Pártépítés, 1953 (9. évfolyam, 2-12. szám)

1953-02-10 / 2. szám

IX. ePOLYAM, a. SZÁM 1953 FEBRUÁR 10 Javítsuk meg a politikai tömegmunkát! L­enin és Sztálin, a Szovjetunió Kommunista Pártjának nagy vezetői szüntelenül arra nevelték a bolsevikokat, hogy fel­ismerjék és nagyra értékeljék a párt és a tömegek kapcsolatainak je­lentőségét, hogy fáradhatatlanul szélesítsék és erősítsék ezeket a kap­csolatokat. A kommunisták — mondotta Sztálin elvtárs — „azért erősek, mert kapcsolatot tartanak anyjukkal, a tömegekkel, amelyek szülték, nevelték és táplálták őket. És mindaddig, amíg kapcsolatot tartanak anyjukkal, a néppel, minden esélyük megvan arra, hogy le­­győzhetelenek maradjanak.“ Lenin és Sztálin arra figyelmeztet, hogy a párt és a tömegek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatát nem le­het egycsapásra, egyszers mindenkorra megteremteni, hanem napról­­napra kell építeni és szilárdítani, nem parancsok osztogatásával, ha­nem a nép felvilágosításával és nevelésével. „A meggyőzés módszere a párt alapvető módszere a munkásosztály vezetésében“ — tanítja Sztálin elvtárs. Ennek a lenini-sztálini tanításnak a szellemében teszi a Szovjetunió Kommunista Pártjának a XIX. kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzata minden párttagnak kötelességévé azt, hogy „állandóan erősítse a tömegekkel való kapcsolatát, idejében reagáljon a dolgozók igényeire és szükségleteire, magyarázza meg a pártonkí­­vü­li tömegeknek a párt politikáját és határozatait, szem előtt tartva, hogy pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való eleven és el­szakíthatatlan kapcsolatban rejlikEzt a lenini-sztálini tanítást alkal­mazza mindennapi munkájában pártunk is. Most három éve, 1950 február 10-én, a Központi Vezetőség ülésén Rákosi elvtárs kiemelkedő jelentőségű beszédet mondott. Beszédében élesen bírálta az önteltséget, a kényelmeskedést, amely a belső párt­demokrácia és a tömegek közötti politikai tömegmunka elhanyagolásá­ban mutatkozik meg, s amely rendkívül nagy károkat okozhat pártunk­nak és népünknek. „Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizako­dottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meg­

Next