Pártélet, 1986. július-december (31. évfolyam, 7-12. szám)

1986-07-01 / 7. szám

1957-ben történt nyugdíjazásáig egy iparművészeti szövetke­zet alkalmazásában állt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1968-ban ér­demei elismeréséül - mint a KMP alapító tagját - a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki. Az 1960-as években két ízben is hazalátogatott, felke­reste régi barátait. Moszkvában hunyt el 1973. augusztus 14-én. Hamvait a párt hazahozatta, és kívánságának meg­felelően leánya, Mária mellé, az Óbudai temetőben helyez­ték el. Petrák Katalin 1896-1967 A történelmi Magyarország egyik legelmaradottabb tájáról indult az életpályája, amely szorosan egybefonódott a ma­gyar, az osztrák, a francia munkásosztálynak a tőke elle­ni harcával, antifasiszta küzdelmével. Azok sorába tar­tozott, akiknek megadatott, hogy a munkáshatalom győzel­mét követően a szocialista építőmunka tevékeny részesei le­hessenek. Haász Árpád kilencven éve, 1896. augusztus 16-án szü­letett Őriszentpéteren. Apja kereskedelmi ügynökként dol­gozott, de a sovány földön gazdálkodó őrségi parasztok ke­veset vásároltak. A jófejű ifjút így a család csak nagy ne­hézségek, áldozatok árán tudta taníttatni. Szombathelyen érettségizett 1914-ben, és a kispolgári családok fiataljai ál­tal ekkoriban igen kedvelt jogászkodást választva, beiratko­zott a budapesti tudományegyetem jogi karára. Egyetemi évei alatt már nem számíthatott a szülői ház támogatására, ezért kezdetben óraadásból tartotta fenn magát, majd a bu­dapesti törvényszéken dolgozott díjnokként, később joggya­kornokként. 1915 vége felé Haász Árpád, aki már szülőföldjén meg­ismerkedett a társadalmi, szociális feszültségekkel és kutat­ta ezeknek okait, bekapcsolódott a haladó egyetemi ifjakat tömörítő Galilei-kör tevékenységébe. Az orosz polgári de­

Next