Pártépítés, 1953 (9. évfolyam, 2-12. szám)
1953-02-10 / 2. szám
pártonkívüli, akivel egy-egy népnevelő rendszeresen foglalkozik. Vessenek véget annak az állapotnak, hogy egyes pártszervezetekben azt hangoztatják: „nálunk minden párttag népnevelő“, ami legtöbbször azt a tényt leplezi, hogy ott voltaképpen senki sem népnevelő. A falusi népnevelő-csoportokat alapszervezetenként kell megszervezni, nem pedig egyesítve a falusi pártbizottság köré. Tovább kell javítani a népnevelő-gárdák összetételét is, jelentősen emelve bennük a termelésben közvetlenül részvevők (üzemi munkások, illetve dolgozó parasztok) arányát. Rákosi elvtárs azt mondotta: „Olyan embereket kell nevelni, akik összenőnek a dolgozó néppel, akik a párt nagy vonalát értik s az apró, mindennapi munkában keresztülviszik a maguk területén, a szakszervezetben, az üzemben, a szövetkezetben, a sportban és az életben mindenütt. Olyan tömegembereket kell nevelni, akiken keresztül a párt mélyen, ki szakít halatlanul bele gyökerezik a népbe, a tömegekbe."’ Ezért elítélendő az, hogy némely üzemben az alsó pártfunkcionáriusokat és aktivistákat mentesítik a termelőmunka alól és adminisztrációs munkára osztják be. A győri Wilhelm Pieck Vagongyárban például az alapszervezeti párttitkároknak nem sokkal több mint a fele vesz mindössze közvetlen részt a termelésben. A kommunista pártfunkcionáriusnak és aktivistának éppen a termelés legfontosabb helyein kell dolgoznia, ott, ahol közvetlen és állandó kapcsolata van az egyszerű dolgozókkal, ahol példamutatásával és nevelő munkájával taníthatja és termelési sikerekre lelkesítheti őket. 1Эákosi elvtárs idézett szavaiból kitűnik az is, hogy a párt tömegkapcsolatainak megszilárdításában és a politikai tömegmunka javításában milyen fontos szerepük van a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak. Ha a kommunista tanácstag, vagy tanácsalkalmazott gyorsan, lelkiismeretesen és előzékenyen intézi el a hozzáforduló dolgozók ügyes-bajos dolgait, akkor ezzel növeli népünk bizalmát és ragaszkodását népi demokráciánk, kormányunk és pártunk iránt. Ha azonban rideg, bürokratikus, lassú ügyintézésével, vagy éppen gorombaságával a régi rendszer semmittevő, úri hivatalnokaira emlékeztet — és ilyen tanácsalkalmazott is akad — akkor magatartásával a dolgozók jogos elégedetlenségét váltja ki, pártunk tömegkapcsolatait lazítja és végeredményben az ellenség malmára hajtja a vizet. Az a kommunista DISZ-funkcionárius, vagy DISZ-tag, aki odaadóan fáradozik azért, hogy megjavítsa a fiatalok termelőmunkájának, szakmai és iskolai tanulásának eredményeit és jól szervezze meg nevelésüket, kulturális és sportolási igényeik kielégítését — ezzel pártunknak is új, lelkes híveket szerez a fiatalság körében. Egyben segít leküzdeni a DISZ szervezeti erejének elmaradottságát, s a párt legfontosabb segítőjének és tartalékának erősítésével is a pártot erősíti. A szakszervezet kommunista funkcionáriusa, vagy aktivistája, miközben a szocialista munkaversenyt szervezi, miközben ismerteti a dolgozók előtt a verseny eredményeit, miközben küzd a munkásvédelmi és szociális előírások betartásáért, miközben gondoskodik munkástársai kulturális fejlődéséről — nemcsak a maga szakszervezeti feladatait, hanem pártköre i