Párttörténeti Közlemények, 1988. június (34. évfolyam, 2. szám)

1988 / 2. szám - Közlemények - Varga Sándor: A Szikra könyvkiadó 1948-ban

★ ★ Ez évben két pártfegyelmi vizsgálat és az azt lezáró pártbüntetés kavarta föl a kiadó életét. Az első pártfegyelmi egy Pantheon-kiadvánnyal kapcsolatos: még az 1947-es karácsonyi vásárra e kiadónál jelent meg ugyanis Tamás Ala­dár új, önéletrajzi kötete „Gyanús emberek” címmel. A művet a kritika elismeréssel fogadta. A Szabadságban Gergely Sándor már néhány nappal a könyv megjelenése után mint színesen megírt, érdekes könyvet ajánlotta az olvasó figyelmébe; a Kis Újság re­cenzense a kitűnő megfigyelő és avatott író teljesítményét dicsérte; a Nagyvilágban (a Magyar-Francia Társaság lapjában) Agárdi Ferenc a szemek kinyitásának hasznos eszközeként méltatta; a Csillagban Király István csaknem egy teljes oldalt szentelt a könyvnek, kiemelve, hogy „. . . Tamás legalább kísérletet tett arra, hogy a memoárt, ezt a nagyon le­­züllött műfajt művészileg megnemesítse. Nem a divatnak hódolt, amikor lejegyezte élményeit, írói céljai voltak vele . . .”30 Mindezek után a Szabad Nép április 4-i számának fővárosi mutációjában Molnár Miklós, a lap egyik munkatársa bírálatában merő­ben más hangot ütött meg. Szerinte Tamás Aladár a több mint 200 olda­las könyvében a vernet-i internálótábor életének csupán a jelentéktelen részleteit írta meg, s elmarasztalta a szerzőt, mivel „... a táborlakó kis­polgárok krónikása lett, a csajkapanaszok, a fekhelygondok, a csomag­­várások naturalisztikusan aprólékos, kicsinyes és lapos jegyzője”. S mi­után a kötetről azt állapította meg, hogy az nem egyéb jelentéktelen, üres, pongyola és nyűgös nyafogásnál, befejezésül azt tanácsolta a szer­zőnek, hogy a jövőben legalább annyi önkritikával selejtezze élményeit, mint azok a táborlakók, akik megtartották­­ magánhasználatra. Azok számára, akik ezeket az éveket nem felnőtt fejjel élték át, némi magyarázattal kell szolgálnunk. A párttag, aki a párt központi lapját, a Szabad Népet ez idő tájt kézbe vette, úgy olvasta - úgy kellett olvasnia -, föltéve, hogy nagyon alaposan „megszerkesztik”. Ezt a munkát Réz Ádám és Simó Jenő, a Szikra ifjú szerkesztői végezték, s az eredeti kéz­iratnak mintegy felét meghagyva és a megmaradt anyagot igen gondosan csiszolva sikerült elérni vele a kiadhatóság alsó határát.29­29 Simó Jenő szóbeli közlése. Aczél Tamás költőnek indult, verseit a Népszava kö­zölte. 1941-ben (saját kiadásában) megjelent az „Ének a hajón” c. verseskönyve. A depor­tálásból visszatérve a Szabadság riportere, majd a Szövetkezeti Központ sajtóosztályának, 1948 tavaszától a Magánalkalmazottak Szakszervezete oktatási osztályának munkatársa. Innen hívták meg a Szikra irodalmi lektorátusa vezetőjének. (1949-ben Kossuth-díjat [II. fokozatát], 1952-ben Sztálin-díjat kapott.) 30 Szabadság, 1947. december 12.; Kis Újság, 1948. január 9.; Nagyvilág, 1947 kará­csonya.; Csillag, 1948. 3. sz.

Next