Pásztortűz, 1924 (10. évfolyam, 3-23. szám)

1924-02-10 / 3. szám

Mécs László: Versek­ ­. LÁTTAM SÍRNI A FÉRJET. A vidámságnak palotája zengőn csókot dobált az éjnek . . Bent vígasságos förgeteg őrjített lábat, szíveket . . . Én kint bolyongtam és megláttam a könnyező, gubbasztó férjet. A Féltékenység barna partján gubbasztott. A sötétlő árok mélyén vihogtak a babok, s csak folyt, csak folyt, csak áradott a könny szeméből, vér szivéből. — Bent önfeledt, keringő párok . . . Szennyes hullámok jöttek, mentek, s rajtuk parázna képek úsztak, ezer alakban nesztelen, s a feleségét meztelen mutatták szörnyű orgiában . .. — A palotában tangót húztak . . . A férj csak ült, az öklét rágta, s az átokvert árokba nézett. . . S ki egyszer oda betekint, az soha sem tesz víg megint, halálfejet lát minden bimbón, s méregnek érez minden mézet . . .

Next