Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1928-01-29 / 2. szám

— 47 — En gros üzletek az irodalomban. Irid­: K­iss Károly. Az irodalom is ismer nagyterme­lőket, akik akár méreteikkel, akár bő­ségükkel figyelmet keltenek a könyv­piacon, hiszen a szellemi tevékenység­nek is vannak szokott tünetei, vannak érdekességei, vagy abnormis jelentke­zései. Egyik író kilométerekkel szál­lítja a gyönyörűséget, a másiknál cen­timéterekre is nehezen telik; egyiknél évekre van szükség, amíg „kikölti pely­­hes magzatát,“ a másik kanári köny­­nyedséggel rakja le tojásait s bocsátja szárnyra fiókáit. l­e Scudéry kisasz­­szony igen sok galant regénye alig néhány oldal, Richardson ellenben a Grandissonban háromezer lapon át érzeleg s méri — Taine szavai szerint — „cukrozott tejet a szerelemnek.“ Stendhal három regényt írt. Dumas pére száznál is többet. Minden lehet adomány, szenvedély, vagy egyszerű konjunktúra, csak úgy, mint az üzleti világban. Ha méretekről akarunk tájékozód­ni, természetesen mértékegységre van szükségünk, különben nem tudunk ír­ni a térbeli arányokról. Vegyük pl. Homérosz általánosan ismert Odysseiá­­ját. Ez az elbeszélő a költemény jelen­legi formájában 24 énekből, összesen 12,110 verssorból áll s nyomtatásban kitesz több, mint 300 oldalt, szóval: olyan jól megtermett, tisztességes tes­tű könyv, amin van mit olvasni. Ez a keret azonban egyáltalán nem volt irányadó a költői világ későbbi építés­­vállalkozóinál. A Roman de Rose (XIII. sz.) első része ötezer sor, de 18 ezer sorban folytatódik, úgy, hogy az egész költemény 23 ezer sorra terjed. Még több a provencáloknál, ugyan­csak a XIII. sz.-ban Mattre Ermengau költeménye: Breviari d’amor, amely 34 ezer sorban kisérti a türelmünket. Ennyi sem volt elég az olasz Matteo Bojaronak (XV. sz.), aki Orlando epo­szában szerencsésen eljutott a 36 ezer sorig, a többit azonban magával vitte az örökkévalóságba: az eposz befeje­zetlen maradt, de így is kitesz három Odysseiát. Egy másik olasz, Marini száz évvel később (XVI. sz.) Adone c. eposzát 20 évekre szabta 40 ezer sorral. Nem kell azonban azt hinni, hogy ezek a terjedelmi viszonyok az évszá­zak szerint fejlődtek; az évszázak sza­porodásának egyáltalán nincs semmi befolyása a költői munkák térfogati változására. A vízállás a XIII. sz-ban sokkal magasabb számokat mutat, mint a XVI.-ban. Konrad v. Würzburg Der trojanische Krieg q. verses elbe­szélése 60 ezer sor körül jár. És ugyan­csak a XIII. sz.-ban alakult ki Francia­­országban a’ Roman du Renard (Ró­ka regény), amely idővel 80 ezer sorra, vagyis hét vaskos kötetre duzzadt. En­nek oka természetesen az olvasók íz­lése. Mattre Renard, a róka koma, nagy népszerűségnek örvendett a polgári közönség előtt. Kapva kapott a ked­velt meséken, toldta, toldta őket s ör­vendett, ha hőse minél több kalandon ment keresztül, vagy a meglevő kalan­dok minél több ríj árnyalattal bővül­tek, így történt ez a prózai ruházatú­­Amadis regényeknél is. Ez a regényfaj Spanyolországban született négy kö­tetben, nevét hősétől, Amadistól kapta. Hamar kedvelt olvasmánnyá vált s idővel már ott szülőföldjén tizenkét kö­tetre nőtte ki magát, átkerült Francia­­országba, ott megvastagodott huszon­négy kötetre, s Németországban még tovább hízott hat kötettel, szóval: lett belőle 30 kötet. Hát ez már tisztessé­ges munka, volt mit olvasni rajta tollafosztásos, poétikus téli estéken. A későbbi századok is szerették az ilyen kiállású alkotásokat. Az olasz Passero­­m verses elbeszélése: Cicerone, a XVIII. sz.