Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1928-01-29 / 2. szám

du Terrail, s az idősebb Dumas. Akkor jöttek divatba a tarca regények. Dévai és Montepin képesek voltak egyszerre négy lapon regényt írni. A sokszor igazi Kannám íűőszakok dúlnak egyik-másik­nál, amikor csak úgy dőlnek az ötletek a kezük alól. isue pl. szinte megfullaszt­­ja a negyvenes években a betűismerő közönségét, egymásután jelennek meg kiadói munkái: Misteres de Daris (1842.) 10 k., ne fun errant (1845.) 10 k., Martin, renfant trouvé (1846.) 12 k., Des sept pecnes capitaux (1847—48.) 16 k., Des misteres au peuple (1849.) 16 k., Da fa­unae Joulfray (1854.) 7 k., Des secretes de l’oreiller (­1858.) 7 k., 16 év alatt 78 kötet. De mindez semmi, Ponson du Terrail-hoz képest, akinek időnkint va­lóságos termékenységi rohamai voltak. 1858—59-ben két év alatt 63 kötetet írt össze, vagyis átlag 11 nap alatt egy kö­tetet. Ezt a termékenységet nem pro­dukálta a világirodalomban senki. De hát ez tulajdonképen nem is termé­kenység, hanem, hogy enyhén fejezzem ki magam, közszemérem elleni kihágás, amit rendőrileg kellene üldözni, mert sem az olvasóknak, sem a múzsáknak nincs belőle semmi hasznuk. Nem is kell azt vélni, hogy itt az ihlet harmata dolgozik; nem, ez már egyszerű mecha­nizmus. Mert az írás mesterségét is el lehet sajátítani, sőt fokozni is lehet a gépiességig. A szerkesztőségi asztalok tanulságos adatokkal szolgálhatnak e tekintetben. Hányszor megtörtént, hogy a tárca-regény írójának egy úgy­nevezett jóindulato­ tü­dőgyuladás he­tekre kivette a tollat a kezéből. Azért nem lett baj belőle: a gazdasági tudó­­sító, vagy a sport-rovat vezető folytat­ta helyette, anélkül, hogy valami sej­telme is lett volna a regény végső ak­kordjairól. A meseszövést is lehet me­chanizmussá „nemesíteni“. Fennebb említettem, hogy Montepin egyszerre négy lapba is írt tárca­regényt. Hogy össze ne tévessze a helyzetet, a regény­nek alakjait sakktáblákon rakta ki. Akiket aztán lesújtott a végzet keze a regény folyamán, azokat leszedte a sakktábláról s eltemette egy gyűjtőko­sárba. Történt egy szép napon, hogy új inas került a házhoz s a takarításkor le­verte az egyik sakktáblát s az alakok szétgurultak a szobában. Az inas — nem túlságos lelkiismeretességgel — össze­szedte, akiket látott, de tudta, hogy még többen lappanghatnak a szekrény alatt, hogy baj ne legyen, előszedett egy maroknyit a gyűjtőkosárból s föl­rakta a regény színpadára. Mekkora lett a közönség álmélkodása, mikor a legközelebbi napokban kocsikázni és prezsgőzni látta a rég porladozó hősö­ket, akikért már egyszer leadta rész­véte könnyeit. Montepin aztán meg­tudta a dolgot, egyáltalán nem hara­gudott érte, sőt örvendett, mert így most meg kellett magyaráznia hosszas kitérésekkel, epizódokkal, hogy miké­pen támadtak fel a halottak s ez jó kö­tetnyivel bővítette a regényt. A termé­kenység tehát sokszor csak konjunk­túra, amelyet mesterséges eszközökkel táplálnak, így volt ez Dumas pére-nél is. U t. i. 600 kötetet bocsátott a világ elé s mai napig ő is a legmagasabb re­kord­vonal az írói sporttelepen. Csak­hogy erre a magassági fokra nem kizá­rólag saját szárnyain jutott. Tudvale­vőleg Dumas nagyon szerette a víg éle­tet, ami pedig akkor is sokba került. Hogy pénzhez juthasson, valóságos re­gényíró részvénytársaságot alapított. Még a közreműködők nevét is tudjuk: Anicet-Bourgeois, Gérard de Vadval Lou­vest­re, Auguste Maipiet s mások. Szóval: Dumas nem egyedül szolgálta ki vevőit, hanem üzlettársaival. Fran­ciaországban ez nem ritka jelenség. Sehol sincs annyi mutyi-író, mint ott. Felemlítem még a drámaírók ter­mékenységét is, mert ez is figyelmet érdemel. Míg Szigligeti csak 109 dara­bot átlőtt, Kotzebue épen kétszer any­­nyit: 216-ot. Hardi a franciáknál (KV111. sz.) szintén meghaladta a 200- at. Heywood angol (XVI—XVII. sz.) a feljegyzések szerint 220 darabot írt (nagyobbrészt elvesztek), az olasz Gol­doni (XVIII. sz.) 180-at. Megjegyzem, hogy Goldoninak is volt úgynevezett termékenységi rohama. Egyik évben 16 színműnek adott életet, közülök 4­ 5 a legjobb művei közé tartozik. Seribe csak a Gymnase-nál 150 színművet he­lyezett el, 50 operához írt szöveget, s még egy egész sor drámai mű jelzi ter­mőképességét. De hát itt is van valaki versenyen fölül, aki csak kilométer ma­gasságból néz le kollégáira. Ez nem más, mint a spanyol Lope de Vega. Mi­kor 1630-ban, 68 éves korában benézett az üzleti könyvekbe, úgy találta, hogy az aktívák 1500 darabot mutatnak, amelyekhez még hozzájárul 400 darab mystérium dráma, összesen 1900 drb. Ha ez az 1900 drb. mind csak egy fel­­vonásos lenne, akor is 633 nagy 3 felvo­­násos színmű telik ki belőlük, ennek pedig még felét sem írta meg élő drá­maíró. Az írói termékenység természeti adomány, csakúgy, mint minden szel­lemi képesség, de magyarázata nincs. Néha, csaknem azt mondhatnám, csa­ládi betegségképen jelentkezik. Ott van pl. az angol irodalomban a XVIII. sz.