Pásztortűz, 1921 (7. évfolyam, 24-35. szám)

1921-12-15 / 35. szám

Petőfi.______________ Reményik Sándor: Idézem Őt. Nem a demokrácia bajnokát, nem a világszabadság katonáját, nem a szerelem ezerhúrú lantosát, nem a természet festőtől utól nem ért festőjét. Azt idézem, aki mindezekben benne van és mindezeken túlnőtt, aki mindezek által megnyilvánult és mindezek mögött áll : a magyar költőt. A Szentírásból is mindig azt szoktuk idézni, amire épen a legnagyobb szükségünk van. Mire volna nagyobb szükségünk nekünk ma itt Erdélyben, mint magyar öntudatra, magyar sajátosságaink meglátására és magyar erőink érvényesítésére ? Ez praktikus cél s mi nem tagadjuk, hogy Petőfit ki akarjuk sajátítani e praktikus cél számára. Szent praktikusság ez. Isten s a költő szelleme jóváhagyja ezt. Idézem Őt. Nem egyes gondolatait, érzéseit, fellángolásait, nem egy korszakhoz fűződő kinyilatkoztatásait; idézem Őt, nem részleteiben, hanem a maga Egészében, egyéniségének egész zivataros hatalmával. Magyar hatalom ez. Nagyobb Nagy Lajos és Mátyás hatalmánál. Mert eltéphetetlen, örök összekötő kapocs minden magyar lélek között. Idézem Őt. Jöjjön és látogasson meg minket a mi nyomorúsá­gunkban. Legyen vigasztalás, legyen intés, legyen fenyegetés. Mondja meg nekünk­­ azt, amit egymásnak nem akarunk elhinni: hogy mi itt néhány évtized alatt az utolsó szálig elveszünk oly hitványul és olyan nyomorultul, ahogy nemzet még el nem veszett — ha nem fogunk össze, ha folytatjuk egymás ellen a gyalázatos malom­alatti politikát és akármiféle hangzatos jelszóval uszítjuk magyar ellen a magyart. A konzervatív Petőfit idézem. Azt, akiről, ha lehámoztunk minden lelki réteget, még mindig ott találjuk a magyarsághoz való ragaszkodását, mint lelkének őslényegét, ősvalóját, mindenekfelett őrzött kincsét, amit nem áldozott volna fel soha semminek. Őt idézem, a magyar értékeket megőrző, megtartó, meg­szentelő Petőfit. A szónak ebben a legnemesebb értelmében konzervatívnek kellene lennie ma Erdélyben minden magyar embernek. 711

Next