Pártélet, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

is a baloldali ellenzék munkájából. Tevékenységéért 1924-ben kizárták az MSZDP soraiból. Az ezt követő három év életének szinte a legmozgalmasabb időszaka. A KMP vezetősége 1924 novemberében, figyelem­be véve a hazai illegális mozgalom fejlődését és a legális el­lenzéki mozgalom alakulását, elérkezettnek látta az időt egy legális forradalmi munkáspárt megteremtésére. Mózes Viktor is jelen volt a Magyarországi Szocialista Munkáspárt 1925. április 14-i megalakulásánál, s tevékeny részt vállalt szerve­zeteinek kiépítésében a fővárosban éppúgy, mint vidéken. Az MSZMP több röpiratának volt felelős kiadója, vállalva az ezzel járó rendőri eljárást. A pártépítés során szoros kapcsolatot épített ki a szolnoki kommunistákkal, mindenekelőtt Tisza Antallal és Ragó An­tallal. Ez időben rajta keresztül jutottak el a megyébe az MSZMP és a KMP kiadványai. Poll Sándorral együtt része volt a Szolnokon és környékén lezajlott aratósztrájk megszer­vezésében is. Az 192­5-ös őszi letartóztatások után Kocsis Jánossal és Poll Sándorral együtt tagja lett a KMP új, háromtagú hazai veze­tőségének. 1926 tavaszán kooptálják a KMP Központi Bi­zottságába. Még ebben az évben a párt berlini pártiskolá­jára küldik tanulni. A tanárok - Kun Béla, Lengyel Gyula, Alpári Gyula és mások - egyénileg is szívesen foglalkoztak a hallgatókkal. Mózes Viktor különösen Lengyel Gyulával ke­rült jó barátságba. Visszatérve Magyarországra, friss erővel vetette bele magát a munkába, habár a hatóságok akkor már egyre érezhetőbben törekedtek az MSZMP felszámolására. 1927 februárjában le­tartóztatták a párt vezetőit. Mózes Viktornak sikerült illega­litásba mennie. Miután a rendőrség nagy erővel nyomozott utána, és feleségét is letartóztatták, félő volt, hogy ő is erre a sorsra jut. Ezért olyan utasítást kapott, hogy vonuljon emig­rációba. Előbb Bécsben élt illegalitásban, majd a Szovjet­unióba utazott, és Moszkvában telepedett le. 1927. október közepétől mindaddig, amíg az orosz nyel­vet el nem sajátította, a szakmájában dolgozott. Munkájáért többször részesült jutalomban. 1932 áprilisától a Könnyűipari Népbiztosság ruhaipari részlegének minőségi főellenőre. Ez­után egy ruhagyár igazgatójaként dolgozott. Az eluralkodott bizalmatlanság légkörében őt is letartóztatták, de a hosszú évekig tartó megpróbáltatások sem rendítették meg kommu­nista meggyőződését. Amikor 1954-ben hazatért, fiatalos lendülettel vetette bele magát a munkába. 1955 februártól nyugdíjazásáig a Vörös Október Férfiruhagyár szociális igazgatója volt. 1956-ban részt vett az MSZMP szervezésében, tagja volt az Ideiglenes Intéző Bizottságnak és a IX. kongresszusig a Központi Ellen­őrző Bizottságnak. Ezért a célért dolgozott egész életében, s ezért emlékezünk rá tisztelettel születésének 90. évfordulóján. Petrák Katalin

Next