásról

KÖLTSÉGVETÉSI KÉRDÉSEK Dr. Gyimesi László a finanszírozásról a bérekről és a zamárdi tanácskozásról Ősszel a zenepedagógusok körében komoly aggodalmat okoztak az alapfokú művé­szeti oktatást érintő, költségvetési javaslatok. A tervezet ugyanis jelentős forráskivo­nással számolt. Arról, hogy ezen a helyzeten hogyan lehetett változtatni, dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára beszélt, s emellett néhány eredményről is beszámolt ezen a területen. A szakszervezeti vezető arról is örömmel mesélt, hogy a Zamárdiban 2009 novemberében rendezett tanácskozásukon sok fiatal zenepedagógus vett részt, akik lelkesen vállalják a kollégák érdekképviseletét. - Nagyon aggasztóak voltak az előzetes elképzelések, hiszen jelentős csökkentéssel számoltak...­­ Sajnos sosem a vágyaink számítanak, és még az sem, mi lenne az elvárható támoga­tás. Azt kell megnéznünk, milyen a költségvetési helyzet, és mit kínál nekünk a kor­mányzat... A mi pozíciónkból nagyon nehéz megítélni azt, hogy kinek van és kinek nincs igaza. De egy ilyen szituációban, amikor Magyarországon is eddig nem látott mértékű lett a munkanélküliségi ráta, és a foglalkoztatottsági arány is nagyon-nagyon gyenge, nem is ez a feladatunk. Egy szakszervezetnek a költségvetési vita kapcsán egy ilyen helyzetben különösen azt kell mérlegelnie, mit tud tenni a munkahelyek megőr­zése érdekében. Az érdekvédelemnek ugyanis csak akkor van értelme, ha lehet hol dolgozni... A 2010-es költségvetési tervezet elég baljóslatban indult, hiszen az az általános tény, hogy csökkentek az oktatási normatívák, már magában rossz hír volt. E mögött azonban nagyon konkrét számítás rejlett, hiszen a munkaadói járulékok, a tételes egészségügyi hozzájárulás csökkenésével a munkaadói kiadások is kisebbek lettek, s ezt a csökkenést is tükrözi a költségvetési terv. Az állam azt a támogatást nem adja oda, amit nem kell megfizetni. Persze, emellett is akadt csökkenés, ez azonban nem volt olyan jelentős mértékű.­­ Az igazi problémát azonban a kiegészítő normatíva jelentette, hiszen ott jelentkezett ez a közel harminc százalékos elvonás.­­ Ez már egyértelműen forráskivonást jelentett a területről, ráadásul a tanév közepén! Mindez nagyon ellentmondásos helyzet elé állította volna a fenntartókat, az iskolákat és a szülőket is. A tetejébe alkotmányossági kérdéseket vetett volna fel a közoktatási és a költségvetési törvény harmóniáját illetően. S persze, a költségvetés tervezői a saját logikájuk szerint azt mondták, nincs itt pénzhiány, másik forrásból be lehet hozni ezt az összeget, s így a térítési díjak lehetséges mértékének felső határát - amit a köz­oktatási törvény határoz meg -, elég drasztikusan, 300% -kal felemelték. Azaz a lehe­tőséget nyitották meg, s a fenntartó dönthet úgy is, ettől kezdve akár ennyivel több pénzt kérhet a szülőktől... Ez is jelzi, hogy ez az elvonási terv több szereplőt érint, s ezek egymással összefüggő gondok, így az egészre kellett megoldást találnunk. S mindig nehéz az egyezkedés akkor, amikor a költségvetési tervezésnél azt mondják, ez a pénz nincs itt... Ilyenkor nem egyszerű a döntéshozókat meggyőzni arról, az az

Next