Párttörténeti Közlemények, 1983. március (29. évfolyam, 1. szám)
1983 / 1. szám - Krónika - Szabó Ágnes: Emlékkiállítás a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban
Krónika EMLÉKKIÁLLÍTÁS A MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUMBAN Mire e sorok napvilágot látnak, a kiállítás már nem tekinthető meg, bezárta kapuit. Az anyagok visszakerültek a raktárakba, a termek újabb időszaki kiállítások anyagát tárják a múzeum közönsége elé. Ha mégis szükségét érezzük annak, hogy a „Papok, katonák, polgárok..című kiállításról post festa szót ejtsünk, annak az az oka, hogy nagyra értékeljük a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum munkáját. Partnerünk ez az intézmény, amely más eszközökkel ugyan, de velünk azonos feladat megoldásán munkálkodik, sokrétűen és hitelesen igyekszik bemutatni a magyar történelem elválaszthatatlan részének, a magyar munkásmozgalom történetének eseményeit, s vállalkozik a magyar munkásosztály életkörülményeinek bemutatására. Dolgozó népünk bajairól, gondjairól, harcairól szól, ahogy azt a kiállítás címeként idézett József Attila vers is mondja: „Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent...” „Más eszközökkel”, írtuk fentebb, s ezek a más eszközök, a plakátok, folyóiratok és könyvek, fényképek, személyekhez kötődő tárgyi emlékek, életmódot kifejező tárgyak, műtárgyak voltak a főszereplői a szóban forgó kiállításnak. E tárgyak seregszemléjét a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum megalakulásának 25. évfordulója indokolta. Nyilvánvaló a számvetés igénye, de nemcsak a megtett útra való visszapillantás volt számvetés hanem az ilyen jellegű múzeumi munka jelentőségének felmérése is. Ízelítőt adott e munka tudományos, módszertani lehetőségeiről. A múzeum eszközeinek felhasználása ahhoz, hogy nemes élvezetekre szoktassa a dolgozó tömegeket, szinte egyidejű a szocialista forradalom győzelmével. Nyilván sokan ismerik azt a fényképet, amelyen 1919 tavaszán a tömegek sorban állnak egy budapesti múzeum előtt, hogy a kiállításra került képeket, műkincseket, amelyeket korábban nem láthattak, megtekintsék. A felvétel az első magyar proletárdiktatúrából származik, és ezen a kiállításon is látható volt. Éppen úgy, mint az elkötelezettséget bizonyító és egyben működésének programját is összegező idézet, kinagyított paragrafus egy rendeletből, amelynek dátuma 1919. június 21.: „A proletártömegek nevelésére, szocialistává alakítására célba vett széles körű akciónak egyik kiváló eszköze a magyar és a nemzetközi szocialista proletármozgalom irodalmát, emléklapjait, reprodukcióit, nyomtatványait, jelvényeit stb. anyagát felölelő múzeum.” A továbbiakban a néző szemügyre vehette „a széles körű akció” változatos eszközeit. A falakat plakátok borították. (Közismert a magyar politikai plakátok agitációs ereje és művészi értéke.) E kiállításon ismét kiderült, hogy a plakát kimeríthetetlen forrásanyag, amely egyszerre ad eligazítást eseményről, hangulatról, művészeti irányzatokról. Ezt bizonyította többek között a magyar politikai plakátművészet nagy mesterének, Bíró Mihálynak a „Vöröskalapácsos ember”-t ábrázoló plakátja, melyen először jelent meg a lázadó munkás erőteljes alakja. A kiállításon azt is megtudtuk, hogy a mester szívesen „barkácsolt”, plakátjai alatt ott állt a kor stílusában saját maga készítette tinta- és tolltartó, rapper, hamutartó, melyeket minden nosztalgiára hajlamos látogató szívesen magáénak tudna. A múzeum plakátgyűjteményének leltári állománya 29 261 db, s nem mindegyik politikai