Parnasszus, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2006-03-01 / 1. szám
Vass Tibor Tripticon* Ady Endre, Kosztolányi Dezső és József Attila világnapi versei Fehér és csöndes lesz már a világ. Nincs a világnak messiása. Silány, szegény világ. De szép a világ itt. Rossz a világ itt. Fölgyújtanám egy éjjel a világot. Egek, de zűrös a világ. Kicsiny, gyanakvó nálunk a világ. Vége van a mesének és világnak. Ez a világ leghülyébb komédiája. Adjatok egy jobbik világot. Az élet a zsibárusok világa. Az én világom irdatlan, sötét. No, szép világ, hát most meg vagy-e váltva? (A ti világotok az én világom.) lek* A vad röhejben elfelejtem, hogy e világon létezem. Nincs nyugtom e kopott világon. Való-e a világ körültem. Egy sor világtörténelem. Kitárul az üres világ. Vannak messze, különös világok. Úgy itt hagyom ezt az egész világot. Megölöm az egész világot. Jó éjt világok. Világ költői, idejöjjetek. Megettem a világot, s kiokádtam. Azt hittem, hogy csak én estem így a világra. De beteg a világ. (Holnap összedől e bús világ.) .kick Nem lesz itt úgyse boldogabb világ. Villamos hullámok lengetik világbelengő, kitárult szagát. Minden világ a mérhetetlen része. Te is, te girhes, pókhasú világ. Nincsen illat sehol a világon. Csak a gyilkosok sötét reményei világítanak meg. Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság. Világosodik lassacskán az elmém. Add kezembe e zárt világ kilincsét. A fényt, amelytől világlik agyunk. (Vizet árultam a Világ moziban.) PARNASSZUS * A szövegben kizárólag az érintett költőktől vett „idézetek” szerepelnek, keletkezésük sorrendjében, a mai helyesírásnak megfelelően.