Pásztortűz, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-07-01 / 26. szám
dalát, szemből-szembe megtagadja Juditot. A lány öngyilkos lesz. De a vitéz antiszemiták sem örülhetnek a sikernek, mert a revolveresen megjelenő, öntudatos zsidók szétkergetik őket. És most jó a morál, a szerző tanítása : öntudatos zsidónak kell lenni, csak ilyennek szabad lenni. S a címetadó: A titoknak is ez a megfejtése: a zsidóságot elnyomottsága viszi a szélsőséges mozgalmakba — ez a titok — pedig helyesen csak az öntudatos zsidóság útjára kellene térnie. Ez a kötelessége. Nem lehet célja a kis bírálatnak polémiába szállni a szerzővel, s nyilvánvaló tévedéseit, ferdítéseit és igazságnélküliségeit megcáfolni. Csak a kritika mérlegére akarja tenni e művet. És így állapítja meg, hogy a művészet abból teljesen hiányzik. Lehet, hogy a darab programmalkotásnak jó, de az irodalomhoz egyáltalán semmi néven nevezendő köze sincs. Az a bántó és visszatetsző tendencia és megítélés, amelyben a darabban a magyar szellem és képviselői részesülnek, pedig eleve kirekeszti ezt a könyvet azoknak a könyveknek sorából, amelyeket igaz magyar érzésű ember csak kezébe is vehet. Emiatt a tendencia miatt a mű csak arra jó, hogy az erdélyi zsidóság egy része és a magyarság összesége között — épen a szerző és hasonló egyéniségek által — várt űrt csak még jobban kimélyítse és az ellentétek kiegyenlítését lehetetlenné tegye. Bizonyos azonban, hogy a zsidóság másik, s remélhetőleg nagyobb, része ép oly ellenszenvvel tekint e darabra, mint aminővel a magyarság egésze fog tekinteni. Walter Gyula: Szabó Dezső újabb elbeszélései. „Ölj és egyéb elbeszélések“ címen adta ki Szabó Dezső legújabb elbeszéléskötetét.* Minden elbeszéléskötete két-két nagy alkotása közötti időben jelenik meg. A „Napló“ mély, telt harmóniája után adja ki első elbeszéléseit, melyben már remegnek az „Elsodort falú “-ban feltörendő titáni erők. Jön az „Elsodort falú" ez a hatalmas őserejű alkotás és dübörgése folytatódik a „Mesék a kacagó emberről és három elbeszélésében, melynek lezáródó akkordjaiból a „Csodálatos élet” napsütéses meleg és mély magyar fantáziája felé indulnak új, széles ütemek. Két áramlat különböztethető meg valamennyiben, utórezgései az előző nagy alkotásoknak és indulás új, nagy tettek felé. Ez a tény egyszerre világít rá hibáira és erényeire. Minden elnagyoltsága, bántó és felületes disszonanciája a nagy alkotásban kimerülésre vezethető vissza : keze remeg, rajza el-elcsúszik és tolla idegesen karcol. Különösen a nagy alkotások visszarezgései ilyenek, ahol a fáradt hang szürkeségbe oldja a körvonalakat. De mindenütt megindul az új irány is, új szépségek forrásából iszik az ihlet és gyermeki, boldog, felfedező elmélyedéssel lép az új világba, így elbeszéléseiben két nagy fejlődés lépéskeresését, hitét, lázát és csüggedését találjuk. Szabó Dezső elbeszél Budapest, 1922. Táltos kiadása.