-ban 101 ének 11 ezer stancá­val. Minthogy az olasz stanca 8 soros, az elbeszélés 88 ezer sor. Mondanom sem kell, hogy ez a terjengősség nem történhetett meg némi nőies bőbeszédű­ség nélkül, így aztán azt látjuk, hogy az angol Butler nagy terjedelmű versé­ben a Hullibras-ban (XVHI. sz.) a hős lovának rajza egy egész ének, vagyis több, mint száz versszak, a hős szakállának leírása 40, nadrágjáé szintén 40 versszakot ölel fel. Oh, ked­ves nadrág! Oh, kedves szakáll! Természetes, hogy a Kelet sem ma­rad hátra ebben a nemes versenyben, sőt le is főzi a nyugati kultúrát. Az in­­dék egyik nemzeti eposza, a Rámájána még csak 24 ezer szloka. A­ szloka ren­desen egy verspárt jelent, sokan azon­ban még rövidebb sorra szokták bonta­ni, így a Rámájána még csak 48 ezer sor, szóval: négy Odysseia. Kiadósabb a Firduszi Sahnáméja (A királyok könyve), a perzsák nemzeti eposza, me­lyet a szerző saját feljegyzése szerint 71 éves korában fejezett be, áll 60 ezer sztokából, vagyis 120 ezer sorból, ami tíz Odysseának felel meg. De hát mind­ezek csak szúnyogok, teljesebben: csak dombok a Himalája mellett. Mert a költészet birodalma nemcsak Olympust ismer, hanem Himaláját is. Amazon az istenek laknak, ezt az emberek lakták. Ez a gigászi alkotás a hinduk másik nemzeti eposza, a Máhá-bhárátá. Ere­dete beláthatatlan időkbe nyúlik. Hogy egy ember munkája lenne, az alig hi­hető, nincsenek is adatok reá. A ha­gyomány Viásza bölcsnek tulajdonítja, de ez összegyűjtőt jelent, szóval ugyan­azt, mint a görögöknél Homérosz, ami azt mutatja, hogy ezek csak összegyűj­tötték a hagyományokat s egységes formát adtak neki. De hát ez is elég egy emberi életre. Ez a termékek nagy­ságú költemény jelenlegi alakjában 110 ezer verspár, vagyis 220 ezer sor, ami majdnem húsz Odysseának felel meg. Természetes, hogy nemcsak mese, vagy történet van benne, hanem epizó­dok, erkölcsi tanítások, életigazságok stb. Ez a világ­ leghosszabb költeménye. A világ leghosszabb regénye Ponson du Terrail: Rocambole regénye. Csak 65 kötet. De a dráma­irodalomnak is meg van a maga Góbi-sivatagja a kö­zépkori passziójátékokban. Ezek a passziójátékok Krisztus szenvedéseit mutatták be, úgy, amint ez a mostani időkben is látható a világhírű oberam­­mergaui passzió-előadásokban. A XV. sz.-ban Gréban passziójátéka (Francia­­ország) 35 ezer verssor, kezdődik az an­gyalok bukásával s végződik Krisztus urunk mennybemenetelével. Ez azon­ban bővült, s később csak maga a passzió 35 ezer sor lett. Ugyancsak Gré­ban íra meg öccse közreműködésével az apostolok cselekedetét 62 ezer sor­ban. El lehet gondolni, hogy ezek a da­rabok legfennebb csak filmen pereghet­nek le 24 óra alatt, a valóságban azon­ban a cselekmények végrehajtása, a párbeszédek, énekek stb. rengeteg időt követeltek. A feljegyzésekből tudjuk, hogy egy-egy ilyen vallási dráma elő­adása negyven napig is eltartott, sőt félévre is kinyúlt, ha nem