Pásztortűz, 1924 (10. évfolyam, 3-23. szám)
1924-03-10 / 5. szám
Mikor a függöny felmegy, a délutáni napfénytől megvilágított szobában a tanítónő rendez és köhécsel. A konyhából gyermekek lármája hallszik. Az udvaron Véri énekel: „Dögöljek meg ez órába’ Kedves rózsám kapujába’.“ A többit „salatázza“, aztán elhallgat. A konyhából benyit a tanító. KERESZTES: (Megáll az asztal mellett, s pléhdozniból cigarettát sodor, reágyújt és füstöl, kinéz az ablakon, aztán a feleségéhez.): Milyen idő, Irma ! Úgy süt a nap, mint júniusban. IRMA: A se neked süt. Egész nap hallom, hogy lelkendeznek a parasztok: e már idő, olyan must lesz, mint az olaj. — A pityókád nap nélkül is megérik Keresztes ! KERESZTES: Meg ! (Kis szünet után.) Meg is ért már. A káposzta is készen van. Tudod, hány fő? Hatvan. Akkora mindegyik, mint a szentmiklósi kántor feje. (Kacag.) Hát nem vagyok én gazdag ember, Irma ? Van hatvan fő káposztám, lesz vagy ötven véka pityókám. Mi kell több? Hat gyermekem, egy feleségem, egy szobám, egy tantermem. (A „Tanterem" felírása ajtóra mutat.) gazdagabb vagyok én még a makfalvi disznópásztornál is, pedig azt mondják, hogy annak rúddal áll a kapcája. IRMA: Bolond vagy te Keresztes! KERESZTES: Még a se legyek fiam ? (Komolyan) Ha én vónék a váci püspök, vagy báró Hajki vónék, azt mondanád : milyen drága egy kedélyes ember ez a Keresztes. De mivel Keresztes Dénes vagyok, tanító és kántor, azt mondod: bolond vagy te Keresztes, bolond vagy te Keresztes ! IRMA: (Rendez.) Bolond vagy te Keresztes ! (A kihúzós szekrényből egy tál pogácsát vesz ki, az asztalra teszi. Jóságosan.) Láss hozzá Dénes, mert ha jönnek, eleszik előled. Lakjál jól, amíg lehet. KERESZTES : (Vesz egy pogácsát, s eszi.) Nagyszerű ! Egy költemény. Valóságos költő vagy te Irma! Pogácsaköltő! (Nevet ő is, az asszony is.) IRMA : Furcsa költemény, ami a költőnek kerül pénzébe. KERESZTES: (A második pogácsát elgondolkozva visszateszi a tálba.) Minden pénzbe kerül. Hogy a fene egye meg azt a pénzt, mér is van a világon, vagy ha van, miért nincs?! (Kacag.) IRMA: Régi vicc, Dénes ! (Elteszi a tálat a kihúzós szekrénybe.) KERESZTES: Régi, de rossz! Tudja a fene, mit röhögnek mégis rajta az emberek. A múltkor az egyházmegyei gyűlésen azt mondja Bodola Sándor: — IRMA: A felesége is ott volt ? KERESZTES: Ott hát, a maradna el valahonnan ?