­­ban s a XIX. sz. elején a Trollope-csa­­lád. Először is a mama, Trollope Fran­cis termékeny regényíró; egyik fia, Anthony, szintén írt vagy 80 kötetet, a másik Adolf, hasonlóképpen, s hozzá­juk csatlakozik még Adolf felesége ha­sonló szellemi képességével. Természe­tes, hogy az irodalmat csak az érdekli: várjon a kötetek száma arányban áll-e a kötetek értékével! Tudvalevő, hogy az oroszlán csak egyet... de az aztán oroszlán. És a múzsák is csak az orosz­lánokat ügyelik . . . ——o­-­­zéssel állítja elénk. De az a világkép, ahogyan az embert nézi, nagyon leve­rő. Materialista felfogása belemeríti teljesen a pesszimizmusba, minden mű­ve az emberi fájdalom jajkiáltása. Ilyen legolvasottabb alkotása is: Tess of the D’Urbevilles: a Pure Women Faithful­ly Presented. (1892), egy paraszt leány története, aki csábítóját megöli és a vesztőhelyen végzi életét, pedig tudat­lan ártatlansága volt egyetlen bűne. Legkitűnőbb művének tartják: The Return of the Native (1878), mely ma­gyarra is le van fordítva. Hardy kísérletezett a színpaddal és verseket is írt, de ezekben alig emel­kedett a középszerűn felül. Mégis visz­­szavonultsága idején egy nagy ver­ses époszt adott ki Dinasztiák címen és a kritikusok egyhangú megállapí­tása szerint ez a legfőbb műve. A na­póleoni időket idézi ebben vissza, úgy tüntetve föl a császárt, ahogyan an­gol kortársai látták. Választékos elő­adásával, hatalmas és nagyszerű szer­kezetével, a költői versekből kitetsző gondolatának mélységével nemcsak a hőskölteménynek, — ennek a holttá nyilvánított műfajnak, —■ szerzett új becsületet, hanem az európai irodalom legnagyobb eposzaival is kiállja a versenyt. (k. e.) --------­ — 48 - Thomas Hardy. 1840-1928. Januárius 11-én este meghalt az an­gol regényírók legöregebbje, aki még Viktória királynő dicsőséges irodalmi éveiből jött át a modern időkbe, Tho­mas Hardy. 1840-ben született, így 88- ik évében volt, amikor most a halál ki­döntötte. Első regényét 1871-ben adta ki de a XX. században már nem írt több regényt. Csendes visszavonult­­ságban élvezte, hogy klasszikussá ne­mesedett írói alakja már életében. Viktória idejében szerezték meg vi­lághírűket a legkiválóbb és a legol­vasottabb angol regényírók: Wilkie Collins szenzációs tárgyaival, Rider Haggard titokzatos, rejtelmes történe­teivel, Marion Crawford kalandos, Walter Besant művészi célokat szol­gáló műveivel, Meredith, Stevenson, Kipling nagyszerű alkotásaikkal. Har­dy talán minden kortársánál inkább szolgálta a művészetet. Minden műve az emberi lélek nyugodt, művészi raj­za. Nagyszerűen tud jellemezni, tö­mören komponál és a lelki fejlődést rendkívül részletes pszichológiai elem­ Ady-Kaliné a kolozsvári magyar színházban. A Magánalkalmazottak Szövetsége f. hó 22.-én Ady-matinét rendezett a kolozsvári magyar színházban. A mindvégig magas színvonalú műsor legkitűnőbb számai Tabéry Géza sza­badelőadása, Sugár Frigyes operaéne­kes Ady—Keinitz interpretálása és Mihályffy László színművész Ady­­szavalatai voltak. Tabéry Gézának, a „Tűzmadár“ és „Szarvasbika“ nagy­nevű szerzőjének közvetlen előadását lélegzetvisszafojtva hallgatta a szép­számú közönség. Szavalatok, ének­szá­mok, előadások, felolvasások és művé­szi táncprodukciók egészítették ki a műsort, melyet a halhatatlan magyar költő születésének ötvenedik évfordu­lója emlékére rendezett a Magánalkal­­mazottak Szövetsége. KIADJA: A KIADÓ BIZOTTSÁG szerkesztésÉRt dr.gyöggy lajos TÁVOLLÉTÉBEN FELELI GYALLAY DOMOKOS U­CM­IKAI SZERKESZTŐ DSIDA JENŐ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL SIR. BAROM L POP(V. BBA33AI U.) S TELEFON OSZ nsQjenenik mindbk mA*ooi* vasArfwj» MVOMdA MIXFUVKk IRODALMI &e NYOMDAI MOlNTIZCT »T CLUJ-KOLOZSVÁR

Next