játszottak mindennap. Az en gros üzlet másik formája a többtermetes. Ez is sok érdekes tanul­sággal szolgál, s a legfőbb megállapí­tás az, hogy a termékenység még nem írói érdem. Itt is kötetekben beszélek, de meg kell jegyeznem, hogy ez nem elég megbízható alap, mert kötet és kö­tet közt különbség van. Ismeretes pl. Madách Ember tragédiájának nagy, tenyérnyi szélességű fényes kiadása, és ismeretes az a szerény, piros ruhájú szilfid kötet is, az ú. n. népies kiadás, amelyet 50 krajcárért vásároltunk a jó béke­időben. Hát az az elhízott kötet s az a hét sovány esztendő teljesen ugyanazt a szöveget tartalmazza. Kö­tet és kötet között különbség van, mert lehet a könyv sűrű, apró betűkkel nyomva, s lehet a könyv nagy betűs, ritka nyomású, úgy hogy az ú. n. kötet rendes nyomással szerény füzetté sová­­nyodik. Példának felhozhatom Jókai műveinek kiadását. A múlt században a kis, nyolcadrét kiadások voltak di­­vatban. Ilyen formában Jókai körülbe­lül 400 kötetet termelt. Ez a négyszáz kötet azonban az ú. n. jubiláris kiadás­ban belefért 110, illetőleg 120 vastag, sű­rűn nyomott kötetbe. A kötet­szám jel­zése tehát nem lesz elég biztos eligazító eszköz, de azért mégis legalább általá­nosságban tájékoztat. Azt sem kell hangoztatnom, hogy a termékenység sincs sem éghajlathoz, sem földrajzi szélességhez, felekezethez, vagy társa­dalomhoz kötve. En gros üzletet talá­lunk a magyar Alföldön csak úgy, mint Albionban, keresztényeknél, vagy pogányoknál egyaránt. Abbé Prevost a franciáknál a XVIII. században több, mint száz kötet regényt és elbeszélést írt össze, a XIX. század elején 54 kötetben adták ki. Ez­zel szemben ugyancsak a XVIII. szá­zadban Restif de la Bretagne 1791-ben összeszámlálta szülötteit s úgy talál­ta, hogy 1632 kisebb-nagyobb elbeszé­lést írt több, mint 200 kötetben. Ennyi­vel gazdagította a ponyvairodalmat. Aki a valutáris értékéről meg akar győződni, olvassa el akár Lucile, akár Les contemporains c. kötetét, mert Franciaországban még az utóbbi évek­ben is kiadták. A Les contemporains 42 k.-ben látott napvilágot, s a XVIII. sz. erkölcseit akarta bennük megraj­zolni az utókor számára. Szellemtelen, hülye pletykák a legtöbbször üres, va­lószínűtlen elképzelésekkel. Ugyancsak a XVIII. sz.-ban tevékenykedett La Fontaine német regényíró, — nem té­vesztendő össze a világhír­ű francia mesemondóval — aki több, mint 150 kötet elbeszélő munkával boldogította a világot. Sokszor ismétli önmagát, mert ő maga is megfeledkezett a már feldolgozott tárgyairól. De azért korá­ban szívesen olvasták, magyarra is több művét lefordították. 1833-ban szerepel utoljára a magyar könyvpiacon. Vol­taire szintén 200 köteten felül áll, ami újabb, sűrű nyomásban 76 kötetet tesz ki. Száz kötet körül állanak: Victor Hugo, Walter Scott, Jósika Miklós, Balzac stb. De Foe,­ a Robinson szerző­je 210 munkával zárta le a számadáso­kat, de ebben benne vannak repülő ira­tai és ismeretterjesztő füzetei, szóval: itt sem kell csupán kötetekre gondol­nunk. Bakin japán regényíró 200 köte­tet adott a Nipon olvasóközönségének. Jókai 400-at, vagy modern, vaskos for­mában 120-at. Óriási termékenységet mutatnak a múlt század negyvenes éveiben Montépin, Féval, Sue, Ponson

Next