Pásztortűz, 1921 (7. évfolyam, 24-35. szám)
1921-12-15 / 35. szám
714 A csonka torony. Vért torony áll a rónaság felett... Letűnt századba visz a képzelet. Kevélyen néztek hajdan e falak, Mert ormukon szent jelt tartottanak. A szabadság zászlója volt e szent jel; Csak játszott a viaskodó szelekkel. Piros szárnyát sivólag lengető, S kiben vér volt, elszántan jött elé. Gyűlt a toronyba a sok ifjú bajnok, Harcz-öltözetnek csillogása rajtok, De fegyverüknél sokkal fényesebben Sugárzott a hősbátorság szemükben. „Markunkban a kards benne lesz, a mig Szemfényünk vagy rablánczunk megtörik !“ Ezt harsogák, s mely ekkor kinn zúgott, A mennydörgés e zaj viszhangja volt. — A sírba dőlt egy századév ezóta, Nincs a toronynak többé lobogója, A szabadsági zászló lebukott, 7 is alusztok dicső bajnokok, Kik szabadon inkább elestetek, Semhogy rabszolgaságban éljetek. A torony áll még egyes-egyedül, Ez is maholnap már halomra dűl. Idétlen rom, mogorva, puszta,vár, halai között senki sem tanyáz, Csak a h°E század fekszik odabent, Szemfödele a bosszú, méla csend. (Szalonta 1841.) Petőfi Sándor.